Az utolsó pillanatok

Szóval totális őrület van. Délelőttönként a városban rohangálunk: virág, egyik ruha, másik ruha. A papok, a vendéglő. Hajfestés. Mindenkivel egyeztetni kell újra és újra. És még nincs harisnyám. Pánik. Délután általában alszok, mert éjszaka úgysem birok. Tegnap este a rózsa kertésznél voltunk, akitől 1000 szál rózsát rendeltünk. Döbbenetesen gyönyörű a színe. Hihetetlen, de pont olyan, mint amit elképzeltem. Ma este még elmegyünk az egyik szálláshelyre, ahova a 80 pesti vendéget rakjuk. Mindeközben még bizonyos vendégek el akarnak jönni átadni előre az ajándékot. Az Anyu meg megőrült, kitört rajta a rendmánia és egész nap pakol. Csattog a botjával végig a lakáson én meg frászt kapok, hogy elesik vagy a kristályvázát dobja le a földre. Egyszóval áll a bál. Amióta nem írtam volt a nagyikám egy éves gyászmiséje, sőt a hugocskám 25. szülinapi bulija is. Nem unatkozok. A kép a szülinapi bulin készült és azért teszem ide, hogy megnyugtassam magam, hogy a megviselt idegeim ellenére úgy érzem, egész jól formába hoztam magam és képes leszek „a világ legszebb menyasszonya” lenni. Bár minden menyasszony az. Legalább egy napig.

Nincsenek megjegyzések: