Napi mosoly

Jégkorszak 4 a srácokkal, hogy aztán egész nap csak erről lehessen beszélni és jéghajót építsünk a nappali közepén. Mindenki kardfogú tigris akar lenni. Én a szürke vagyok :)))

Napi mosoly

Késő esti bobozással búcsúzni a Balatontól és a nyaralástól.

Mogyorós nyári sütemény



Ismét a bögrés sütinél kötöttem ki, mert nyaralásra nem hurcol magával az ember lánya mérleget, mixert és hasonlókat. Ehhez pedig csak egy szimpla kanál meg egy joghurtos pohár kell és a végeredmény hatalmas sikert aratott.

Halkan elárulom, hogy még a mogyorót is készre darálva vettem... Fő az egyszerűség.

Hozzávalók egy közepes tepsihez: 2 pohár natúr joghurt, 4 tojás, 1/2 pohár étolaj, 2 pohár cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 pohár darált mogyoró, 3 pohár liszt, 1/2 tasak sütőpor, 3-4 őszibarack és 10-15 dkg szeder.



Elkészítése: A joghurtot, tojásokat, olajat és cukrot kikevertem. A mogyorót, lisztet, sütőport vegyítettem. A két keveréket alaposan elkevertem egymással is.
Tepsibe öntöttem, amit előzőleg érdemes kibélelni sütőpapírral - ennek hiányában pedig vajjal kikenni és kilisztezni nagyon vékonyan.
A puha, ragacsos nyers tészta tetejére szórtam az összevágott gyümölcsöt.

180 fokos sütőben sütöttem. 25-30 perc alatt lesz kész. A teteje kicsit meg is pirulhat, sőt szórhatunk rá egy kis plusz cukrot is, hogy kapjon egy ropogós réteget.

Az a legjobb ebben a tésztában, hogy hihetetlenül puha és ruganyos, még napok múltán is.

Kővirág másodszor is




Július kétségkívül leghidegebb napján keveredtünk vissza a Kővirágba. Volt vagy húsz fok és minden pillanat a szemerkélő esővel fenyegetett. Az aprócska belső étterem sajnos tele volt már, így az eresz alatt húztuk meg magunkat, három pulcsiba meg takaróba burkolódzva.


Az meg, hogy a miénk volt az egész kerthelyiség, tulajdonképpen egy nagy mázli, hiszen négy ördögfióka jött velünk, akik minden talpalatnyi helyet kihasználnak a rosszalkodásra. Pont az asztalunk mellett volt egy kiszáradt, levelétől megfosztott, ám mászókának csodálatosan beillő fa. Ha már a libikóka meg a többi játék nem kelti fel az érdeklődést.

A kertben történt pár változás: új (vagy csak átfestett?) székek, meg valahogy egy kicsit finomabb színek, hangulat lett uralkodó. Az egész hely továbbra is egy tökéletes álomkép kivetülésének tűnik: egy eldugott kert, ahol fantasztikus vacsorákat lehet elkölteni.



Az étlap állandó ajánlataival rövidke, de lényegre törő. Rántott hús a gyerekeknek, túrógombóc az édesszájúaknak, vagy lecsó és csirkepaprikás a hagyománytisztelőknek. Mind végigettük és ezúttal semmiben sem csalódtunk.

A lecsóban lehetett volna egy picit több kolbász, de egyébként nagyon finomra sikeredett, nem túl száraz és nem is túl szottyos. A kovászos uborka hozzá meg egyszerűen tökéletes. Láttuk is, hogy helyben készül. Nagy üvegek ücsörögtek a kemence tetején a napsütésre várakozva.

A rántott csirkemell puha, biztos nincs túlsütve. Kívülről pedig ropogós a bundája – épp ahogy azt kell.



A kedvenceink azonban nem a szokványos étlapon szerepelnek, hanem egy nagy fekete táblára krétával felirogatva. Így jutottunk el a cukkíni krémleveshez. Enyhén zöldfűszeres, kellemesen sűrű és tejszínes. És meglepetésként egy juhtúrós gombóc csücsül a közepén. Ez a fogás az „ezt otthon is elő fogom állítani” kategória győztese lett azonnal.

Ráböktünk még az egyébként csirkepaprikás köreteként szereplő tökös rétesre. Ebben meglepetésként szalonnadarabkák is szerepelnek, még jó, hogy nem vagyunk vegák. Az ízei viszont nagyon jól megkomponáltak.

A legjobban összerakott fogás az enyém: grillezett sajt, kuszkusz fasírttal és tökmagolajos majonézzel. Bár csak utólag jöttem rá, ez maga a vegetáriánus tökély. És tényleg nagyon jók az ízek együtt, mert egyik sem túl tolakodó, hanem összesimulnak.



Végül a kukoricamáléként tetszelgő, egyébként inkább palacsintára hajazó édességet sem tudtuk kihagyni. A szilvalekvár rajta kissé folyós, de legalább jól elkenhető mindenfelé a ropogós szélű, porcukorral alaposan meghintett lepényeken.



Bár tavaly nem voltunk éppen elájulva a helytől, a barátainknak tetszett, így velük együtt tértünk vissza. Ezúttal nem bántuk meg. A srácok még rohangáltak egy sort a kert körül, aztán a parkolóként funkcionáló domboldalon is, mire sikerült őket beterelni az autókba.

Úgy tűnik családi hagyomány született: barátainkkal jövőre is ide fogunk jönni vacsorázni.

Napi mosoly

- Végre strand! Kitartani, amíg el nem kezdődik az zuhé!
- Hatalmas vizicsatát vívni a térdig érő vízben.
- Éjjel a vaddisznók röfögésére, rágcsálására és trappolására ébredni, zseblámpával "vadászni" és természetesen nem látni semmi.

Híres vagyok . ? !

Vannak érdekes időszakok, amikor minden összecsúszik és egymásra rakódik. Úgy tűnik ez a tavasz ilyen volt. Tegnap esete például azt kellett megtudnom, hogy még a május 19-i Népszabadságban is emlegetve voltam. És én ezt eddig miért nem tudtam?

Az Egybesült Balkán című cikkben kétszer is leírtk azt, hogy "Kern". :-)))


Szóval ez adta a lökést, hogy elmeséljem nektek, merrefelé jártam, szerepeltem ezen a tavaszon.

Először is a szabadkai tévében beszélgettem a 4 gráciával arról, hogy miért és hogyan ír szakácskönyvet az ember lánya. Sok nevetéssel, igazi érdeklődő hölgyekkel körülvéve. Még sosem éreztem magam ennyire jól a kamerák közelében.

A Quartett május 4-i adásban szerepeltem, a 40. perctől.


Aztán hozzám jöttek forgatni a Parlament TV-től. A kihívás adott volt: 2000 forintból készíteni 4 fős ebédet. Valójában ez nem annyira nehéz, mint ahogy látszik, hiszen egy sajtos tészta bőven kihozható ennyiből, de egy forgatáshoz az ember lánya valamivel izgalmasabbat szeretne ennél. Végül tavaszi karalábé leves lett – jó sűrű és almával dúsított amerikai palacsinta. A stáb felfalta, tehát csak jó lehetett.

A 17:30 perctől szerepelek.

A HVG-ben mindig is szerettem volna szerepelni, amióta csak az egyetemen elkezdtem olvasni. De álmomban sem gondoltam volna, hogy egy fagyi receptem kapcsán kerülök bele. Nos, így történt. Ott áll feketén-fehéren:



Napi mosoly

- Tankkal utazni
- Gázpisztollyal színes pacákat célba lőni

Lucifer

Frissítés, 2015: A hely azóta bezárt :(


Lucifer Vászoly és Balatonudvari között valahol félúton kavargatja az üstjét. Elég jól teszi azt, hiszen évek óta vissza meg visszajárunk, hogy megkóstoljuk mi rotyog a kondérban.
A Lucifer egyébként egy igencsak tudathasadásos csárda. Az étlapot nézegetve még mindig nem sikerült megérteni a szakács szándékait. Rákokat meg olaszos tésztaételeket, tengeri halakat meg amerikai sztékeket emleget. Miközben nincs egy rendes túrós tészta.
Valami csoda folytán sikerült mégis a kínálatba rejteni néhány ehető ételt is, amire mi szoktunk rárepülni. Például velős pacalt. Vaddisznó pörköltet. Vagy éppen többféle gulyást. Még szerencse, hogy ezek is vannak, különben messziről kerülnénk ezt az akármilyen gyönyörűen panorámás, akkor is kicsit koszlott helyet.

Ezúttal a szőlőlugas alatt telepedtünk le. A fiúk elmentek a helyben lakó fiúcskával focizni, ahogy azt is már évek óta megszoktuk. A fiúcska nevét még mindig nem sikerült megkérdezni, de jó érzés, hogy ő is ott van minden évben, ahogy mi is.



És ismét biztosra mentünk. A drágám választása lábszárpörkölt galuskával. Nagyon korrekt kis fogás, nem túlzó adag, de pont elég. A vegyes savanyúság is azt takarja amit ígér: káposzta, uborka meg töltött csípős paprika. Nagyjából az, amit egy ilyen csárdától elvárnék.



A gyerekek választása némi presszióra és az egyszerű tésztavariációk hiányában rántott harcsa és sültkrumpli. A hal kicsit zsíros, kicsit még mocsárízű is. De legalább igazi és nem az a bizonyos mélyhűtött "rudacska", amivel mindenhol kiszúrják a kis vendégek szemét. Ez is elfogyott becsülettel.



Én nem akartam semmi komoly történetbe bocsátkozni. Így csak egy szimpla levest rendeltem. Nos, egy egész bográcsnyit kaptam a káposztás bablevesemből. Amiben a répa mellett akadt jó adag zeller is. A tetejét tejföllel meg friss, vékonyra szelt lilahagymával koronázták. Puha kenyérrel isteni egy fogás! A káposzta nem nyári, hanem savanykás, nagyon jól összeillik a babbal meg az itt-ott felbukkanó kolbászszeletekkel. Sajnos egyéb hús nem úszkált a sűrű, zsíros lében.



Végül még egy diós palacsintát is bevállaltunk, ami nagyon dús csokiöntet alatt érkezett. Egy kicsit mikrósan, egy kicsit kiszáradva, de valahogy mégis annyira finoman, hogy az utolsó falatokért már komoly vetélkedés folyt a családtagok között.

A Lucifer egyébként nem összekeverendő a kertszomszéd Laci pincével, ami ugyan tisztább, polírozottabb és mindig több autó parkol előtte. Megkockáztatom, hogy az ott kapható ételek valamivel jobb minőségűek is, de koránt sem ilyen finomak. A Lucifer bájához nekünk hozzátartozik az a bizonyos keresetlen beütés, amitől utánozhatatlan lesz minden fogás. Míg a Laci pincében azt kapjuk, amit ezer másik magyar vendéglőben, korrekt kis sült húsokat szokványos salátákkal, addig a Lucifernél semmi szokványosat sem tudok felfedezni és főleg semmi unalmasat nem kaptunk még sohasem. És persze a panoráma mindkét helyen fantasztikus - gyakorlatilag a Tihanyi-félsziget felett/háta mögött ücsörgünk a helyoldalban.

Napi mosoly

- Városnéző kisvonatozás
- Vattacukor és étcsokis fagyi
- Egy zseniális eszpresszó
- Átszundikálni egy hatalmas vihart
- Az erdő szaga eső után

Kistücsök 2.0



Igazándiból már legalább 4.0 vagy 5.0 látogatás, de ez a Kistücsök már egy új, más étterem lett. A külcsín változott meg alaposan, de az ételek szerencsére nem túlzottan. A 2009-es látogatásunkhoz képest nagyjából ugyanazt a kreativitást, a hazai ízek újratálalását viszi tovább a vendéglő, amit annyira szerettünk akkor és azóta is.

Hogy milyen lett az új belső? Nagyon világos, dominál a fehér. Egy kis barnával komolyítva. Kint maradt az árnyat adó hatalmas gesztenyefa és a vaskeretes-fa ülőkés székek. A kapacitást némileg sikerült megnövelni, a belső térben biztosan. És erre szükség is van, mert egy sima hétfői délben is tele van minden kinti asztal a teraszon. Fejüket összedugó párok, baráti társaságok, és sok-sok kisgyerekes család. Apropó, gyerekek! Ők rögtön kaptak Shrekes kifestőt és ceruázkat, így legalább 7-8 percig képesek voltak egy helyben ülni.



Ez pont elég volt arra, hogy belekukkantsunk az étlapba. Az étterem ajánlata a friss, aktuális ízeket kedvelőknek szól. Találunk egy elég komoly menüsort is azoknak, akik 7900 forintért szeretnének végigenni egy izgalmas hatfogásos menüt. Szerencsénkre egy-egy fogást is ki lehet belőle emelni és élvezni, nem kell befogadóképességünket próbára tenni.



Addig is kaptunk üdvözlő falatot, babpürét a tetején szalonnakockákkal. Ha jól sejtem ez az alkotás tartalmaz némi koriandert is, hiszen meglepően zöld a babhoz képest és érezni azt a bizonyos szappanos ízt is.


Az üdvözléshez kenyérkosár is jár: friss, puha kenyerek. Egy rozsos-répás, egy kukoricás és egy sima. Egyik jobb, mint a másik. Már ezzel simán jól lehet lakni, de ez az a hely, ahol érdemes tartalékolni a későbbiekre.


Az előételek közül az igencsak vonzó nevű Hideg töksaláta kaporolajjal, oldalas-szálakkal opuszt kóstoltuk. A töksaláta jellegében erősen emlékeztet az uborkasalátára, csak még tartalmasabbnak tűnik. Az oldalas-szálak pedig természetesen zseniálisak.



Az én édeskömény levesem töményen zöld és erőteljesen korienderes ízű. Az édesköményen kívül akad még benne szárzeller és répa is. Mind roppanósra főzve, hajszálvékonyra vágva és az ízeket maximálisan megtartva.


A Kistücsök kínálatát sokszor illetik azzal a kritikával, hogy csak elszállt cuccokat adnak, nem lehet itt amolyan igazán jó kajákat enni, amik nincsenek túlspilázva. Nos, a gyerekeink választása abszolút rácáfolt erre. A tésztás vonalnál kötöttek ki mind a négyen, túrós, illetve káposztás tésztát kértek. A konyha simán veszi a pörc igen-nem, porcukor igen-nem kívánságaink kibogozhatatlan listáját is.
Ezek a tészták eléggé hagyományosak, viszont egyszerűen tökéletesen lettek elkészítve. Nagy lebbencsdarabok kicsit megpirítva, éppen elég feltéttel, puha túróval, krémes tejföllel vagy alaposan megpárolt, nagyon ízletes káposztával. El is fogytak gyorsan az így is tetemes méretű fél-fél adagok.



Ami azt illeti, a főételekre is érdemes néhány szót vesztegetni. A barátnőm grillezett házi sajtot evett, aminek végre van egy jellegzetes sajt íze, nem egy jellegtelen gumi csak. A külseje ropogós, belül pedig szinte olvadósan lágy.
A pisztrángszelet óriási, vajpuha. A bőrét külön sütötték ropogósra. A hozzá tálalt csicseriborsós cukkíni pedig szintén egy hatalmas ízkavalkád.



És akkor még nem is melítettem a Házilag gyúrt szélesmetélt vaddisznóhússal és vargányával elnevezésű ételt. Bár a vargánya némileg elveszkelődött az én tányéromról, a vaddisznóhús és a leve istenien keveredik a tökéletes állagú tésztával. Iszonyatos adag, fél is bőven sok lett volna. Viszont szinte képtelenség abbahagyni az evését. Ez a tészta olyan, hogy önmagában, mindenféle feltét nélkül is szívesen eszegetné az ember lánya, hát még így!



A kistücskös desszertekért korábban nem voltam igazán oda. Azokat továbbra sem cserélték le, ahogy láttam. Egyetlen nagy fegyvertény, hogy a nagy kedvencem is maradt. Ez pedig egy csokis-kávés pohárkrém. Úgy nagyjából a kárhozat elnevezés lenne rá találó. A pohárban van egy sűrű csokikrém alul. Azon valami tejszínhabos réteg, ropogós ostyával végül kávéhabbal megkoronázva. És a tetején még egy kis kakaóbab töret. Sőt hozzá még külön jön egy kis csokifagyi, ami önmagában is megér egy misét.
Külön plusz pont, hogy a gyerekek gombóconként is kérhettek fagyit, ezt pedig alaposan ki is használtuk. Ki kell jelentenem, a Kistücsöknek a fagyija is kiváló.

Elteltünk az ízekkel és színekkel. Nem tudok mást tenni, mint fülig érő vigyorral menni innen haza. Bárcsak hirtelen elkezdenének osztódással szaporodni az ilyen éttermek az országban! Bárcsak mindenki megengedhetné magának, hogy itt ebédeljen időről időre!

Mondjuk, hogy ne legyen minden teljesen tökéletes és csodálatos, a számla kifizetésekor döbbentünk rá, hogy a limonádé decije kétszáz forint, így sikerült 4000 forintnyi limonádét meginnunk. Ez valahogy egy kicsit túlzónak tűnt némi cukros citromléért, akármilyen finom is volt az.

Ha pedig pár apróságot is szeretnétek megtudni a Kistücsök hátteréről, akkor érdemes rákukkantani a Villa-interjúmra, amiben őket faggattam.

Napi mosoly

Ebédrendelés a két kiskorú részéről: az egyik dejós, a másik mákos tésztát akar.

Napi mosoly

Napi menü: 1 liter paradicsomlé, görögdinnye és őszibarack. Külön-külön fogyasztva.

Nutellás kókuszgolyó

Nem mondom, hogy hű, de egészséges ez az édesség. Nem, sajnos nem az. Viszont kifejezetten, sőt addiktív módon nagyon finom. Valójában a gyerekeknek és miattuk készült. Imádják ugyanis a kókuszgolyót, de amikor meglátták, hogy baracklekvár kerül bele, kitört a parasztfelkelés. Azt ugyanis nem szeretik, hogy eszem a zuzájukat.



Szóval a lekvárt és a meggyet egy elegáns mozdulattal lecseréletem Nutellára. Így még édesebb és még nagyobb maszatolással és ragacsossággal jár a folyamat. A végeredmény viszont megéri, különösen amikor a nyakig barna kulimásszal borított vigyorgó srácokat nézem. Imádnak hengergetni, közben persze a golyóbisok fele szőrén-szálán eltűnik. De mindig akad egy-kettő mutatóba, amit egy hat- és egy négyéves minden büszkeségével kínálnak a felénk tévedőknek.
És még azt sem bánom (nagyon) hogy egy-egy ilyen akció után a konyhát is ki kell porszívózni, mert természetesen minden felületet kókuszreszelék borít be.

Hozzávalók egy kisebb adaghoz: 25 deka háztartási keksz, 2-3 kanál Nutella, 2-3 kanál tej, 1 kanál kakaópor, 2 kanál kókuszreszelék + egy kisebb tálkányi a hengergetéshez.

Elkészítése / összekutyulása: Először is le kell darálni a kekszet. Vagy már eleve daráltat venni. Erre jó a késes robotgép vagy a jó öreg asztali, kézi erővel működtetett diódaráló is.

A darált kekszbe egy fakanállal jól beledolgozzuk a többi hozzávalót, kis gombócokat gyúrunk belőle és természetesen beleforgatjuk a kókuszba. Ez a móka legjobb része.

Két nyári szünetét töltő gyereknek ez tökéletes délelőtti program. Egy óra simán elmegy egy-egy ilyen "főzőcskézéssel", aztán lehet pihegni egy kicsit. Ha meg némileg tisztább alkotásra vágyom, akkor gyurmából is lehet ám kókuszgolyót csinálni. Íme a bizonyíték. Bár ezt sajnos nem lehet megenni, legalábbis nem próbáltuk.

Tuti padlizsánkrém



Sőt! Fogyókúrás. De komolyan. Isteni finom és összesen 5 hozzávaló van benne, ha a sót és a borsot is számoljuk.

Tehát: 2 nagy padlizsán, 2 gerezd fokhagyma, 2-3 evőkanál olívaolaj, só, bors.

Elkészítése: A padlizsánokat félbe vágtam, húsát kicsit bekockáztam, de nem vágtam át teljesen. A vágással felfelé tettem őket egymás mellé a tepsibe. Egy kis olajat locsoltam mindegyikre, majd forró, 200 fokos sütőben barnulásig sütöttem őket.
Amikor a villa ellenállás nélkül beleszalad a húsába - na akkor jó, akkor lehet kivenni. Hagytam langyosra hűlni.

A megsült padlizsánt kanállal teljesen kivájtam. A húsát botmixerrel pépesítettem. De előtte még hozzáadtam a lereszelt fokhagymát, az olívaolajat és fűszereztem is.

Jó behűtve, pirítósra kenve, roston sült csirkemell mellé vagy akár kifőtt metéltre kanalazva is fogyasztható. Istenien fokhagymás, pont ahogy én szeretem.

Egyetlen igazán sajánlatos dolog van, amit nem hallgathatok el. Kettő darab jól megtermett padlizsánból mindösszesen egy ilyen tálkányi késztermék születik. Amit egy vacsora alatt simán be is lehet falni.