Ajándékok a konyhából 4.


Készítettem ám likőröket is. Ezeket jó hónappal karácsony előtt el kell készíteni, de az eredmény csak ilyentájt élvezhető.


Fűszeres, gyümölcsös likőrök

Az ügymenet meglehetősen egyszerű volt. Gyümölcs, fűszerek, 2,5 deci vodka meg 1 dl vízből és 4 evőkanál cukorból főzött szirup. Minden összetevő ment a befőttes üvegbe, az pedig a hűtőszerkényben foglalta a helyet. Egy hónap után lehet leszűrni és élvezni. Minél tovább álldogál a gyümölcsön az alkohol, annál finomabb lesz.


Az elkészített változatok:


- Mandarin fahéjjal. Illatos csoda.


- Szeder vaníliával, elég harmatos az íze, de a színe meseszép. A gyümölcsök benne is maradhatnak dísznek.


- Aszalt szilva, fahéjjal, szegfűszeggel, vaníliával. Messze a legfinomabb. Ráadásul a fantasztikusan illatos, alkoholos aszalt szilvával, mint csokibonbon töltelékkel is eljátszadoztam.

Ajándékok a konyhából 3.


Karácsonyi utórezgés, megörökítő célzattal.



Pálcikás forró csokoládé


Szükségünk lesz 20 dekányi (vagy éppenséggel sokkal-sokkal több) keserű csokoládéra és néhány szilikonos jégkocka tartóra. A csokoládét vízfürdő felett, gyengéden olvasszuk fel. Nem kell túlzottan felmelegíteni, már 40 fok körül is tökéletesen olvad. Ezen a ponton kedvünk szerint adhatunk hozzá bármilyen ízesítő anyagot, fűszereket, illatos likőröket, de hagyhatjuk csak úgy pőrén, magában is. A csokis masszát adagoljuk a jégkocka tartóba, majd tegyük hűvös helyre, de nem feltétlenül a hűtőszekrénybe.


Amikor körülbelül egy óra múlva a csokoládé dermedni kezd, a megfelelő számú pálcikák egyik végét mártsuk olvasztott csokoládéba, majd szúrjuk a formák közepébe. Ekkor már jó esélyünk van rá, hogy ott is maradnak. Amikor pedig a csokoládé teljesen visszadermedt eredeti állagára, egyenként kiemelhetjük a formából és celofánba csomagolhatjuk.


A díszes csomaghoz ne felejtsünk el tájékoztató mellékelni, amelyen ez álljon: „Forró csoki. Egy deci forró tejben addig kevergetni, amíg felolvad, majd élvezettel kortyolgatni.”


Megjelent az NLC Advent melléketében.

Szép ünnepet!


Szépséges karácsonyt, boldog, békés napokat kívánunk mindenkinek!



S ha már kulináris napló, elmesélem azt is, hogy ez a nap nálam, minden más napnál sokkal inkább a hagyományok jegyében zajlik. Már elkopott ugyan, de ez egy böjtös nap! Húst, például kocsonyát csak az éjféli mise után lenne szabad enni. Így aztán hal lesz hallal.


Ebédre bableves (sonka nélkül) és mákos guba.


Vacsorára halászlé, rántott hal és krumplisaláta. Előtte pedig almát, diót és fokhagymát mártogatunk majd mézbe, hogy mindenki egészséges legyen jövőre és újra együtt lehessünk mindahányan.




S ha valakit érdekel, íme a tökéletes, passzírozott, tehát tiszai halászlé elkészítése. Szerintem.


Mi kell a 8 tányéros adagba? 4+8 szelet ponty, hal aprólék, 20-30 deka tej és ikra, 3 vöröshagyma, 1 póréhagyma, 1 papirka, 1 liter paradicsomlé, 4 répa, 1 evőkanál őrölt pirospaprika, só, olaj.


Hogyan készült? Az összevágott hagymát pici olajon megpároltam, felöntöttem paradicsomlével. Beltettem a répát, a paprikát, a hal aprólékot és 4 szeletet a pontyból. Másfél órán keresztül főztem. Hagytam langyosra hűlni. Leszűrtem. A répákat áttettem a déli bablevesbe. A hagymát és a halszeletekről lefejtett, szálkátalanított halhúst beledobtam a turmixgépbe és pürésítettem. A pürével összekevertem a leszűrt levet. Felöntöttem némi vízzel és kóstolás után fűszereztem.


Tálalás előtt negyed órával újra felforraltam, beletettem a friss halszeleteket, ikrát, tejet. Negyed órán keresztül rotyogtattam, de nem kevergettem. Ennyi idő alatt a hal szép puhára fő, de még nem esik szét.


Mi ehhez tejfölös szélesmetéltet eszünk és nyakig turkálunk a piros lében. Ilyenkor mindig nagy csend van az asztalnál, mert mindenki a szálkákat vadássza és e közben nem lehet beszélgetni.

Ajándékok a konyhából 2.


Mi amolyan rágcsálós család vagyunk, de nem annyira a tévé előtt heverészéshez, hanem nagy baráti beszélgetések megalapozásához, vendégváráshoz elengedhetetlen kellék a hörcsögkaja. Ha pedig egy kicsit feltupírozom a dolgot, kedves kis ajándék lehet belőle.



Édes-sós-csípős rágcsa


Úgy kezdődik a dolog, hogy fog az ember lánya 20 dekányi magot, jelen esetben diót. Persze lehet mandula, mogyoró, földimogyoró, tökmag, napraforgómag is. Jó, ha le van szedve a héja, de az se tragédia, ha kabátos az illető.


Két tojás fehérjét lazán felvertem. Ezt aztán lehet mindenfélével fűszerezni. Most tettem bele fél kiskanál sót, egy kiskanál cukrot, fél kiskanál fahéjat és fél kiskanál chiliport. Kifejezetten izgalmas ez az édes-sós-csípős kombináció.


A fűszeres tojáshabba beleforgattam a diót, sütőpapíros tepsire pakoltam, egymástól elválasztva őket. 150 fokos sütőben szárítottam-sütöttem, amíg szép piros és illatos lett a végeredmény. Hörcsögök, jöhettek!


Ajándékok a konyhából 1.







Az idén nem lesz nálunk "nagy" ajándékozás. Legalább is én így tervezem. Viszont nagyon büszke vagyok magamra abból a szempontból, hogy sikerült elég sok olyan ajándékötletet felkutatni, sőt megvalósítani, ami valamilyen módon a konyhában készül. Ez nekem legalább akkora örömöt szerez, mint várhatóan a megajándékozottnak is.




Sajnos a legtöbb ilyen ajándékról nem írhatok még, hiszen akkor elveszne a meglepetés. Tudom például, hogy hugicám gyakran bekukkant ide. Ezt az ajándékot viszont már átadtam, tehát mesélhetek róla.


Van nekem egy drága pótnagyim, az Eti. Egyszer evett nálam egy kekszet, azóta is követeli a receptjét. Én meg húzódoztam, halogattam. Most pedig elkészítettem neki ezt a keksz-mixet, természetesen recepttel együtt. Így már semmi akadálya, hogy ő is elkészítse a kekszet, ami annyira ízlett neki.


Vettem két csinos csatos üveget. Rétegeztem bele 1 kiskanálnyi sütőporral elkevert 20 dekányi lisztet. Erre került 10 deka cukor, ami lehet például a sokkal látványosabb nádcukor is. A következő hozzávaló esetében pedig elengedhetjük fantáziánkat, nagyjából 10 dekányi mennyiségben müzlit, apróra vágott aszalt gyümölcsöt, csokoládédarabkákat adhatunk a kekszalaphoz. Ezúttal készítettem egy narancsos-gyömbéres-zabpelyhes és egy mandulás-vaníliás változatot.


A felcsinosított csomaghoz mellékeltem a receptet is, a következő szöveggel: „Adjunk az üveg tartalmához 10 deka olvasztott vajat, 1 tojást és egy lereszelt almát. Keverjük alaposan össze. Kanállal adagoljuk sütőpapírral kibélelt tepsire és 180 fokon süssük 12 percig.” A keksz mix 4 hétig tárolható szobahőmérsékleten.

Mit eszek?

Nos, nagyjából 3 hete teljesen száműztem a tehéntejet az életemből. Ez azt is jelenti, hogy újra ki kellett találnom a mindennapi élelmezési stratégiát. Az eddigi vajas-felvágottas kenyeret most a mértéktelenül fogyasztott kacsazsíros kenyér helyettesíti. Szerencsére elég sok kacsasült készült a tágabb családban, így több üvegnyi sárga kence landolt a hűtőmben. Ha ezt nagyon unnám, akkor igazi sonkát vagy kolbászt eszem, tejmentes margarinnal és lehetőség szerint sok savanyúsággal.

Az ebéd, aminél azért nem árt némi változatosság, már egy picit több kreativitást igényel. Eddig ugyanis elég sokszor fanyalodtam a túrós vagy sajtos tészta által nyújtott utolsó szalmaszál típusú megoldásra. Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján azonban már kialakulni látszik néhány jó megoldás, amelyeket általában a mély, vastag falú serpenyőmbe dobálva készítek.

Vöröslencse, csirkemell csíkok és sütőtök falatkák, köménnyel és fahéjjal fűszerezve (a képen)

Tarhonya krumplival, hagymával és kolbásszal

Polenta (kukoricadara) földimogyoróvajjal ízesített, ropogósra sütött zöldségekkel (répa, kaliforniai paprika, brokkoli)

Egy nagy tepsibe egymás mellé dobált csirkecombok, krumpli, répa, fokhagyma - másfél órára száműzve a sütőbe

Meg persze sok-sok sűrű, rengeteg zöldséget tartalmazó leves, amelyekről az utóbbi időben már elég sokat meséltem. Például a hagyományos vonalról, anyóspajti közreműködésével szívesen eszek egy nagy tányér gulyáslevest.

Gerslizottó


"Rizottót" készítettem gersliből, azaz árpagyöngyből. Ha jól emléksem Ramsay ötlete lehetett valamelyik régi Good Foodban. Nem olyan krémes, lágy, mint az igazi rizottó, viszont rengeteg íz, zamat van benne. Igazán gazdag, télies étel.




Gerslizottó


Mi került a 4 személyes adagba? 300 g árpagyöngy, 5 deci húsleves, 1 hagyma, 1 kis konzervnyi sós szardínia (ringli, anchovy), 15 deka rókagomba, 8 deka parmezán, 2 evőkanál olívaolaj.


Hogyan készült? Az olajon megpároltam az apróra vágott hagymát és szardíniát, amikor üveges lett, rászórtam az árpát. Kicsit átpirítottam, felöntöttem húslevessel és lefedve főztem háromnegyed órán keresztül. Az utolsó tíz percben adtam hozzá a gombát. A tányéron mindenki kedvére megszórthatta reszelt parmezánnal.

Kínai, lila ruhában

Miközben az egész internetet elárasztják a karácsonyi sütemények, ötletparádék, én ilyen furcsaságokat főzök. A gondolatok menetoszlopát egy olvasói levél indította el, amelyben a kínai csípős-savanyú levesről érdeklődtek. Gyorsan utána is kutattam, majd ha már ilyen jól belebonyolódtam, el is készítettem saját kis változatomat. Abból, ami éppen fellelhető volt itthon. (Azt azért el kell ismernem, néha egészen fura hozzávalókat találok a konyhaszekrény mélyén.)

Nem éppen autentikus, de pont megfelelő étek, az ilyen nyálkás napok átvészelésére.

Csípős-savanyú kínai leves

Mi került a 4 tányéros adagba? 1 csomag újhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 lilakáposzta levél, 1 dobozka (12 deka) szójacsíra konzerv, 30 deka tofu, 4 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál szezámolaj, 2 evőkanál almaecet, 1 kiskanál csilipehely, csipetnyi ötfűszer keverék.

Hogyan készült? A hagymát, fokhagymát apróra kockáztam, a káposztát nagyon vékonyra csíkoztam. 1 liter csilivel ízesített vízben puhára főztem ezt a három zöldséget. Az utolsó 3 percre beletettem a hajdinatésztát is, ami nagyon gyorsan megpuhult. Csak ekkor, már a tűzhelyről lehúzott lábosban adtam hozzá az összes többi hozzávalót. Sem a szójacsírát, sem a tofut nem kell ugyanis főzni.

Az ízesítésnél célszerű minden löttyintés előtt kóstolni és sajt ízlésünkre hagyatkozni, hiszen valaki inkább savanykásan, van aki a szójaszósztól inkább sósabban szereti. Nekem a fenti arányok feleltek meg.

Dán krumplisaláta


Egy régi karácsonyi receptgyűjteményben bukkantam erre az ötletre. A hagyományos krumplisaláta egy érdekes változata. A hozzávalók nem tudom mennyire dánok, de minden megtalálható nálunk is, bármelyik kisboltban.



Dán krumplisaláta


Mi került a 4 személyes adagba? 80 deka krumpli, 1 kis lilahagyma, 4-5 csegemeuborka, 2 evőkanál reszelt torma, 4 evőkanál tejföl, 4 evőkanál majonéz, kapor, só, bors.


Hogyan készült? A krumplit héjastól puhára főztem, hagytam kicsit hűlni, majd lehúztam a héját. Felkarikáztam, de kockára vágva talán még jobban átjárják az ízek és enni is könnyebb lehet.


Egészen apróra felkockáztam a hagymát és az uborkát. Az öntethez összekevertem a tormát, majonézt, tejfölt és a fűszereket. A krumplihoz hozzáforgattam a többi hozzávalót és pár órára a hűtőszekrénybe tettem, hogy jól összeérjenek az ízek.


Halak vagy rántott húsok méltó kísérője lehet.


Aranyalma


Herczegh-Paris Kristóf birkapásztorként tevékenykedett. Terelgette a nyájat, fel s alá a mezőkön. Néha megkeresett egy-egy elkóborolt jószágot, de alapvetően csak ücsörgött az árnyékban, amíg az állatok egykedvűen legelésztek.


Ősszel már kicsit csípősebbek voltak a délelőttök, de ha alaposan beöltözött, még így is kellemesen el tudott heveredni a földön, félkönyékre támaszkodva kedvére olvasgathatott. Valójában tanulnia kellett volna, hogy eleget téve anyja kívánságának végre befejezze az esti iskola tanfolyamát és legalább a 8 osztály elvégzéséről legyen bizonyítványa.


Nem az eszével volt a baj, igaz nem vágott az, mint a borotva, de inkább az elkalandozó, méla figyelmét nem tudta soha a megfelelő irányba terelni. Az osztálytársak meg aztán végképp nem könnyítették meg az életét, ilyen névvel és ilyen ábrázattal csakis a csúfolódások célpontjának szerepére pályázott.


Kötelességtudóan elővette most is a kémia tankönyvet, de aztán mégis tovább kotorászott a hátizsákjában, és inkább a Görög regék és mondák című vaskos kötetet választotta. Ahogy elmerült Zeusz meg beosztottainak ügyködésében, egyszer csak arra figyelt fel, hogy valami potyog. Egy birsalmafa alá telepedett, a gyümölcs pedig időnként súlyos ágyúgolyóként csapódott a földbe körülötte. Ahogy felcihelődött, hogy odébbálljon, látja ám, hogy három kikent-kifent szépség közeledik feléje.


Éles, sipító hangon vitatkoztak, csak úgy röpködött körülöttük a sok ondolált hajtincs meg a dúsan redőzött muszlinszerű anyag, ami alig-alig takart valamit a testükből.


- Hé, te, ott! - kiabált és integetett feléje az egyik. - Gyere már közelebb!


- Tessék, itt egy normális, hétköznapi ember, majd ő dönt! - jelentette ki nagy szempilla rebegtetések közepette a másik.


- Miről lenne szó, hölgyeim? - vette elő legelegánsabb modorát a mi birkapásztorunk.


- Nem tudjuk eldönteni, hogy melyikünk a legszebb!


- Hogy melyikünk legyen a királynő!


- Tessék, figyelj, itt egy aranyalma - mondta a harmadik és felemelt a földről egy birsalmát. - Add annak közülünk, akit a legszebbnek tartasz.


Herczegh-Paris Kristóf csak nézte, nézte a három hölgyeményt, végigsiklott szeme a valószerűtlenül hosszú szempillákon, a munkára éppen nem alkalmas műkörmökkel ellátott kezeken, a csillogóan bronzos bőrfelületeken meg a túlzottan is tökéletes melleken. Akárhogy is nézegette ezeket a testeket, nem tudott választani közülük. Ha őszinte akart lenni magához, egyik sem tetszett neki igazán. Valahogy nem tűntek eviláginak. Így aztán inkább igyekezett kihátrálni a szituációból.


- Tudják mit hölgyeim, én inkább egyiküknek sem adnám a birsalmát, inkább szedek még néhányat és hazaviszem anyámnak, hogy csináljon belőle jó kis kompótot.


- Na, nem már! Te most hülyéskedsz velünk?


- Menjünk innen, töketlen egy alakkal van dolgunk, majd keresünk valaki mást!


- Itt a puszta közepén, ugyan ki találhatunk, csupa retardált fickó császkál erre - állapították meg a hölgyemények, majd sarkon fordultak. Kristóf még utánuk szólt:


- Csak azt árulják el nekem hölgyeim, hogy kihez volt szerencsém!


- Nyuszilányok vagyunk, te idióta! Mégis, mint gondoltál, kik lennénk, talán valami istenverte görög istennők? Az elmúlt három év playmate-jei vagyunk és nem tudjuk eldönteni, melyikünk legyen a királynő.



Ui: Ajánlott olvasmány itt.

Vaddisznó ragu burgonyafánkkal

Ez az étel tavaly óta nem lett szebb vagy éppen fotózhatóbb, de ha lehet még sokkal finomabb. Valójában igen ritkán esik meg velem, hogy maradéktalanul elégedett lennék az étellel, amit készítek. Most azonban semmiféle hiba, kifogás nem jutott eszembe és az asztal körül ülők is csak elégedett hümmögésükkel fejezték ki véleményüket.

Azt hiszem marhahúsból se lenne rossz, de a szép darab vaddisznó combot tényleg vétek lett volna másra használni.

Vaddisznó ragu

Mi került a 8 személyes adagba? 2 kiló vaddisznó comb, 1 deka húsos szalonna, 2 répa, 1 kisebb zeller, 2 lilahagyma, 2 cékla, 3 deci vörösbor, 10 deka szemes gesztenye, 10 deka rókagomba, só, bors, zsálya.

Hogyan készült? A húst nagyobb darabokra kockáztam. A zöldségeket nagy lyukú reszelőn lereszeltem, a szalonnát is felcsíkoztam. Először a szalonna zsírját sütöttem ki, a pörcöt félretettem. A húst is megpirítottam, majd kiszedtem és félretettem. A zöldségkevéket is átpirítottam, felöntöttem vörösborral, hozzáadtam a húst és a szalonnát. Fűszereztem.

Nagyjából 3 órán keresztül főztem, végig azon idegeskedve, hogy ez a hús sohasem fog megpuhulni. Végül persze isteni lett. Ha úgy tűnik, le fog égni, érdemes egy kis vizet hozzáönteni időről időre. A tálalás előtt 10 perccel szórtam bele a gombát és a gesztenyét.

Burgonyafánk

Amivel jól lehet tunkolni a szaftot.

Mi került a 4 személyes adagba? 30 deka burgonya, 15 deka liszt, 1 tojás sárgája, 2 deka (fél csomag) élesztő, 1 kiskanál cukor, 3 evőkanál tej, só.

Hogyan készült? A krumplit puhára főztem, összetörtem. Az élesztőt felfuttattam a cukros tejben. A krumplipüréhez kevertem a lisztet, összedolgoztam az élesztős tejjel és a tojás sárgájával. Sóztam és kelni hagytam. Amikor duplájára nőtt, forró olajba szaggattam és szép pirosra sütöttem. Nagyon gyorsan meglett.

Gesztenyés keksz



Ez a recept net-szerte kering, több helyen is olvastam különböző változatokat. Szokásomhoz híven, minimálisra csökkentettem a hozzávalók számát. A gesztenyemassza amúgy is cukros, ízesített, nem igényel semmi pluszt.


Nagy előnye, hogy egyszerű elkészíteni és mivel mi nagy gesztenye-rajongó család vagyunk, mindenkinek ízlik is.



Gesztenyés keksz

Mi került a dupla adagba? 15 deka tejmentes margarin (vagy vaj), 8 deka porcukor, 2 tojás, 50 deka gesztenyemassza, 4 evőkanál liszt.


Hogyan készült? Először a vajat kevertem ki a cukorral, egyenként beledolgoztam a tojásokat, végül a lisztet és a gesztenyemasszát. Nyomózsákba szuszakoltam és mindenféle formákat nyomtam ki belőle. 180 fokos sütőben 15 percig sütöttem.

Piros kenyér

A tegnapi gasztroblogos találkozóra valami sósat akartam vinni. Édesség, ahogy arra számítottam is, volt szép számmal. Sajnos a tejmentesség okán csak korlátozott mértékben kóstolgattam, de a datolyás gömböcök meg a fűszeres mini sütőtökök eszméletlenek voltak! Ja, és a kolbász! Te jó ég!

Viszont a délután, amit a blogger társakkal töltöttem minden szempontból nagy élvezetet jelentett. Most hagytam magára 20 percnél hosszabb időre a 2. számú gyermeket, aki nem halt éhen a nélkülem töltött 5 óra alatt. Az automatikus mélygarázs, amire az autómat bíztam vissza is köpte azt. Ráadásul még be is kajáltam. Kell ennél több? Esetleg egy recept.

Mostanában, magam számára szinte hihetetlen módon, tobzódok az élesztőben. Most is kenyérféleséget sütöttem, piros színben. Izgalmas kalandnak tűnt és tényleg elképesztő, hogy milyen élénk maradt a színe.

Anyóspajti halomban álló kenyérsütős könyveinek egyikéből kölcsönöztem a receptet. Mondjuk én sütőben sütöttem, de a gyors fogyása is bizonyítja, hogy ez csak javára vált. Nincs is képem róla, hiszen nem sok maradt belőle.

Piros kenyér

Mi került bele? 175 ml víz, 3 evőkanál olaj, 100 g paradicsompüré, 1 kiskanál só, 400 g liszt, 1 csomag élesztő, 1 kiskanál cukor. Tölteléknek: 100 g aszalt paradicsom, 100 g fekete, magozott olajbogyó, szárított bazsalikom, só, olaj.

Hogyan készült? A kézmeleg vízbe szórtam a cukrot, belemorzsoltam az élesztőt és hagytam, hogy a gombák elkezdjenek dolgozni. A lisztet egy keverőtálba szórtam, hozzáadtam a paradicsompürét, sót, olajat és az élesztős keveréket.

Az utóbbi időben ezeket a tésztákat nem géppel, de nem is kézzel, hanem egy evőkanállal dolgozom ki. Addig keverem a tálban, míg szép sima, lágy tészta lesz belőle. Akkor szoktam abbahagyni, amikor a felkar-izmaim sajogni kezdenek. Ekkor hagyom álldigálni a tészát, ezúttal vagy 2 órát kapott, de 1 is elég neki. Szépen duplájára duzzadt.

Belisztezett felületre fektettem, kézzel kihúzogattam, paskoltam, hogy nagyjából egyenletes téglalap alakú legyen. Az egyik hosszanti oldalára szórtam a felaprított paradicsomot, olajbogyót meg a bazsalikomot. Meglocsoltam egy-két evőkanál olajjal, majd feltekertem a tésztát, csiga formába igazíottam, kicsit meglapogattam. A tetejét is átkentem egy kis olajjal, hogy ne száradjon ki.

Ekkor került a 200 fokra előmelegített sütőbe. Sajnos nem emlékszem pontosan mennyi ideig sült, mert közben hajat mostam, gyereket szoptattam, öltöztem, hajat szárítottam... Úgy 35-40 perc lehetett. Alul-felül szép ropogós lett, belül meg puha és ízletes a tölteléktől. Azt hiszem, visszatérő vendég lesz nálam.

Ebéd kritikával

Na, ma megkaptam a magamét. Szegény drágám igazán nagyvonalúan támogatja kísérletező konyhai kalandjaimat, de a mai ebéd már nála is kicsapta a biztosítékot. A jövőre nézve azt az utasítást kaptam, hogy egynél több új, eddig még nem kóstolt hozzávaló ezentúl nem szerepelhet egyszerre egy ételben.

Mit ettünk ma. Hát, fürjet. Nagy kíváncsi voltam ezekre a picinyke madarakra. Bár a melle húsa finom, enni nagyon macerás és az egész madáron nem is található túl sok ehető rész.

Volt aztán még sült csicsóka. Nekem gyerekkoromból ismerős, szegény drágámnak viszont új és nem túl ígéretes élménynek bizonyult.

A párolt, vörösboros káposztához pedig birsalma szeleteket kevertem. A drágám meg csak nézte a tányért és kifakadt: "Az egész tányéron csak a káposztát ismerem fel!" Szóval ezentúl csak 1 új hozzávaló per étel. De azért a hozzám hasonlóan kísérletező kedvűek kedvéért íme a recept is:

Sült fürj

Fejenként két fürjet sóval és borssal alaposan befűszereztem, húsos szalonnával betakargattam és fél órát sütöttem 180 fokon, majd még negyed órát lefedve 150 fokon a sütőben.

Sült csicsóka

A fél kilónyi csicsókát megpucoltam, felkockáztam és egy evőkanálnyi kacsazsírban puhára sütöttem. Mivel igencsak markáns az íze, semmiféle fűszerezést nem igényel.

Vörösboros vöröskáposzta birssel

Egy kis fej káposztát félbe vágtam és vékonyan felcsíkoztam. Egy fej lilahagymát apróra kockáztam, kacsazsíron pirítani kezdtem. Hozzáadtam a káposztát, átpirítottam. Hozzáadtam még két darab megpucolt, gerezdekre vágott birsalmát. 4 deci bort öntöttem hozzá, de nem egyszerre, hanem apránként, ahogy elpárolgott. Amikor a káposzta fedő alatt megpuhult, meglocsoltam egy kevés balzsamecettel és igazítottam egy kicsit a fűszerezésén, sóval és borssal.

Szó se róla, ez utóbbi lett az ebéd legsikeresebb eleme.

Leves, váratlan sikerrel

Vasárnap Apu főzött. Hozott magával egy kicsontozott, aszalt szilvával és fokhagymával megtöltött, kötözött növendék birka combot, amit vagy három órán keresztül sütött és egyszerűen mennyei lett. Semmi tolakodó birka-íz, csak fennségesen omlós, zamatos hús. Gyakorlatilag csak önmagában ettem, bár volt hozzá némi ez meg az is.

Nos, eme fennséges sült elé brokkolikrémlevest tálaltunk, de mivel én mostanság kerülön a tejszínt, gondoltam csak úgy a magam kedvére készítek egy saját levest is. Volt itthon 3 szem birsalma meg egy fél zeller. Ezeket társítottam vöröslencsével, curryporral meg kókusztejjel. Én magam döbbentem le legjobban azon, hogy mennyire ízlett a családnak az alkotásom. Gyakorlatilag az utolsó cseppig elfogyott, pedig arra számítottam, hogy majd három napig ezt fogom eszegetni.

Birses leves indiai beütéssel

Mi került a 4 tányéros adagba? 3 birsalma, fél zellergumó, 1 répa, 1 hagyma, 10 deka vöröslencse, 1 deci kókusztej, 1 kiskanál madraszi curry, fél kiskanál fekete mustármag.

Hogyan készült? A zöldségeket megpucoltam, feldaraboltam. Körülbelül fél liter vízzel engedtem fel, fűszereztem és a lencsével együtt puhára főztem. A leves felét turmixoltam, hozzáadtam a kókusztejet és belekevertem az egészben hagyott darabokat.

Na jó, elismerem, hogy nem néz ki valami bizalomgerjesztően, de mint már említettem, egészen jó lett a végeredmény. Nekem az az ötlet is nagyon tetszik, hogy még a krémlevesben is legyen egy kis harapnivaló, amolyan "betétként".

VKF! Ehető könyvek

"Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a padon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban." Azt hiszem nem olvastam ennél zseniálisabban elkezdett könyvet. Talán csak az "Uram, a késemért jöttem!" kezdetű párbeszéd vetekszik vele. Rejtő Jenő meg az általa teremetett Levin és a többi szereplő fogalom. Nem az amit esznek, hanem ahogy. Az a kispolgári rácsodálkozás a nemes konyhák teljesítményére.

Meg aztán ott van Cserna-Szabó András is, aki az ezredfordulón kicsavarta, groteszkbe tekerte a has történeteit a Levin körúton. Persze, említhetném Krúdyt, Kosztolányit is. Az ő bolyongásaik azonban egy régmúlt világról szólnak, ma már hiába kutatom Óbuda kockás terítős vendéglőit, nem lelném meg sehol. És ők csak a magyarok.

Az elmúlt egy hónapban csak olvastam és olvastam. Faltam a könyveket, hahaha. Amióta Piszke kitalálta a témát, egyre csak nőtt-növekedett az egyszer már elolvasott, most újraböngészett könyvek halma. Ezt is szerettem, meg azt is. Ebből is jó lenne főzni, meg abból is. De hiába másztam meg újabb és újabb könyv-halmokat, maguk folyton visszagurultam. Agyonnyomtak a mértéktelenül nagy adagban érkező betűk. Szó mérgezésem lett, megfeküdték a gyomromat a mondatok.

Pedig imádom, ahogy Joanne Harris kibontja a történeteket, és mintegy mellékesen főz valami csalogatót. A Csokoládéja nyomán ezrek gondolhatták azt, a csokoládébolt lehetne életük álma. Ő mutatta meg nekem, hogy a csokoládé térképen a Milkán túl is van élet, méghozzá micsoda gazdag, chilivel és egyéb furcsaságokkal sűrűn benőtt dzsungel. A Szederbor laikus alkímiája, a dohos pincéből napvilágra kerülő "különlegességek" émelyítő, nyugtot mégsem hagyó ragacsossága, az Ötnegyed narancs héjjának fanyar zamata hosszú napokig az elmémbe ragadt.

A szerelem étkében újra felfedeztem, hogy az olasz konyha nem spagetti és pizza, hanem annál sokkal több, dúsabb, kiismerhetetlenebb. Szarvasgombáról, apró nyúltetemekről, belsőségekről meg articsókáról álmodtam éberen is. Lily Prior La cucinájában meg még mélyebbről, mondhatni zsigerből ismerkedtem tovább az olasz konyhával, és szó se róla, kedvet kaptam, hogy éjszaka nekilássak a gombával, hagymával, májjal, sonkával, paradicsommal elkevert, omlós tésztába töltött makaróni-torta elkészítéséhez. Persze végül inkább lázálmos zuhanásba menekültem.

Megnyugtatásul Frances Mayest hívtam, aki szelíden, bölcsen vezetget a Napsütötte Toszkána dombjai között. Nyugodt, lassú tempója mégis 2001 óta tartó vágyakozást ébresztett bennem, hogy oda egyszer nekem is el kell majd jutnom. Addig is, amíg ez az elmémben százszor eljátszott, kiszínezett utazás teljesül, beleásom magam az élesztő rejtélyébe, és sütök néhány Francia kenyér inspirálta kenyeret. Vagy néhány gyilkolászós süteményt a kissé igénytelen, de végül is szórakoztató Joanne Fluke által megihletve.

Esetleg Julia Child nyomába eredek és ismét csak bejárom Olaszországot, na meg az amerikai tévéstúdiók világát és közben remélem nem ez lesz számomra Az utolsó falat. Hiszen még végig kell ennem Julie-val Julia egész szakácskönyvét, szigorúan egy év alatt. És közben a bontott csirkék és a szexuális erőszak áldozatai közötti összefüggések, illetve a velőscsont által gerjesztett fura érzések megfejtésére is kell, hogy maradjon némi időm.

Ha pedig igazán mélyre akarok süllyedni a bűnös élvezetek világába, hát előveszem A hús bűneit, falok vagy éppen őrül fogyókúrába kezdek, hogy még jóllakjak, mielőtt lecsap az elkerülhetetlen halál.

De inkább a halál, mint, hogy újra kezembe vegyek néhány könyvet. A Cooking for Mr. Latte végtelen unalmával talán csak egy műtét előtti altatáshoz lehetne alkalmas, szórakozásra semmiképpen. Az Ételkóstolót pedig végső elkeseredésemben is csak tűzgyújtásra szánnám, olvasásra semmiképpen. Az ajánlóban ígértektől ellentétben, ez a verejtéktől bűzlő, vértől iszamlós, minden második lapján hányingerig fokozódó undort keltő tákolmány semmiképpen sem érdemli meg, hogy felkerüljön a gasztro-regények terjedelmes és egyre csak bővülő listájára. Csak arra kell vigyázni, hogy ez a terjedelmes könyvhalom rám ne boruljon egy óvatlan pillanatban.

Ui: Receptek, ha addig élek is, holnap vagy holnapután.

VKF! Vianne forró csokoládéja




Ami egyben Roux kedvence is.

Egészen eddig vártam vele, nem mertem megkockáztatni, pedig a chilivel fűszerezett forró csokoládé egészen fantasztikus. Meglepő, de mégis varázslatos, pont olyan mint Joanne Harris könyvről könyvre felépülő világa.


Chilis forró csokoládé


Nekem úgy ízlik a legjobban, ha 1 deci tejet és 20 g keserű, 70 százalékos kakaótartalmú csokoládét használok. Szerintem cukor nem feltétlenül kell bele, de mindenkinek szíve joga megédesíteni az itókát. A fűszerek közül a chilipehely, a vanília és a fahéj a legmegfelelőbbek, de egy kis reszelt narancshéj is megteszi. Mindegyikből csak egy csipetnyi kell, hogy ne nyomják el a kakaó markáns ízét, hanem csak a háttérben zsongjanak.



A tejet jól felmelegítem, de nem kell forralni. A 80 fok körüli hőmérséklet a tökéletes. Beleszórom az apróra tördelt csokoládét és a fűszereket, majd kézi, elemes kávéhabosítóval addig keverem, míg habos, selymes italt kapok. Aztán hátradőlök és elégedetten hörpölgetem.


Ilyenkor kis időre olyan világba lépek, ahol a mágia, a valószerűtlen történetek és a nyalánkságok illata kavarog a levegőben. És mindez tökéletesen megteszi lélekmelengetőnek is. Mamihami vajon mit kóstolgat, ha didereg a lelke?


Ui: Szerettem volna egy igazi francia crepe-t is készíteni, de az általam felkeresett és felhívott 6-7 biobolt mindegyikében éppen hiánycikknek számított a hajdnialiszt...

Vajas kifli

Most arról kellene írnom, hogy advent meg várakozás meg karácsony. De a helyzet az, hogy még egy nyavalyás adventi koszorút sem sikerült beszerezni. Valahogy inkább a november végi rosszkedv, mint a karácsonyi láz gyűr maga alá. Persze terveim számosak, a megvalósítás azonban erőteljesen akadályoztatva van.

Ó igen, szeretnék szépséges karácsonyt a gyermekeknek és magamnak is. De az elmúlt 7 évből egyetlen olyan ünnepet tudok megnevezni, amely mindenféle nyomasztó háttér-esemény nélkül telt el. Talán majd idén... mindig ezt gondolom.

A múlt héten viszont sikerült előrukkolnom egy magam számára is meglepő teljesíménnyel. Komoly mennyiségű örömhormont szabadít fel bennem, hogy sikerült legyőznöm a családilag belém plántált kelttészta-fóbiát. Egyrészt vigasztal, hogy sok más konyhatündér, hozzám hasonló módon valami mélyről feltörő félelemmel vegyes tartózkodással viseltetik az élesztő iránt. Nos, számomra ennek vége. És amikor beleharaptam az első kisült, még meleg vajas kiflibe, elöntött az a bizonyos színtiszta jólét-érzés. Amolyan kényeztető gyerekkor-illat, puhaság, gondoskodás.

Vajas kifli a receptje Tünde nénitől, az Ételek és életekből

Hozzávalók: 3 dkg élesztő, 1 + 4 dl tej, 2 kiskanál cukor, 70 dkg liszt, 2 tojás sárgája, 10 dkg margarin, 3 kiskanál só. (Ezúttal csak fél adagot csináltam, a tetejét pedig reszelt sajttal szórtam meg.)

Elkészítése: Az élesztőt 1 dl langyos tejben a cukorral felfuttatjuk. A lisztet összekeverjük 4 dl langyos tejjel, a tojás sárgájával, sóval és margarinnal, majd hozzáadjuk az élesztőt is. A lágy tésztát 1 órán keresztül kelesztjük. Végül a tésztát két részre osztjuk, amiből 8 kis cipót készítünk. A cipócskákat kerekre nyújtjuk és 8 körcikkre vágjuk. Minden körcikk közepébe pici darab margarint helyezünk, majd felsodorjuk. Tetejét tojás sárgájával megkenjük, köménymaggal megszórjuk.

Egy tepsit alufóliával kibélelünk, belehelyezzük a kifliket és közéjük kicsi darab margarinokat helyezünk. 200 fokon pirosra sütjük. Sülés közben a kiflik egy pici tovább fognak kelni, ezért ne helyezzük közvetlenül egymás mellé.

Tömény élvezet

Amikor megláttam ezt a süteményt egy régi Kiskegyedben, azonnal tudtam, hogy ez nekem ízelni fog. Finom lett. Nagyon finom. Annyira finom, hogy mire megjöttek a vendégek, khmm, nagy része el is fogyott. Így aztán fel sem mertem tálalni a maradékot. Szerencsére volt csokis süti is, meg Eszter is hozott valami finomságot.

Szóval ennek a mennyei marcipános élvezetnek a következik a menete. Annyit változtattam csak, hogy az eredeti recept dióját pörkölt mogyoróra cseréltem, ezt a magot ugyanis még jobban imádom. Még illatosabb, zamatosabb lett.

Marcipános sütemény

Mi került a túlságosan is gyorsan fogyó, nagyjából 20 szeletes adagba? 15 deka marcipánmassza, 15 deka mogyoró, 10 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 3 tojás, 8 deka cukor, 12 deka krémsajt (Philadelphia).

Hogyan készült? A mogyorót serpenyőben, csak úgy magában megpörköltem, héját konyharuhával tessék-lássék módjára ledörzsöltem. Ledaráltam. A marcipánt lereszeltem. A lisztet alaposan elkevertem a marcipánnal, darált mogyoróval és a sütőporral.

A tojásokat a kétféle cukorral habosra kevertem, hozzáadtam a krémsajtot és laza mozdulatokkal beleforgattam a lisztes keveréket.

Sütőpapírral kibélelt formában sütöttem, majdnem egy egész órán keresztül 170 fokon.

"Egyszerű" hétköznapi ebéd

Felújították a közelünkben a CBA-t. Lett biosarok, mini vinotéka meg friss hús. A zöldségkínálat még mindig botrányos, de ne legyünk telhetetlenek. Ma, szokás szerint úgy mentem be, hogy kellene valami ebédre való. Oké, dugig a mélyhűtő, de én szeretek frisset enni. Álmodoztam is a mostanában kapott zacskónyi birssel kapcsolatban, meg aztán kacsa-liba szezon van. Ráadásul már ezer éve meg akartam kóstolni az árpagyöngyöt (leánykori nevén gerslit). A végső lökést meg az adta, hogy valamit nagyon elírhattak, így két kacsamellhez jutottam hozzá 700 hufért.

Sült kacsamell birsalmával és árpagyönggyel

Mi került a 2 személyes adagba? 2 kacsamell, 4 birsalma, 2 lilahagyma, 4-5 gerezd fokhagyma, 15 deka árpagyöngy, szárított menta, őrölt koriander, fahéj, köménymag, só, bors.

Hogyan készült? A kacsahúst először bőrös oldalával lefelé pirítottam meg, aztán a kisülő zsírban megkapattam a másik felét is. A húst áttettem egy sütőtálba, mellé került a feldarabolt, meghámozott birsalma, egy nagyobb darabokra vágott hagyma, néhány gerezd fokhagyma. Alaposan befűszereztem. Alá öntöttem szűk 1 deci vizet. Ment is a 150 fokos sütőbe, háromnegyed órára.

A kisült zsír nagy részét kiöntöttema serpenyőből, a maradékra rádobtam egy apróra vágott hagymát meg egy kis fokhagymát, amit az átöblített árpagyönggyel együtt kicsit megpirítottam. Felöntöttem vízzel és jó 45 percig rotyogtattam. Időnként adtam még hozzá vizet és meg is sóztam.

A hús kívül ropogós lett, belül pedig omlósan puha. Tudom, hogy sokan rózsaszínesre sütve szeretik, de én attól szárnyasok esetében idegenkedem. Szerencsére így se lett rágós.

Az árpagyöngy szintén kellemesen megpuhult. A birs meg a fűszerek pedig megadták azt a kis pluszt az ebédemhez, amire mindenkinek szüksége lehet egy ilyen nehézkes felhőkkel súlyosbított napon.

Márton napján

Márton igazán férfias jelenség volt, széles mellkasa tekintélyt sugárzott, hosszú nyakán komoly tekintetű fej ült. A nők csak úgy sóhajtoztak, amikor mélázva, gondolataiba merülve sétált fel s alá. De őt aztán nem érdekelték a csajok, egyetlen pillantást sem vetett a riszáló fenékre, peckesen kidüllesztett begyekre.

Egyre csak a védteleneket, betegeseket, kicsiket gyámolította. Megtehette, ő volt a legerősebb, legügyesebb, legelszántabb harcos is. Erejét nem fitogtatta, csak akkor vetette be, ha éppen szükségesnek bizonyult. Amikor a kolónia öregjei hírét vették, hogy valami szörnyű vész közelekedik, kiötlötték, hogy egy püspök biztosan megvédené őket. Összedugták fejüket, hangoskodva, fontoskodva ám, eldöntötték, hogy Márton lesz az ő püspökük, aki megvédi őket. Márton azonban nem vágyott semmiféle hivatalos címre, kitüntetésre. El is bújdokolt gyorsan, ámde a buta sereglet utánaeredt, egyre nőtt a csődület és a zűrzavar. Hiába bújt Márton egyre beljebb az ólba, termetével, méreteivel csak kitűnt a többiek köztül.

A gazda pedig csakis a legnagyobb, legszebben meghízott libát kívánta feltálalni az esti vacsorán. Így Márton lúd, hiába bújt volna el a megtiszteltetés elől, még aznap szörnyűséges vértanú halált halt és élettelen testét fel is tálalták a polgármesternek meg a plébánosnak, akik mit sem tudván a szentéletű áldozat múltjáról, jóízűen elfogyasztották, az utolsó aprócska csontra tapadt húscafatig.

Blogszülinap tortával

Már két éve töltögetem bele gondolataimat és az általam elfogyasztott ételek képeit a virtuális térbe. Illetve két éve indult az NLC blog-lehetősége, azóta vagyok itt. (Előtte meg a tv2-nél írogattam vagy másik két évig, de az azóta teljesen eltűnt a fekete lyukban.)

Sokan kérdeztétek, hogy miért nem vándorolok el valahova máshova, ahol szebb a háttér meg jobban lehet üzengetni. Sajnos én már csak ilyen hűséges barom vagyok. Itt is van egy csomó ismerősöm, kényelmes, ismerős felhasználói felület meg rengeteg olyan fórum, ami nekem fontos.

A blogolás, fórumozás és hasonlók meg különben is csuda jó dolog, bárhol legyen is az ember. Én már teljesen függő lettem. De ettől nem szegényesebb, hanem éppen gazdagabb lett az életem. Új barátok, ismerősök, akiket pont a közös érdeklődés vagy éppen élethelyzet hoz közelebb. Új ételek, új éttermek, amelyeket felfedeztem. Igazából semmi különös, de valahogy mégis jó. Közösség, hogy igazán nagy szavakat használjak.

A szülinapi torta kis csalással nem a blog születésnapjára, hanem anyóspajti újabb évének összcsaládi felköszöntésére készült. Alig tudtam megmenteni egy keveset a fotózáshoz. Oké, nem tudok különösebben dekoratív tortát sütni, meg fotózni sem, de az íze, állaga. Na, az tökéletes volt.

Csokoládés torta némi mandulával

Mi került a 3 lapos, kb. 30 centi átmérőjű tortába?

A 2 csokis piskótába: 8 tojás, 8 kanál cukor, 6 kanál liszt, 6 kanál kakaópor, 1 kiskanál sütőpor.

A mandulás piskótába: 6 kanál liszt, 1 kiskanál sütőpor, 10 deka vaj, 4 kanál cukor, 4 tojásfehérje, 10 deka szeletelt mandula.

A vajas krémbe: 4 tojás sárgája, 0,5 deci tej, 10 deka keserűcsoki, 20 deka vaj, 4+2 kanál porcukor.

A tetejére: 2 dl tejszín, 2 dl tej, 1 zacskó tejszínhabpor, 1 zacskó habfixáló, 2 kanál kakaó, 2 kanál porcukor.

Hogyan készült? A piskótához kemény habot vertem a fehérjéből. A többi hozzávalót összedolgoztam és óvatosan beleforgattam a habot. Két adagban sütöttem 12-12 percig.

A fehér piskótához szintén felvertem a tojásfehérjét és az összedolgozott hozzávalókba forgattam. 15 percig sütöttem.

A krémhez a sárgáját kikevertem 4 kanál cukorral és tejjel. Addig kevertem alacsony lángon, míg besűrűsödött. Amikor kicsit kihűlt beledolgoztam a csokit, majd a 2 kanál cukorral habosra kevert vajat is.

A tetejére a habhoz felvertem az tejszínt meg a habport, hogy jól megtartsa az állagot, a kakaót a végén adtam hozzá. Kis huncutságul öntöttem bele egy kanálnyi mandula aromát, szerintem ez nagyon feldobta a dolgot, nekem legalábbis bejött.

A piskótákat előző este sütöttem meg, a krémet délelőtt simítottam a lapok közé és befedtem a tejszínhabbal, ami elfedte az egyenetlenségeket. Különösebb díszítés alkalmazására nem került sor. Délután el is fogyott a jelentős része. 17 felnőtt lakmározott belőle.

Gesztenyés palacsinta

Tudom, tudom, ne is mondjatok semmit. Már megint egy gesztenyés recept. Viszont gondolatban megint megveregettem a saját vállamat. Van ugye az a bizonyos rikottás palacsinta, amit Nigella, Jamie és egy csomó gasztro naplót vezetgető is időről időre megénekel. Nekem viszont egy csomag gesztenyepüré volt itthon, kiolvasztva. Kezdenem kellett vele valamit, aztán kipróbáltam, hátha. És működött.

Gesztenyés palacsinta

Mi került a 12 palacsintás adagba? 25 deka gesztenyepüré, 4 evőkanál liszt, 1 kiskanál sütőpor, 2 tojás, 1 deci tej, olaj a sütéshez. Ha a püré natúr, némi porcukorral megszórhatjuk tálaláskor.

Hogyan készült? A tojásokat szétválasztottam, a fehérjét lágy habbá vertem. A gesztenyepürét összedolgoztam a tojás sárgájával és a tejjel, majd belekevertem a sütőporos lisztet. Végül a fehérjét is beleforgattam, több adagban, laza, nagy mozdulatokkal.

A habos, sűrű masszát merőkanálnyi mennyiségenként sütöttem, egyszerre hármat-hármat zsúfolva a kissé kiolajozott serpenyőben.

Lehet rá kenni csokikrémet vagy valami lekvárt is, de nekem magában ízlett a leginkább. A gesztenyemassza amúgy is ízesített volt, tehát édeskés és rum aromás. Ez a palacsinta azért is jópofa, mert vastag, harapható, nem hasonlít a mi hagyományos, papírszerű változatunkra.

Az én brüsszeli káposztácskáim

Vagyis kelbimbó, de megtetszett ahogy több európai nyelvben is emlegetik. C&V már többször is értekezett a lehetőségről, miszerint nem főzővízben szétáztatva, hanem sütőben vagy olajban sütve lesz finom ez a zöldség. Én is kipróbáltam. Ha valaki nem idegenkedik a zöld golyóbisoktól, garantálom ízleni fog. Millie, Mamma és Lilahangya is így gondolta, mert ők is sütöttek-főztek mostanában kelbimbót.

Sült kelbimbó

Mi került a 4 személyes adagba? fél kiló kelbimbó, 10 deka húsos szalonna, 1 kisebb póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál balzsamecet, szűk maréknyi földimogyoró, só, bors.

Hogyan készült? A kelbimbót megtisztogattam, itt-ott levágtam az elszáradt tövét, majd a nagyobbakat négybe, a kisebbeket félbe vágtam. A zöldséget a tepsibe terítettem, ráöntöttem az olajat és az ecetet, megfűszereztem és beborítottam a hagymaszeletkékkel, illetve a szalonnával.

Mindenféle takarás nélkül sült 25 percet a forró sütőben. A kelbimbó szépen átsült, kis karamelles felhangot kapott. Ezúttal nem köretként, hanem feltétként fogyasztottuk. Főztem hozzá lágy polentát 20 dekányi kukoricadarából, belereszelt parmezánnal. A tetejére pedig szórtam némi durvára vágott földimogyorót, mert úgy éreztem, hiányzik még valami, amire lehet ropogtatni, rágcsálni.

Ez már mánia

Szoktátok úgy érezni, hogy egy-egy hozzávalót legszívesebben minden szembe jövő ételbe belepakolnátok? Például mindenhez majonézt vagy éppen savanyú uborkát ennétek?

Engem most éppen két hozzávaló tart fogságában: a gesztenye és a sütőtök. Egyre csak azon töprengek, hogy mibe lehetne még belepakolni. Szinte már-már mániákusan csempészem mindenbe, hogy aztán szégyellős mosollyal kérdezzem szegény kóstolómat (férjemet), hogy észre lehet-e venni, illetve mennyire rontottam el így az ételt.

Azt hiszem ma jutottam el a végső stádiumig, amelynek áldozata fél kiló csirkemáj lett. Készült belőle nagyon-nagyon finom májkrém, amit két változatban is továbbfejlesztettem. Nem nehéz kitalálni: egyikbe sütőtököt, a másikba gesztenyepürét kevertem. Nekem ízlett.

Sütőtökös és gesztenyés kenőmájas

Mi került a fél kilónyi csirkemell mellé? 1 csenevész póréhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 5 deka húsos szalonna, 1 löttyintésnyi olívaolaj, 2 löttyintésnyi whiskey, 10 deka krémsajt, só, bors, morzsolt majoranna és zsálya.

Hogyan készült? Az olajon megpiríottam a feldarabolt hagymát, szalonnát. Hozzáadtam a májat és a fokhagymát. Minden oldalról megpirítottam, ráöntöttem a whiskeyt, lefedtem és hagytam megpuhulni. Nem kellett neki több 10 percnél. Amikor kicsit kihűlt a máj, beleszórtam a turmixgépbe és pürésítettem a krémsajt társaságában. Fűszereztem.

Az egyik felébe került 5 deka natúr gesztenyemassza (az édes nagyon elrontja sajnos), a másikba pedig 4-5 evőkanál puhára sütött sütőtök. A gesztenyés nehézkes, tömör lett, igazi mély ízekkel, tartalommal. Érdekes módon a sütőtök hozzáadása egészen könnyed, légies állagot eredményezett. Ez lett a kedvencem.

Utóirat: A végső lökést a kenőmájasom elkészítéséhez Pamina játékának lejáró határideje adta.

Szakácskönyv ajánló

Doctor Pepper nem fér a bőrébe és újabb körkérdéssel bombáz minket. A kérdés lényege, hogy melyek kedvenc szakácskönyveink, illetve milyeneket ajánlanék karácsonyi ajándék gyanánt.

Nos, két saját szakácskönyvvel a hónom alatt, azt hihetnők tudom milyen a jó könyv. De csak azt tudom megmondani, hogy nekem mi tetszik. A szép, színes, jó képekkel telezsúfolt könyveket szeretem. Mivel nagyon ritkán főzök recept szerint, elsősorban inspirációt keresek ezek lapjain. Általában a következő zajlik: elolvasom a recept címét, megnézem a képet. Ha érdekel, átfutom a hozzávalók listáját és ha ez alapján esetleg kedvem támad elkészíteni, akkor azt is megnézem, hogyan készül.

Ezek után még azt is be kell vallanom, hogy ahogy végignéztem a szakácskönyves polcomat, rádöbbentem, hogy egyrészt a kötetek nagy részét ajándékba kaptam, illetve nagyon sok az angol nyelvű, mivel amerre járok beszerzek egyet-kettőt. Az biztos, hogy a kedvenceim között is túltengnek az angolszász sztárok. Tehát:

Donna Hay: Ízvarázs

Szerintem az egyik legszebb szakácskönyv, amit valaha is láttam. Egzotikus hozzávalók, meglepően egyszerű receptekkel.

Nigel Slater: The Kitchen Diaries

Érdekes, jópofa, lendületes. Egy év története kajákban elmesélve. Néhány hónap végigolvasása után némileg egysíkú, ezért mindig az aktuális dátum miatt érdemes kézbe venni. Bővebben.

Jamie Oliver: Jamie at Home

Receptek évszakok szerint, Jamie szokásos laza stílusában. Ezúttal teljesen elérhető, egyszerű hozzávalókkal, kipróbálásra csábító ötletekkel. Bővebben.

Fabio Brambilla és Marco Perez: Pompás falatok

Haladóknak való könyv, extra ötletekkel, nehezen beszerezhető hozzávalókkal és elképesztő párosításokkal. Az igazi gasztrobolondok szeretni fogják.

Finom fogások fél óra alatt (Reader's Digest)

Az előző tökéletes ellentéte, egyszerű, nagyszerű mindennapi ötletek, de semmiképpen sem hétköznapi. Olyanoknak való, akik mindennap főznek és néha valami újat szeretnének kipróbálni.

Gordon Ramsay: Sunday Lunch

A most megjelenő Vasárnapi ebéd angol kiadása. Komplett menüsorokat tartalmaz, nekem tetszik, főleg a zöldségek ötletes, sokrétű felhasználásának propagálása. Bővebben.

Legnagyobb csalódásaim:

Nigella Lawson: How to Eat

Több száz oldal, képek nélkül. Túl tömör, nehézkesen olvasható és a receptek sem éppen csábítóak. A hölgy sokkal jobb a képernyőn.

Clotilde Dusoulier: Chocolate and Zucchini

Semmitmondó, soványka. Bővebben.

Még néhány könyv, amiről már írtam részletesen a könyv és a könyvajánló kategóriában van összegyűjtve.

Miközben ezt a szakácskönyves listát írogattam, arra is rádöbbentem, hogy sokkal több főzős újságot olvasok, de még ennél is jobban szeretek kulináris témájú regényekbe mélyedni. Hamarosan egy ilyen listát is megírok, legalább is így tervezem.

Ja igen, és mint az a kép jobb alsó sarkában is látszik, nagyon szeretem a régi szakácskönyveket. Nagy részük a nagymamámtól származik, ez az öt-hat kötet csak a jéghegy picinyke csúcsa. Mostanában szert tettem egy csomó antikvár példányra is, amelyeknek már csak a szaga is arra csábít, hogy beleolvassak, főzzek belőle. Történelmi ízutazás mindahány.

Gesztenyék és holtak

Szerettem a szabadkai temetőbe menni. Belekarolni a nagyiba, cipelni a kókadozó virágokat, vizesüveget. Söpörgettük a sírokat meg szentelt vizes keresztet rajzoltunk rá. Akkoriban azt gondoltam, hogy a temető az igazán öregek életének természetes része és egyfajta logikus folytatása. Attól, ahogy ők meg-megsimították a sírokat, igazgatták a virágokat, ahogy imát mormoltak és beszélgettek az ott lévőkkel, mindez egyszerűen belesimult az életbe.

A novemberi, deres, ónos esős temetőlátogatást pedig még inkább szerettem. Ekkor jelentek meg ugyanis a temető kapujában a gesztenyesütögetők. Gyerek szemmel hatalmas fém szitáikban rázták, pörkölték a gesztenyét, amit aztán fél literes, literes adagokban öntöttek az újságpapírból csavart tölcsérekbe. A megsült gesztenyét pedig koszlott plédekkel takarták le, hogy ki ne hűljön. Persze sokszor nem volt ideje kihűlni ennek a finomságnak, az emberek gyakran sorban álltak érte.

A papírzacskó tartalma pedig égette a kezünket, kormosak, maszatosak lettünk tőle, ahogy próbáltunk a kocsi hátsó ülésén egy-egy tisztább szemet kihalászni. A félhomályban sokszor nem láttuk vajon kukacos-e a zsákmány, de nem is igazán érdekelt. A gesztenye édes volt, forró és csak egy-két hétig kapható és legalább annyira hozzátartozott a temetőhöz, ahhoz a szinte derűs nyugalomhoz, ami ezt a helyet beborította.

Csak azóta nem tudok mit kezdeni ezzel a hellyel, amióta anya is ott van. Pedig évek óta semmi sem változik ott, évtizedek óta ugyanazok a sírok állnak sorban és a gesztenyesütők is ott sorakoznak. Csak én nem tudom magam rászánni magam, hogy elmenjek oda, de már halványan éledezik bennem a remény, hogy a gyerekeimnek ez az időszak nem az idétlen töklámpásos bulikról, hanem éppen ezekről a sült gesztenyékről fog szólni. És akkor talán újra megszáll az a derűs nyugalom és elfogadás érzése, a düh és fájdalom helyett.

VKF! Bő lére eresztve

Levest kanalazni jó dolog, ehhez kétség sem fér. Sokszor csak levest főzök ebédre, ha elég dús, nem is kell hozzá más. A leves persze felénk igazi szerepét tekintve inkább előételnek tekinthető, bár néha már az aranyló húslevessel megtellik a pocakom. Az édes, krémes gyümölcslevesek pedig nálam inkább desszertként funkcionálnak, amikor a délutáni szunyókálásból kisettenkedek és újra megkóstolom a maradékot.

Nosza, nem is gondolkodtam túl sokáig, készítettem mind a három változatból. Így lett a levesből előétel, főétel és desszert is.

Gesztenyés gombakrémleves

A gomba íze és színe egyértelmű, ez alkotja a leves gerincét. A póréhagyma halvány édessége és a fehérbor savassága is jól kirajzolódik. De a vajretek különleges háttérzamata már nem olyan egyértelmű. A natúr gesztenye pedig egészen új dimenziókba repíti ezt az étket, éppen ezért semmiképpen se jó bele a cukrozott püré.

Mi került a 2 személyes adagba? 1 vékonyka póréhagyma, 15 deka csiperkegomba, 1 vajretek, 10 deka gesztenyerizs, 1 evőkanál vaj, 2 deci fehérbor, só, bors, tárkony.

Hogyan készült? A zöldségeket megtisztítottam és tessék-lássék feldaraboltam. A vajon pirítani kezdtem a gombát és a hagymát. Amikor elkezdett puhulni és üvegesedni, ráöntöttem a bort és nagy lángon elpárologtattam az alkoholtartalmát. Az íze viszont megmaradt és kellemes savasságával tette gazdagabbá a levesemet. Felöntöttem úgy fél liter vízzel (persze húsleves még jobb lett volna). Fűszereztem. Ekkor tettem bele a vajretket is. Amikor minden puhára főtt, beleszórtam a natúr gesztenyerizst, amit már nem kell főzni. A levesemet végül krémesre turmixoltam.

Téli minestrone

Egyszer már értekeztem arról, hogy a minestronet mindenki úgy készíti, ahogy éppen jól esik. Lehet, hogy ez nem éppen az eredeti, de a paradicsomlé és a parmezán szerintem egészen olaszossá varázsolja ezt a sűrű, gazdag és teljes étkezést kiváltó levest.

Mi került a 4 személyes adagba? 5 deka szalonna, 1 hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 2 répa, 2 deci paradicsomlé, negyed kelkáposzta, 1 natúr, nagyszemű babkonzerv, 1 marék makaróni, 2-3 kanálnyi reszelt parmezán, olaj, só, bors és bazsalikom.

Hogyan készült? Igyekeztem minden hozzávalót értelemszerűen megtisztítani, felkockázni. A szalonna zsírját kisütöttem, majd ezen meg egy kis olajon megpirítottam a hagymát, fokhagymát, répát. Felöntöttem paradicsomlével és 7 deci vízzel. Amikor a répa nagyjából megpuhult, hozzáadtam a többi hozzávalót, mert ezeknek csak nagyon rövid főzési időre van szüksége. Mire kifő a tészta, a kelkáposzta is bőve megpuhul.

Ez után már csak annyi van hátra, hogy belereszeljük a parmezánt és jó mélyre merítsük a merőkanalat.

Sütőtökös mangókrémleves, kalácskrutonnal

Tudom, tudom, lassan mindenki megunja a sütőtökös recepteket, különösem a levesekét. De szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy ez a kombináció nagyon megállja a helyét. Elképesztően sokrétű az íze, minden kanállal újabb zamatok fedezhetők fel. A tejszín helyett pedig akár kókusztejjel is készíthető, ha valaki még inkább szeretne egzotikus irányban kalandozni.

Mi került a 4 személyes adagba? fél kiló nyers sütőtök, 1 mangó, 1 deci tejszín, 2-3 deci almalé, puha kalács, nádcukor.

Hogyan készült? A megtisztított sütőtököt sütőben puhára sütöttem, majd lehűtöttem. A mangót és a sütőtököt turmixban pürésítettem, tejszínnel és almalével lazítottam. A kalácsot kevés nádcukorral megszórva picit meggrilleztem és levesbetétként tálaltam.

S ha valaki ennyi levessel még nem lakott jól, itt böngészhet még az ötleteim között: Tartalomjegyzék.

Sütőtökös teakenyér

Zaklatott napjaimon, amikor egyik gyerek a földön fetrengve üvölt, a másik meg a karomban visít, illetve úgy húsz percenként pelusozom valamelyik feneket, titokban arról ábrándozok, hogy jólnevelt kislányoknak szervezek teadélután. Csipkés, fodros, sötétkék bársonyruhájukban illedelmesen ücsörögnének a székükön, ügyesen fognák a porcelán csészéket és halkan csivitelnének.

Tudom, hogy anyámnak is volta ilyen álmai, hiszen a csipkegalléros bársonyruháig eljutottunk, de sajnálatos módon már én sem voltam az a tipikus angolkisasszony, amit az egy napra jutó kiszakított fehér harisnyák száma is jelzett.

Mit van mit tenni, főzök magamnak a kedvenc almás-fahéjas teámból és sütök hozzá egy jó angolos teakenyeret. Sütőtökkel, fahéjjal és gyömbérrel. És ahogy beleharapok van egy olyan érzésem, hogy pont ilyen ízeket kóstolgattak a viktoriánus szalonok mélyén is. Aztán rámnéz a kékszemű szörnyecske és csak ennyit mond: "Anya csinál teát. Most. Nem forró!"

Sütőtökös teakenyér

Mi került bele? 10 deka vaj, 3 evőkanál méz, 1 tojás, 13 deka előre megsütött sütőtök, 17 deka liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor, fél kiskanál gyömbér és fahéj, 1 evőkanál nádcukor.

Hogyan készül? A puha vajat kikevertem a villával összetört sütőtökkel, a mézzel és a tojással. A liszthez hozzáadtam a fűszereket és a sütőport. A két masszát jó alaposan összedolgoztam, beleöntöttem egy sütőpapírral kibélelt formába. A tetejét megszórtam nádcukorral. Nagyjából fél órát, 35 percet sütöttem.

Ismerkedés a gránátalmával

Miután a gránátalma savanykás szirupjával egész jól összehaverkodtam és egyre gyakrabban használom salátaöntetbe, sőt a múltkor az oldalast is azzal ízesítettem, úgy éreztem, eljött az ideje annak is, hogy megkóstoljam az igazi gránátalmát. Egyre több zöldségesnél kelletik magukat ezek a belülről varázslatosan szép gyümölcsök.

Azt egyelőre nem tudom megállapítani, hogy az általam vásárolt példány elég érett volt-e, mivel az íze enyhén fanyar és kevéssé volt édes. Nekem csak úgy magában, kanállal kiügyeskedve, a konyhapult mellett állva is ízlett, de úgy tűnt a legjobb helye egy salátában van.

Gránátalmás saláta

Mi került a 2 személyes adagba? 1 közepes gránátalma, 1 avokádó, 2-3 marék salátalevél (például jégsaláta). Az öntethez: a gránátalma leve, fél kanál almaecet, fél kiskanál reszelt gyömbér, csipet só és cukor.

Hogyan készült? A gránátalma magjait egy kiskanál segítségével kikapargattam. Az avokádót meghámoztam és felcsíkoztam. A hozzávalókat értelemszerűen összekevertem. Mi sülthús mellé ettük, de valójában akár önmagában is megállja a helyét.

Sütőtök

Anya már megint ügyelt. Apu meg öt tízkor indult a buszhoz minden reggel. Így aztán én már megint a nagyinál aludtam, ahogy nagyjából kéthetente szoktam. A suli után odabuszoztam. Egy kicsit húztam az időt, egy megállóval korábban leszálltam, de aztán elment a kedvem a sétától, mert elkezdett szemerkélni az a bizonyos fárasztó esőféleség.

A nagyi így november táján általában végérvényesen kiköltözött a konyhába, hogy ne kelljen felfűteni az egész lakást. A hosszúkás konyha egyik végében amióta az eszemet tudom, ott volt a sezlony. Régebben ott babáztam, de manapság már a nagy asztalnál írogattam inkább a házi feladatot. Nem szívesen ültem a sezlonyra, a zsíros pára lassan bevonta az egykor sötétzöld, most inkább koszszürke anyagot. Ezen pedig a rózsaszín szaténnal szegett, hímzett párnák se sokhat dobtak.

De a nagyi főzött és ez sok mindenért kárpótolt. Szerencsére mind a ketten erőteljes szénhidrát és zsír függőségben éltünk, így nagyon ritkán kényszerített olyasmi elfogyasztására, amihez nekem nem fűlt a fogam. Ráadásul, amikor ott aludtam, a hálószobában is befűtött a cserépkályhába, ami mindaddig elég meleget adott, amíg gyorsan levetkőztem, felhúztam a pizsamát és bebújtam a jó meleg dunyha alá. Aztán reggelre majd lefagyott az orrom meg a fülem. Más testrészemet még véletlenül sem dugtam ki a melegből.

Mire odaértem, már sötétedett és gyaloglás közben rájöttem, hogy elfelejtettem tiszta harisnyát hozni magammal. A farmert meg a pulcsit felvettem akár több napon keresztül is, de a bugyira, harisnyára igen kényes voltam, kifejezetten utáltam amikor az előző napi kipárolgásom tapadt újra a bőrömhöz. Arra gondoltam, hogy akkor inkább le se tusolok. Illetve nem mosakszom meg a kád végébe guggolva, de ezt a mosatlan érzést még jobban utáltam volna.

Szóval amikor odaértem, mindig beleszagoltam a levegőbe és igyekeztem már az ajtóban kitalálni, hogy mi lehet a vacsora. Azt az édes-fahéjas illatot szerettem a legjobban, ami azt jelentette, hogy a nagyi valami kelt kalácsot sütött, akár a kakaós tekercset, akár a szilvás lepényt. Persze mindezt néha elnyomta a szintén a konyhában tárolt, hatalmas dézsában, prés alatt savanyodó káposzta. Ezúttal is bőszen szaglásztam. Valami égett, karamelles árnyalatot véltem felfedezni. Aztán jött az az erőteljes zöldséges szag. Sütőtök. Szinte feketére égő szélekkel, hatalmas darabokban. Édesen, puhán. Semmi mást nem ettem aznap este, csak négy szelet sütőtököt.

A nagyi persze a maga önbizalomszegény módján egyre csak szabadkozott, hogy csak ez jutott. De én bőszen faltam a puha falatokat, nem bántam én, hogy nincs párizsis zsömle meg egyebek.

Másnap délután, amikor hazaértem a suliból és anya is hazajött, még volt két szelet sütőtök a táskámban. Kitettem egy tányérra, gondolván, jól esik ilyesmi két napnyi kórházi meló után. De ő csak fásultan nézett.

- Már megint milyen zsírszagod van. Menj, mosd meg legalább a hajad.

A hét titok

Cecile arról érdeklődik, hogy van-e hét olyan rejtegetnivalóm, amit még nem osztottam meg a blogom közönségével. Nos, nem csak hét titkos ügyem van, hanem sokkal több. Egyik kínosabb, mint a másik, de bátor leszek és megmutatok néhányat.

1. Könyvek. Rengeteg "történelmi" szerelmes regényt olvastam már el életemben. Szép kis gyűjteményem van ezekből a történelmi korszakkal éppen csak érintőlegesen, a szereplők szerelmi életével viszont annál behatóbban foglalkozó fércművekből. Bár egy-két jobb példány hozta lelkesedés vitt odáig, hogy valóban rengeteget olvastam már például a reneszánszról.

Meg aztán ott van a Rejtő-mániám is, minden fellelhető regényét elolvastam. Legalább egyszer, de inkább minimum háromszor. Az Egri csillagokat meg az elejétől a végéig úgy hatszor.

2. Alvás. Nem tagadom, a kedvenc helyem a lakásban az ágy és nem a konyha. Bár szeretek főzni, aludni és félálomban fetrengeni még jobban. Igaz, néha receptekről és azok megvalósításáról képzelődöm.

3. Mosogatás. Ha van olyan tevékenység, amit igazán szívből utálok, akkor az a mosogatás. Hajlamos vagyok addig gyűjteni az edényeket a konyhapulton, amíg már egyáltalán nem férek oda.

4. Divattervezés. 14 és 21 éves korom között azt gondoltam, hogy divattervező leszek. Még divattervező suliba is jártam az egyetem mellett. Dolgoztam S. Hegyi Luciának. Sőt, nyitottam egy butikot is magyar divattervezőknek. Na, ez akkora bukás volt, mint az ólajtó.

5. Egyetem. Becsülettel végigszenvedtem öt évet, de befejeztem, ha már elkezdtem. Nem sok dologra vagyok olyan büszke, mint arra, hogy hármast kaptam számvitelből.

6. Gyerekek. Az egyes számú gyereknél hónapokba telt, amíg egyáltalán megszoktam, hogy létezik. Csak utána éreztem azt, hogy szeretem, de most már egyszerűen imádom. A kettes számúért viszont már az első pillanattól fogva rajongok.

7. Csokoládé. Egyszerűen nem birom ki, hogy ne egyek minden nap csokoládét. Na jó, vannak olyan napok, amikor némi jégkrémmel vagy süteménnyel felvértezve valahogy kihúzom. Újabban az After Eight-es forró csokit nyomom. Titokban, miután a gyermek elaludt.

A játékot persze szeretném folytatni is. A menetrend a következkő: Linkelt be az embert, akit kipécéztél! Ossz meg magadról hét dolgot! Nevezz meg másik hét embert, akiket belinkelsz a blogba is! (Nálam ez most 4 lesz, mert már rengetegen megkapták a felhívást.)

Ez alapján szívesen tudnék többet: Mamihamiról, Marmalade-ról, Ízbolygóról meg Piszkéről is.

Gombás-körtés lepény

Jelentem, az összes általam kedvelt magazin főzős rovata a gombák istenítésével van tele. Korlátozott beszerzési forrásaimra hivatkozva mindössze némi csiperkét tudtam felhajtani, pedig mindennél jobban vágyok egy kis vargányára, róka- meg trombita gombára.

Szóval a csiperkét feldobtam egy picinykét és körtével párosítottam, na meg juhtúróval. Így máris létrejött egy izgalmas sós-édes kombináció.

Gombás-körtés lepény

Mi került a 8 lepénykéhez elegendő adagba? 10 deka túró, 1-2 kiskanál só, 1 tojás, 2 evőkanál olaj, 15 deka liszt, 1 kiskanál sütőpor. Feltétnek lepényenként 1 evőkanál juhtúró, néhány karika póréhagyma, 1 kisebb gomba és fél körte.

Hogyan készült? A túrót villával összetörtem, kikevertem sóval, tojással és olajjal. A liszthez hozzáadtam a sütőport, majd a két hozzávaló egyveleget összedolgoztam. A tészta nagyjából egy órát pihent a hűtőben.

Amikor elérkezett a vacsora ideje, előmelegítettem a sütőt. A tésztából 8 darab, úgy 10 centi átmérőjű kört formáztam. Mindegyiket megkentem juhtúróval és szépen kirakosgattam a hajszálvékonyságúra szeletelt feltéttel. Körülbelül 30 percet töltöttek a sütőben és még melegen nekiláttunk, egy nagy halom saláta társaságában kitűnő vacsora kerekedett belőle. Ketten, plusz a kétéves alaposan be is laktunk belőle.

Alma-karamell újra

Az alma és karamell párosa nálam a szezon favoritja. Ezúttal végletekig leegyszerűsítettem és mindössze 3, azaz három hozzávalóból alkottam desszertet. Egyszerű, ámde egészen fantasztikus. Magam részéről alig tudtam abbahagyni. Újra és újra vissza kellett mennem a hűtőhöz, hogy még egyszer - mindig azt hittem, hogy ezúttal utoljára - belekanalazzak.

Almás-karamellás pohárkrém

Mi került a 4 vacsora utáni adagba? (+ egy kis maradék a szakácsnak, úgy két adagnyi) 6 nagy, édes alma, 4 evőkanál cukor, 4 deci tejszín.

Hogyan készült? Az almát meghámoztam, apróra kockáztam és egy mély serpenyőben, lefedve puhára pároltam. Kihűtöttem. A serpenyőbe cukrot szórtam és amikor világos barna lett, ráöntöttem fél deci tejszínt. Félrehúztam a tűzről és addig kavargattam, míg a karamell teljesen felolvadt. Ha nehezen megy a dolog, mindig egy picit visszatolom a tűzhelyre és melegítem. Ezt is lehűtöttem.

A tejszínt a karamellás adaggal együtt felvertem és az almával együtt poharakba rétegeztem.