Segítsüti 2012



Újra indul a licit! Ezúttal a születési sérült gyerekek rehabilitációját-gyógyítását támogató Gézengúz Alapítványnak ajálnjuk fel a licit összegeket, akik az ország négy városában végzik tevékenységüket. A Segítsüti tavaszi akciója keretében befolyó összegből a gyermekekkel folytatott terápiák elősegítéséhez vásárolunk majd diagnosztikai eszközöket, könyveket, teszteket, gyógyászati segédeszközöket és készségfejlesztő játékokat.


A kezdeményezés részleteiről, a licitlehetőségekről és a támogatottakról, illetve az eddigi SegítSütikről a http://www.segitsuti.hu/ honlapon olvashattok. Licitálni is a honlapon lehet, illetve ha túlzottan elszaladnának a licit összegei, akkor érdemes megrendelni a sütifüzeteket vagy egyéb ajándék-apróságokat, hiszen ezzel is segíthetünk.
 
 


Előző években mandulás ropogóst, narancsos tortácskákat és mandulás tallért sütöttem passiógyümölcsös krémmel. Ezúttal újra a jó öreg kekszformátumot vettem elő, ami chai ízesítést kapott. A már jól bevált kis krémemről sem feledkeztem meg. Kell ez az ízes, lágy finomság a ropogós keksz mellé, ahogy egy nagy csésze gőzölgő, illatos tea is!

Chai illatú keksz és krém

Hozzávalók a tallérhoz: 100 g darált dió, 200 g liszt, 1 csipet só, 1 csapott kiskanál sütőpor, 100 g vaj, 50 g porcukor, 1 kiskanál fűszerkeverék.


Hozzávalók a krémehez: 150 g fehércsokoládé, 70 g vaj, 1 evőkanál konyak, 2 kanál tea.

A chai fűszerkeverék hozzávalói: fekete tea, fahéj, gyömbér, cardamom, szerecsen dió, csillagánizs, vanília. A fűszereket elmorzsolom vagy eleve porított állagban vásárolom.

Elkészítése:

Először elkészítettem a fűszerkeveréket és ebből a teát. 1 evőkanál fűszerkeveréket leforráztam 1 dl vízzel, 3-4 percig állni hagytam, majd finom filteren átszűrtem.

A kekszhez egy tálba tettem a lisztet, őrölt diót, sót, sütőport, cukrot. Lazán összeforgattam, majd elmorzsoltam benne a felkockázott hideg vajat. Amikor már egynemű volt a tészta, de még csak nedves homokra emlékeztetett, akkor adtam hozzá 2 evőkanállal a teából. Gyors mozdulatokkal összedolgoztam.
Ha esetleg nem állna össze, akkor lehet még hozzá adni a teából, illetve egy tojás is kerülhet bele. Én jobban szeretem a tojás nélküli morzsálódós állagát.


A tésztából hengert formáztam, folpackba csomagolva 1 órát pihentettem a hűtőben. A hengert felszeleteltem. A kis tallérok 180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt ropogósra sültek.

A krémhez 2 evőkanálnyi teába szórtam a felkockázott fehércsokit és vajat, gyengéden összeolvasztottam, majd belekvertem a konyakot is. Jó behűtve ismét összesűrűsödik és kellemesen krémes, kenhető lesz.
A kekszekre kenve vagy mellé kanalazva fogyasztandó. Erősen addiktív, így érdemes csatos üvegben a hűtőben tárolni.

A licit nyertesének is így fogom szállítani a kekszet és a krémet, a hozzá illő teakeverékkel együtt. De ha van kedve Budapesten szívesen meghívom egy illatos teázásra, amolyan indiai módra, tejjel, mézzel.

Kaeng Som Tom Yum thai étterem




Hogy mit tudtam eddig a thai konyháról? Semmit.

Hogy mit tudok ezek után a thai konyháról? Azt hogy igazán a fogamra való, és bővelkedik csípős ételekben.

Úgy adódott, hogy a Lucullus jóvoltából egy szuper estét töltöttem el más gasztrotollnokok társaságában az újdonsült Kaeng Som Tom Yum étteremben. Na, itt álljunk is meg. Nem tudom mennyire gondolták komolyan ezt a nevet, szerintem nincs az az európai agy, akinek ez megragad a tekervényeiben. Szóval, a továbbiakban maradjunk a thai étterem kifejezésnél.

Maga az étterem számomra csak mérsékelten sugallta a thai életérzést. Óvatosan, de kellemesen kidekorált kis hely. A meleg színek dominálnak, ami segít az ellazulásban. Valójában minden adott, hogy az ember az ételre koncentráljon.
Mondjuk azon az estén volt megnyitó beszéd meg karaoke is. Ezek némileg elvonták a figyelmünket, a szervezők viszont úgy érezhették hangulatot kell teremteniük. A szemmel láthatóan hazai terepen mozgó hölgyön kívül azonban (szerencsére) senki sem merészkedett a kacskaringós thai betűkkel leírt, és meglehetősen kacskaringós dallamú dalok mikrofonba énekléséig.

Meg aztán ettünk, egy elég hosszú, elég alapos és elég csípősen induló menüsort. Első randinak egy teljesen idegen konyhával sikeresnek ítéltem. Ha nem is tört fel belőlem a lángoló szerelem az első pillanatban - hiszen éppen azzal voltam elfoglalva, hogy azt hörögjem "Vizet!".

Thung Thong, azaz rizstészta batyuba csomagolt sertéshús - a képen is látható. Apró kis falatkák, kellemesen fűszeresen, jó pár darabot be tudnék vágni belőle, attól tartok.


Tom Yum Kaeng, azaz csípős-savanyú rákleves. Na igen, tényleg csípős volt. Meg volt benne némi gomba, paradicsom, ez-az. Az összhatás nagyon jó, ahogy később az összes ételnél érezni: minden egyes íz megtalálható egyetlen ételen belül. Édes és sós, csípős és savanykás meglepően kellemes harmóniában.

Khai Phat King, azaz wokban sült csirkemell darabkák gyömbérrel. Ez már nem is csípett annyira, viszont tényleg jó gyömbéres volt. Mivel imádom a gyömbért így nagyon tudtam élvezni egy olyan ételt, amiben hangsúlyos szerepet kapott. Egyébként talán ez az étel állt legközelebb ahhoz a stílushoz, amit a távol-keleti konyhák kapcsán már megtapasztaltam: felkockázott cucc valami szószban.
Kaeng Kiaw Waan Kai, azaz zöld curry csirke. Ez volt az egyik abszolút kedvenc, többször is ettünk belőle mindannyian. A kókusztejes leve istenien volt fűszerezve, viszont nem tűnt ijesztően zöldnek. A rizst, amivel felitathattuk volna a levet sajnos egy kicsit későn hozták, így képesek voltunk egyszerűen kikanalazni a tányérból, annyira jól esett.

Piaw Wan Plaa, azaz édes savanyú hal. Nekem ez volt a legérdekesebb étel a sorban. Az egy dolog, hogy tényleg édes is volt meg savanykás egyszerre, de az elkészítési módja tetszett nagyon. A halfalatkákat valamilyen panírban külön megsütik, a zöldséges ragut pedig rákanalazzák. A raguban ananász és uborka játszotta a főszerepet, egy kis paradicsommal, paprikával. (Thai lecsó?)
Phat Thai, azaz rizstészta csirkével. Az abszolút kedvenc! Na, ez az, amire érzem, hogy nagyon rá tudnék kattanni. Előbb-utóbb kénytelen leszek itthon is előállítani, mert első ránézésre nem tűnt túlzottan bonyolultnak. Tészta, csirkefalatok, földimogyoró meg citromlé. Ja és egy kis szójabab csíra a tetejére. Korlátlan mennyiség elfogyasztása is lehetséges opciónak tűnik.

Sakoo Lamyay, azaz tapióka longan gyümölccsel. Nos igen. Maradjunk annyiban, hogy ez inkább érdekes volt, mint jó. Európai nyelvvel és hassal maradnék a francia és bécsi cukrászatnál.

Szerencsére kifelé még a ChocoMe is megörvendeztetett bennünket a legújabb kreációival: kandírozott mentaleveles, lime-os étcsoki. Hmmm, jó kis befejezés.


Napi mosoly

Andris egyszer csak ráült egy kölcsön biciklire és elkezdett tekerni. Két év könyörgés és próbálkozás után minden átmenet nélkül. Ez a gyerek már csak ilyen.


Napi mosoly

Nem tudom észre vettétek-e? Én tegnap még mit sem sejtve mászkáltam a világban, ami ma hirtelen kiszínesedett. Sárga az aranyeső, rózsaszín valami bokor virága, halvány zöldek a rügyek! Ez a legizgalmasabb napja az évnek, amikor hirtelen, minden előzetes bejelentés nélkül rámtör a tavasz.

Top Lista - Gasztronómia 2012



Tetszik, egyre jobban tetszik. Bár az első számmal kapcsolatban elsősorban a szubjektivitást emeltem ki, mint hátrányt, ezt most is fenntartom. Bár most már a pontrendszert igyekeztek komolyabb alapokra helyezni és a listából is kevesebb lett.

Az az igazság, hogy az ilyen toplisták valójában nem a listákba szedett és pontokat kapott éttermek miatt érdekesek. A top 20 étterem nagy részébe úgyse jut el földi halandó. Tehát tulajdonképpen az éttermek tulajdonosait és néhány megszállottat leszámítva nem nagyon érdekli az embereket, hogy ki váltja egymást az első három helyen. Vagy igen?
Na jó, lehet, hogy én is a megszállottak közé tartozom, mert az első 20-ból 7-ben már voltam. Ha meg az egész családot számoljuk, akkor már 10-ben is.

De ezt a magazint most sikerült sok olyan hasznos vagy érdekes tartalommal is megtölteni, ami olvasmányossá és élvezetessé teszi, méghozzá az éttermek rangsorán túli dolgokkal.

Nagyon jó ötletnek tartom azt, hogy a vendéglőknek és cukrászdáknak egy-egy fogáson keresztül adnak bemutatkozási lehetőséget. Így sokkal jobban látszik például, hogy az adott helyen milyen stílusra, milyen megközelítésre számíthatunk. Bár a régi kedvencemnek, a hortobányi húsos palacsintának alaposan elrontották a baját a séfek, tudnék köztük választani. A mákos gubával pedig sikerült igazán varázslatosakat alkotniuk.

Hogy a rangsoroknál maradjunk a kedvencem a legjobb éttermi fogás és desszertek felsorolása. Igazán nyálcsorgató. Az ínyencboltok listája is hasznos lehet, ha valaki nekiindulna a városnak jól bevásárolni. Van itt kifli és croissant pontozás is.

Mint ahogy kis magyar gasztrotörénelem, szuper képi és grafikai megoldásokkal. Ezt a fejezetet például kifejezetten imádtam, olyan retrós-modernre sikeredett.

A hatalmas alapanyag tárházból jó pár minőségi dolog előkerült, Cserna-Szabó nyúllakomájával felvezetve, majd címerállatokat elemezgetve. Bemutatnak halfüstöldét, kóstoltak söröket, szóval egyre izgalmasabb és érdekesebb területekre kalandozik a szerkesztőség.

És végre-végre valaki a vega éttermekkel is foglalkozik! Külön a szívem csücske ez a lista, amit biztosan végig fogok járni a jövőben.

Lemon bar


Már-már természetes módon Chili és Vanília receptje után nyúltam ebben a kérdésben. Mert ez egy igazi amerikai klasszikus: nagyon egyszerű elkészíteni, a végeredmény pedig finom, de semmi komplikáltság nem jellemzi. Fogyasztani épp olyan egyszerű, mint csinálni.
De közben végig azon járt az eszem, hogy a drága nagyikám citromszelete milyen más minőséget képviselt ehhez képest. Hogy mennyire ellustultam sütiügyben is. A régimódi citromszelet bizony 5-6 lapból állt, amelyet külön-külön sütöttek meg, aztán főzött krémet töltöttek bele - isteni citromos volt az is. Ja és a tetején még egy szép fényes étcsokiréteg is csücsült, mintegy megkoronázandó az élvezeteket és összefogva a savanykás-édeskés ízeket egy kis kesernyésséggel. Na, az volt ám a sütemény. Igazi ünnepi finomság.

Ez itt olyan hétköznapokra való kis dolog.

Hozzávalók a tésztához: 25 dkg liszt, 10 dkg hideg vaj, 10 dkg porcukor, fél citrom reszelt héja, csipet só. A krémes-citromos részhez: 3 tojás, 2 citrom leve, 1 citrom reszelt héja, 10 dkg cukor, 1 kiskanál sütőpor, 5 dkg keményítő, csipet só.

Elkészítése: A hideg vajat összemorzsoltam a liszttel, cukorral, sóval és reszelt citromhéjjal. Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tésztát, ami elég morzsás állagú, a tepsibe szórom és belenyomkodtam.
20-25 percig sütöttem a 180 fokos sütőben.
Közben kikevertem a krémes részt is. Először a cukrot a tojással, aztán hozzáadtam a citrom levét, héját és a keményítőt is. Ráöntöttem a félig megsült tésztára és még 20 percig sütöttem. A teteje lyukacsos és kicsit barna lesz.
Szeletelés előtt érdemes teljesen kihűteni, sőt fogyasztás előtt a hűtőben tárolni. Hidegen valahogy jobban esik.

Napi mosoly



Mit mond a tökéletes férj?

"Igen, drágám, tényleg SZÜKSÉGED volt még egy táskára."

Még akkor is, ha kihallatszik az az enyhe gúny, amikor meglátja a legújabb, hiper-szuper divatos és menő korall színű táskámat. Ugye szerintetek is szükségem volt erre?

Lencsés muszaka


Hogy mennyiben muszaka, nem tudom. De nagyon finom, még így is, hogy teljes egészében húsmentessé tettem. Az alapötlet egyébként a magyarul is megjelent Good Food magazinból származik. Ott bárányhússal készítették. Elképzeltem, hogy az a változat egyenesen isteni lehet. 

Felkockáztam 1 hagymát, 2 répát, 1 piros húsú paprikát, 1 közepes krumplit, 1 meghámozott padlizsánt. Olajat forrósítottam. Először a hagymát pirítottam, majd hozzáadtam a többi zöldséget is, felöntöttem 1 dl vízzel és egy darabolt paradicsom konzervvel meg annak a levével. Az összes zöldséget teljesen puhára pároltam. Fűszereztem sóval, borssal, fahéjjal.
Amikor kész lett, hozzákevertem egy leöblített, lecsöpögtetett lencsekonzervet is. A zöldséges keveréket egy sütőtálba öntöttem.
Elkevertem 3 dl konyharuhán kicsit lecsöpögtetett, tehát besűrített joghurtot 1 tojással. Ezt a zöldségek tetejére öntöttem és még 20 percig sütöttem az előmelegített 200 fokos sütőben.

Napi mosoly

16 év után találkozni az utcán az egykor rettegett fizikatanárnővel, aki úgy kiált fel, hogy "Ágikám te semmit sem változtál!". Majd megállapítani, hogy lehet, hogy az arcom nem lett nagyon ráncos, de a régi gyomorszorító félelem eltűnt.

BBC Good Food - magyar kiadás



Nálam ez a magazin úgy két évet elkésett, ha azt nézem, hogy 2010 környékén szinte minden számot megvettem az eredeti kiadásból. Bennem már lecsengett a nagy láz, ami a főzős magazinokat illeti, pont mire beért a magyar magazinkiadás is.
Ettől eltekintve persze még veszem a magyarokat, különösen ezt az első számot, amit potom 400 forintért vesztegettek. 100 receptért cserébe nagyon jó ajánlat.
A rossz minőség csapdáját is sikerült kikerülni: finom, fényes papír, megfelelő vastagság. Öröm kézbe venni. A képek nagy része is - hál istennek - az eredetiből származik, így garantált a "feeling".

Viszont! A szöveg, a fordítás egyszerűen tele van hibával. És még csak nem is olvastam végig az egészet pontról pontra, lapról lapra. Egyrészt több recept elkészítésénél egyszerűen kifelejtenek részeket, pl. a májat nem sütik meg (89. o.), a paradicsomot nem paszírozzák le (15. o.). Számomra egyértelműen kiderül, hogy hibás a recept, de én soha életemben még nem követtem az újságok receptjeit szóról szóra. Lehet, hogy az eredetiben is vannak ilyen félrenyúlások? Mondjuk ott is nagyjából csak a hozzávalók listájáig szoktam eljutni.

Az étel ötletekkel nagyon is elégedett vagyok. Ahogy az újság alcíme is mondja: Világkonyha. Nagyjából olyasmi, amit ma már megszoktam és megszerettem. Sok-sok zöldség és fűszer igazán kedvemre való. Talán a sok bárányhúsos recepttel van csak gond, hiszen ahhoz errefelé nagyon nehéz hozzájutni. Lehetne több nyúl, kacsa, liba - ezek már a hipermarketekbe is sikerrel befurakodtak, tehát hozzáférhetőbbek.

Nagyon szeretem az egyszerű, gyors ötleteket, bár azért néha itt is túlzásba lehet esni. Bóti levelestésztába virslit csavarni és erre egy egész oldalas nagy fotót áldozni. Nem a szakácsmesterség csúcsa. (93. oldal). Kicsit talán a tésztaételek arányát is lehetne csökkenteni. A mascarpone-borsó-menta mint tésztamártás ismét csak unalmas és túlegyszerűsített ügy. (15. oldal)

Édesség fronton is hiányolom némileg a kreativitást. Kelt tészták és kevert sütik. Nagyjából ebből áll az angolszász édesség felhozatal. Ehhez képest a magyar cukrászat fényévekkel előrébb jár.

Ami a magyar szerzőket illeti, sikerült jól belesimulniuk az újságba. Hegyi Barbara menüje kifejezetten izgalmas. A mákos süteménye felkerült az elkészítendő listámra. (51. oldal)
A hónap séfjeként Szatmári Ferenc tányérjából csemegézhetünk. A chilis karalábélevese és a tarhony taboulehje is jól néz ki. (28-29. oldal)

Gordon Ramsay Citromos sült jércét főzött tavaszi zöldségekkel. (84-87. o.) Annyira nagyon franszia és annyira nagyon jellegtelen étel ez. Engem nem sikerült lenyűgözni, akkor sem, ha tök bonyolult meg minden. A végeredmény akkor is egy sima sült csirke marad.

Az biztos, hogy fogok még főzni az újság ötletei alapján. Eleddig a lencsés muszakát csináltam meg, bárányhús híján tiszta vega ételként. (45. o.) Várhatóan sort kerítek majd valamelyik kalácsra is, a kecskesajtos-mogyoróhagymás pitére (17. o.), a görög tepsis pulykára (23. o.) és egy sajtos-sonkás póréhagymára is (60. o.).

Rizottós mosoly

A múlt héten valamelyik este ismét sikerült előállítanom a számomra tökéletes rizottót. Persze az sem ártott neki, hogy olasz rizsből csináltam, az a bizonyos kerek szemű változat kell ehhez a recepthez.

Ahogy már korábban is írtam, nálam így készül:
vajon kis hagymát párolni, rádobni a rizst. Először fehérborral felönteni, aztán jöhet a forró húsleves (néha víz) merőkanalanként adagolva, sokat kevergetve. Végül, még egy adag húsleves, de már leveszem alatta a lángot. Teszek bele még egy kis vajat és rengeteg reszelt parmezánt. Aztán hagyom fedő alatt még puhulni, duzzadni a rizst.

Imádom, hogy a bortól olyan jó savanykás lesz, a húslevestől gazdag az íze. A parmezán adja a sósságot és tartalmasságot. A rizsből kifőzött és kikevergetett keményítőtől olyan jó krémes lesz, de a rizs maga egy picit roppanós marad. Nyammmm.

Ezúttal szárított erdei gombát főztem bele, hogy még ízesebb legyen. Ezek itt pedig a tavaly nyári változatok: tenger gyümölcseivel és rákkal is.

Kézműves Magyar Ízek Vására



A harmadik alkalommal megrendezett Kézműves Magyar Ízek Vásárába végre sikerült el is jutnom. Mivel nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, elégedetten távoztam. Sikerült megtölteni a Millenáris B épületét, még a felső szintre is jutottak bőven a kiállítók.
Péntek dél körül még nem volt kifejezett tömeg, de szombat és vasárnap is nyitva van a vásár. Arra fel kell készülni, hogy 1900 forint a belépőjegy, ami csak utólag a rendező cég boltjában vásárolható majd le.
A standok viszont nagyok, tágasak. Szinte mindenhol van kóstoló, egy-egy falat sajt, kolbász egy korty pálinka vagy bor, olaj- sőt ecet is kóstolható. A legjobb az egész vásárban, hogy általában maguk a készítők állnak a standok mögött. Ők ismerik kívül-belül a portékájukat, pont mint egy igazi piacon. Érdemes ezekkel az emberekkel szóba is elegyedni, nem csak úgy végigszáguldani a vásáron.

A kiállítókra tényleg nem lehet panaszom, voltak régi nagy kedvenceim és néhány új felfedezett is.



A legkedvesebb egy hölgy volt Adáról (Szerbiából) lekvárjaival és szörpjeivel. Szeder, som és hecsedli. Semmi faxni csak a gyümölcs java és íze.

Mondjuk a Lek-vár-lak csudáival nehéz versenyezni. Konyakos-étcsokis meggylekvár nálam mindent visz. És akkor még nem is említettem a Herbateát, akiknek a fahéjas méze hozott ma egészen lázba.

A kínálat nagy részét érdekes módon pálinkafőzdék és néhány boros tették ki. Végül is magyar íz ez is, csak én annyira nem vagyok oda a pálinkáért. Azért találtam egy olyan alkoholforrást, amit viszont imádok. Eperbor!



Rengeteg sajtos és kolbászos-sonkás is volt. Az etyeki Sonkamester meg a Bükki sajtok már fogalom. Ezúttal egy számomra ismeretlent kóstoltam a Zsidi Sajtokat - isteni krémes friss sajtjaikból hoztam is haza.



Szintén régi ismerős nekem az őrségi Barha Porta, akiket eddig elsősorban tökmagolajaikról ismertem. Nos, most megkóstoltam a mogyoró meg dióolajukat és egészen beleszerelmesedtem. Még nem tudom, hogy salátaöntet vagy inkább sütemény-alapanyag lesz ezekből az értékes nedűkből, magában mégsem kóstolgathatom el az egészet.



És ha már salátaönteteknél tartunk. A Tokaji Borecet továbbra is egészen zseniális. Borecet aszúból? Hmmm.



Hiánypótló és izgalmas volt a szilvásváradi Sáfrány halfüstölde megjelenése. Pisztrángjukat kóstoltam, lazacukat hoztam is. Mesések.



A legkevésbé magyar ízek, de a kézműves csokik is felsorakoztak. Régi kedvencem a Csokoládia például fahéjas-kávés fehércsokijával lepett meg.



Ha pedig valaha is Tatán járok, biztos benézek majd a Pelle-Molnár kézműves bonbonokat előállító kis manufaktúrába. Hihetetlen választékban kínálják bonbonjaikat és táblás csokijaikat. És a fél táblát magába olvasztó forró csoki ígérete is jól hangzott.



Ja és persze a Fűszerésztől is be kellett szereznem ezt-azt. Csak a biztonság kedvéért.

Engem mosollyal és reménnyel tölt el, hogy akad ennyi sok ember, akik ÉTELT állítanak elő nap, mint nap. Nem óriás gyárakban, műanyagokkal telepumpálva, hanem két kézzel, odafigyeléssel, hozzáértéssel. Most kiteszik magukat a nézőközönség elé: tessék itt vagyunk, ezek vagyunk. Erre vagyunk képesek!

És ezek az ételek finomak! Csodálatosan finomak.

Igen, drágábbak, mint az ízfokozós, állományjavítós változatok. De én egyelőre inkább erre költök, mint, hogy vegyek egy újabb cipőt, táskát vagy valami haszontalan műszaki kütyüt. Ez az én értékrendem és úgy tűnik még elég sokan így vannak ezzel szerencsére.

Addig is: most hétvégén irány a Millenáris!

Napi mosoly

Tíz órát aludni egyhuzamban vagy éppenséggel 5 órát aludni, mert fél éjszaka olvastam. Mind a kettőt nagyon tudom értékelni.

Napi mosoly

Amióta a gyereknek kiesett az első foga, egyfolytában szájakat és fogakat rajzol. Egyre nagyobbakat és nagyobbakat.

Gazdag lencseleves



Kezdjük a hetet egy tápláló, melengető levessel. Jó?

Ehhez érdemes előző este beáztatni 10 deka lencsét, majd leszűrni és átmosni.
Egy kisebb darab húsos szalonnát felkockáztam, megpirítottam, hogy kiengedje a zsírját, majd félretettem.
1 vöröshagymát nagyon apróra kockáztam. Megpucoltam 1 répát, egy kisebb zellert és 1 szem krumplit. Ezeket is felkockáztam.
A szalonnazsírra dobtam a hagymát és kicsit megsóztam. Üvegesre pároltam. Rászórtam 1 kiskanál piros paprikát és 1 evőkanál lisztet, egy kicsit átpirítottam így is. Hozzáadtam a lencsét, felöntöttem 1 liter vízzel és 2 dl paradicsomlével. A lencsét 20 percen keresztül főztem, majd hozzáadtam a többi zöldséget is. Fűszereztem szárított majorannával, tárkonnyal és oregánóval. Mindent puhára főztem.
A szalonnakockákat csak a végén tettem vissza a levesbe.

Tálaláskor akár ecettel, akár tejföllel is ízesíthetjük, szeretem, ha egy van egy kis savanykásság is benne.