Vakvarjú csónakház, Budapest

Ezúttal egészen Pesterzsébetig autóztunk egy jó kis családi ebéd kedvéért. A Vakvarjú minden egysége kifejezetten alkalmas az ilyen nagyobb családi falatozások lebonyolítására, nincs ez másként a Csónakház egységgel sem.

Az épület és főleg a Duna felőli rész teljes pompájában majd nyáron lesz használható. Biztos fantasztikus a hangulata egy forró estén a lampionok alatt, a Dunától karnyújtásnyira. 

Az épület egyik oldalról a régi arcát mutatja, de oldala már modern, üveges frontot kapott. 

A berendezésben mindenhol visszaköszön a helyszín: evezőkből álló elválasztófal, mentőövek a dekorációk, itt-ott néhány hajókormány is látható a falakon. Összességében viszont nagyon barátságos, nyugodt a légkör. A sok fa és a tágas belső tér miatt észre se lehet venni, hogy teltház van vasárnap délben és ez bizony jó sok embert jelent egyszerre.

Ritkán van az az érzésem, hogy egy étterem levesben a legjobb. Itt ez történt. Mind a céklaleves, mind pedig a nagy kedvenc ragulevesem tökéletes lett. Mivel imádom a ragulevest, ezért elég sokszor eszem ezt és ez a változat tényleg nagyon jó lett: sok benne a cucc, különleges gombákat is felfedeztem és a tárkonyos fűszerezés se lett túl sok. 

A gyerekmenü és a felnőtt rántott szelet között csak a méret a különbség. A felnőtt adagnak szánt bécsi szelet valóban óriási. Viszont cserébe nagyon finom is: hihetetlenül roppanós lett a panír, kifejezetten élvezet eszegetni. 

Többen választottuk végül a fogasfilé különböző variációit. Itt sajnos akadt egy kis gond, mert iszonyú sós volt minden ételben a hal. Egyébként nem voltak rosszak az összeállítások, csak sajnos ez az elsózás elnyomta a többi ízeket. Meg lehetett enni, de sajnos nem volt igazán finom.

Desszertre végül nem maradt bennünk hely, viszont a kávét még megkóstoltuk és kifejezetten jónak találtuk azt is.

Szó, ami szó, ide nagyobb társasággal érdemes jönni és gyerekeseknek is kifejezetten ajánlott. Van játszórész is az egészen piciknek, a nagyobbak meg mászkálhatnak a Duna partján, amíg elkészül az étel.

Levesek: 1000-1500 Ft
Főételek: 2000-5000 Ft

Cím: 1203 Budapest, Vízisport u. 12-18.

2019. február

Husikám, Hold utcai piac

A Hold utcai piac az utóbbi években igazi kis gasztro-központtá nőtte ki magát. A felső szinten a legjobb és legizgalmasabb séfek nyitották sorra a "kifőzdéket", ahol gyorsan, hétköznap is ehetünk valami izgalmasat. 

Ezúttal a legújabbat vettük célba, ez pedig a Husikám!

Az éttermet a kanadai séf, Anatoli Belov nyitotta a Hold utcai piac emeletén. Minden nap különleges menüvel várja Katona Krisztián, a tulajdonos az ebédelni vágyókat. Krisz és Anatoli minden reggel maguk válogatják az aktuális alapanyagokat az aznapi menühöz. Olyan fogásokat kínálnak, amikről jó eséllyel még nem is hallottál, de ha mégis, akkor az ízek fognak felejthetetlen élményt nyújtani az újragondolt ételek kóstolásakor. 

Mi épp egy olyan napon jártunk arra, amikor a japán fogások ihlették a napi menüt. Anatoli Vancouverben éveket töltött sushi séfként, így magabiztosan nyúl a hagyományos fogásokhoz és formálja őket újra. 

A Husikám Ramen leves azt hiszem pillanatok alatt híres lesz. Mondjuk az biztos, hogy nem egy személyes adag egy ilyen tál, de annyi minden van benne, hogy órákig lehet kóstolgatni, ízlelgetni.

Az alapja a vörös miso leves. Ebbe kerül a friss házi tészta, a sertéssel és rákkal töltött tésztabatyu. A félig főtt tojás még gazdagabbá teszi. Az igazi ízélményt pedig a marinált sertés hasaalja adja, ami szinte szétolvad és a fűszerei felrobbannak. Persze egy kis bok-choy meg tofu is kerül még a levesbe, emlékeztetve az eredeti gyökereire. 

Másodikként sushit ettünk. Elég sok sushit ettem már, különlegeset és semmi különöset is. Nos, ez az egyik legkülönlegesebb volt mind közül! A lazacos sushitekercs ugyanis langyos volt. Egy pillanatra ugyanis kisütötték, méghozzá tempura bundában. Ettől kívül ropogós lesz, belül viszont nem sül át.

A belseje sem mindennapi, hiszen a szokásos nyers lazac, uborka, avokádó mellé kerül egy kis lazac-tatár is. Ez egy enyhén csípős ízt is visz a kavalkádba. Sőt egy pici aszalt paradicsomos savanykásság is felfedezhető. Ja és még egy majonézes alapú öntetet is kapott az egész, hogy még összetettebb legyen.

Percekig csak a levegőt kapkodtam, annyira nehéz elsőre feldolgozni ezt a fogást. Először nem is értettem, hogy mit is eszek, de aztán meg nem bírtam abbahagyni. Huhh! Nem lehet elmesélni, meg kell kóstolni.

Mondjuk, azt sajnos nem tudom előre megmondani, hogy pontosan milyen fogások lesznek legközelebb, hiszen minden nap átvariálják az 5-6 fogásos étlapot. Bátraknak, újdonságokat kóstolni vágyóknak ideális terep.

Alkalmanként vacsorákat, borkóstolókat is szervez az étterem, melyre előzetes asztalfoglalás szükséges a hatalmas érdeklődés miatt. Foglalás: zoltan18budapest@gmail.com

Burger House, Lurdy Ház

Elég sokszor járok a Lurdy Ház bevásárlóközpont felé, főleg mindenféle konferenciák, kiállítások, vásárok kapcsán. Ma például a Macskakiállítás miatt vitt arra az utunk. 
Amilyen jó rendezvényhelyszín, olyan nehéz jót enni arrafelé. 

Az egyetlen hely, amit több tesztelgetés után is merek ajánlani, a Burger House. Nem mondom, hogy itt a világ legjobb hamburgere, de egészen vállalható. 

Jó találmány például a burger-tál, ami sokkal egyszerűbben ehető, értsd: késsel-villával. Itt nincs buci, hanem a finom húspogácsa mellé krumpli és saláta jár. 
Persze a sima, "egyszerű" hamburgerek is pont ugyanezt a jól átsütött, ám cseppet sem száraz és semmiképpen sem vékony, ezért nagyon kellemes húst tartalmazzák. 

Nekem nagy kedvencem a pulled pork, ami tényleg a jobbak között van a városban, bár még ennek is túl édes a szósza. Ez amolyan amcsi ízvilág, ez a túlédesítés, tehát akár autentikusnak is nevezhetnénk. 

A kínálatban szerepel még quesadilla is, ez két tortilla-lap között összesütött csirke, sajt és hagyma. Az íze ennek is csudajó, bár én lehet, hogy több sajtot tennék bele, mert így kicsit szétesős az eredmény. Viszont külön jó pont, hogy a hagyma nem nyers, hanem puhára sült és ezt az én gyomrom sokkal jobban tűri. 
Két szósz is jár hozzá: egy tejfölös és egy csípős is. 

Általában a desszertre már nem marad kapacitásom, így azokról nem tudok pontos véleményt alkotni, de az étlapon van pl. palacsinta is. 

Hello Hal Fishbar

El tudsz képzelni egy teljes menüsort csupán édesvízi halakra építve? Valójában nem könnyű feladat. (Na jó, az édességet most hagyjuk ki.)

Mert mit ismerünk mi itt? Halászlét, rántott halat krumplisalátával, esetleg rácpontyot. 

Nos, a Hello Halban, a Ráday utcában megmutatják, hogyan lehet rendkívüli kreativitással hozzányúlni egy mostohagyerekként kezelt alapanyaghoz. A két legnagyobb kedvencem a halchips és a halkolbász. Merészség mindkettő, de az eredményt még sokáig emlegeti, aki megkóstolta. 

De készül itt raguleves és "brassói" is, természetesen hallal, halból. A raguleves úgy tökéletes, ahogy van. Egyébként is imádom, mondjuk pulykával, de a puha harcsafalatkákkal új értelmet nyer ez a leves. 

Chips és füstölt afrikai harcsa

Alapvetően a szokásos harcsa, ponty, pisztráng vonul fel az étlapon. És ma a magyar piacon már ez is teljesítmény. Az üzleti, üzemi halászat a természetes vizeken megszűnt, illetve megszüntették. Így aztán a Balaton mellett nem lehet például fogast enni az éttermekben. Viszont szerencsére elég jól felfejlődtek az utóbbi években a halgazdaságok, ahol ugyanúgy tenyésztik a vízi finomságokat, mint, mondjuk a csirkéket. Csak éppen nagyobb odafigyeléssel és több törődéssel, mert a hal egy picit érzékenyebb a környezeti ártalmakra, mint a ketrecbe zárt szárnyasok. Szóval, a HelloHal létrehozója, Horváth Szabolcs elmondta, hogy rengeteg utánajárás és kutakodás után, de elérhetők jó minőségű alapanyagok is. 

Pankómorzsás harcsa halászlé mártással 

és a háttérben spenóttal tekert pisztráng 

Engem minden esetre meggyőztek. Érdemes néha letérni a megszokott gasztro-ösvényekről és ráeszmélni, hogy hazai alapanyagokból is lehet újat és izgalmasat alkotni. 

Maharaja Lounge, Budapest

Azt hiszem 98-ban voltam Bangalore-ban két hetet. Amikor hazajöttem vadul keresni kezdtem az éttermeket, ahol újrakóstolhatom az emlékeimet. Egyetlen helyet találtam a Maharadzsát a Bécsi úton. Mint kiderült 4 évvel korábban az Indiából származó tulajdonos, Jham Kulvinder Singh ugyanígy nem talált helyet, ahol jóféle hazait ehetett volna, így megcsinálta magának és nekünk. 

Azóta már elég sok helyen lehet elég jó indiait enni a városban, de azt kell mondjam sohasem árt egy újabb, megbízható címet bevésni a listára. Tehát mostantól a Nagymező u. 41-et is érdemes számításba venni. 

Miközben a mangó lassit kortyolgatja az ember lánya, beszippantja az összetévesztetetlen illatokat és figyeli az üvegfal mögött szorgoskodó szakácshadat, saját maga alkothatja meg vacsoráját. 

A Maharaja Lounge egy merőben új koncepcióval indít: te magad állítod össze, amit megeszel. Persze nem a saját kezeddel, hanem inkább az ízléseddel. Kapsz egy listát, aztán ixelsz. Pont mint egy pizzánál... ahogy a tulajdonos kamasz fia megjegyezte. Először kiválasztod, hogy milyen húst (csirke, bárány, marha, hal vagy rák) és milyen zöldséget (23 fajta) ennél, aztán az egészhez passzintasz még egy szószt is. Plusz még a csípősséget is egy lágytól az "ördögig" tartó skálán jelölheted. A variációk körülbelül végtelenek, és biztos lehetsz benne, hogy pont olyat kóstolsz, ami fogadra való. 
Én például nagyon szeretem, ha nem túl csípős az ételem és inkább a többi fűszert érzem. A fűszerek fontosságáról is kaptunk tegnap egy kis ízelítőt. Mint kiderült kurkuma nélkül nincs étel, de élet se. Tegyetek mindenbe ezentúl kurkumát és sokkal egészségesebbek lesztek. A pasik viszont vigyázzanak a friss korianderrel, mert hűtő hatású és mint ilyen csökkenti a potenciát. ;)

A mixembe végül a legnagyobb és kihagyhatatlan kedvenceim kerültek: bárány és csicseriborsó. Korma mártással természetesen. Ez egy kesudiós-kókusztejes currymártás, édeskés, fűszeres és isteni! De nagyon finom volt még a vöröses színével tüzességére utaló Tikka Masalával megbolondított csirke és a spenótos okra is. Mivel a 15 féle-fajta szószt képtelenség egyszerre végigkóstolni, vagy nagyobb társasággal kell menni vagy többször, jó sokszor visszatérni. 

Egyébként természetesen van "rendes" étlap is, ha valakinek vannak jól bevált kedvencei, akkor választhatja azokat. Említést érdemelnek még az előételek, mindenféle bundás zöldségek (pakora) meg a kis töltött batyuk (szamosza) és a hozzájuk kínált fűszeres szószok is. Kóstolgatni, ismerkedni, megszokni a fűszereket egyszerűen tökéletes lehetőség. 
És említettem már a mangó lassit? Az egyszerűen kötelező! Mondjuk van egyébként házi szörp is, ami szintén kihagyhatatlan, mangó, hibiszkusz vagy az első hallásra bizarr, de egészen finom tamarind ízzel. 

Mondom én, hogy ebből lesz még pár visszatérés, nem nagyon tudok egyértelmű kedvencet hirdetni. :)

Villa Rosa, Boutique Hotel

Még az utolsó nyárias szeptemberi estén jártam a Hűvösvölgyben. Mintha egy másik világba csöppentem volna egy órányi villamosozás után. A Villa Rosa egy pici hotel és étterem egyben. Rögtön el is kezdtem álmodozni, ahogy bejártuk a helyet: mondjuk itt tölteni teljes nyugalomban, a világból kiszakadva egy hétvégét, vasárnap reggel szaunázni, majd bőségesen, ebédbe hajlóan reggelizni... Majd egyszer ezt is kipróbálom. 
Egyébként egy kisebb esküvőhöz tökéletes helyszín lehet, hiszen a kerthelyiségben csodás hangulatú vacsora tartható, aztán pedig a vendégeknek nem kell hazafurikázni hajnalban. 

Addig is megkóstoltuk mit tud a konyha. Alapvetően egy modernre hangolt hagyományos recepteket felvonultató menüsort ízlelhettünk. 
A húsleves például egy jó sűrűre főzött, alaplé szerűen erőteljes, de benne friss, roppanós zöldségek, apró keleti gombák, pagodakarfiol teszik igazán izgalmassá, de hasonló koncepció mentén halad a bárányból készülő raguleves is. 
A főételek között kiemelkedő a marhapofa pörkölt, amely petrezselymes nokedlivel érkezik. Vajpuha hús, sűrű ahogy kell. A konfitált császárhús pedig elég fajsúlyos darab, van benne anyag rendesen, de abbahagyhatatlanul finom is közben. 
Szerencsére a gyerekmenüt sem felejtették ki, van halrudacska és csirkefalat, de persze nem gyorsfagyasztott bóti változat, így bátran menetünk a válogatós kölkökkel is. 

A desszertek szokás szerint nagy kedvenceim voltak, bár azt az éttermek nem mindig veszik elég komolyan. Nos, itt a hideg túrógombóc - bár inkább túrófagyi fűszeres meggyel egészen varázslatosra sikerült. A gyümölcsraguval tálalt francia krémes sem hagyott kívánni valót. 

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, nekem meg valaki csináljon egy szabad hétvégét és már itt sem vagyok!

32 kedvenc helyünk a Balaton északi partján +1 kakukktojás

Az alábbi lista igen-igen szubjektív, sőt vállaltan az. Minden helyet, amiről írok két gyerek társaságában teszteltünk, sokszor évenként vissza-vissza térve. Vannak persze újak is, vannak nagyot fejlődők és vannak, amelyektől nem voltunk elájulva.

Azt, hogy hova mikor menjünk a korábbi tapasztalatok, az ismerősök ajánlása, a szakirodalom sűrű forgatása és egyre inkább a helyek Facebook oldalára írt kommentek határozzák meg. És persze az időjárás is, meg a gyerekek preferenciái.

Életemben először majdnem 18 láttam meg a Balatont. Akkor is talán február volt, szóval szó sem esett strandolásról és hasonlókról. Viszont sok szerencsés együttállásnak köszönhetően Füred és az északi part nagy szerelem lett, a családi nyaralásoknál a tengert is kitúrja az úti célok közül. Imádom a tájat, a fantasztikus kis helyeket és azt a szemmel látható, tapintható fejlődést, ami évről évre végbe megy itt.

Még több bejegyzést a Balaton címszó alatt találtok ablogban, így visszakövethetők az elmúlt évek élményei is.

Szóval ez a lista nem csak egy kéthetes nyaralás, hanem az elmúlt évek tapasztalatait tartalmazza, használjátok bátran!

Balatoni Bob, Balatonfűzfő

Mi valahogy mindig hazafelé térünk be bobozni, mert tulajdonképpen stratégiai helyen van az autópálya felé mindkét irányban.

Évről évre fejlődik ez a hely, már egész komoly játszótér és kilátó is épült, a mászó pályarendszer és a két bobpálya mellé.  Mi főleg bobozni szoktunk, nem igazán tudnék választani a két pálya közül, nagyjából egyforma izgalmasak, bár nem túlságosan hosszúak. 2-3 csúszás pont elég gyerekenként.

Amaretto, Balatonalmádi

Ismerős ajánlására tértünk be és nagyon izgalmas ízeket találtunk. Akad jó sok extra kombináció a pultban. Nekem a Velencei álom volt a kedvencem, de a gyerekek sem csalódtak az olyan hagyományos ízekben, mint a vanília meg a csoki.

Code Zero, Csopak

Az hiszem a menőséget sikerült kimaxolni ezen a helyen. Gyakorlatilag egy stégnyi helyen homokkal, hatalmas párnákkal, magas székkel és zöld tojás alakú szmókerrel, na meg persze szuper kajákkal nyűgöztek le bennünket.

A szmókert egyébként itt nem hosszú füstös sütésre használják, hanem grilleznek rajta.  A hamburgernek és a harcsanyársnak ez kifejezetten jó eljárás, de a marha lapockát én szívesebben fogyasztom pár óra után, olvadósan puhára készítve, mint így hirtelen készítve. Az összekombinálható – legószerűen – összerakható étlap nagyon jó ötlet egyébként, a kuszkusz tabuleh és a grillzöldség is egészen kiváló kísérő volt.

  

Guruljon az élet, Balatonfüred határában

Ezt a helyet sem nagyon lehet máshoz hasonlítani, annyira egyedi. Kis, fából ácsolt kuckók várják a vendégeket, amelyekben libbenő függönyök között, elfekve vagy törökülésben lehet táplálkozni. A kínálatban akadnak hagyományos dolgok is, mint lecsó meg retró melegszendvics. Mindenképpen érdemes betérni, főleg ha bicajjal gurul éppen arrafelé az ember, de autó parkolót is találni.

Bergmann cukrászdák, Balatonfüred

Az első és örökös balatonfüredi kedvenc. Az első időkben totál el voltam ájulva az extravagáns fagyikelyhektől, amelyek nyomokban alkoholt is tartalmaztak. És ezekben az években még nagyon-nagyon kevés ennyire jó hely volt a Balaton körül.

Az utóbbi idők kritikán aluli kiszolgálása, bénázása sem tudja elvenni a kedvünket, hogy visszatérjünk. A sütemények egyszerűen annyira finomak és mindig ugyanolyan jók, hogy muszáj arra kanyarodni! Először mindig krémest eszek, aztán pogácsát. Második-harmadik alkalommal jön a Gellért rolád, málnás-vaníliás pite, a Morgan Kapitány tortája. De isteni itt az Esterházy is, meg a Dobos is.

Karolina kávézó, Balatonfüred

Az biztos, hogy a Balaton legjobb kávéja itt van. A sütik is isteniek, bár 800 forintosak, de általában kettőnknek, hármunknak is bőven elég egy szelet.

Halkan el kell mondanom, hogy egy csöppet sznob irányba hajlik a hely, talán mert a nagy számban járnak erre vitorlázók, de ez engem nem különösebben szokott zavarni. Talán mert annyira finom minden, amit eddig kóstoltunk.

Baricska Csárda, Balatonfüred

Sokáig kerülgettük a Baricskát, de az idén csak megnéztük magunknak. A legmeglepőbb tapasztalat az volt, hogy az újragondolt, izgalmas fogások voltak a legjobbak. Míg az olyan hagyományos ételek, mint például a halászlé egyáltalán nem voltak kiemelkedőek. A tökmagba forgatott sertésszűz grillezett zöldségekkel egészen fantasztikus volt. A legnagyobb élményét pedig túrógombóc tartogatta tejfölhabbal és kekszmorzsával, illetve forró baracklekvárral. 

A gyerekmenüre is komoly figyelmet fordítottak, így a gyümölcsleves is egészen különleges idénygyümölcsös lett, a rántott hús vagy rántott hal pedig friss és finom.

Malackrumpli, Balatonfüred

Ha valami nagyon alternatív, nagyon bio helyet keres az ember, akkor érdemes ide ellátogatni. Az étlap folyamatosan változik, formálódik a szerint, hogy éppen mi terem a kiskertben.

Mi még a régi szakácsgarnitúra idején voltunk, azóta, ha jól tudom még inkább a folyamatosan megújuló étlapon és hozzávalókon van a hangsúly.

Piac illetve Vásárcsarnok, Balatonfüred

Ha főzőcskézni akarunk, be is kell vásárolni. Egyik kedvenc helyem lett a rendes, hagyományos piac. Itt ugyan nem kistermelők izgalmas dolgait lehet megszerezni, hanem a megszokott zöldségesek felhozatala érhető el. Viszont mivel elég sok árus van, bőven van miből válogatni és minden nyári termény hozzáférhető jó minőségben. Húsos, kenyeres és kisboltban keresett termékek is megtalálhatók itt.

Balaton Mozi, Balatonfüred

Ha rossz az idő, márpedig 2 hét alatt óhatatlanul becsúszik egy-két végigzuhés nap, akkor nagyon nehéz mit kitalálni a gyerekkel. Éppen ezért nagyon-nagyon örülünk, hogy már van normális mozi Balatonfüreden.

A halsütő, Tihany után, a főút mellett

Nagyon sokan nagyon szeretik ezt a helyet, mi csak ritkán állunk meg itt, ha épp más nem jut eszünkbe. Azt adja, amit ígér: sült hal és sült kolbász kapható.

Vízimalom, Örvényes

Állítólag már jó ezer éve is állt itt vízimalom, de a mai működőképes szerkezetet is 1748-ban kezdték építeni. Ha kedvünk támad, akár be is mehetünk az épületbe, de én még jobban szeretem a malom mögött kezdődő ösvényt, amely egy dzsungelszerűen sűrű részen vezet keresztül a patak mellett. Varázslatos élmény. (Szúnyogriasztó ajánlott!)

Szív alakú sírkövek, Balatonudvari

Ha csak egy röpke negyed órára, de érdemes megállni itt és megnézni ezeket a különleges sírokat. Az 1800-as évekből itt maradtak, itt-ott még a felirat is olvasható. Szinte biztos, hogy az elsőt egy vérző szívű szerelmes készítette, aztán hagyomány lett belőle, de a többi csak monda…

Strand és büfék, Balatonudvari

Egyértelműen a kedvenc strandunk a Balatonon az udvari. Nem túl nagy, nem túl puccos, viszont cserébe 350 Ft a felnőtt belépő. Családias, nagy fák és nagy füves terület, de van foci- és röplabda pálya, Vizi bicikli ahogy kell.

A büfék nagyon sokat fejlődnek évről évre. Hétvégénként például bográcsos gulyás vagy lecsó is szokott lenni, és idén végre igazi hamburger is megjelent.

Vászolyi Sajtmanufaktúra, Vászoly

Ha valamiért érdemes szombat délelőtt autóba ülni, akkor az nekem a sajtbeszerzés. A Vászolyi Sajtmanufaktúrában csak szombat délelőtt lehet vásárolni, de szerencsére már egyre több budapesti deliben is fellelhetőek a csemegék.

Nem csinálnak túl sok féle sajtot és azt is tehéntejből, mégis érdemes beszerezni belőlük. Imádatom fő tárgya a krémsajt, de a lóherével fűszerezett Balatoni Csemege sajt és a sima Balaton sajt is úgy jó, ahogy van. Magában vagy egy fröccs mellé eszegetve meglepően gyorsan el tud fogyni egy 20 dekás darab.

Zománc Bisztrócska, Vászoly

Vadiúj, 2016-os szenzáció lett ez a bisztrócska, amely gyakorlatilag a nyitás óta telt házzal üzemel. Mondjuk annyira pici, talán ha 8 asztal van, hogy így már jobban érthető a dolog. Az biztos, hogy hétvégenként szinte lehetetlen helyet kapni, érdemes hét közepére időzíteni és jó előre lefoglalni a helyet.

Az étlapot néhány hetente átírják, hogy mindig kellően szezonális legyen. Az ételek mintha egy nagyon-nagyon jól főző nagymama konyhájából kerülnének ki. Például a húsleves meg a rántott karaj kötelező kör, főleg ha gyerekekről van szó. De a resztelt máj és a meggymártásos párolt marhahús is telitalálat volt.

Laci-Pince Csárda, Balatonudvari és Vászoly között

Tíz éve minden nyáron legalább egyszer betérünk a Laci-Pincébe. Voltak rosszabb és jobb tapasztalataink, de az utóbbi két évben már csak jókat tudok róla mondani. Amolyan hagyományos felfogásban sok kirántott fogással találkozunk az étlapon. Szerencsére az étlap egyre rövidebb és letisztultabb, és a jól megszokott fogások, úgymint pörkölt és társai mindig jók szoktak lenni. Az idén a hideg meggyleves volt a kedvencünk, mintha a nagyi főzte volna.  

Skrabski Pince, Balatonudvari és Vászoly között

Kedvenc balatoni borászatunkká lépett elő ez a pici pincészet. Nyáron minden délután be lehet hozzájuk kanyarodni és feltankolni jóféle nedűből. Legjobban a rozéikat szeretem, de a drágám meg a Rajnai Rizlingért rajong.

Kalóz Strandbüfé, Fövenyes

Kifejezetten felkapott lett a strandkaja az utóbbi időben és ennek egyik éllovasa a Kalóz. Mi mindig rossz időben mentünk arra, amikor strandolni nem, de jót enni mindenképpen szerettünk volna. Nagyon menő a raklapos heverőrész, de lássuk be, hogy enni az asztaloknál kényelmesebb.

A mindig kapható hamburgerek és hasonlók mellett hétről hétre vannak újdonságok is az étlapon. Július végén a vadgombás vaddisznó levessel sikerült mély nyomokat hagyniuk bennem. A gyermekek pedig kifejezetten rajongtak a „Kis Kalóz” menüért, alias Fisch&Chips-ért.

Itt ittam először málnaszörpös rozéfröccsöt is, és ez otthon is többször ismétlésért kiáltott.

Fék CBA, Balatonakali

Nem lehet mindig étteremben enni, így néha vásárolni is kell. Ezt a CBA-t kifejezetten szeretem, mert elég jó a választéka. Zöldség-gyümölcs fronton bőven lenne mit javítani, de cserébe van rengeteg kézműves sajt (vászolyi is), húsáru, sok bor és lekvár, méz a környékről.

Harci járművek kiállítása, Zánka

Főleg fegyver-őrült pasiknak és fiúknak lehet érdekes, de már én is kétszer végignéztem. Az egész kiállítás meglehetősen retro, de valójában lenyűgöző közelről szemügyre venni ezeket a valódi, tényleg használt gépeket: harckocsik minden formában, több repülő és helikopter.

A járművekre nem lehet felmászni, de nagyon-nagyon közel lehet hozzájuk menni és elég érdekes a tájékoztató táblák tartalma is.

Zánkaland, Zánka

Az egykori úttörő tábor mögött megbújva egy nagyon jó kis kalandpark található. A mászó pályák közül van egy kifejezetten gyerekekre méretezett változat, aztán lehet még célba lőni paintballal, íjjal és persze felnőtteknek van rendes paintball is. Szuper fél, sőt akár egész napot el lehet itt tölteni.

Sobri kalandpark, Kislőd

Ha már kalandpark, ez egy picit ugyan távol esik a Balatontól, de mégis érdemes rááldozni egy napot. Egy kicsi tó körül legalább 20 fajta, mindenféle izgalmas kalandban lehet részünk. Hatalmas gömbben mászhatunk a tó vizén, itt is van mászó pálya a magasban, átcsúszással a víz felett. Egy pici bob is helyett kapott, de akár óriás fánkokon is csúszhatunk a domboldalon. A nagyoknak a zippline lehet érdekes, ami egy 80 km/h sebességű száguldást ígér egy drótkötélen függeszkedve.

Nagyon-nagyon fárasztó program, utána jól esik majd hatalmasat aludni. :)

Nagyvázsonyi Kinizsi vár és lovagi torna

Kinizsi egykori várában nyáron minden nap lovagi torna, lovasbemutató, mulatság várja a látogatókat. Ha nem vigyáz az ember, még végül kihívják a rögtönzött színpadra és apród vagy akár maga Kinizsi lesz belőle és akkor tarthatja a malomkövet, amíg bírja.

Maga a vár nem túl nagy, de a tornya cserébe jó magas és természetesen megmászható.

Hegyestű, Monoszló 

Az egyik legizgalmasabb geológiai emlék, e mellett jó kis túra is megmászni. Természetesen innen is gyönyörű a kilátás.

Kővirág, Köveskál

Maga a hely egyszerűen fantasztikus, rém romantikus a kőfalak között megbújó kertben ücsörögni. Az ételek is finomak általában, de a kiszolgálás színvonala sajnos elég változó. Az biztos, hogy szilvalekváros kukoricamálét azóta is emlegetem, olyan isteni volt.

Mi a kő, Köveskál

Nekem ez volt az egyik legautentikusabb éttermi élményem a Balatonnál. Semmi fakszni, csak egy régi ház, jól összerakott, kellemes ételek. És imádtam, hogy végre valaki olyan hozzávalókat használ, mint a cékla.

Liliomkert piac, Káptalantóti

Nagyon-nagyon népszerű cél a káptalantóti piac vasárnaponként, de nekem már túlzás. Egyszer-egyszer érdemes lehet megnézni, ha másért nem, hát kíváncsiságból.

A’Capella borászat, Ábrahámhegy

Még egy aprócska, ám igen jófajta borokat kínáló borászat. Talán nem titok, de az is kiderült, hogy már a Costes is felvette borlapjára egyik borukat. Mi bátran végigkóstoltuk az egész sort és az olasz és rajnai rizling házasításából született Iniciálét neveztük ki legjobbnak.

Kis Hableány, Badacsony

Badacsony nekem elég fura jószág. Mintha valahogy leragadt volna a 80-as években, aztán ott vannak az olyan helyek mint a Hableány, amely még szándékosan is retrósít, de inkább a hatvanas évekbe röpít a dizájnnal. Az étlap viszont nagyon-nagyon mai: sült kecskesajtos vagy éppen pulled pork szendvics. Illetve csirke popcorn a gyerekeknek, ami egyébként frissen rántott csirkefalatokat takar.  Mindenképpen megér egy ebédet vagy vacsorát ez a hely is.

Várkávézó, Szigliget

Mielőtt vagy miután megmásszuk a várat, mindenképpen be kell térni a Várkávézóba. Elsősorban a fantasztikus fagyik miatt érdemes erre járni. Különleges ízkombinációk és tökéletesen elkészített hagyományos finomságok közül választhatunk.

Szigligeti vár

Az egyik kedvenc váram lett, bár itt semmilyen programba nem futottunk bele. Mielőtt még felmásztunk volna, megnéztük lent a fegyverkiállítást és bár nem volt túl nagy, a fiúk fantáziáját elég rendesen megmozgatta. Rettentő sok lépcsőt kell megmászni, mire felérünk a tetejére, de ez az ilyen váraknál már megszokott ügymenet. A vár nincs felújítva, vagyis modernizálva viszont úgy tűnik az állag megóvásra sokat fordítanak. Sok-sok tájékoztató táblán olvasható a története, ami számomra izgalmasnak tűnt.

És persze lélegzetelállító a kilátás fentről, nem hiába ez a „Balaton vára”.

Tavas barlang, Tapolca

Csónakázni a föld alatt. Ez a pár szó nem írja le, hogy mennyire különleges élményt szerez magának az ember, ha kivárja a sort, végignézi a múzeumot, mielőtt égre lemehet a hosszú lépcsősoron. Odabenn halvány zöldes fény dereng, összetéveszthetetlenül nedves a levegő és végtelenül izgalmas a fémcsónakokban való körbesodródás. Néha evezni is kell, néha behúzni a fejet, de mindig úgy érzem, hogy túl gyorsan a kör végére értünk.

+ a kakukktojás: ha már Balaton, akkor érdemes átkompozni a déli partra csak a Kistücsök kedvéért. Tagadhatatlanul a kedvenc éttermem arrafelé. :)

Matróz, Balatonfüred

SAJNOS EZ A HELY AZÓTA BEZÁRT.

Balatonfüreden sétálgatva az esi helyet néztük ki magunknak. Egymás mellett sorakoznak már az új meg a felújított helyek, a blogok és a magazinok is a megújuló Balatont zengik és ennek mi nagyon-nagyon örülünk, hiszen úgy 10 éve vadásszuk korgó gyomorral az új kedvenceket.

A Matróz seafood-ot ígért, hát betértünk szombat este. Hely már nem volt túl sok, csak a kicsi lejtős részen elhelyezett sörpados asztaloknál, de sebaj.

Minden tengeri herkentyű és hal is elfogyott szombat estére, de steak még maradt. Végül is, borozgatáshoz az is jó lesz, fel már nem kelünk innen.

Kezdésnek megkóstoltuk a padlizsánkrémet meg sonkát. Mind a kettő erős kezdés, mondhatni mesés. A padlizsánkrém szuper krémes és erősen fokhagymás, de nekem ez nagyon tetszik.

A borlapot sem sikerült még újat nyomtatni a tavalyi helyett, így a pincérre támaszkodunk. Megengedőek vagyunk, mert jókat ajánl.

A többiek egytől egyig a bélszínre szavaznak, ki salátával, ki cukkinis lecsóval, ki grill zöldségekkel. Szép darab húsok, éppen csak megmutatva a hőnek, szóval kellően véresen és kellemes zöldséges kísérőkkel. Azért érződik, hogy ki a főszereplő.

Én kilógok a sorból a marha oldalasos szendvicsemmel, ami egy hatalmas baguette, jó mustáros, potyog ki belőle a saláta és a húst sem sajnálták. Felét sikerül eltüntetnem, mielőtt kipukkadok. Azért a húst kieszegettem belőle, nem lett volna szívem ott hagyni.

És persze azt sem bírjuk ki, hogy ne együnk valami édeset a végére. Az édesből végül savanyú lesz: 21. századi citromtorta. Ez egy elemei bontott citromos édességet takar. Van morzsa meg egy citromos lé, aminek funkciója számomra nem teljesen tisztázott. És a citromkrém, amit önmagában, nagykanállal, minden nap ennék. Tökéletes.

Aztán persze nem árt egy jó nagyon sétálgatni még a füredi sétányon, valahogy nem árt ledolgozni ezt a sok finomságot.

Jó hely ez, még jövünk vissza. Gyerekkel is lehet nyugodtan, semmi flancolást nem véltünk felfedezni. Jó ez a fesztelenség, ha ilyen minőséggel párosul és legközelebb remélem a tintahalról sem késünk le.
 

Trattoria Toscana

Vasárnapi ebéd ideális helyszíneként az ember nem feltétlenül egy olasz éttermet képzel el. Ma valahogy mégis ott kötöttünk ki és egyáltalán nem bántuk. A gyerekeknek tetszett a pizza, amit természetesen meg lehetett lesni a fatüzelésű kemencébe. Sőt, ha akarták volna, akkor saját maguk is részt vehettek volna a készítésükben.
A Trattoria Toscana ugyanis vasárnap igazán gyerekbarát hellyé alakul: van bohóc néni, a már említett pizzázás és nagyon kedves pincérek. Akik szó nélkül hozták a papírt a rajzoláshoz, a plusz parmezánt és az extra adag pizzakenyeret. Nem véletlen, hogy elég sok gyerek volt rajtunk kívül is az étteremben.

Úgy 10 évvel ez előtt, első ránézésre nem nagyon fogott meg minket ez a hely. Talán még annyira nem érettük a pizzán túli olasz ételek világát. A tészta akkoriban nekünk túl al dente volt, vagyis élvezhetetlen. Azóta ettünk már itt-ott egysmást, így egészen másként kanalazom például a kenyérrel sűrített, bazsalikomos, enyhén csípős paradicsomlevest. Ez a mesésen sűrű, nagyon paradicsomos leves nekem igazán kényeztető finomság, amikor kint szemerkél a szürke novemberi eső. Vegytiszta, sűrített nyár a tányéron.

 

A minestrone inkább a téli vonalat követi, hiszen kelkáposztával meg krumplival dúsították.

Bár az olaszok képesek végigenni az előétel-tészta-húsétel sorozatot, nekünk már egy rizottó is bőségesen elég ahhoz, hogy eltelve álljunk fel az asztaltól. Tehát a leves után egyrészt tenger gyümölcsei rizottó következett, erős tenger illattal és a fehérbor még erősebb aromájával.

Amit én választottam még jobb ötlet volt: olajban kisütött, bundázott tengeri herkentyűk. Tintahal karikák, rákok és bébi polipok sorakoztak vékony csíkokra vágott ropogósra sütött cukkínivel. Meglepő módon a legfinomabb a zsenge tintahal karika lett, bár a kisebbik gyermek nagy kalandvággyal felvértezve megette két polipocska csápjait is.

És ekkor már eléggé jól éreztük magunkat, de még egy adag tiramisu valahogy csak került az asztalra. Azt kell mondanom, hogy ez is tökéletes lett. Friss és lágy, szinte elröppen. A babapiskóta végre csak jelzés értékű, a főszereplő a tojásos mascarpone krém és a kesernyés kakaó a tetején.

Ilyen ételsor után mindjárt könnyebb kilépni a szürkére pingált Duna-partra.

Ui: a tíz év alatt azért jártam már errefelé, péládul 2011-ben már eléggé tetszett ez a hely nekem. Akkor a húsokkal varázsoltak el, de azt ma inkább tenger gyümölcseire váltottuk.