Egyszer gyerekkoromban a nagyapám vigyázott rám és kukoricadarát főzött nekem. Legalábbis megpróbálta. Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a műve nem aratott osztatlan sikert. Nyúlós volt, „fujtós” és íztelen is. (Micsoda vétkek!) De a polenta az más, a polenta az olasz és amilyen sznobok vagyunk, ettől rögtön jobban ízlik. Persze hívhatnánk puliszkának is, de a lényeg ugyanaz marad, ismerni kell az elkészítésének titkát.
Hozzávalók 2-3 személyre: 2 dl polenta (kukoricadara), 4 evőkanál reszelt parmezán, só, bors, vaj.
Elkészítése: A darát 4 dl vízben áztassuk be, majd 10 perc után szűrjük le. Forraljunk fel 3 dl vizet, adjuk hozzá a polentát, kis lángon főzzük körülbelül 15 percig. A kavargatást nem szabad abbahagyni, mert leég és csomós lesz a végeredmény. Akkor lesz kész, ha elválik az edény falától, de akár kóstolgathatjuk is. Ha megfőtt a puliszkánk, adjuk hozzá a parmezánt, fűszerezzük kedvünk szerint. Ha túl sűrű lenne, időközben is adhatunk hozzá egy kis vizet. Egy kivajazott tepsibe simítsuk a masszát, hagyjuk kicsit meglangyosodni, majd kanállal kiszaggatva tálalhatjuk sült húsok mellé. Elegáns háromszögekre vágva, serpenyőben vagy sütőben megpirítva szendvics alapanyagként szolgál. Kenhetünk rá aszalt paradicsomot, olívakrémet, bármit, ami „olaszos”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése