Boldog új évet!

Körös-körül tüzijátékok villanását látom az ablakunkból! Boldog új évet mindenkinek! Legyen malacotok, még ha csak egy ilyen szép darabka is, mint amit ma elfogyasztottunk!

Vega menü

Mert néha ilyen kedvem van.



Csicsóka krémleves babbal


A bab jó alternatíva a sűrítéshez krumpli vagy lisz helyett. Jó sűrű, krémes leves lett belőle.


Hozzávalók 4 személy részére: 30 dkg csicsóka, 8 dkg szárazbab puhára főzve (vagy 1 natúr babkonzerv), 1 vöröshagyma, 2 dl fehérbor, 1 dl tejföl, 1 kanál olívaolaj, só, bors.
Díszítésnek, „levesbetétnek” pedig aszalt paradicsom és savanyított articsóka.


Elkészítése: Megtisztítottam a hagymát és a csicsókát. Durván felkockáztam mindkettőt. Olívaolajon megfuttattam a hagymát, sóztam és felöntöttem a borral. Amikor a bor alkoholtartalma egy kicsit elpárolgott, hozzáadtam a csicsókát, felöntöttem 8 dl vízzel és puhára főztem a zöldségeket.

A külön megfőzött babból félretettem néhány szemet. A többit a leveshez kevertem. Hozzáadtam a tejfölt is és simára turmixoltam. Kóstolás után újra fűszereztem. Szerintem csak sót és borsot igényel, mivel a csicsókának amúgy is intenzív az aromája – nem kell semmivel elnyomni.

Tálaláskor minden tányérba tettem pár csík aszalt paradicsomot, néhány szem babot és articsókát is.





Köles sült gyökerekkel

Hú, ez egészen mennyei lett! A megsütött zöldségek egészen más ízűek, mint a savanyított vagy főzött társaik. A cékla egészen átlényegül, rá se lehet ismerni.
És persze a korona: a grillezett kecskesajt. Magasan vezeti a kedvenc ételeim toplistáját. Saláta nélkül, egy kis mézzel és dióval meghintve is zseniális étel.

Hozzávalók 4 személy részére: 1 nagy zeller, 2 nagy cékla, 5 dkg köles, 1 csokor petrezselyem zöldje, 2 evőkanál durvára vágott dió, személyenként 1 szelet kecske camembert. Az öntethez: 2 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál méz, 2-3 evőkanál narancslé, 1 evőkanál citromlé, só, bors.

Elkészítése: A gyökérzöldségeket megtisztítottam, egy-másfél centis kockákra vágtam. Először a zellert, aztán külön a céklát készítettem el, mert nem akartam, hogy minden tiszta rózsaszín legyen.

Mély serpenyőben olajat forrósítottam. A zöldségkockákat először egy kicsit megpirítottam, aztán ráöntöttem 1 dl vizet. Nagy lángon elforraltam a vizet, így a zöldségek egy kicsit megpuhultak. Amíg a víz teljesen elpárolog, még jól átforgatom őket, így szépen meg is pirulnak, ami jól kiemeli az ízüket.

Időközben háromszoros mennyiségű sós vízben puhára főztem a kölest is.

Elkészítettem a salátaöntetet, amit a még meleg köleshez forgattam. Ettől nem tapadnak össze a szemek és jó gazdag ízük lesz. A salátaöntetbe egyébként reszelt citrom/narancs héja is mehet, főleg ha sikerül kezeletlen gyümölcsöt szerezni.

A köleshez hozzáforgattam a feldarabolt petrezselyem zöldjét, a durvára vágott diót is, végül a zöldségkockákat. Ekkor már nem nagyon kevergetem, hogy a cékla ne fogjon be mindent.

A kecskesajtot külön meggrilleztem és a langyos-meleg salátával együtt tálaltam.

Karácsonyi mosoly

Mert mi a legjobb a sok karácsonyi ajándékban? Hogy a nagy papírdobozokból szuper bunkert, labirintust, mozit, garázst és még ki tudja mit lehet építeni.

Karácsonyi vacsora

Újító szellemű karácsonyi vacsora, mert a nagyszülőknél úgyis van halászlé, krumplisaláta és társai. A vacsora 8 személy részére készült.



Halászlé helyett: Tenger gyümölcsei leves

Egy hagymát megpirítottam, hozzáadtam egy konzervnyi hámozott paradicsomot. Jól összefőztem.
Fűszereztem oregánóval, kakukkfűvel és tárkonnyal. Persze csak módjával használtam a szárított fűszereket, sót, borsot.
Felöntötem 1 liter vízzel. Beleszórtam egy csomag fagyasztott rákot és egy csomag kagylót. Ezek kb. 20 dekásak voltak, előzőleg kiolvasztottam őket és nem is főztem, csak megmelegítettem, hogy ne legyenek rágósak.
Végül, tálalás előtt adtam hozzá 1 dl tejszínt.



Pulykatekercs

Egy kiló pulykamellet vettem. Vékonyra szeleteltem és még ki is kloffoltam. Szalonnacsíkokat terítettem, arra pedig a húst. Sóztam, borsoztam. Két adagot reszelt, füstölt sajttal szórtam meg. A harmadikba aszalt szilva került. Jó szorosan feltekertem és tepsibe fektettem a tekercseket.
Tettem mellé sok-sok aszalt szilvát, sárgarépát, fokhagymagerezdet. Felöntöttem 2 dl pezsgővel és 1 órán keresztül sütöttem a forró sütőben.
Isteni szaftja lesz: a pezsgő, a szalonna füstölt íze meg a zöldségek együtt szuperek lettek.

Mustáros kelbimbó gesztenyével

Egy csomag kelbimbót meg 1 csomag szemes gesztenyét 2 dl almalében puhára pároltam, majd hozzákevertem még 1 kanál mustárt, 1 kiskanál mézet is. Még egyszer összerottyantottam és már tálaltam is.

Zeller-alma saláta

Lereszeltem 1 zellergumót meg egy almát. Ráfacsartam egy citrom levét. Összekevertem majonézt meg tejfölt és ebbe forgattam a lereszelt saláta alapanyagot.



Fahéjas tiramisu karamellizált almával

A Stahl magazin Téli édességek című különszáma alapján készítettem fahéjas mascarpone krémet, amit karamelles almával tettem még finomabbá.



Készült beigli is a tavalyi recept alapján.

Gesztenyés pöffeteg

200 g lisztet, 1 kiskanál sütőport, 250 gesztenyepürét, 30 g cukrot, 100 g vajat, 1 tojást dolgoztam össze jó alaposan. Golyókat formáztam és 20 perc alatt meg is sütöttem őket.

Adventi mosoly

Lehet, hogy csak 3 rúd beiglit sütöttem, lehet, hogy az egyik túlkelt és mindegyik kirepedt. De az biztos, hogy a két kiskorú olyan lelkesedéssel pusztítja, hogy alig marad belőle pár napon belül. Remélem azért hasfájás nem lesz a forró kelttészta evészetből :)

Kókuszos keksz



Ez az a nagyon-nagyon gyorsan elfogyó kekszfajta. Nagyon vajas és még jó kókuszos is. A belereszelt narancshéj citromra is cserélhető, sőt el is hagyható.

Megpróbáltam eperlekvárral összeragasztgatni kettőt-kettőt, de a narancs aromáival nagyon ütötték egymást, úgyhogy ennyiben maradtunk. Egyébként meg akár olvasztott csokival is összeragasztgathatók a kis korongok.

Hozzávalók kb. 50 pici kekszhez: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 1 narancs lereszelt héja, 2-3 evőkanál narancslé, 150 g liszt, 100 g kókuszreszelék, 1 csapott kiskanál sütőpor.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Belekerült a narancs héja, leve. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.
Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.
Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek és jó ropogósak-illatosak lesznek.

Jó pár napig eláll - persze csak ha marad belőle.

Adventi mosoly

Befagyott pocsolyák jegét feltörni cipősarokkal.

Egy pszeudo-vega bolyongásai

Nem vagyok vegetariánus. Nagyon nem. Egyszer már írtam róla, hogy miért is eszem húst. Ezt fenntartom. DE. Van az életemben egy nagy de is. Hogy az utóbbi időben alig-alig kívánom a húst. Halat még csak-csak, de nem nagyon jut eszembe venni egy szép szelet karajt. Na jó, mondjuk hetente egyszer-kétszer. Ha éppenséggel elémrak valaki egy adag rántotthúst, nem tolom el fintorogva, nagy néha pedig pacalról és bélszínről álmodok.
Egyszerűen arról van szó, hogy kiesett a mindennapjaimból, nem hiányzik. Ha nézegetitek a blogom, látjátok, hogy egyébként is nagy zöldség-rajongó vagyok, sőt kifejezetten saláta-falónak tartom magam.
És talán abból is adódik ez az egész, hogy átalakult az életem. A főzés kicsit háttérbe szorult, lett helyette ezer más ügy meg dolog. Például az, hogy a napjaim jó részét a XIII. kerület Lipóciának becézett részén töltöm. Itt pedig lépten-nyomon lehet enni. Sőt, nehéz úgy eljutni a parkolóhelyemhez, hogy ne egyek valamit, valahol.
A kedvenc helyeim listájra egyre nő, növekszik. Igen, ott van rajta a Keserédes, a Sarki Fűszeres, a Briós meg a réteses is. És egyre több olyan hely errefelé és szerte Budapesten, ahol eszméletlenül jó húsmentes ételeket lehet enni. Most hirtelen ezek jutottak eszembe:

Nemsüti
Egy aprócska, szabad szemmel alig látható kis vega ételbár. Ott vannak már jó pár éve, én most tértem vissza hozzájuk. A kaja átalában nagyon-nagyon finom. A szendvicsek és saláták egész nap rendelkezésre állnak. És csöppet sem szokásosak.
Ebéd sajnos csak 1 körül érkezik, minden nap néhány fogásból lehet válogatni.
Volt már, hogy nem ájultam el a majdnem üres rakott tészától, amin csak pár paradicsom árválkodott. De általában attól ájulok el, hogy mennyire jól vannak eltalálva az ízek, a fűszerek. Az a mentás borsópüré, na az felejthetelen volt. Az indiai fűszerezésű raguk, a parmezános répa - egyik jobb, mint a másik.
Érdemes megnézegetni az ajánlót!
És ha még néha rám is mosolyognának, akkor tényleg tökéletes lenne a boldogságom, akárhányszor benézek.

Hummus Bar
A Hollán Ernő utca elején vadonatúj a Hummus bár, én a többiben még nem is voltam. Ez is egy húsmentes hely, ami először meglepő volt, azóta megszerettem. Mondjuk, amikor egy izraeli illetőségű étteremben Jingle Bells kétszázötvenedik feldologzását hallgatod, miközben mentateát kortyolgatva válogatsz - nos ez úgy nagyjából semmihez sem fogható élmény.
Én itt a pitás szendvicseket szeretem. Hummus ugye alapból mindenben van és ez így van jól. A legjobbak egyike a sült padlizsános, főtt tojásos. Nagyon jól el van ám találva. Meg a Shakshuka - paradicsom meg tojás összesütve. A grízes sütikről nem is beszélve.

Pándzsáb Tandori Indiai étterem
Ez valójában egy teljesen átlagos - bár átlagon felülien finom indiai konyha. Valahogy itt is mindig a sajtos - paneer - ételeket választom. Mindegyik isteni, egy kis bashmati rizzsel, egy kis mangós lassival - tökéletes ebéd. A spenótos és a kesudiós mártás egyaránt tökéletesen el van találva. Kellően fűszeres, kérésnek megfelelően csípős. Én már belépéskor, azonnal Indiában szoktam magam érezni.

Ganga Vega Café
Vadonatúj felfedezésem, amibe az Arany János utcai metrómegállónál futottam bele. Itt is az indiai ízvilág dominál, de vannak "európai" tészták is. Mostanában valahogy ez áll legközelebb hozzám. 800 forintért leves és főétel - kifejezetten jó ajánlat mostanában. Itt is magával ragadott a fűszerezés, nagyon jól eltalálták a lencselevest és a zöldséges-csicseriborsós ragut is.

Govinda
Ez pedig egy régi, visszatérő kedvencem a Vigyázó Ferenc utcában. A vega éttermek alfája és omegája szerintem. Általában háromszor annyifélét válogatok össze, mint kellene, mert nagyon csábító a kínálat. És valahogy minden olyan nagyon tökéletesen van elkészítve. Egy kicsit bután hangzik, de ezekben az éltelekben érződik az odafigyelés és szeret, amivel készültek.

Már csak a XI. kerületet kellene valahogy felfejleszteni ebből a szempontból és tökéletesen elégedett leszek. Vagy tud esetleg valaki errefelé hasonlóan jó, vega helyet?

VKF! Téli tekercs mártogatóssal



Attól tartok, hogy itt és most a mártogatós a főszereplő, aminek receptjét a Baldaszti's éttermében kuncsorogtam ki. Eszméletlen finom és persze vega is, ami most nagyon jól passzol az aktuális VKF! kiírásba.

A téli tekercs a híres-neves tavaszi tekercs alteregójaként készült, csupa téli zöldségekkel.

Hozzávalók: 1 csomag konyhakész leveles tészta, 1 répa, 1 póréhagyma, negyed káposzta, 1-2 kanál olaj, só, bors, chilipehely. Az öntethez: 2 evőkanál földimogyoróvaj, 1 dl kókusztej, 1-2 evőkanál szójaszósz.

Elkészítése: A zöldségeket vékonyan felcsíkoztam, majd egy mély serpenyőben, kevéske olajon roppanósra pirítottam-pároltam őket.
A leveles tésztát tenyérnyi négyzeketre vágtam. A kissé már kihűlt zöldségekből egy-egy evőkanálnyit a tésztára halmoztam, majd betekertem a lapokat. Sütőlapra helyeztem és előmelegített sütőben 15-20 perc alatt készre sütöttem.
A fogást elő lehet készíteni, majd csak akkor betenni a sütőbe, amikor a vendégek már az ajtóban toporognak.

A mártás pedig úgy készül, hogy egyszerűen jól összekeverjük a hozzávalókat. Mivel nekem nem sikerült földimogyoró vajat szereznem, darált földimogyoróval próbálkoztam. Így is isteni finom lett, csak az állaga nem kedvezett a mártogatós szerepének. Szerencsére a vendégek lelkesen kenegették így is a kisült tekercsekre.

Adventi mosoly

Most jött el a pillanat, amikor a legnagyobb titokban megdézsmáltam a jó előre bekészített szaloncukrot. Amikor már kint lesz a fán, nem is lesz ennyire finom.

Ideje elkezdeni a sütögetést

Vagy ha nem is a sütögetést, de legalább a tervezgetést. Nálunk például ma ovi után nagy mézeskalács sütögető buli lesz. Ennek örömére összeszedtem kedvenc karácsonyi süteményeimet.

A nagy klasszikusok

Beigli
Stollen marcipánnal

Aprósütemények

Linzer 3 formában
Karamellás ostya
Ostyatekercs
Mogyorós édesség
Gyömbéres-fahéjas keksz
Zöld csillag marcipánnal
Gesztenyés keksz

Teázáshoz, reggeli dőzsöléshez

Püspökkenyér
Marcipános teakenyér
Citromos teakenyér
Gazdag gyümölcskenyér
Reform gyümölcskenyér

Ajándékötletek a konyhából



Összegyűjtöttem egy rakásra a korábbi évek ajándékötleteit, amelyek vagy a konyhában készültek, vagy oda valók voltak. Általában nagy sikert aratnak. Amíg készíti őket az ember, arra gondol, aki majd egyszer elfogyasztja. Ha pedig ilyet kapsz és elrágcsálsz valami finomságot, újra és újra eszedbe juthat az ember, aki ezt azért csinálta, hogy neked legyen pár finom pillanatod. Olyan jóleső, melengető gondolat ez így. Nem?

Díszcsomagolós ötleteimet pedig az 1001fonal blogján leshetitek meg.

Itt van mindjárt ez a jó ropogós, olasz kekszféleség, a Cantuccini. Elkészülhet most, eláll egy hónapig. Aki pedig kapja hálás lesz, amikor a kávéjába mártogatja majd egy álmos reggelen.


Házi készítésű, ehető-iható ajándékokra több ötletem is van: forralt bor, forró csoki, instant süti és társai.

Itt: http://agifoz.blogspot.com/2009/11/vkf-ajandekok-konyhabol.html
Itt: http://agifoz.blogspot.com/2009/03/ajandekok-konyhabol-3.html
és Itt: http://agifoz.blogspot.com/2009/03/ajandekok-konyhabol-1.html
Régi szokás nálunk a mézes pálinka készítése is, érdemes kísérletezni vele:
Ha pedig csak vásárlásra van idő, akkor van ötletem süti- és csokiimádók boldogságának fokozására is. Így: http://agifoz.blogspot.com/2010/12/ajandekotlet-sutifalonak.html vagy így: http://agifoz.blogspot.com/2010/12/ajandekotlet-csokiimadonak.html

Ti készítetek az idén sk ajándékot valakinek?

Díszcsomagolás

Ó, igen. A legszebb dolog a karácsonyban, ahogy ott állnak a gyönyörűen becsomagolt, felmasnizott, felcímkézett dobozok a fa alatt. Van abban valami gyermeki izgalom, letépni a papírt és megtudni, mi rejtőzik alatta. Persze sokszor jön a csalódás, enyhe keserű érzés torok-tájékon: de hát én nem is ezt akartam, legalább is nem erre számítottam.


De mindegy is, a csomagolás legalább szép volt, legalább sokat ígért.

És mit adsz egy olyan embernek, akinek mindene megvan? Felesége, két gyereke, sportkocsija meg nyaralója? Ahogy azt mondani szokták: add önmagadat. Meg is fogadtam a tanácsot, szépen becsomagoltam, felszalagoztam és megillatosítottam magam. 24-én én voltam a legszebben felcicomázott ajándék, amit csak hozhat az angyalka. Aztán leültem a karácsonyfa alá, mint egy csodaszép, fekete csipkébe álmodott csomag és vártam.

Először hét körül érkezett az SMS. "Odaégett a pulyka, de mindjárt eszünk. Aztán indulok. Hozzád!"

Ekkor egy kicsit felálltam, ettem pár szeletet a bejgliből. Karácsonyi ajndék volt ez is, nagy és bölcs marketing igazgatónk ezzel találta meglepni a hű alkalmazottait. Nem is bántam, hiszen úgysem volt időm beszerezni egyet. A mákos kicsit keserű volt, a diósban meg akadt egy-két héjdarab is, de most ez annyira nem érdekelt. Gyorsan fogat mostam, hogy ne legyen mákos a fogam, nincs annál cikibb dolog a világon. Főleg egy ajándékcsomagnál.

Kilenc körül megint jött egy SMS. "Botrány van. Már megint. Majd megyek." Nos, ekkor bekapcsoltam a tévét és bugyuta családi filmeket nézegettem, mindegyikből 20 másodpercet, aztán továbbkapcsoltam a következő csatornára. Így egy elég vegyes kis történet állt össze. A kedvenc műsorom egyébként a karácsonyi reklámblokk. Az időközben feláldozott borospalack tartalmának maradéka felett azon merengtem, vajon hány kiskamasz bontogatja most az akciós mobil csomagolását. És vajon hánynak van ott a papája, hogy segítsen értelmezni a használati utasítást. És vajon hány kölök oktatja ki felsőbbségesen az öregét, aki szemmel láthatóan nem érti a különbséget az androidos meg a másik izé között.

Aztán felbontottam a tokajit is, és nagyokat kacagtam valami őskori lehet Woody Allen filmen. Úgy éjfél körül arra riadtam, a karácsonyfa alatt elnyúlva, hogy megint jött egy SMS. "Bocsáss meg, egyetlenem. Holnap beugrom."

Nos, azt be kell látni, hogy én nem erre az ajándékra vágytam. De ezt kaptam. Egy pár vastag, gyapjúzokni is jobb lett volna. Azt hiszem.

Adventi mosoly

Nyakig a mézeskalácstésztában. És ez még csak a kezdet. Rájöttem, hogy délután, sőt hajnalban is lehet sütni, vagy legalább begyúrni a tésztát.

Napi mosoly

Csöndben kötögetni a reggeli derengésben, miközben az egész család mélyen alszik.

Fűszeres, mogyorós cantuccini



Nagyon jó kis olasz kekszféleség ez egyébként. A legtöbb helyen amolyan fogbeletörősen kemény változatban árulják, hogy az ember teába, kávéba meg vin santoba mártogassa. Az enyém egyáltalán nem lett olyan kemény, de azért jó ropogós.
Egy barátnős, beszélgetős estéhez sütöttem, de a leglelkesebben a gyermekek pusztították. Az adag pillanatok alatt elfogyott. Ízbolygó receptjét követtem és kapásból dupláztam az ottani mennyiségeket. Egyedül a cukor volt nekem túl sok, még így csökkentve is, tudnék még lefelé menni vele. Karácsonyig attól tartok többször is előkerül majd még ez a recept.

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 10 dkg cukor, 10 dkg mogyoró, fél kiskanál sütőpor, 4 dkg vaj, 2 tojás. Fűszerként egy csapott kiskanál mézeskalács-keveréket használtam.

Készítés: A lisztet, sütőport, cukrot, fűszert elkevertem. Hozzáadtam a szobahőmérsékletű, puha vajat és a tojásokat. Először villával morzsásra kevertem, aztán kézzel jól összegyúrtam, hogy egyenletes és puha legyen. Végül a pörkölt, hámozott mogyorókat is belegyömöszöltem.

Kicsit ragacsos lett, ezért nedves kézzel hosszúkás, lapos rudat formáztam belőle. Sütőpapíros vagy szilikonos lapra érdemes fektetni, így nem ragad oda és később is egyszerűbb bánni vele.

30 percig sütöttem 180 fokon.
Kivettem és olyan jó ujjnyira szeleteltem. A szeleteket lefektettem és még 10 percig sütöttem.

Aztán alig győztük kivárni, hogy legalább egy picit meghűljön. Isteni illata lett. És forralt borba mártogatva is zseniális!

Napi mosoly

Császármorzsát sütni hirtelen felindulásból és rengeteg csillag-hópelyhet horgolni.

Kukoricás kenyér



Ez persze nem az a klasszikus, élesztős, rendes kenyér, hanem csak egy olyan amerikai stílusú, sütőporos kenyérke. Viszont nagyon finomra sikeredett és simán lehet rá kenni finom kencéket (lazacos krémet, tojáskrémet, vagy fetás krémet), eszegetni hozzá valami jóféle sajtot.

Mércének egy kb. 2 decis poharat használtam és minden hozzávalót ezzel kimérve egy nagy tálba öntöttem. Az alábbiakat: 1 pohár liszt, 1 pohár kukoricadara, 1 kiskanál sütőpor, 1 pohár tej, 2 villával összekevert tojás, 1 pohár reszelt sajt, 1/2 pohár csemege kukorica, só, bors.

A jól összedolgozott masszát sütőpapírral kibélelt hosszúkás őzgerinc formába öntöttem. Fél órán keresztül sütöttem a 180 fokos sütőben.


Adventi mosolyok

Nos, még mindig nincs adventi koszorúnk, de...

- Reggel 8-kor arra ébredni, hogy még alszik az egész család apraja-nagyja.
- Elkezdődött az ovis anyukák kórusa - készülünk a karácsonyi műsorra. Ez a két óra éneklés rengeteg érzelmi muníciót ad minden hétre.
- Hazafelé felfedezni, hogy a lakóparkban milyen sokan felégőzték az erkélyt és az ablakokban ott virítanak a világító díszek.

Csirkés "torta"




Vagy "nem lehet abbahagyni" csirke vagy egyszerűen csak rakott csirke. Azok az ételek, amelyeknek sok-sok neve van (lásd Ferdinánd-tekercs) általában nagyon jók! Ezt is imádom, tényleg nem lehet abbahagyni. Éppen ezért csak egy nagyon egyszerű, párolt zöldséges köretet csináltam hozzá, ellensúlyozandó az egyébként igencsak kalóriadús fogást.

Csirke "torta"



Hozzávalók 4 személyre: 2 egész csirkemell filé, 3 tojás, 1,5 dl tejföl, 20-20trappista és füstölt sajt, 15dkg szeletelt szalonna, só, bors, szerecsendió.

Elkészítés: Csirkemellet lefejtjük a csontról, vékony szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk és megfűszerezzük. Egy tűzálló tálat húsos szalonnával kibélelünk (vagy kivajazzuk, ha nincs a láthatáron szalonna). A csirkeszeleteket belerétegezzük úgy, hogy minden réteg után megkenjük a tojás-tejföl keverékkel és a reszelt sajtot szórunk rá. A legfelső réteget mindenképpen a sajt alkossa! Ha ügyesen rétegeztük a szalonnát, akkor a végeit vissza tudjuk egy kicsit hajtani a tetején is.
Az így előkészített ételt sütőben közepes lángon, letakarva egy órán keresztül sütjük. Az utolsó negyed órában eltávolítjuk a fóliát, ekkor fog ropogós sajtkérget kapni.

Az csirkemell még finomabb, „szaftosabb” lesz, ha előzőleg a felszeletelt húst néhány órán keresztül reszelt fokhagymával ízesített tejben tároljuk a hűtőben. A rétegezés megkezdése előtt természetesen le kell itatni a tejet.

Trattoria Toscana, Budapest

Kaptam egy kedves e-mailt a Trattoria Toscnatól, hogy szeretnék megmutatni mit tudnak. Nos, erre a megmutatásra nem sajnáltuk az időt. Egy négytől nyolcig tartó szeánsz keretében kóstoltuk végig mindazt, amit ez az étterem nyújtani tud. Korábban már jártam itt, de az évekkel ez előtti teljesítményük nem győzött meg olyan mértékben, mint a mostani trakta.
Visszatérni több dolog miatt is érdemes, első helyen talán a fergeteges borválszték, második helyen pedig a húsok, illetve úgy általában az étel maga. Toszkán konyhát visznek, amiben nincs túl sok helye a szokásos olaszkodásnak. Nyomát sem láttam a paradicsomos darálthúsos ragunak és hasonlóknak. Mégis nagyon olasz az egész, de sokkal inkább autentikus és valóságos. Egy régesrég tervezegetett utazás előtt érdemes itt kezdeni az ismerkedést vagy éppenséggel ide visszajönni, nosztalgiázni egy kicsit.

Prosecco-val indítani mindig jó óment jelent. Bár nekem ez inkább nyári ital, odakint meg tombol a szmogos november. A sok kis buboréktól menten jókedve kerekedik az embernek, főleg ha hozzá focaccia-át ropogtathat. A lepényék még melegek, frissen ugranak a kosárba a kemencéből.
Hamarosan megkóstolhatjuk a sonkaválogatást is. Hajlamos vagyok nem foglalkozni az ilyen dolgokkal, de most pár pillanat alatt rá kellett döbbennem, micsoda különbségek vannak sonkák között. És most nem a minőségről, hanem az ízekről és állagokról beszélek. San Daniel az abszolút kedvenc: puha, édeskés és behízelgő.

Közben már azon tanakodunk mi is az a "pici". Persze gyorsan kiderül egy kézzel sodort tészta, amihez tejszínes mártás dukál házi kolbásszal és vargányával. A házi kolbász kifejezés Magyarországon becsapós, hiszen nekem meglepő, hogy egy teljesen színtelen kolbász került a tésztámra, semmi pirosan tocsogó kisült zsír nem pettyezi.
A hozzá kínált bortól viszont mámoros leszek. Sőt, nagy bátran kijelentem, egyenesen szerelmes. Ezt a bort egyszerűen nekem szüretelték és préselték. Ő pedig a RosaMara a Costaripa borászattól. Halvány színű, mesésen virág- és vanília illatú, simogató ízű borocska ő. Megintcsak a nyári estéket, naplementés színeket jutattja eszembe.

A Spagetti Scolio a tenger gyümölcseit takarja. Mesés úgyszintén. A tésztával már alig-alig foglalkozom, amikor puha polipdarabkák, friss kagyló és rákocska kelleti magát a tányéron.
Meg aztán ott van a rizottó is. Folyik, ahogy kell, a parmezánt meg frissen reszelik a tetejére. Ami szokatlan, bár nem teljesen meglepő, hogy vörösborral készül. A radicchio levélkék kellemesen kesernyések, a füstölt sajtfalatkák pedig egészen jól kiegészítik az összes többi ízt. A Rosso di Montalcino már egy komolyabb vörösbor a sorban, de még mindig a könnyedebb válfaj versenyzője ő. Az a típusú bor, amit szívesen eliszogat az ember, pont az olyan könnyű ételek mellé, mint amilyen a rizottó is.

És akkor jöjjenek végre az est főszereplői, ami miatt egyáltalán elzarándokol az ember egy ilyen étterembe. Újfent meg kell állapítanom, hogy bár nagy zöldségevő vagyok, néha szét kell marcangolnom néhány húscafatot, hogy kiegyensúlyozott életet tudjak élni. És ezúttal megkaptam a magam kis húsadagját. Bistecca annak a jelenségnek a becsületes neve, amikor a szép darab steak húsokat éppen csak megmutatják a tűznek, aztán már mehet is a tányérra. A szopós borjú, a Limousine és a Chianina marhafajták húsa egészen más élményeket kínál. Hosszú, hideg érlelés teszi őket porhanyóssá, a gyors sütéstől meg ízletes kérget kapnak. Nehéz megfogalmazni, hogy mitől annyira különlegesen jók ezek a húsok, de tény, hogy élmény ilyesmit enni.
Persze az egyik nagy olasz kedvencemmel, a Brunello di Montalcinoval megitatni a marhát - nos, ez sem egy rossz élmény.

Aztán volt még némi desszert is, citromos tiramisu meg csokihabok, sőt creme brulée is. De most őszintén, van olyan pillanat, amikor nem a desszert a legfontosabb. Még nekem sem. És ez igazán nagy szó.

Napi mosoly

Miután két napig küzdöttek a társasházunk kazánjának életben tartásáért, nagyon tudom értékelni, hogy újra forró víz folyik a csapból! (De könyörgök, miért kell egy kazánnak számítógépes vezérlés?)

Burgonyakrémleves tormával és füstölt libamellel



Jártamban-keltemben valami megállító-táblán láttam ezt, hogy "Burgonyakrémleves tormával és csülökkel". Nagyon jó ötletnek tűnt, meg is valósítottam.
Egyébként is gyakran nézegetem az éttermek menüajánlatát, meg a napi ajánlatokat. Jó kis ötleteket lehet így "lopkodni". Csak az a gond, hogy egy-egy ilyen ötlettől általában úgy beindul a nyálelválasztásom, hogy gyorsan ennem kell valami péksüteményt, mert mondanom sem kell, hogy beülni egy vendéglőbe alig-alig akad időm a hétköznapokon.

Még november elején vásároltam a füstölt libamellet, nálam az helyettesítette a csülköt. Viszont újfent rájöttem, hogy a libamell így elkészítve nem a szívem csücske. Lehet, hogy furán hangzik, de nekem túl nyers marad. Így aztán vékonyan felszeleteltem és minden szeletkét pár perc alatt ropogósra, amolyan chipsesre sütöttem.

A levest pedig így készítettem:

Megpucoltam 3 közepes, szétfövős krumplit, 1 póréhagymát, 2 gerezd fokhagymát. A zöldségeket puhára főztem. Adtam hozzá 2-3 kanál tejfölt. A főzővízzel együtt simára turmixoltam.
A tányérban ki-ki kapott egy kiskanál reszelt tormát és néhány szelet libafalatkát. 

Azt kell mondjam, szuperek ezek az ízek így együtt. Különösen ugye a torma meglepő, de egészen különlegesen jó! Egyébként azt is el tudom képzelni, hogy valami sülthús mellé a krumplipürébe is keverek legközelebb egy kis tormát.

Napi mosoly

Még abban is van valami jó, ha az ember itthon kucorog a lázas gyerekkel. Legalább kötöttem jó sokat.

Anyukám mondta

Ugye mennyire jó név ez egy étteremnek? Aki egyszer hallotta, az biztos nem felejti el. Viszont cserébe egészen Encsig kell érte elautózni. Igazi, lelkesítő sikertörténet, amit nekünk is meg kellett nézni és kóstolni. Ha már éppen arrafelé (mindössze 40 kilométernyire) jártunk.
Szombat este (előzetes helyfoglalással) érkezünk. Kellemes nyolcvanas évekből származó butiksor, lapostetős, gyorsépített. A sarokban ott a cégtábla, úgyhogy be is óvakodunk. A hely tele van. Az előtérben egy bárpult, aztán a pizzasütő kemence, ahogy mindezeken átverekedjük magunkat, végre ott az asztalunk. Három-négy fiatal felszolgáló szaladgál az asztalok között. Vannak itt pizzázó fiatal párok meg komolyabb vacsorára berendezkedett társaságok is.
Az éttermi rész úgy néz ki, mintha régen istálló vagy valami hasonló gazdasági épület lett volna. Mint később kiderül, ez a legújabb, alig pár éves része az épületnek. A téglapadló és a gerendák becsaptak.

Az étlap rövid, velős és többé-kevésbé szezonális. Gyerekrajzokkal tarkított, családi fénykép is mutatja, hogy hol járunk.

A málnaszörp meg igazi málnából készült, olyan szemcsésen iható. Vannak jóféle borok is, meg hasonlók, de valakinek ugye haza is kell vezetni.
Bár azt tanácsolták, hogy ne egyek levest, én nem bírom ki. Végül pizzát nem eszünk. Az illat, a látvány és a kemence mind azt mutatják, hogy ez itt egy nagyon-nagyon jó pizza, de azért a leves se kutya. Hagymaleves, amit imádok, és amit igazán könnyű elrontani. Nos, ez egyszerűen tökéletes. Sűrű, édeskés. Rengeteg hagyma van benne és mind olvadósan puhára főzve. Hozzá van sajtos pirítós is, lefogadom, hogy nem gazdaságos trappistával olvasztva.

Az olasz pacal elő- és főételként is kérhető. Mi nem vagyunk annyira bátrak, így csak a kóstoló adaggal barátkozunk. Paradicsomos, zöldséges mártásban ücsörögnek a pacalcsíkok. Kellemesen puhra főzve, kellemesen sok-sok fűszerrel. Igazi különlegesség ez a magyar éttermek kínálatát ismerve.

A kacsamáj ugyan előétel, de ezt meg dupla adagban kérem, így lesz belőle kissé eltúlzott kalóriabevitelt biztosító főétel. De a kacsamáj is jól sikerült: kívül megpirult, belseje pedig olvad el, ha belevágok. Alatta bundás kalács. Mellette almapüré és sült füge. Egy izgalmas összhangzat.

Van még kacsaragus házi tészta is. Ezt csak egy fél percel kellett volna előbb kivenni a vízből, hogy még ne legyen ennyire puha, de azért teljesen vállalható és főleg ez is nagyon-nagyon jól eltalált fűszerezéssel kényeztet.

A desszert ügy már egy kicsit necces: gyakorlatilag minden felfogyott, amit kinéztünk. A drágámnak még jut tiramisu: habos, krémes, jóóóó. A csokitorta pedig amolyan huhhhh érzés: egy kekszes rétegen ücsörög a csokihab. Nagyon tömény, nagyon csokis és egyáltalán nem édes. Annak is a tetején meg van egy nagy kanálnyi odalöttyintett házi tejszín. Semmi cukor, csak a tejszínhab könnyed érintése. Bár úgy érzem, hogy kidurranok és fogalmam sincs, hogy jutunk haza, egyszerűen nem tudom otthagyni.

Szerencsére ekkor már odajött az egyik tulajdonos, Dudás Szilárd, míg a másikuk Szabolcs még mindig buzgón a pizzakemencével foglalatoskodott. Talán huszadszorra, talán kétezredszerre, de nekünk is elmesélték, hogy milyen véletlenek összjátéka nyomán lett ez az étterem olyan, amilyen és persze hogy honnan jött a név. Mint minden rendes dologra, erre sincs igazi magyarázat: egyszerűen csak jött.
És bizony ők nagyon élvezik a hírnevet, a sok-sok vendéget, akik visszajönnek és a kik beszélnek róluk. Cserébe főznek, főznek, főznek. Azt is mondhatnám, hogy ennél már nem is lehet jobban. Majd az anyukájuk úgyis megmondja, hogyan.

Sok kicsi 2011



Újra eljött a Sok kicsi nyereményjáték ideje. Aki még nem ismeri ezt a szép történetet, a Sok kicsi honlapján művelődhet tovább. A kezdeményezés lényege, hogy bloggerek és cégek felajánlanak különböző, izgalmasabbnál izgalmasabb nyereményeket. Akik támogatni szeretnék a jó ügyet, ezúttal a Menedékház Alapítványt, azok vehetnek 1000 forintos sorsjegyeket a kiválasztott nyereményért indulva. Az összes program megismerése után 2011. december 1-14 között a Nyereményjáték menüpontban megnyílik a lehetőség a támogatások felajánlására.

Az általam felajánlott nyeremény a Balkán konyhája köré szerveződik:


- A nyertessel megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk együtt a Mongenegrói Gurman Gyorsétterembe és jól bekajálunk. Kedvenc és autentikus helyem ez, ahol parázson sütik a csevapot és pljeskavicát, van helyben készült lepény, ajvár és kajmak is. Miközben falatozunk én mesélek, vagy hallgatok, kívánság szerint. Sokszor csak ülök ott egyébként és hallgatódzom a szakács meg a vendékör párbeszédét hallgatva. Igazi balkáni utazás ez, pedig csak a Blaha Lujza térig kell elmetrózni érte.

- És egy csomag Szabadkáról, Ex-Jugoszlávia jelszóval: rizses csoki, Bajadéra, mézes szív, Cedevita, ratluk meg ajvár. Esetleg némi szilvapálinkával megöblögetve.

- Plusz egy szakácskönyv csomag is várja gazdáját a fentiekkel együtt.

A könyveket és a tartós élelmiszereket Magyarországon belül bárhova el tudom postázni, viszont a a Montenegrós kajáláshoz bizony Budapestre kell jönni. Esetleg a Szabadkára vezető út mentén (M5-ös autópálya közelében) tudok még időről időre kitérőket tenni a nyertes kedvéért.

Mogyorós finomság



Mindig szentül megfogadom, hogy nem veszek több főzős újságot, így is több van itthon, mint szükséges. Aztán mégis elcsábulok. Most is tudtam, hogy várnom kell valahol fél órát, úgyhogy megvettem a két legolcsóbbat, lapozgatni. A Fanny konyhájában akadt meg a szemem a Hamis sportszeleten, amit aztán jól átgyúrva megalkottam ezt az abbahagyhatatlan finomságot.

Ezt kevertem össze jó alaposan: 200 g darált keksz, 100 g darált, pörkölt mogyoró, 100 g olvasztott vaj, 2 evőkanál kakaópor, 0,5 dl mogyorólikőr.
Sütőpapírral kibélelt hosszú őzgerinc formába simítottam, 1 órán keresztül dermesztettem a hűtőben. Kiborítottam egy hosszú tálra és beborítottam csokimázzal.
A csokimáz 100 g óvatosan felolvasztott tejcsoki és 2 evőkanál tejszín keverékéből született.

Szerintem jegyezzétek meg ezt a receptet, amit persze lehet variálni meg kombinálni különböző magokkal, likőrökkel is. Karácsonykor még jól jöhet egy ilyen könnyen, gyorsan készülő finomság.

Bolgár borvacsora a Heller's étteremben

Van ez a hely a Fehérvári úton, úgy ezerszer mentem már el előtte, de eszembe se jutott bemenni. Pedig a Heller's már ránézésre is egy jó hely. Egy régi házikó beékelődve a hetvenes évek betonkockái közé. És tényleg olyan: régimódi, kényelmes, kellemes. Nos ide hívtak egy bolgár borvacsorára. Én pedig mentem, örömmel.
Azt nem is gondoltam át, hogy valójában itt nem az ételek, hanem a borok lesznek bolgár illetőségűek, de így legalább az étterem valós kínálatáról is képet kaptam. Nem is beszélve a számomra teljesen ismeretlen, bolgár borok világáról.

Egy pincészetet, a Katarzyna-t kóstoltuk végig. A bolgár-török senkiföldjén üzemel ez a borászat, ahol úgy 40 évig ember nem tette be a lábát. Szép tisza a föld, a víz és rengeteg a napsütés. Minden adott, hogy jól beérjenek a borok, alapos alkoholtartalmat generálva.
Mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbáljon ki egy-két bolgár bort, mert nagyon jók! Ezen a weboldalon, a Bolgarborok.hu-n keresztül akár haza is rendelhetünk belőlük.

Így mentünk végig a menüsoron:

MEZZEK, 2010 Sauvignon Blanc & Pinot Gris - üdvözlő ital
Látszólag selymes kis finomság, valójában nagyon komoly alkoholtartalom. Símogató, telt, finom bor. Rendkívül kellemes. Nagyon egyben van, igazi fehérbor-kedvenc jelölt a jövőre nézve. Mondjuk éhgyomorra nem volt annyira jó ötlet rögtön egy pohárral legurítani belőle.

MEZZEK Rose, 2010 Merlot & Malbec & Syrah + Lazac pástétom
A lazacpástétom tényleg lazac ízű, hozzá paprikamártás is dukál. A bor ugyan külön életet él, viszont csodás, aromás, izgalmas.

MEZZEK 2009 Merlot + Rosé kacsamell hibiszkusz epermártással
Az ételsor kiemelkedő tagja, isteni kacsamell egészen zseniális mártással. És az állandó étlapon is szerepel. A bor olyan merlot-os, mondhatni újvilági stílussal, bármit jelentsen is ez.


MEZZEK, 2009 Cabernet Sauvignon + Rozmaringos bárányborda lencsepürével
Bevallom, itt már kezdtem elveszíteni a fonalat, így a bárány és a lencse már nem igazán tudott lenyűgözni. A borról pedig nem tudok túl értelmes infóval szolgálni.

MEZZEK, 2009 Cabernet Sauvignon & Mavrud + Kavarma – bolgár nemzeti étel
Jelentem, visszatérő lelkesedés: az étel egy gombás pörköltre emlékeztet leginkább. Isteni. A bor nemkülönben. A Mavrud fajta egészen különleges, érdemes volt ismerkedni vele.

MEZZEK, 2009 Mavrud + Sajtválogatás aszalt gyümölcsökkel
A Mavrud magában is fantasztikus, sajtokkal majszolgatva pedig isteni.

Egyetlen, ám jelentős problémát ezek után a hazajutás okozott, szerencsére közel lakunk, úgyhogy legközelebb is megyünk!

Tokaj

A hétvégén Tokajba megyünk kirándulni. Adjatok ötleteket, hova menjünk ebédelni, vacsorázni és bort kóstolni!
Előre is köszönöm!

Ragacsos oldalas zöldborsos kelkáposztával



Iiiimádom az oldalast, vagy ahogy a gyerekek nevezik: a csontos husit. Kézbe fogva, körberágcsálgatva, aztán a ragacsos ujjakat nyalogatva. Hmmm...

Az oldalas receptje:
És igazán annyira, de annyira egyszerű elkészíteni, igazi kényeztető és kényelmes téli kaja. Most a szép darab oldalast szójaszósz és méz keverékébe pácoltam 2 órára, aztán levestül és mindenestül betettem a sütőbe, de csak 150-160 fokra. Ott töltött vagy 2 órát, a zsírja szépen kicsorgott, kiolvadt. A végén úgy 15 percig rápirítottam 200 fokon.

A fűszeres kelkáposzta készítése:
Mivel a fentiek nem okoztak túl nagy megerőltetést, inkább egy izgalmas köretet készítettem hozzá. A kelkáposztát lehet helyettesíteni kelbimbóval, sima káposztával vagy lila káposztával is. Mindegyik zöldséghez jól megy ez a fűszerkombináció, amit használtam.
1 póréhagymát nagyon vékonyan felkarikáztam és 1 kanál vajon megfuttattam. Rászórtam 1 egészen vékonyra felcsíkozott kelkáposztát és picit megpirítottam. Sóztam és hozzáadtam 1 jó evőkanálnyi zöldborsot.
Ezt a fajta zöldborsot, ami nagyon jó mártásokba, pici üvegekben árulják sós lében eltéve. Használat előtt mozsárban egy kicsit megtöröm, hogy intenzívebben kiadja az aromáját. Viszont egyáltalán nem túl csípős, nagyon kellemesen aromás.
Ekkor még löttyintettem a káposztára úgy fél deci fehérbort, aztán lefedtem és 10 percig pároltam. Legvégül belekevertem néhány felcsíkozott bazsalikomlevelet, de ezt már nem főztem tovább.

Készült még hozzá krumplipüré is, hogy valami felfogja a sok zsírt a gyomrunkban. De egészen tökéletes kombinációt alkottam, úgy éreztem. Ja és persze az oldalasból kisült zsíros szaftjával a krumplipürét meg a káposztát is jól meg lehetett locsolgatni.

Napi mosoly

- Jaj, gyerekek! Mi van már veletek?
- Megcsípett a buta szúnyog! - vágja ki büszkén vigyorogva a hároméves.
- Neeeem buta szúnyog, az! Hülyelégy! - mondja fensőbbséges komolysággal a nagy ötéves.

Pasztinák püré és pasztinákos fánk



Úgy egy éve ismerkedtem meg ezzel a gyökérrel. Külsőre semmi különös, pont úgy néz ki, mint a petrezselyemgyökér. De az íze az valami fergeteges. Nem igazán tudnám hasonlítani semmihez, édeskés és fűszeres. Persze szokni kell az élményt, de én jóban vagyok az ilyen gyökérféleségekkel, gumókkal és szeretem azt a világot, amit képviselnek.
Most pedig kaptam egy egész zacskónyit, úgyhogy gyorsan főztem is belőle a magam kedvére és örömére. Tényleg érdemes vele barátkozni, ismerkedni, hiszen ősi és őshonos zöldség ezen a tájon. Ideje újrafelfedezni az ilyesmiket és a bennük rejlő lehetőségeket.

Egyébként egészen megbíztható (egyenesen a Kertészeti Egyetemről) származó információ szerint ez bizony pasztinák. Mert a Paszternák egy orosz író, ha jól emlékszem.

Az Olive novemberi számában találtam egy pasztinákos levesre hozzá passzoló indiai fánkocskákkal. Nagyon megtetszett az ötlet, bár nálam egy kicsit máshová tevődtek a hangsúlyok. Eredeti recept elnevezése: Curried parsnip soup with parsnip bhajis.

Úgy kezdődött a történet, hogy szépen megpucoltam 3 nagyobb pasztinákot, 3 gerezd fokhagymát és egy nagy póréhagymát. Durván feldaraboltam és feltettem főni. Épp csak annyi vizet adtam hozzá, amennyi ellepte. Sót, borsot és egy kiskanálnyi curry fűszerkeveréket is kapott.
Amikor teljesen puha lett, az egészet pépesítettem, de nem teljesen simára. Itt-ott maradtak benne kisebb-nagyobb darabkák is. Az egyik feléhez hozzákevertem 2 evőkanál tejfölt - ez lett a püré. Állagra nagyon hasonlít a krumplipürére, de az íze sokkal fergetegesebb.
A másik felébe, ami egy jó tálkányi volt, belekevertem 1 jó evőkanál liszet meg 1 tojást. Ezt a puha masszát kiskanállal kiszaggatva forró olajban kisütöttem. Isteni kis fánkocskák lettek belőle.

Hasonlóan szinte csak gyökérzöldségeket használó receptjeim a múltból:
Juhtúrós zeller-sörretek gratin
Zeller gratin dióval és kéksajttal
Sült répa saláta
Zeller krémleves

Napi mosoly

Amikor a Duna megállítja a felhőket: Pest felett türkízkék ég, Buda felett sűrűn hömpölygő szürkeség. (Ebben gyönyörködni végig a rakparton.)

Mit lehet Szabadkán csinálni?



Sétálni, sétálni, sétálni. Esetleg biciklizni.

Igazi ajándék hosszú hétvégét töltöttünk a napfényben és az ostorfák sárgájában fürdő Szabadkán. Még nyáron kaptam egy e-mailt, hogy mit is lehet ott csinálni, de igazából nehezen tudok rá válaszolni. Egy turista más élményekre vágyik, mint én, aki hazamegyek és találkozom a családdal.

De most azt éreztem, hogy kicsit turista is voltam.






Az Állatkert

Úgy ötven éve épül, szépül. Egy igazi kert vagy még inkább park. A növényzet legalább olyan gyönyörűséges és izgalmas, mint az állatok. Hatalmas a tér, körbesétálni vagy két óra. Közben nézhetünk répát rágcsáló tarajos sült, kukucskáló szurikátákat meg persze szendergő oroszlánokat is.
Sok okos feliratról tájékozódhatunk, hogy melyik állat hány órát alszik. (Oroszlán szeretnék lenni a továbbiakban a 18 órával, mert nem szeretek fejjel lefelé lógva aludni, mint a denevérek, akik vagy 22 órát nyomnak). Megpróbálhatjuk, hogy tudunk-e akkorát ugrani, mint egy elefánt (igen, mert az elefánt nem tud), vagy mint egy bolha (ez már nem biztos).
Szóval, igazi gyerekbarát hely, de a szülők is jól érezhetik magukat közben. Három éves korom óta járok oda, évente többször is akár, de egyszerűen nem unom meg. És jól emlékszem arra is, amikor nyári éjszakákon néha hallani lehetett az oroszlánok bőgését a távolból.



A Korzó, a Városháza és a Szökőkút

A belvárosban is lehet nagy-nagy sétát tenni. Szabadka központja tele van gyönyörű szecessziós épületekkel. A Városházán szombat délután egymást érik az esküvők, így be lehet oldalazni a násznéppel és megcsodálni a dísztermet.

A Korzón egymást érik a kávézók, nagyon szeretek itt ücsörögni.

A kék zsolnay-csempés szökőkút még működik, a zöld sajnos nincs a legjobb formájában. Minden esetre jó egy kicsit leülni és nézni a vízcsöppeket vagy éppenséggel azon izgulni, melyik gyerek hajol túl közel és esik bele...

Ó igen, van sok rondaság meg csúfság is. Félig kész színház meg hasonlók, de én így is nagyon-nagyon szeretem ezt a helyet. Nagyon erős hangulata - ezoterikusan fogalmazva aurája - van. Néha azon kapom magam, hogy arra várok, hogy a Gimnázium kapuján kilép Kosztolányi, de legalább Csáth-tal összefutok valahol.

A Piac

A piac nekem a tejpiac. Itt nincsenek egzotikus gyümölcsök, fűszerek. Van viszont sok-sok őstermelő. Apu minden héten ott vásárol, hát vele nem nagy élmény oda menni, hiszen úgy trappol végig, hogy jobbra-ballra sem néz, csak a kedvenc, megbízható árusait ejti útba. Én pedig csak ámulok és bámulok. Szezonális zöldség kínálat? Na itt csak az van! Garantáltan saját kertből/üvegházból.
Meg rengeteg friss sajt, valódi tejföl, zsíros túró. Egy néni pedig előrukkolt az érlelt, de nagyon kellemes ízű kecske- és juhsajtjaival.
Lehet venni mindenféle száraztésztákat, krémeshez, baklavához való lapokat. Sőt még fagyis tölcsért is!
És akkor még be se mentem a henteshez, egy sima mezei henteshez, ahol borjú, malac és bárányhús sorakozott egymás mellett. Plusz természetesen a felnőtt állatok legjobb részei, hatalmas füstölt hús kínálattal megspékelve.
A nagy kedvenc a vastag - kulen névre hallgató - szalámi. Hajszálvékonyra szelve. Természetesen.

Képtelenség nem telepakolni a kosarat.

Sütőtökös brownie



Az aktuális vkf! húsmentes, ámde sütőtökös fogásokat várt tőlünk. Nos, egy süti esetében nem nehéz megfelelni az elvárásoknak, hogy ne legyen benne hús vagy hal. A vajat és a tojást viszont nem állt szándékomban kihagyni, így aztán nem éppen vega az alkotásom. Cserébe viszont nagyon finom!

Hogy milyen? Jó tömény, a belseje olyan krémes-csokis állagú. A sütőtököt egyáltalán nem lehet észrevenni, pedig én aztán tudtam, hogy van benne, mégsem leltem rá az ízének egyetlen morzsájára sem.

Hozzávalók: 100 g puha vaj, 50 g cukor, 2 tojás, 200 g megsütött sütőtök, 200 g liszt, csapott kanálnyi sütőpor, 2 kanál kakaópor, 50 g durvára darabolt tejcsoki, őrölt fahéj, csillagánizs.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Egyenként hozzáadtam az egész tojásokat és jól kikevertem. A megsütött, puha sütőtököt villával jól összetörtem és a vajas keverékbe dolgoztam. A lisztet, sütőport, kakaóport elvegyítettem, majd a két keveréket összekevertem. Fűszereztem és beleforgattam az összedarabolt csokit is.

25-30 percet sütöttem a 180 fokra előmelegített sütőben. Langyosan, kockára vagdosva a legfinomabb. Ha nagyon rafinált akarok lenni, a másik 50 g tejcsokit 1 kanál tejszínnel felolvasztom és a kockák tetejére csorgatom.

Mellé pedig habos kakaót kortyolgatunk. Naná, adjunk a hedonizmusnak.

Neked is, nekem is: sütőtökleves



Namármost. Én ugye elfőzőcskézek itt derűs magányomban, saját ízlésem szerint. A gyerekek részint úgysem esznek meg semmit, részint már az ovi fedezi (jól-rosszul) táplálkozásuk 70%-át. Aztán ott van még a férj, aki viszonylag ritka alkalmakkor tartózkodik étkezési időben a lakásban.
Szóval azt főzök, amit akarok. Ami nekem és szerintem finom. Rengeteg, fűszeres, sűrű levest, példának okáért.
De néha egy-egy hétvégén másokat is figyelembe kell venni. Így derült ki, hogy az a sütőtökleves, amit én tökéletesnek gondoltam, azt a drágám csak ímmel-ámmal eszi meg. Az amit meg ő égre-földre dícsér, nos az meg nekem túl egyszerű.

Valójában ugyanarról a levesről van szó. Ezek az alapok:
1 hagymát felkockázok, vajon/olajon/kacsazsíron megfuttatom. Hozzáadok 1 jókora darab felkockázott, meghámozott sütőtököt (olyan 20-30 deka). Megfűszerezem. Felöntöm 2 dl fehérborral, 6-7 dl vízzel (vagy ha van, húslevessel) és puhára főzöm. Turmixolom.

Fűszerezés no. 1.

A drágámnak akkor ízlik, ha főzök bele még egy-két répát is, illetve tejszínnel sűrítem. Sót, fűszert alig-alig teszek bele.

Fűszerezés no. 2.

Nos, én ennél durvábban nyomom: először is belefőzök legalább 1 zellergumót is, amitől már elve jó ízes lesz. Aztán 1 kiskanál garam masala (helyettesíthető curry keverékkel is), illetve egy kisebb chili is fő bele. Reszelek bele egy jó darabka gyömbért is, ettől is kap egy újabb irányzékot az ízek tengerében. Én tejföllel szeretem sűríteni, ettől nem édes, hanem inkább savanykás lesz. Végül még egy kis aromás cheddart is reszelek bele. Szerintem ez így egyszerűen mennyei!

Korrábban is főztem már sütőtök leveseket, például véreshurkával francia módra. Simán, az utolsó sütőtökből tavaszt várva. Ez a leves ugyan eredetileg nem tartalmaz sütőtököt, de akár lehetne is benne.

A leves az aktuális VKF kiírás kapcsán született, amelynek témája vega sütőtökös ételek volt. Zizinek szeretettel!

Őszi köret



Mert hiába a csöpögős, nyúlós szürkeség, ebben az őszben is lehet csudajó dolgokat találni. Visszatér a sütőtök, aztán jön a sült gesztenye és persze ideje van a kacsa, liba fogyasztásának is.

A sütőtököt mostanában kilószámra esszük: csak úgy magába, klasszikusan, krémlevesnek vagy éppen ilyen köretnek elkészítve.

Sütőtököt, zellergumót, gombát, lilahagymát kockáztam 2-3 centis darabokra. Serpenyőben körbepiríottam, kortynyi borral 5 percig pároltam. Só, bors, kakukkfű és majoranna is került rá.

Hozzá egy kicsit talán túl rozéra sikeredett kacsamellet ettünk, de azért jó volt. Nagyon jó és nagyon gyors.

Azt is szeretem ebben a receptben, hogy végtelenségig variálható: kerülhet bele előfőzött, hámozott gesztenye, kelbimbó, répa, petrezselyemgyökér is. Minden egyes zöldség egy újabb lehetőséget rejt magában.
Ráadásul még úgy is készülhet, hogy az egészet egy tepsibe szórom, meglocsolom pár csepp balzsamecettel és 20 percig sütöm a forró sütőben.

Napi mosoly

Újra felfedezni a szinező füzetek először fehér aztán maszatos lapjainak és sercegő filctollak örömét.

Napi mosoly

Ovis uzsonna. Meggyes piskóta. Hazafelé sétálva befalatozva.

Megjegyzés:

- Még sosem ettem ilyen finomat!

Ezek után úgy érzem, hogy nem túl érdemes a kulináris magasságokat ostromolnom.

Kókusztejes rákleves



Na jó, bevallom ez is csípős egy picit. Egy ici-picit. Mit csináljak, ha még mindig van a chili-csokromon vagy tucatnyi szépen megszáradt paprika?

Ez egy amolyan keleties leves, de nem tudnám, nem is merném besorolni egyik távol-keleti konyhába sem. Nagyon-nagyon gyorsan készül. Jó sűrű, tele van ízekkel és fűszerekkel. Tökéletes erre a megfázásos, borongós időszakra. Jó forrón, szürcsölősen illik fogyasztani.

Hozzávalók 2 személyre: 3-4 levél kelkáposzta (vagy egy nagy marék spenót), 2 gerezd fokhagyma, 1 darabka gyömbér, 1 csokor újhagyma, 5 dkg üvegtészta, 1 dl kókusztej, 1 csomag (10 dkg) konyhakész rák, ízlés szerint 1 kis chili, 1 kanál olaj, 5 dl leszűrt húsleves (vagy alaplé), kevés só.

Így készült: A kelkáposztát és az újhagymát hosszában vékonyra csíkoztam. A fokhagymát és gyömbért lereszeltem.
Olajat forrósítottam a lábasban, ezen megfuttattam a gyömbért, chilit és fokhagymát, felöntöttem a húslevessel. Amikor felforrt, beleszórtam a káposztát és beleöntöttem a kókusztejet. 5 percig forraltam. Ekkor beletettem az üvegtésztát és az újhagymát is és még 2-3 percig főztem.
A rákot, mivel azt nem kellett főzni, már a kész levesbe szórtam bele, majd megkóstoltam és még egy kicsit fűszereztem.

Kelkáposzta helyett spenóttal, vagy pok choi-jal (kínai káposztaféleség) is jól működik ez a kombináció.

Halak és halételek - nyereménykönyv



Még nyáron kezdőtött a történet, amikor részt vehettem a Metro vevőakadémián Szabó Péter halakról szóló gyakorlattal jó alaposan megfűszerezett előadásán. Aztán meghívtak a könyv bemutatójára is. Nagyon kellett ez a könyv, főleg az előadásban ránk özönlő hihetetlen információmennyiség után éreztem úgy, hogy semmi sem tudok a halakról. Pedig szeretem őket. Kifilézve, a tányéromon.
Szabó Péter egyébként Oceancowboy néven a weben is fellelhető, de Hoitsy György halbiológussal együtt jegyzett könyvük százszor tartalmasabb és összefogottabb információforrás, mint bármiféle blog.

A könyv a Magyarországon kapható összes édesvizi és tengeri hal bemutatásával kecsegtet. Mindezt 80 recepttel megspékelve. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban 40 tengeri és 20 évesvizi halat. Olyan ismerősöket, mint a harcsa, pisztráng, ponty vagy a lazac, tonhal, szardínia. És persze jönnek azok a halak is, amikről már hallottam, de még sose mertem nyers formában a konyhámba behozni, hogy aztán megküzdjek velük, például a kecsege, a vajhal, az angolna vagy a durbincs.
Szépen, abc sorrendbe rendezve sorakoznak egymás után a leírások, magyar, angol és latin megnevezések, élőhelyek, adatok és persze érdekességek. Egy-egy hal hirtelen érdekessé és ismerőssé válik, mint például az elhíresült pangasius, és kapunk hozzá egy ötletes elkészítési módot is.

Kétféle képpen lehet használni a könyvet: okosodásra és főzésre is. Nagyon jó bevackolni vele és csak lapozgatni, nézegetni, olvasgatni. Az illusztrációk szépek, a halakról készült akvarelleket kifejezetten szeretem.
A repcepteket én elsősorban ötletadónak tartom. Csodás alapanyagok lettek benne feldolgozva a megfelelő hozzáállással és komolysággal. Nekem csak az a bajom vele, hogy túlzottan éttermiszagú az egész. Nehezemre esik nekilátni egy-egy olyan receptnek, amelyhez legalább 4-5 edényt kell elhasználni, mártást sűríteni, alaplevet főzni és a végeredmény egyetlen étel lesz csak. Néha-néha persze biztos belevágok egy ilyenbe is, de addi elcsenem a pármai sonkába tekert halfilé ötletét meg a bazsalikomos-gyömbéres fűszervajban párolt kelkáposztáét.

Ha ti is szeretnétek szert tenni erre a könyvre, válaszoljatok itt kommentben csütörtök reggel 6-ig az alábbi két kérdésre:
Melyik a kedvenc hal a tányérotokon, amit a legszívesebben ennétek?
Mi az a halfajta, ami a leggyakrabban kerül a tányérotokra?
A tenger egyéb gyümölcsei, úgyis mint rákok, csigák és puhatestűek, ezúttal nem játszanak. Koncentráljunk a halakra!
Csütörtök reggel kisorsolok és postázok egy példányt a szerencsésnek!

Sorsoltam: DSophie a nyertes. Kérek szépen egy e-mailt!

Citromos teakenyér



A kedvenc sütiműfajom ez: végtelenségig variálható, ámde roppant egyszerű kevert tészta. Ezúttal nagyon-nagyon citromos változatban készült. Olyan isteni az illata, hogy először az ember csak szagolgatja pár percig, mielőtt beleharap. És mindezt egyetlen darab citromnak, némi vaníliának és gyömbérnek köszönheti.

Az alaprecept: 1 joghurtospohár használatával szépen egymás után beleborogatom a keverőtálba a dolgokat és jól összekeverem. Ezúttal lereszeltem egy kezeletlen, jól megmostott citrom héját, egy kisebb darabka meghámozott gyömbért. 1 pohár joghurt, 3 tojás, fél pohár olaj és 1 pohár cukor lett először összekeverve. Aztán ment bele 2 pohár liszt, 1 kiskanál sütőporral és fél csomag vaníliás cukorral. Alapos keverés és már mehet is a hosszúkás formába sülni.
Úgy 30-35 percig szoktam sütni, amíg szép piros lesz a teteje és nagyjából duplájára nő a sütőpornak köszönhetően.

A tetejére csorgattam egy kis mázat: 1 kanál citromlé 2 kanál porcukorral jól kikeverve, majd a süti tetejére csorgatva. Gyorsan megszárad rajta és ad egy kis plusz citromos ízt.

És ha még a felszeletelt sütire az ember lánya ráken egy ici-pici ribizli vagy málnalekvárt... Hmmmm.

Már csak gyorsan le kell forrázni hozzá a kedvenc teámat - mostanában jázminos zöldtea - és jöhet a békebeli teadélután.

Csípős-savanyú kínai kel



A képen egy kicsit háttérbe bújt az étel fénypontja: a kínai kel.


Akkor folytassuk a csípős sorozatot. Itt  is a főszereplő a jó erős paprika. Kínai kelt nagyon ritkán veszek és még sosem főztem meg. Most viszont nem leltem kelkáposztát a zöldséges pulton, így ez lett a közmondásos szamár, amin kísérleteztem. Jó lett végül az ügy kimenetele.

Egy jól megtermett kínai kelt durván, vastagon felcsíkoztam. Egy lilahagymát nagyon-nagyon vékonyra karikáztam. Lereszeltem még 2 gerezd fokhagymát is. 1 kis chilit kimagoztam és felkarikáztam.

Serpenyőben 1-1 kanál olajat és vajat melegítettem. Ezen üvegesre pároltam a hagymát, rádobtam a többi hozzávalót és pár perc alatt, kevergetve megpároltam. Gyorsan összeesik. Ha kelkáposztát használunk, akkor egy picit több időre van szüksége.
Végül rászórtam egy lime lereszelt héját és rácsorgattam a levét. Plusz természetesen locsoltam rá egy jó adag szójaszószt is.

Natúr főtt rizst ettünk alá, illetve sertéscomb-csíkokat, amiket kicsit megpirítottam, majd kevés vízzel puhára pároltam, végül ismét elpárologtattam a vizet, hogy jó piros, de mégis ragacsos legyen.

Napi mosoly

Friss, ropogós újságszállítmány egyenesen Londonból: Good Food, Olive, Jamie O., Vouge, Living Ect, Simple Knitting. Karácsonyi receptek! Asszem most pár hétig lesz mit olvasgatnom.

Kicsit túl csípős tészta



Konkrétan csípős kattanásom van. Ahogy a fb-n már kibeszéltük, tudat alatt valószínűleg így védekezem a gyermekek által az oviból hazahordott kellemes kis fertőző betegségek ellen. Mostanában minden második ételembe kerül egy kis chili.
A piacon vettem egy "csokorral", pici kis piros chilik vannak rajta, szépen megszáradtak. Csak lekapok egyet és már mehet is a levesbe/tésztaszószba.

Ez az étel még csak szószt sem kapott. Amíg kifőtt a tészta egy serpenyőbe tettem pár sózott szardellát az olajos levével együtt. Ekkor még nem voltam elég rutinos és az egész chilit belevagdostam a magjaival együtt. Néhány koktélparadicsmot félbevágtam és megfuttattam a szardellás olajon.
Ezt forgattam össze a tésztával és került rá egy halom frissen reszelt parmezán is.

Ugyanilyen "bonyolultságú", ha olajon megfuttatok kaliforniai paprikát, répát, hagymát, borsót, kukoricát. Ehhez is adok egy kis erős paprikát és szójaszószt, majd üvegtésztával vagy szoba tésztával forgatom össze. Természetesen még egy kis szójaszósz mindig kerül rá az asztalon is.

Napi mosoly

Mert mit csinál a drága-drága-drága férj, amikor látja, hogy a nő teljesen és totálisan ki van borulva, elviselhetetlen hárpia és csak üvöltve lehet vele kommunikálni?
Fogja a két - az állapotokért jelentősen felelősség tehető - gyermeket, és elviszi őket "kirándulni".
És hova keverednek végül?
Hát a Gerbeaud-ba, palacsintát enni.
És mit hoznak magukkal hazafelé?
Rengeteg élményt, jókedvet, mesélnivalót, kisimított idegeket, egy nagyon-nagyon csokis tortaszeletet és egy doboz (kicsit már megfogyatkozott tartalommal rendelkező) macskanyelvet.

Tonhalas tojáskrém



Csak egy gyors ötlet, reggelire pont jó.

3-4 keménytojást lereszeltem. Adtam hozzá 1 kanál tejfölt, 2 kanál majonézt és egy kisebb tonhal konzervet. Jól összekevertem és kápia paprika hajócskákra kanalazva falatoztam.

Tökéletes szendvics-töltelék egyébként.

Napi mosoly

Az ősz első sütőtökének megsütésével együtt megérkezett a hozzá passzoló időjárás is. Először berzenkedtem ellene, de aztán rájöttem, hogy milyen jó alkalom ez a "kuckózásra".

Joghurthab fahéjjal és szilvával



Olyan könnyed kis semmiségnek tűnik és nagyjából az is. Egy kis hab, egy kis szilvalekvár, sok fűszer meg puszedli-morzsa. Kell, hogy legyen az ember tarsolyában ilyesmi, amikor átjönnek a barátnők egy kis beszélgetésre és nincs kedvem nekilátni sütit sütni.

A joghurthabhoz 2 dl tejszínt kemény habbá vertem, hozzáadtam 2 kanál porcukrot, és egy jó kiskanálnyi őrölt fahéjat. Lazán beleforgattam 2 dl joghurtot. A legjobb ha sűrű, krémes görög/török joghurtot használunk vagy pár órán át csöpögtetjük egy textilen keresztül a bolti joghurtok levét.

Poharakba rétegeztem a habot, alá-fölé került néhány elmorozsolt, fűszeres puszedeli és némi krémes, édes szilvalekvár is. Nagyon jól működtek együtt az ízek a savanykás habbal.

Azonnal fogyasztható.

Napi mosoly

Mozart-golyó papírját késsel óvatosan kisimítani, a receptgyűjtő füzetbe préselni, majd 20 év után megtalálni.

A legjobb bulikaja



Imádom, egyszerűen imádom! Bármennyit meg tudnék belőle enni és úgy vettem észre ezzel mások is így vannak. Elkészítése a világ legegyszerűbb dolga, csak sok türelem és maszattűrési képesség szükséges hozzá.

A múltkor 8 emberre 70 dkg csirkemájat vettem, meg 20 dkg nagyon vékonyra szelt bacont. A májakat darabonként 3-4 csíkra vágtam és mindegyiket fél-fél szalonnába tekertem. Tepsibe rakosgattam őket egymás mellé és kb 20-25 perc alatt pirosra sütöttem őket a sütőben.

Mivel maradt pár csík szalonna, fogtam egy csomag aszalt szilvát, mindegyik szilva közepébe füstölt sajtot dugdostam és azt is szalonnába tekertem. Szintén megsütöttem.

Az a jó, hogy nem kell forrón enni, langyoskásan is isteni.

Készült mellé lilahagyma lekvár is, de arról majd máskor. (Bár igazából csak rengeteg lilahagyma, 1 kanál cukor, kevés só és 2 dl vöröbor kell hozzá.)

Felhívás

Én már vagy 6-7 éve dolgozom nekik :) Most itt a lehetőség nektek is:

A Brainexpress szombati napokon megrendezésre kerülő termékfejlesztési/reklámalkotói ötletbörzékhez keres kreatív, nyitott kis- és nagygyermekes anyukákat kiemelt díjazásért.


A felvétel feltétele egy kreativitást, műveltséget, intelligenciát és problémamegoldó készséget mérő teszt kitöltése, amely kb. 60 percet vesz igénybe. Amennyiben sikerrel zárul, a jelentkezők bekerülnek a Kreatív Alkotói Adatbázisba. Az első megmérettetés a szakmai- és érdeklődési profil alapján dől el.




Jelentkezés:

Mándi Mónika - 70-337-8354
monika@brainexpress-innovation.com

http://www.brainexpress-innovation.com/


A jelentkezésnél hivatkozzatok rám!

Szilvakrémleves konyakos aszalt szilvával



A gyümölcsleveseknél mindig komoly dilemmába esek, mert általában olyan finomak, hogy jobb lenne az ebéd végére tartogatni, desszertnek. Egy pici maradt is ebből a levesből, azt másnap bögréből kortyolgattam tízóraira. Úgy is isteni volt.

Ez mehet a levesbe: fél kiló szilva, 2 kanál cukor, 1 kanál kukoricakeményítő (Gustin), 2 kanál tejföl, 1 kiskanál őrölt fahéj. Plusz 10 szem aszalt szilva, 2-3 kanál konyak és némi puszedli.

Így készült: A szilvát kimagoztam, a cukorral és fahéjjal annyi vízben megfőztem, amennyi ellepte. Gyorsan megpuhult és szétesett. Elkevertem 2 kanál vizet, a tejfölt és a keményítőt. Belefőztem a levesbe: nem kell hosszan forralni, elég ha elkezd rotyogni és már le is lehet venni.
Felöntöttem egy kevés hideg vízzel, hogy gyorsabban hűljön és ne legyen túl sűrű. Simára turmixoltam és behűtöttem.

Az aszalt szilvákat is bele lehet főzni a levesbe, de jobban járunk ha pár óra konyakba áztatjuk. Ettől valami isteni íz és zamat orgia kerekedik. A leves jó savanykás, az aszalt szilva édes és fűszeres, a puszedli meg csak azért kellett, mert a gyerekek éppen rá vannak kattanva. Természetesen ők nem kaptak konyakos szilvát.

Napi mosoly

Ma lezárult egy ötéves időszak: a 2-es számú is ovis lett.

Reggel a bejáratnál a gondozó néni meg is szólított, hogy "Láttam a blogod!" én meg úgy válaszoltam: "Melyiket?"

Heti menü

A heti menünk a következőképpen alakult, a család különböző tagjainak a hét különböző napjain tetszőlegesen: keksz, banán, főtt rizs és sok tea némi Normaflore-ral felspécizve.

Ja, és ma van a 2-es számú harmadik szülinapja!

Napi mosoly

Szeptember közepén nyitott ablaknál aludni, napon szárított ágyneműben.

Sült kolbász másként


Egy 2008-as Delicious magazinból jött az ötlet. Meg kell mondjam, egészen isteni így elkészítve a jó öreg debreceni.

A család kapacitásának megfelelő mennyiségű sütni való kolbászt a tepsibe pakol az ember. Kicsit meg is szurkáltam, hogy ne robbanjon. Alá került 1-2 dl vörösbor, mellé pedig jó két marék koktélparadicsom, 2-3 kisebb vöröshagyma felnegyedelve. 1 szép kövér kaliforniai paprikát is feldaraboltam, az is ment mellé, ahogy pár fokhagyma gerezd is. Az egészet jól megsütöttem, maximum fél órára van szüksége a jó forró sütőben.

Aztán már csak néhány komolyabb szelet kenyérre van szükség a tunkoláshoz, illetve egy megkopasztani való bazsalikom bokorra, ugyanis isteni a forró cuccoshoz hozzátépkedni pár illatos levelet, ami épp csak egy kicsit fonnyad meg a hőtől, de csuda plusz ízt ad az egésznek.

Veracruzi halleves és nyeremény könyvsorozat

Igazán kedves és nagylelkű felajánlást kaptam a HVG-től. A most induló, 13 részes gasztronómiai sorozatukat kisorsolhatom a blogom olvasói között. Jómagam az első részt szemrevételezhettem, a mexikói konyháról szólót, de a nyertesnek az összes kötetet postázni fogják.



Az Ízek és kultúrák (egyébként újságosnál is kapható) sorozat sorra veszi a nagy világkonyákat, a franciától a kínain át a görögig és az oroszig. Sőt, még egy német-osztrák is belekerült a szórásba, ami már itt van a szomszédban, ugyebár.
Rengeteg információ, és még több fotó van belezsúfolva egy-egy könyvbe. Tényleg részletes képet kaphatunk egy-egy nemzet konyhai kultúrájáról, a fejlődésére ható tényezőkről, egy kis történelemmel, gazdaságtörténettel fűszerezve. A könyvekben nincs túl sok recept, de azok több oldalon, részletesen, lépésről lépésre fotókkal illusztrálva lettek bemutatva.
Nekem talán túl sok is a fázisfotó, egy keménytojás főzését vagy feldarabolását már csak el tudom képzelni, viszont a halfilézés bemutatása kifejezetten hasznos.

A legnagyobb gondom ezekkel a receptekkel, hogy bár viszonylag könnyen beszerezhető hozzávalókat is tartalmaznak, nekem a legritkább esetben sikerül pontosan tartanom magam a receptekhez. A kiválasztott hallevesemhez például alaplevet kellett volna főzni a hal aprólékából, csontjaiból, de én eleve filét vettem, úgyhogy ez a lépés egy az egyben kimaradt nálam.
Egyébként az elkészült Veracruzi halleves igen finom, könnyű, de tápláló darab lett. Sok-sok zöldség, hal így együtt nagyon finom. A receptet zanzásítva, saját képemre formálva közlöm, ha valaki kíváncsi lenne az eredetire is, akkor irány az újságos vagy érdemes megválaszolni a bejegyzés végén szereplő kérdést.

Veracruzi halleves

Hozzávalók: 30 dkg halfilé (nálam naphal volt), 2 evőkanál rizs, 2 sárgarépa, 1 krumpli, 1 vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kis konzerv hámozott, feldarabolt paradicsom (passata), 10 szem zöld olajbogyó, 1 kanál kapribogyó, petrezselyem zöldje, só, bors.

Így készült: A zöldségeket megtisztítottam, apróra kockáztam. Kevés olajon megfutattam a hagymát, hozzáadtam a többi zöldséget és a paradicsomot is. Fűszereztem. Puhára főztem.
Az utolsó 10 percben tettem hozzá a halfilét, amit az eredeti recephez képest én egyben hagytam, mert nem akartam, hogy atomjaira szétesve úszkáljon a levesben. Így viszont puhára főzve, kanállal is szépen lehetett belőle falatokat szakítani/vágni.
Tálalás előtt beleszórtam a felapríott petrezselymet, olívabogyót és kapribogyót.

A recept még 2 lereszelt keménytojást is előír, mint végén a levesbe kerülő hozzávalót, de ezt az elképzelést megvétóztam, nem akartunk pusztán a levessel jóllakni.

Aki pedig szeretné megkóstolni az egész sorozatot, a szombat reggelig válaszoljon a következő kérdésre: Melyik a kedvenc világkonyhád? Azaz, melyik nemzet konyhai kultúráját érzed magadhoz legközelebb?
Szombaton sorsolok! És kérlek fejenként csak egy kommentet hagyjatok!

Jóreggelt zabfalatok



Totálisan tájékozatlan vagyok ezekkel az állítólagosan egészségesnek reklámozott kekszekkel kapcsolatban. Még a két fajtát se tudom megkülönböztetni egymástól. Vagy az a zabfalatok már nincs is? Minden esetre a bolti kínálatot böngészve kifejezetten jó inspirációt kaptam arra vonatkozólag, hogy milyen kekszeket kell sütnöm a közeljövőben. Példáu aszalt erdei gyümölcsöset, mézes-mogyorósat.

Most egy almás-zabpelyhes változatnál kötöttem ki. Rém egyszerű és az én nem reggeliző gyerekeimnél is kerül így valami a pocakba délelőtt 10 óra előtt.

Egy közepes adag hozzávalói: 10 dkg puha, szoba hőmérsékletű vaj, 10 dkg liszt (akár teljes kiőrlésű is lehet), 10 dkg zabpehely, 1 csipet sütőpor, 1 tojás, 10 dkg lereszelt alma, 2 evőkanál méz, 1 kiskanál őrölt fahéj, pici vanília.
Ebbe a kombinációba egyébként prímán illik még egy kis őrölt gyömbérpor is, ha esetleg akad otthon.

Így készült: az összes hozzávalót jól összekutyultam. Egy puha, gyakorlatilag kenhető masszát kapunk. Ebből két kanállal lapos, hosszúkás pacákat nyomtam a sütőlapra. Végül még villával is elegyengettem, barázdáltam egy kicsit.
Úgy 15 perc alatt szép pirosra sülnek a 180 fokos sütben, de ez nagyon függ a sütőtől. Mi már fél éve együtt élünk az én sütőmmel, de még mindig csak az óvatos ismerkedés fázisában vagyunk, szóval ott kell állni mellette és felügyelni, nehogy valami ostobaságot kövessen el.