Tegnap eltemettük az én Anyucikámat. Túl korán és túlságosan sok szenvedéssel távozott, mégis az utolsó héten már csak azért imádkoztam, legyen már vége.
És jöttek az emberek, olyan sokan, hogy meg sem lehetett őket számolni. A barátai, ismerősei, az orvos kollégái és a betegek, akiket meg tudott gyógyítani. Eljöttek az Apu és a húgom munkatársai, a volt osztálytársaim és két osztályfőnököm is. Csak jöttek, jöttek és sírtak. Tegnap döbbentem rá, hogy ő nem csak az én anyukám volt, hanem az egész városnak adott valamit az életéből.
Meghunyászkodás és maga mutogatás nélkül volt magyar egy olyan időben és egy olyan helyen, ahol ez mindennél nehezebb feladat volt. Gyógyított és mintegy mellékesen megszervezte a hagyományápolással, a kultúránk megőrzésével foglalkozó Népkört. Még arra is futotta erejéből, hogy 4 évig a helyi közösség elnöke legyen. Miközben apu politikusi, közéleti útját is egyengette a háttérből.
És szerették őt az emberek, hiszen megsiratták. És amikor megjelent a püspök a ravatalnál, mögötte mind a szabadkai magyar papok… még ők is szerették.
Csak azt nem tudom mi hárman, akik megmaradtunk a családból, hogy fogjuk ezt túlélni? feldolgozni? megérteni? elfogadni? Talán az idő majd kimossa belőlem ezt a mostani haragot és fájdalmat. Ó, Istenem, annyira hiányzik!
És jöttek az emberek, olyan sokan, hogy meg sem lehetett őket számolni. A barátai, ismerősei, az orvos kollégái és a betegek, akiket meg tudott gyógyítani. Eljöttek az Apu és a húgom munkatársai, a volt osztálytársaim és két osztályfőnököm is. Csak jöttek, jöttek és sírtak. Tegnap döbbentem rá, hogy ő nem csak az én anyukám volt, hanem az egész városnak adott valamit az életéből.
Meghunyászkodás és maga mutogatás nélkül volt magyar egy olyan időben és egy olyan helyen, ahol ez mindennél nehezebb feladat volt. Gyógyított és mintegy mellékesen megszervezte a hagyományápolással, a kultúránk megőrzésével foglalkozó Népkört. Még arra is futotta erejéből, hogy 4 évig a helyi közösség elnöke legyen. Miközben apu politikusi, közéleti útját is egyengette a háttérből.
És szerették őt az emberek, hiszen megsiratták. És amikor megjelent a püspök a ravatalnál, mögötte mind a szabadkai magyar papok… még ők is szerették.
Csak azt nem tudom mi hárman, akik megmaradtunk a családból, hogy fogjuk ezt túlélni? feldolgozni? megérteni? elfogadni? Talán az idő majd kimossa belőlem ezt a mostani haragot és fájdalmat. Ó, Istenem, annyira hiányzik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése