Ebédmenü

Ma végre főztem, ha nem is vasárnapi, de rendes ebédet:
- Barackleves befőttből
- Csirkecombok gombával, borsóval hozzá rizs vagy puliszka meg egy kis vegyes zöld saláta

Napi mosoly

Csak a szokásos szabadkai reggeli: burek és joghurt.



Őszi sült zöldségek

A sütő nagy barátom, mert nem kell ott ácsorogni mellette, kavargatni, izgulni, hogy kifut, leég, stb. Szóval nálunk leggyakrabban úgy készül ebéd, hogy zöldségeket és húsokat bepakolok egy tepsibe, aztán jól megsütöm.
Ez különösen a fázós őszbe belemenős időszakban esik nagyon jól. Ilyenkor rengeteg színes gyökér kelletti magát a piacon és én imádom is mindet. Úgy gondolom, hogy nem elnyomni, hanem éppen kiemelni kell a zamatukat és erre különösen alkalmas a sütés. Így valahogy koncentrálódnak az ízeik, vagy csak nekem ízlenek jobban, nem is tudom.




Ezt az ételt úgy készítem, hogy megpucolom a zöldségeket. Nagyobb darabokra vágom őket és a tepsibe szórom. Ezúttal tettem mellé pár darab sütni való kolbászt, amit egy kicsit megszurkáltam. Így a sózáson kívül nem nagyon kell fűszer, mert a kolbász kicsorgó leve átjárna a zöldségeket is.

A kolbász hiányában bátrabban fűszerezek: só, bors, római kömény, szerecsendió illik legjobban szerintem ehhez a kombinációhoz.

Sütőtök
Nagyon nagy kedvencem, de általában desszertként, csak úgy megsütve. Itt picit megsózva átlényegül zöldséggé.

Répa
Mindig kötelező elem, az édeskés íze miatt szinte mindenki szereti.

Paszternák
Nos, úgy tűnik ezzel az imádatommal még nem sikerült túl sok családtagomat megfertőzni (rajtam kívül 0 ez a szám). Viszont szerintem az egyik legizgalmasabb ízű zöldség, sütőben megsütve pedig egyszerűen fantasztikus!

Zeller
Az illatos zellergumónak is elég kicsi a rajongótábora, de valószínűleg ők sem kóstolták még megsütve. Ajánlom szeretettel mindenkinek, azoknak is, akik úgy gondolják, hogy nem szeretik.

Cékla
Sokkal-sokkal finomabb, mint az ecetes savanyúság. A céklát mindig külön alufóliába csomagolom, mert leve mindent rózsaszínre fest.
Másnap a maradék sült céklát egy kevés tejföllel és füstölt pisztránggal/lazaccal, illetve egy pici kaporral szoktam megenni.

Póréhagyma, hagyma és fokhagyma
Ízesítőként is megállják a helyüket, de a puhára sült fokhagyma egészen más megvilágításba helyezi az amúgy nálam gyomorfájdító hozzávalót.

Ha valami tartalmasabbat is szeretnénk, mehet hozzá még krumpli is, hiszen azzal már nem csak egy könnyebb vacsora, hanem komoly ebéd is lehet belőle. 

Napi mosoly a Zingből

Wagyu burger bemutató lesz az új Zingben a Nádor utcában. Elég nagy az izgalom :)


Maharaja Lounge, Budapest

Azt hiszem 98-ban voltam Bangalore-ban két hetet. Amikor hazajöttem vadul keresni kezdtem az éttermeket, ahol újrakóstolhatom az emlékeimet. Egyetlen helyet találtam a Maharadzsát a Bécsi úton. Mint kiderült 4 évvel korábban az Indiából származó tulajdonos, Jham Kulvinder Singh ugyanígy nem talált helyet, ahol jóféle hazait ehetett volna, így megcsinálta magának és nekünk. 




Azóta már elég sok helyen lehet elég jó indiait enni a városban, de azt kell mondjam sohasem árt egy újabb, megbízható címet bevésni a listára. Tehát mostantól a Nagymező u. 41-et is érdemes számításba venni. 



Miközben a mangó lassit kortyolgatja az ember lánya, beszippantja az összetévesztetetlen illatokat és figyeli az üvegfal mögött szorgoskodó szakácshadat, saját maga alkothatja meg vacsoráját. 

A Maharaja Lounge egy merőben új koncepcióval indít: te magad állítod össze, amit megeszel. Persze nem a saját kezeddel, hanem inkább az ízléseddel. Kapsz egy listát, aztán ixelsz. Pont mint egy pizzánál... ahogy a tulajdonos kamasz fia megjegyezte. Először kiválasztod, hogy milyen húst (csirke, bárány, marha, hal vagy rák) és milyen zöldséget (23 fajta) ennél, aztán az egészhez passzintasz még egy szószt is. Plusz még a csípősséget is egy lágytól az "ördögig" tartó skálán jelölheted. A variációk körülbelül végtelenek, és biztos lehetsz benne, hogy pont olyat kóstolsz, ami fogadra való. 
Én például nagyon szeretem, ha nem túl csípős az ételem és inkább a többi fűszert érzem. A fűszerek fontosságáról is kaptunk tegnap egy kis ízelítőt. Mint kiderült kurkuma nélkül nincs étel, de élet se. Tegyetek mindenbe ezentúl kurkumát és sokkal egészségesebbek lesztek. A pasik viszont vigyázzanak a friss korianderrel, mert hűtő hatású és mint ilyen csökkenti a potenciát. ;)



A mixembe végül a legnagyobb és kihagyhatatlan kedvenceim kerültek: bárány és csicseriborsó. Korma mártással természetesen. Ez egy kesudiós-kókusztejes currymártás, édeskés, fűszeres és isteni! De nagyon finom volt még a vöröses színével tüzességére utaló Tikka Masalával megbolondított csirke és a spenótos okra is. Mivel a 15 féle-fajta szószt képtelenség egyszerre végigkóstolni, vagy nagyobb társasággal kell menni vagy többször, jó sokszor visszatérni. 



Egyébként természetesen van "rendes" étlap is, ha valakinek vannak jól bevált kedvencei, akkor választhatja azokat. Említést érdemelnek még az előételek, mindenféle bundás zöldségek (pakora) meg a kis töltött batyuk (szamosza) és a hozzájuk kínált fűszeres szószok is. Kóstolgatni, ismerkedni, megszokni a fűszereket egyszerűen tökéletes lehetőség. 
És említettem már a mangó lassit? Az egyszerűen kötelező! Mondjuk van egyébként házi szörp is, ami szintén kihagyhatatlan, mangó, hibiszkusz vagy az első hallásra bizarr, de egészen finom tamarind ízzel. 



Mondom én, hogy ebből lesz még pár visszatérés, nem nagyon tudok egyértelmű kedvencet hirdetni. :)

Napi mosoly

Ebben a szezonban eddig 4 darab sütőtököt vágtam fel és sütöttem meg a sütőben. 90%-át egyszerűen megettük így magában.
A maradék a zabkásában köt ki: így

Ági főz Zsolti bácsi konyhájában

2016. október 11-én 18 órától az Albertfalvi Közösségi Házban velem és Zsolti bácsival kóstolunk, beszélgetünk. A klubban minden hónapban beszélgetnek a gasztronómia iránt érdeklődők, receptek cserélnek gazdát, konyhai praktikák kerülnek terítékre és kóstolunk is.
Ezúttal én főzök: szerb gyuvecset!

Részvételi díj: 300 Ft. 

Villa Rosa, Boutique Hotel

Még az utolsó nyárias szeptemberi estén jártam a Hűvösvölgyben. Mintha egy másik világba csöppentem volna egy órányi villamosozás után. A Villa Rosa egy pici hotel és étterem egyben. Rögtön el is kezdtem álmodozni, ahogy bejártuk a helyet: mondjuk itt tölteni teljes nyugalomban, a világból kiszakadva egy hétvégét, vasárnap reggel szaunázni, majd bőségesen, ebédbe hajlóan reggelizni... Majd egyszer ezt is kipróbálom. 
Egyébként egy kisebb esküvőhöz tökéletes helyszín lehet, hiszen a kerthelyiségben csodás hangulatú vacsora tartható, aztán pedig a vendégeknek nem kell hazafurikázni hajnalban. 



Addig is megkóstoltuk mit tud a konyha. Alapvetően egy modernre hangolt hagyományos recepteket felvonultató menüsort ízlelhettünk. 
A húsleves például egy jó sűrűre főzött, alaplé szerűen erőteljes, de benne friss, roppanós zöldségek, apró keleti gombák, pagodakarfiol teszik igazán izgalmassá, de hasonló koncepció mentén halad a bárányból készülő raguleves is. 
A főételek között kiemelkedő a marhapofa pörkölt, amely petrezselymes nokedlivel érkezik. Vajpuha hús, sűrű ahogy kell. A konfitált császárhús pedig elég fajsúlyos darab, van benne anyag rendesen, de abbahagyhatatlanul finom is közben. 
Szerencsére a gyerekmenüt sem felejtették ki, van halrudacska és csirkefalat, de persze nem gyorsfagyasztott bóti változat, így bátran menetünk a válogatós kölkökkel is. 

A desszertek szokás szerint nagy kedvenceim voltak, bár azt az éttermek nem mindig veszik elég komolyan. Nos, itt a hideg túrógombóc - bár inkább túrófagyi fűszeres meggyel egészen varázslatosra sikerült. A gyümölcsraguval tálalt francia krémes sem hagyott kívánni valót. 

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom a helyet, nekem meg valaki csináljon egy szabad hétvégét és már itt sem vagyok!