Pudingos gyümölcsleves főzés nélkül


Nem tudom, kell-e egyáltalán magyarázkodnom. Azt hiszem viszonylag kevés adalékanyaggal dúsított ételt etetek meg a gyerekeimmel. A pudingport viszont kifejezetten szeretem, a főzés nélkülit is. Ez a leves pedig finom, egyszerű, kár lenne kihagyni.

Igazából inkább desszertként kellene fogyasztani, mert színtiszta édes élvezet.

Az alap 1 zacskó főzés nélkül készíthető pudingpor (vagy Aranka krémpor). Ezt a tasakon szereplő tejmennyiség kétszeresével keverjük ki. De még finomabb lesz, ha a tej egy részét lecseréljük összeturmixolt gyümölcsre.

A gyümölcsök közül ebbe a levesbe szerintem a sárga húsúak illenek. Legutóbb sárgadinnyét, sárgabarackot és nektarint tettem bele. A gyümölcsöket meghámozom, felkockázom, illetve a dinnyét a golyóvájóval formázom. Pár csepp citromlével is meg szoktam locsolni, hogy ne barnuljanak meg olyan gyorsan.

Az élvezet tovább fokozható némi tejszínhabbal is, de az már-már öncélú hedonizmus.

Célszerű előre behűtött hozzávalókkal dolgozni, így csak össze kell keverni mindent és már fogyasztható is. Annál is inkább, hogy ez az isteni leves csak frissen volt jó. Csak egy pici tálkányit tettem félre későbbre, teljesen megkeseredett. Gondolom, hogy valami reakció lépett fel a hozzávalók között. Másnál is történt már ilyesmi?

3 megjegyzés:

Kiskukta írta...

Fincsi lehet! Én mézdinnyével jártam így, sima sárgával még nem.

Pötipite írta...

Pontosan így készítem én is a gyümölcslevest nyáron.( mondjuk soha máskor nem készítek)A pudingpor pedig nem más mint, étkezési keményítő,cukor,só,színezés(pl.kurkumin), nincs mit szégyenkezni miatta.Amitől ki tudnék futni a világból, az a meleg,sós,befőttből( nyáron!),jól agyonfőzött borzalom....bleee.

duende írta...

Én is használom pitékhez is, meg gyümölcslevesek sűrítéséhez is. Ugyanaz mint az étkezési keményítő, csak kicsit ízesebb.