Ha már egyszer az a végtelen szerencse ért, hogy ezentúl híres-neves borászokkal készíthetek interjút, gondolkodás nélkül mentem először Tokajba, hogy Árvay Jánossal beszélgessek, aki 2003-ban nyerte el az Év Bortermelője címet.
Még ki sem szállunk az autóból, már széles mosollyal jön elénk. Köszönni is alig van időm, jön a kérdés:- Van-e időnk, hogy felmenjünk a hegyre?- Hát persze! Lehet erre mást válaszolni?
Már ülünk is a méretes terepjáróba. A nem egészen tizenöt perces úton már számtalan adatot megtudok: hogyan lett a nászajándékba kapott 450 tőkéből a mai 85 hektáros szőlészet. Mutatja is hova telepítik majd az új ültetvényeket, melyik dűlőt vásárolta meg utoljára. Aztán összevont szemöldökkel azt magyarázza, mi a tokaji bor legnagyobb hibája. - A hegyaljai termelőknek - bármily hihetetlen is első hallásra - a legnagyobb gondot éppen az aszúbor hírneve okozza. Az emberek vesznek ugyan egy-egy palackkal, de nem isszák meg, hanem őrizgetik. A legtöbb bornak a hiedelmekkel ellentétben nem tesz jót az ácsorgás, a termelők pedig nem tudnak újabb litereket eladni, ha az előző sem fogyott még el. A tokajinak is változnia kell egy picit, alkalmazkodni a körülményekhez, vagy egyszerűen el fog tűnni a süllyesztőben. Ötszáz éve, amikor ez a csodálatosan parfümös, különleges bor született, még döbbenetesen büdös világ volt, amely nem a tisztaságáról volt híres. Manapság viszont pont a steril, aromák és ízesítőszerek alkotta világgal szemben versenyezünk. Bombáznak minket az öltözködés, a hajfestés, az aromák, az édesítőszerek és még ezer ilyen mű dolog. Az akkori és a mai elvárások tehát gyökeresen különböznek egymástól.
Suvignon blanc
Pedig megterem itt a száraz, jó értelembe vett asztali bornak való szőlő is. A Suvignon blanc például egy könnyed, hízelkedő nedű. Maga a tökéletes étek-kísérő, mert nem tolakodik, nyájas zamataival inkább az étel ízét ünnepli. Persze, persze a történelem meg a „királyok bora - borok királya” szlogen. Az apró történelmi utalások, az ötszázéves hagyomány és a legmodernebb eljárások mind-mind érezhetők Árvay boraiban, nemcsak a híres aszúban. - Még 92-ben vásároltam néhány dolgot egy idős hölgytől. Többek között egy utazóládát is, amelyben találtam a Szerelmi dűlőből adásvételi szerződést. Ez a terület ma a mi birtokunkban van. A többi megvásárolt tárgy pedig abból a Kaszinóból származott, amely ma a vállalkozásunk székhelye. A múlt és a jövő valahogy újra és újra összekapcsolódik.A Szerelmi dűlőre felkacskaringózva, néhány magasba törő gazt és bokrot megkerülve a lábunk alatt hirtelen ott terem a messzeség. Ott a régi városka, a Tisza és a Bodrog kanyarog egymásba. - Ahol a két folyó összeér, ott volt egykor a vár. Sokáig azt hittem, hogy a Habsburgok robbantották fel, de aztán kiderült, hogy a Rákóczi volt a tettes. Most már nyoma sincs, az építő köveket elhordták. Az ártér most egy hatalmas tónak látszik, de már minden harsány zöldben pompázik. A szőlősorok mellett itt-ott mandulafák virága fehérlik és szinte minden villanykarón látni gólyafészket. Jön a tavasz, újraindul a dolgos körforgás, és a talajból lassan már kiserken az az energia, amely a szőlő zamatát megadja.
Vulkanus cuvée
Döbbenetesen erős ízű, szinte sós, de egy csöppet sem savanyú ez az ital. Ebben a borban tényleg érezni a vulkánok kirobbanó erejét. Mintha a szőlőtőke nem is a földben, hanem egy ásványi anyagoktól fortyogó lávába eresztette volna ki gyökereit. Nem is jártam messze az igazságtól: az egykor vulkánként füstölgő Tokaj hegy göröngyös, kövekkel tarkított földje átadja erejét, zamatát a bornak is. De amilyen illékony a bor keltette bódulat, olyan könnyen morzsolódnak ezek a kövek is, szinte puszta kézzel széttörhetők. Árvay János minden esetre nemcsak a dűlőkben csodálja a követ, hanem a nagyteremben is megmutat egy csinos halmot: a legkülönfélébb színű és állagú kövek, a tokaji táj minden részéből. Kedvence a „balkezes szakóca”, amelyre ugyan véletlenül talált rá, de mint kiderült néhány ezer évvel ezelőtt egy ősember használhatta ezt az eszközt.
Casino cuvée
A pincészet székhelye egykor kaszinó volt, amelyről ezt az édes, mégis önmagát igencsak itató bort elnevezték. Árvay szerint ez akár a jó szivart kedvelők kedvenc bora is lehet.- Magamban csak férfias édesbornak hívom, mert jó példája annak, hogy igenis létezhet olyan nem száraz bor, amit előételekhez - libamájhoz, spárgához, balzsamecettel megöntözött salátához - is kínálhatunk úgy, hogy utána nem lehetetlen a visszatérés a főételeknél a száraz borokhoz.A falakon körös-körül újra felbukkannak a múlt relikviái. A kőzetek mellett számtalan metszet, régi könyv, mind-mind Tokaj történelmét meséli. A ház maga is szinte suttog, sok évtizedes titkokat sutyorog. A régi és az új rész mesterien összeolvad, észre sem lehet venni, melyik rész származik a két századfordulóval ezelőtti időből. Árvay János még sokáig és szívesen mesélne nekünk, de jön a következő csapat, akiknek szintén meg kell mutatni a pincészetet. Azt hiszem a borai és a lelkesedése minden elmesélt a szavak helyett is.
Édes élet cuvée
Másnap reggel már nem olyan napfényes a kedvünk. Zuhog az eső és a vendégcsalogatóan berendezett Toldi fogadóban, a reggelihez adott szikkadt kenyér sem derít jobb kedvre. Most kellene egy korty abból az Édes életből. Mikor előző nap elöntötte az érzékeimet az íz, csak jólneveltségem akadályozott meg benne, hogy ne kezdjek hangosan ujjongani. Az a bor szinte táncot járt a nyelvemen, még sose kóstoltam valami ilyen mélyen finomat. Az a bársonyos édesség! Valami ismeretlen gyümölcs teljessége, talán barack lenne? Mit nekünk az öt meg hétputtonyos aszúk, az Édes élet tökéletessége mellett kifejezetten unalmasnak, semmitmondónak hatnak.
Sajnos az Árvay pincészetbe nem mehetünk vissza még egy kóstolóra, szomorkás lemondással inkább haza indulunk, de hogy mégis meglegyen a „happy end” megakad a szemem egy méretes LÁNGOS feliraton. Nosza, fékezzünk csak le egy pillanatra! Amint a hatalmas, két tenyeremről is lelógó, olvadt sajttól ízes, zsíros étek a gyomromba kerül minden gondomat el is felejtem és mégis elégedetten indulunk Pest felé.
A csomagtartóban csiklandósan kacarásznak a borosüvegek.
Megjegyzés: a cuvée olyan bor, amelyet nem egyetlen szőlőfajtából készítenek, hanem izgalmas kombinációkban házasítják össze az egyes fajták legizgalmasabb tulajdonságait.