Így készülnek a finomságok a Lufthansa repülőjárataira


Ha sokat utazol fapadossal és utána felülsz mondjuk egy Lufthansa járatra, rögtön megváltozik minden. Jó pár út után, idén októberben újra azt éreztem, hogy visszakaptam a repülésnek azt a semmivel össze nem hasonlítható érzését, azt, hogy a levegőben töltött idő nem valami átlagos, gyorsan letudni való dolog, hanem igenis különleges.

Azt mindig is sejtettem, hiszen már a repülőterek működésén is látszik, hogy a repülés hátterében egy őrületes logisztikai rendszer működik. Abba azonban nem igazán gondoltam bele, hogy mi kell pontosan ahhoz, hogy mindenki megkapja a fedélzeten a gyomornyugtató és idegkisimító finomságait.

Nos, idén egy olyan élményben volt részem, amire tulajdonképpen amióta csak ezt a blogot írom – készültem. Persze nem tudatosan készültem, de amikor megtudtam, hogy lehetőségem lesz betekinteni a Lufthansa jártokat kiszolgáló üzembe, rájöttem, hogy ezt egyszer tényleg meg kell nézni. 


Miután elröppentem Frankfurtba , Judith Nientied, Quality Inflight Manager at Lufthansa Product Management és Thomas G. Toemmler, Quality Consistency Manager at LSG Sky Chefs vezetett körbe. Sajnos az üzemben nem készíthettünk képeket, de igyekszem néhány számmal érzékeltetni a méreteket. A frankfurti repülőtéren ez az üzem napi 55 interkontinentális és nagyságrendileg napi 350 kontinentális járatot szolgál ki.

Az, hogy az üzem 74 ezer négyetmétert foglal el és ezen belül 29 ezer négyzetméteren ténylegesen termelés folyik, talán nem mond túl sokat. De ha kicsit beljebb lépünk és röviden elmesélem a folyamatot, talán máris tisztul a kép.

A repülőkbe ugyebár azokban a kis, kerekeken guruló fém dobozokban érkezik a felszolgálandó étel és ital. Az LSG üzemben azonban a folyamat pont a végén kezdődik. Ide érkezik be ugyanis minden elhasznált fémdoboz a repülőkből. Itt aztán rendkívül gondos szelektálás kezdődik, a hulladék leredukálása és újra hasznosítása itt is kiemelt cél és egyben hatékonyan meg is valósul.

Engem legjobban a hatalmas mosogató gépek nyűgöztek le, mindjárt megfordult a fejemben, hogy mennyivel hatékonyabbak, mint az én otthoni kis gépecském. Mondjuk itt napi 25 tonnányi csészét és tányért kell tökéletesen tisztává varázsolni a 12 futószalagra épített mosogatógépben. A folyamat végén pedig tökéletes az eredmény. Az első és business osztályon felhasznált napi 85 ezer üvegpohár például 100%-ig csepp- és maszatmentes. Ahogy a minőségellenőrzést is felügyelő Judith-tól megtudtuk, szúrópróba szerűen ellenőrzik újra és újra, de még nem találtak hibát.

Némileg elkülönül az ital előkészítő, ahol összerakják az egyes repülők egységcsomagját. Az összekészített dobozok egy -30 fokos alagúton keresztül jutnak el a 22 fokról az 5 fokos hőmérsékletig. Mindezt napi majd 50 ezer palackkal. És ez csak az üdítőitalos rész.

Az alkoholos italok az épületen belül egy külön vámraktárban várakoznak a felszállásra, így azokat másként kezelik és más szabályok is érvényesek rájuk.




Mindezek után érkeztünk csak meg a tényleges konyha részhez. Itt is elképesztő méretek és mennyiségek fordulnak meg. Azt tudni kell, hogy a turista osztályon felszolgált élteleket egy külső beszállító készíti, amely szintén az LSG SkyChefs-hez tartozik és már teljesen készen, sokkolva-hűtve érkeznek be az épületbe és kerülnek a megfelelő járat megfelelő dobozába. Ebben az üzemen az első és business osztályra készül minden, amit csak felszolgálnak. Naponta 1200 első osztályú főétel és 29 ezer business osztályú főétel. Természetesen készül még reggeli és desszert is, majdnem ugyanilyen nagyságrendben. Még egy „kis” kiegészítésként a péksüteményeket is saját pékségben állítja elő az LSG, jelenleg 272 fajta különböző péksüteményt. Természetesen minden igényt kielégítő mentes változatokban is.

Ha egy picit is megnézzük a számokat, nincs az az étterem vagy akár szállodakomplexum, amelynek mennyiségei akár meg is közelítenék ezt az igényt. 


És itt jött a látogatás legizgalmasabb része. Ugyanis arra is lehetőséget kaptunk, hogy a sokat emlegetett első osztályú menüsorokat végig is kóstoljuk. Nem szeretném előre lelőni a poént, de ahogy Thomas G. Toemmler is elmondta nekünk, gyakran kapnak olyan visszajelzést, hogy szép számmal akadnak olyanok, akik a felszolgált ételek miatt választják kifejezetten a Lufthansa járatokat. Különösen a most közeledő karácsony előtti szezonban, amikor nagyon sokak kedvencét, a karácsonyi sült libát szolgálják fel a levegőben.

A menüsorokat egyébként 2 havonta cserélik, így jobban igazodik a szezonális igényekhez. Minden időszakban felbukkannak az adott szezonhoz köthető alapanyagok, így például tavasszal a spárga, ősszel a sütőtök.





A kóstolt előételek végtelenül könnyűek, és mindig tartalmaznak egy kis csavart, fűszert hozzávalót. Ilyen például az Edemame, azaz zöld szójabab püré savanykás sütőtök kockákkal vagy a Rák cukorborsóval és mangóval. Fogyókúrázók számára egy friss, tökmagolajos dresszinges roppanós saláta is válaszható, természetesen. Mindez pedig kiegészül a friss, változatos péksüteményekkel és köztes fogásként felszolgált Pezsgős szorbéval.




Az őszi főételek között hagyományos fogások is helyet kapnak. A menük összeállítását mindig alapos kutatás előzi meg, és egy inkább azt mutatják az eredmények, hogy az utazók oda vannak a hagyományos ízekért. Ettől valahogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat 10ezer méteren is.

Ezúttal a borjúszelet került terítékre, méghozzá tejszínes rókagombával, szarvasgombás kelkáposztával és spatzle tésztával. A fogásba belekóstolva azonnal egy hagyományos német étterem kellős közepén éreztem magam én is. 


Hasonlóan tápláló és ízgazdag a szarvasragúra épülő fogás is, amelyet kelbimbóval és apró nudlival tálalnak.

Persze gondoltak arra is, aki nem eszik hús és egy könnyed zöldségragus tésztával kényeztetik az érzékeit a vegetáriánusoknak is.




A tengeren túli járatok számára külön is készülnek fogások: az indiai nagyvárosokba induló járatokra külön indiai séf készíti a minél autentikusabb fogásokat. Emlékszem jó pár éve, amikor Madraszba repültünk - pont a Lufthansával és természetesen csak turista osztályon – mennyire meglepődtem, hogy az egzotikus kaland már az odaúton elkezdődik, ugyanis mindenkinek indiai fogásokat szolgáltak fel. Természetesen a marhahús szigorú kizárásával.

Ugyanígy a Japánba tartó járatokon jellegzetes japán ételeket kóstolhatunk, de a vallási előírásokat is segít betartani a légitársaság a kóser és halal szabályok külön betartásával, és az így készülő ételek külön kezelésével.

Egyébként az indiai fogások is egészen lenyűgözően jók voltak. Tényleg visszaköszöntek azok a fűszerek, textúrák, apró kis részletek, amelyek a legjobb indiai éttermekből ismerősek.




És akkor eljutottunk a desszertekhez is. Nem hittem volna, hogy egy repülés közben felszolgált édesség tartogathat meglepetéseket. Nos, tartogatott, méghozzá nem is kis meglepetést. Mind a Mogyoró szuflé, mind pedig a Szilvás rétes ámulatba ejtett. Alapból édesszájúként és nagy cukrászda látogatóként is úgy sóhajtoztam ezeken a fogásokon, mint aki hetek óta nem kapott semmilyen finomságot.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a menüsorhoz 6 oldalas borlap is passzol, minden fogáshoz megfelelő borral. Ezek összeállítása szintúgy megújul a menü változásával.




Talán sikerült röviden átadnom azt az élményt, ami számomra új megvilágításba helyezte a repülés hátterében zajló folyamatokat. Az biztos, hogy amint lehetőségem lesz rá, gondolkodás nélkül a Lufthansa járataira fogok jegyet váltani, már csak a következő úticélt kell kiválasztani hozzá.

Kedvenceim a Hummusz Bárból

Bár nagyon szívesen eszem a Hummusz Bárban, a Bartók Béla út legelején, legritkábban választom ténylegesen magát a hummuszt. Inkább a labane, azaz a joghurt alapú krémsajt csábít és ehhez válogatom hozzá a többit.



A marokkói répa saláta párolt répából és bőkezűen mért római köményből készül. A grillezett padlizsán csak úgy magában is szuper ízt ad.
Az itt készülő falafel pedig az egyik legjobb: a sok zöldfűszertől belülről már zöldes a színe. Frissen készül és ezért tökéletesen ropogós.

Télen forró mentatea dukál mellé, ebben az őszi nyárban pedig inkább mentás limonádét szürcsöltem.

Persze azért hazahoztam egy kis dobozos hummusz, tökéletes reggeli alap lesz. 

Napi mosoly

A kedvenc szombati ebédünk készült ma is: tepsibe pakolt csirkecombok. 
Ezúttal répa, gomba, hagyma, szalonnakockák és gesztenye került mellé. Így összesütve egészen mennyei!
Szoktatok ilyen vagy hasonló tepsis ebédet csinálni?

Kürtőskalács Fesztivál, Gesztenyés kert, 2018. október


A hétvégén megnyitotta kapuit a 6. Kürtőskalács fesztivál, ahol minden erről a nagy kedvencről szól. 


Rengeteg készítő sorakozott fel, így igazán sok különböző fajtát kóstolhatunk meg. 



A Vitéz kürtősnél Édes Mackó kürtőskalács curkászdájában igazi különlegességeket is kóstolhatunk: 
A Kürtős csapács mogyorókrémes. A Kürtős krémes isteni vaníliás krémmel töltött. Készül guba, tejbegríz és zserbó ihlette finomság. 



Az egyik legnépszerűbb változat a fagyival töltött tekercs. Szinte mindenki kezében ezt láttuk. 



És persze ott a jó öreg, hagyományos kürtős diós vagy éppen vaníliás változatban. Akárhogy is nézzük, ez a gyerekek legnagyobb kedvence. 


Ezen kívül láttunk még rengeteg kirakodó vásár jellegű árust is. A nagy kedvencünk a kovács, aki ott dolgozik az üllőjével, meg persze a fa kardok, nyilak, parittyák kiapadhatatlan sora. 

Szuper családi program ilyen gyönyörű időben kimenni a Gesztenyés kertbe. Minél többen mentek, annál több fajtát tudtok kóstolni - jól hangzik, ugye?

Végre! Hűségprogramot indít a Starbucks!

Ha te is annyira oda vagy a PSL ért, akkor ennek örülni fogsz :) Ha minden évben alig várod, hogy eljöjjön az az időszak, ami ezzel a rövidítéssel kezdődik, akkor kezet foghatunk. Azoknak akik nem értik: a Pumpkin Spice Latte nevű isteni itókáról van szó. Illetve aztán később a Gingerbread Lattéról meg nyáron a cold brewról és így sorban...



Én akkor megyek a Starbucks irányába, ha valami kényeztetésre és finom ízekre vágyom. Az, hogy az italom jó kávéból készül alapvetés, nem is kérdés. Erről egyébként a múlt héten a Starbucks rendezvényén is meggyőződhettem, ahol mindenféle szirup és tej nélkül kóstoltunk különböző kávékat. Valóban érződött minden apró különbség, a termőhely, a pörkölés, sőt a készítés módja szerint is. Izgalmas kaland volt. 

A jó hír továbbá, hogy ez az új hűségprogram azoknak fog kedvezni, akik igazán sok kávét isznak. A lényeg, hogy egy kártya kiváltásával és egy online felületen történő regisztrálásával elkezdhetjük gyűjteni a csillagokat. Csillagokat a kávézókban történt vásárlásokkal lehet szerezni, minden 160 forint után 1 darabot, de különleges alkalmakkor a kávézó is meglepheti vele vendégeit.



Időről-időre, például a szülinapunk környékén vagy egyéb jeles alkalmakkor pedig akár ajándék sütit vagy plusz kávét is kaphatunk. Sőt, így biztosan nem maradunk le a különleges ajánlatokról, újdonságokról sem. 

További érdekesség, hogy a plasztik kártya egyben ajándékkártya és hűségkártya. Tulajdonosa készpénz és bankkártya nélkül tud bármely magyarországi Starbucks kávézóban vásárolni a feltöltött összeg keretéig.

A Starbucks Rewards programmal kapcsolatos további információk a http://rewards.starbucks.hu/hu/ oldalon érhetők el. 

Mozis mosoly

Azt kell mondjam, hogy az új mozi a Mom-ban elég menő lett. 

Az Egy kis szívesség film pedig zseniális, annyi a csavar benne, hogy csak. És a ruhák meg a ház is megér egy külön fejezetet!




Tejfölös csirkemell tésztával

Nálunk így néz ki a tejfölös mártással készülő csirkemell, hogy mindenki szeresse és meg is egye. Az egyes számú gyermek ugyanis csak a húst és a tésztát eszi, a kettes számú a borsót is hajlandó, a férj szereti a pirított gombát, én nem annyira. 
Így bár elég sok edényt kell utána elmosogatni, legalább biztos lehetek benne, hogy mindenki enni fog belőle és pont úgy, ahogy szeretné. 



Az alapmártás 4 főre:

2 csirkemell filét felkockázok falatnyi darabokra. Sózom, borsozom és egy kevés lisztbe forgatom. Mély serpenyőben olajat forrósítok és minden oldalról átpirítom a húst. Szórok rá egy csipetnyi szárított tárkonyt is, ami szerintem a tejfölös ételek tökéletes fűszere. 
Öntök alá egy kis vizet és lefedve puhára főzöm. 
Két-három percenként ránézek és mindig csak egy fél deci vizet öntök alá, hogy ne ússzon, inkább párolódjon. Amikor már teljesen puha a hús, lehúzom a tűzről és hozzákeverek egy nagy doboznyi tejfölt. Ezzel már nem forralom, csak éppen addig van a tűzhelyen, amíg összesűrűsödik a mártás. Ez tényleg csak néhány pillanat. 

5 percig főzöm a 300 grammnyi fagyasztott borsót is külön, de persze ezt a mártásba keverve is lehetne párolni, ugyanúgy ahogy a felkockázott csiperke gombát is. 
Mivel minden külön készül, a 20 dekányi gombát ezúttal egy pici olajon saját levében addig pirítom, meg egy kicsit átsül. Ennek sem kell több, 5 percnél. 


Időközben kifől a tészta, amit leszűrök. 

Ha akad még egy kis reszelt parmezán, azt is szórok rá, mert nagyon jól kiegészíti majd a többi ízt.