Napi mosoly

A bót előtt egy nénike fügéket árult. Megvettem az árukészlet felét kemény 625 forintért! Naná, az első fügezsákmányom az idén!
Nem csinálok belőle semmit, csak így ahogy van felfalom!


Napi mosoly

A Damniczki mindig jó ötlet. 

Korábbi áradozásom az isteni fagyikról itt. Ezúttal is jó sokat kóstoltunk: még mindig nagyon jó a straccatella, a csoki, a málna, de most felkerült a palettára az álomszerű tökmag és a nagyon ütős espresszó is. 






32 kedvenc helyünk a Balaton északi partján +1 kakukktojás

Az alábbi lista igen-igen szubjektív, sőt vállaltan az. Minden helyet, amiről írok két gyerek társaságában teszteltünk, sokszor évenként vissza-vissza térve. Vannak persze újak is, vannak nagyot fejlődők és vannak, amelyektől nem voltunk elájulva.
Azt, hogy hova mikor menjünk a korábbi tapasztalatok, az ismerősök ajánlása, a szakirodalom sűrű forgatása és egyre inkább a helyek Facebook oldalára írt kommentek határozzák meg. És persze az időjárás is, meg a gyerekek preferenciái.



Életemben először majdnem 18 láttam meg a Balatont. Akkor is talán február volt, szóval szó sem esett strandolásról és hasonlókról. Viszont sok szerencsés együttállásnak köszönhetően Füred és az északi part nagy szerelem lett, a családi nyaralásoknál a tengert is kitúrja az úti célok közül. Imádom a tájat, a fantasztikus kis helyeket és azt a szemmel látható, tapintható fejlődést, ami évről évre végbe megy itt.
Még több bejegyzést a Balaton címszó alatt találtok ablogban, így visszakövethetők az elmúlt évek élményei is.

Szóval ez a lista nem csak egy kéthetes nyaralás, hanem az elmúlt évek tapasztalatait tartalmazza, használjátok bátran!

Balatoni Bob, Balatonfűzfő
Mi valahogy mindig hazafelé térünk be bobozni, mert tulajdonképpen stratégiai helyen van az autópálya felé mindkét irányban.
Évről évre fejlődik ez a hely, már egész komoly játszótér és kilátó is épült, a mászó pályarendszer és a két bobpálya mellé.  Mi főleg bobozni szoktunk, nem igazán tudnék választani a két pálya közül, nagyjából egyforma izgalmasak, bár nem túlságosan hosszúak. 2-3 csúszás pont elég gyerekenként.

Amaretto, Balatonalmádi
Ismerős ajánlására tértünk be és nagyon izgalmas ízeket találtunk. Akad jó sok extra kombináció a pultban. Nekem a Velencei álom volt a kedvencem, de a gyerekek sem csalódtak az olyan hagyományos ízekben, mint a vanília meg a csoki.



Code Zero, Csopak
Az hiszem a menőséget sikerült kimaxolni ezen a helyen. Gyakorlatilag egy stégnyi helyen homokkal, hatalmas párnákkal, magas székkel és zöld tojás alakú szmókerrel, na meg persze szuper kajákkal nyűgöztek le bennünket.
A szmókert egyébként itt nem hosszú füstös sütésre használják, hanem grilleznek rajta.  A hamburgernek és a harcsanyársnak ez kifejezetten jó eljárás, de a marha lapockát én szívesebben fogyasztom pár óra után, olvadósan puhára készítve, mint így hirtelen készítve. Az összekombinálható – legószerűen – összerakható étlap nagyon jó ötlet egyébként, a kuszkusz tabuleh és a grillzöldség is egészen kiváló kísérő volt.


  
Guruljon az élet, Balatonfüred határában
Ezt a helyet sem nagyon lehet máshoz hasonlítani, annyira egyedi. Kis, fából ácsolt kuckók várják a vendégeket, amelyekben libbenő függönyök között, elfekve vagy törökülésben lehet táplálkozni. A kínálatban akadnak hagyományos dolgok is, mint lecsó meg retró melegszendvics. Mindenképpen érdemes betérni, főleg ha bicajjal gurul éppen arrafelé az ember, de autó parkolót is találni.




Bergmann cukrászdák, Balatonfüred
Az első és örökös balatonfüredi kedvenc. Az első időkben totál el voltam ájulva az extravagáns fagyikelyhektől, amelyek nyomokban alkoholt is tartalmaztak. És ezekben az években még nagyon-nagyon kevés ennyire jó hely volt a Balaton körül.
Az utóbbi idők kritikán aluli kiszolgálása, bénázása sem tudja elvenni a kedvünket, hogy visszatérjünk. A sütemények egyszerűen annyira finomak és mindig ugyanolyan jók, hogy muszáj arra kanyarodni! Először mindig krémest eszek, aztán pogácsát. Második-harmadik alkalommal jön a Gellért rolád, málnás-vaníliás pite, a Morgan Kapitány tortája. De isteni itt az Esterházy is, meg a Dobos is.


Karolina kávézó, Balatonfüred
Az biztos, hogy a Balaton legjobb kávéja itt van. A sütik is isteniek, bár 800 forintosak, de általában kettőnknek, hármunknak is bőven elég egy szelet.
Halkan el kell mondanom, hogy egy csöppet sznob irányba hajlik a hely, talán mert a nagy számban járnak erre vitorlázók, de ez engem nem különösebben szokott zavarni. Talán mert annyira finom minden, amit eddig kóstoltunk.



Baricska Csárda, Balatonfüred
Sokáig kerülgettük a Baricskát, de az idén csak megnéztük magunknak. A legmeglepőbb tapasztalat az volt, hogy az újragondolt, izgalmas fogások voltak a legjobbak. Míg az olyan hagyományos ételek, mint például a halászlé egyáltalán nem voltak kiemelkedőek. A tökmagba forgatott sertésszűz grillezett zöldségekkel egészen fantasztikus volt. A legnagyobb élményét pedig túrógombóc tartogatta tejfölhabbal és kekszmorzsával, illetve forró baracklekvárral. 
A gyerekmenüre is komoly figyelmet fordítottak, így a gyümölcsleves is egészen különleges idénygyümölcsös lett, a rántott hús vagy rántott hal pedig friss és finom.



Malackrumpli, Balatonfüred
Ha valami nagyon alternatív, nagyon bio helyet keres az ember, akkor érdemes ide ellátogatni. Az étlap folyamatosan változik, formálódik a szerint, hogy éppen mi terem a kiskertben.
Mi még a régi szakácsgarnitúra idején voltunk, azóta, ha jól tudom még inkább a folyamatosan megújuló étlapon és hozzávalókon van a hangsúly.

Ha főzőcskézni akarunk, be is kell vásárolni. Egyik kedvenc helyem lett a rendes, hagyományos piac. Itt ugyan nem kistermelők izgalmas dolgait lehet megszerezni, hanem a megszokott zöldségesek felhozatala érhető el. Viszont mivel elég sok árus van, bőven van miből válogatni és minden nyári termény hozzáférhető jó minőségben. Húsos, kenyeres és kisboltban keresett termékek is megtalálhatók itt.

Balaton Mozi, Balatonfüred
Ha rossz az idő, márpedig 2 hét alatt óhatatlanul becsúszik egy-két végigzuhés nap, akkor nagyon nehéz mit kitalálni a gyerekkel. Éppen ezért nagyon-nagyon örülünk, hogy már van normális mozi Balatonfüreden.



A halsütő, Tihany után, a főút mellett
Nagyon sokan nagyon szeretik ezt a helyet, mi csak ritkán állunk meg itt, ha épp más nem jut eszünkbe. Azt adja, amit ígér: sült hal és sült kolbász kapható.

Állítólag már jó ezer éve is állt itt vízimalom, de a mai működőképes szerkezetet is 1748-ban kezdték építeni. Ha kedvünk támad, akár be is mehetünk az épületbe, de én még jobban szeretem a malom mögött kezdődő ösvényt, amely egy dzsungelszerűen sűrű részen vezet keresztül a patak mellett. Varázslatos élmény. (Szúnyogriasztó ajánlott!)

Szív alakú sírkövek, Balatonudvari
Ha csak egy röpke negyed órára, de érdemes megállni itt és megnézni ezeket a különleges sírokat. Az 1800-as évekből itt maradtak, itt-ott még a felirat is olvasható. Szinte biztos, hogy az elsőt egy vérző szívű szerelmes készítette, aztán hagyomány lett belőle, de a többi csak monda…



Strand és büfék, Balatonudvari
Egyértelműen a kedvenc strandunk a Balatonon az udvari. Nem túl nagy, nem túl puccos, viszont cserébe 350 Ft a felnőtt belépő. Családias, nagy fák és nagy füves terület, de van foci- és röplabda pálya, Vizi bicikli ahogy kell.
A büfék nagyon sokat fejlődnek évről évre. Hétvégénként például bográcsos gulyás vagy lecsó is szokott lenni, és idén végre igazi hamburger is megjelent.



Vászolyi Sajtmanufaktúra, Vászoly
Ha valamiért érdemes szombat délelőtt autóba ülni, akkor az nekem a sajtbeszerzés. A Vászolyi Sajtmanufaktúrában csak szombat délelőtt lehet vásárolni, de szerencsére már egyre több budapesti deliben is fellelhetőek a csemegék.
Nem csinálnak túl sok féle sajtot és azt is tehéntejből, mégis érdemes beszerezni belőlük. Imádatom fő tárgya a krémsajt, de a lóherével fűszerezett Balatoni Csemege sajt és a sima Balaton sajt is úgy jó, ahogy van. Magában vagy egy fröccs mellé eszegetve meglepően gyorsan el tud fogyni egy 20 dekás darab.



Vadiúj, 2016-os szenzáció lett ez a bisztrócska, amely gyakorlatilag a nyitás óta telt házzal üzemel. Mondjuk annyira pici, talán ha 8 asztal van, hogy így már jobban érthető a dolog. Az biztos, hogy hétvégenként szinte lehetetlen helyet kapni, érdemes hét közepére időzíteni és jó előre lefoglalni a helyet.
Az étlapot néhány hetente átírják, hogy mindig kellően szezonális legyen. Az ételek mintha egy nagyon-nagyon jól főző nagymama konyhájából kerülnének ki. Például a húsleves meg a rántott karaj kötelező kör, főleg ha gyerekekről van szó. De a resztelt máj és a meggymártásos párolt marhahús is telitalálat volt.



Laci-Pince Csárda, Balatonudvari és Vászoly között
Tíz éve minden nyáron legalább egyszer betérünk a Laci-Pincébe. Voltak rosszabb és jobb tapasztalataink, de az utóbbi két évben már csak jókat tudok róla mondani. Amolyan hagyományos felfogásban sok kirántott fogással találkozunk az étlapon. Szerencsére az étlap egyre rövidebb és letisztultabb, és a jól megszokott fogások, úgymint pörkölt és társai mindig jók szoktak lenni. Az idén a hideg meggyleves volt a kedvencünk, mintha a nagyi főzte volna.  



Skrabski Pince, Balatonudvari és Vászoly között
Kedvenc balatoni borászatunkká lépett elő ez a pici pincészet. Nyáron minden délután be lehet hozzájuk kanyarodni és feltankolni jóféle nedűből. Legjobban a rozéikat szeretem, de a drágám meg a Rajnai Rizlingért rajong.



Kifejezetten felkapott lett a strandkaja az utóbbi időben és ennek egyik éllovasa a Kalóz. Mi mindig rossz időben mentünk arra, amikor strandolni nem, de jót enni mindenképpen szerettünk volna. Nagyon menő a raklapos heverőrész, de lássuk be, hogy enni az asztaloknál kényelmesebb.
A mindig kapható hamburgerek és hasonlók mellett hétről hétre vannak újdonságok is az étlapon. Július végén a vadgombás vaddisznó levessel sikerült mély nyomokat hagyniuk bennem. A gyermekek pedig kifejezetten rajongtak a „Kis Kalóz” menüért, alias Fisch&Chips-ért.
Itt ittam először málnaszörpös rozéfröccsöt is, és ez otthon is többször ismétlésért kiáltott.

Fék CBA, Balatonakali
Nem lehet mindig étteremben enni, így néha vásárolni is kell. Ezt a CBA-t kifejezetten szeretem, mert elég jó a választéka. Zöldség-gyümölcs fronton bőven lenne mit javítani, de cserébe van rengeteg kézműves sajt (vászolyi is), húsáru, sok bor és lekvár, méz a környékről.

Harci járművek kiállítása, Zánka
Főleg fegyver-őrült pasiknak és fiúknak lehet érdekes, de már én is kétszer végignéztem. Az egész kiállítás meglehetősen retro, de valójában lenyűgöző közelről szemügyre venni ezeket a valódi, tényleg használt gépeket: harckocsik minden formában, több repülő és helikopter.
A járművekre nem lehet felmászni, de nagyon-nagyon közel lehet hozzájuk menni és elég érdekes a tájékoztató táblák tartalma is.



Zánkaland, Zánka
Az egykori úttörő tábor mögött megbújva egy nagyon jó kis kalandpark található. A mászó pályák közül van egy kifejezetten gyerekekre méretezett változat, aztán lehet még célba lőni paintballal, íjjal és persze felnőtteknek van rendes paintball is. Szuper fél, sőt akár egész napot el lehet itt tölteni.



Sobri kalandpark, Kislőd
Ha már kalandpark, ez egy picit ugyan távol esik a Balatontól, de mégis érdemes rááldozni egy napot. Egy kicsi tó körül legalább 20 fajta, mindenféle izgalmas kalandban lehet részünk. Hatalmas gömbben mászhatunk a tó vizén, itt is van mászó pálya a magasban, átcsúszással a víz felett. Egy pici bob is helyett kapott, de akár óriás fánkokon is csúszhatunk a domboldalon. A nagyoknak a zippline lehet érdekes, ami egy 80 km/h sebességű száguldást ígér egy drótkötélen függeszkedve.
Nagyon-nagyon fárasztó program, utána jól esik majd hatalmasat aludni. :)

Nagyvázsonyi Kinizsi vár és lovagi torna
Kinizsi egykori várában nyáron minden nap lovagi torna, lovasbemutató, mulatság várja a látogatókat. Ha nem vigyáz az ember, még végül kihívják a rögtönzött színpadra és apród vagy akár maga Kinizsi lesz belőle és akkor tarthatja a malomkövet, amíg bírja.
Maga a vár nem túl nagy, de a tornya cserébe jó magas és természetesen megmászható.

Hegyestű, Monoszló 
Az egyik legizgalmasabb geológiai emlék, e mellett jó kis túra is megmászni. Természetesen innen is gyönyörű a kilátás.



Kővirág, Köveskál
Maga a hely egyszerűen fantasztikus, rém romantikus a kőfalak között megbújó kertben ücsörögni. Az ételek is finomak általában, de a kiszolgálás színvonala sajnos elég változó. Az biztos, hogy szilvalekváros kukoricamálét azóta is emlegetem, olyan isteni volt.



Mi a kő, Köveskál
Nekem ez volt az egyik legautentikusabb éttermi élményem a Balatonnál. Semmi fakszni, csak egy régi ház, jól összerakott, kellemes ételek. És imádtam, hogy végre valaki olyan hozzávalókat használ, mint a cékla.



Liliomkert piac, Káptalantóti
Nagyon-nagyon népszerű cél a káptalantóti piac vasárnaponként, de nekem már túlzás. Egyszer-egyszer érdemes lehet megnézni, ha másért nem, hát kíváncsiságból.



A’Capella borászat, Ábrahámhegy
Még egy aprócska, ám igen jófajta borokat kínáló borászat. Talán nem titok, de az is kiderült, hogy már a Costes is felvette borlapjára egyik borukat. Mi bátran végigkóstoltuk az egész sort és az olasz és rajnai rizling házasításából született Iniciálét neveztük ki legjobbnak.



Kis Hableány, Badacsony
Badacsony nekem elég fura jószág. Mintha valahogy leragadt volna a 80-as években, aztán ott vannak az olyan helyek mint a Hableány, amely még szándékosan is retrósít, de inkább a hatvanas évekbe röpít a dizájnnal. Az étlap viszont nagyon-nagyon mai: sült kecskesajtos vagy éppen pulled pork szendvics. Illetve csirke popcorn a gyerekeknek, ami egyébként frissen rántott csirkefalatokat takar.  Mindenképpen megér egy ebédet vagy vacsorát ez a hely is.



Várkávézó, Szigliget
Mielőtt vagy miután megmásszuk a várat, mindenképpen be kell térni a Várkávézóba. Elsősorban a fantasztikus fagyik miatt érdemes erre járni. Különleges ízkombinációk és tökéletesen elkészített hagyományos finomságok közül választhatunk.



Az egyik kedvenc váram lett, bár itt semmilyen programba nem futottunk bele. Mielőtt még felmásztunk volna, megnéztük lent a fegyverkiállítást és bár nem volt túl nagy, a fiúk fantáziáját elég rendesen megmozgatta. Rettentő sok lépcsőt kell megmászni, mire felérünk a tetejére, de ez az ilyen váraknál már megszokott ügymenet. A vár nincs felújítva, vagyis modernizálva viszont úgy tűnik az állag megóvásra sokat fordítanak. Sok-sok tájékoztató táblán olvasható a története, ami számomra izgalmasnak tűnt.
És persze lélegzetelállító a kilátás fentről, nem hiába ez a „Balaton vára”.

Tavas barlang, Tapolca
Csónakázni a föld alatt. Ez a pár szó nem írja le, hogy mennyire különleges élményt szerez magának az ember, ha kivárja a sort, végignézi a múzeumot, mielőtt égre lemehet a hosszú lépcsősoron. Odabenn halvány zöldes fény dereng, összetéveszthetetlenül nedves a levegő és végtelenül izgalmas a fémcsónakokban való körbesodródás. Néha evezni is kell, néha behúzni a fejet, de mindig úgy érzem, hogy túl gyorsan a kör végére értünk.


+ a kakukktojás: ha már Balaton, akkor érdemes átkompozni a déli partra csak a Kistücsök kedvéért. Tagadhatatlanul a kedvenc éttermem arrafelé. :)

Napi mosoly

Nyári zabkása: vízben megfőzve, mandulatejjel sűrítve. Rajta pedig őszibarack, áfonya és mandula :)


VKF! 79. összefoglaló



Úgy tűnik, a meghosszabbított határidő jót tett az alkotókedvnek, mert izgalmas, érdekes nyári történetek és hozzá tartozó receptek érkeztek erre a fordulóra. :) Arra kértem a bloggereket, hogy olyan nyári recepteket hozzanak, amelyekhez valamilyen történet is kapcsolódik.

Lássuk, kiben milyen ételeket idézett fel a régi és új nyarak emléke:



Ani a Parókia konyhájából egy balatoni palacsintázós történetet mesélt el. Bár szeretett külföldön is nyaralni, gyerekként a szüleivel, mégis azt a pillanatot idézi elő legszívesebben, amikor egy percre csend lett a strandon :)



Eszter, a Tűpárna és habverő blog szerzője bécsi emlékeit idézve Sacher tortát készített paleo módra. A képek között pedig a puttó lábujját molesztálós tényleg nagyon mókás, lessétek meg!



Timi a Brioche blogon egy török nyaralást idézett fel és egy meglepően csokis, ám kimondhatatlan nevű édességgel rukkolt elő. A mennyien kinéző sütit két részletben kell sütni, de elkészítése nem tűnik túl bonyolultnak. Szerintem minden csokiimádónak kötelező!



Dóri (Főzni jó, sütni még jobb) leírása alapján szinte azonnal indulnék Velencére és alig várnám az esti grillpartikat. Bár az idén a 6000 mm vízszintes eső elmosta a sütögetést, azért egy fincsi torta csak elkészült és a képek alapján némi pezsgő is akadt :)



Judit, aki az Életem ételei blogot vezeti nagymamája fagyiját mutatja be nekünk. Az eredeti habos, könnyű verzió mellett megismerhetjük az egészségesebb változatot is. Az biztos, hogy a nagyinál mindig jó lehetett a fagyizás.



Judit, az Ízőrző is régi nyarakat idéz, paradicsomot, a befőzést és egy nagy kedvencét a rántott patiszont. Ezt a finomságot már tojásmentesen kell készítenie, de sikerült megoldani a feladatot! A képek alapján biztosan nem mondanám meg, hogy nem a hagyományos panírral készült a csillagtök.



A Tétova ínyenc bloggere, Tünde már réges-régen szerette volna megkóstolni az egyik olasz specialitást a Timballo-t, de eddig valahogy nem talált rá egyik étteremben sem, még Olaszországban járva sem. Így kénytelen volt elkészíteni és szerencsére gyors reakciójának köszönhetően végül meg is ették ezt a finomságot.



Az Égig érő paszuly blogon a gyerekkor málnatortájának íze idéződött fel. Az is kiderül, hogy miért jó, ha az ember lánya egy nemzeti ünnep utáni napon születik és micsoda büszkeség a saját torta, ami igazándiból meglepetés lett volna :)



Adél, az Anyahajó blogon a kertről mesélt, ami valóban hatalmas volt és még hatalmasabb a végeláthatatlan ribizli ültetvény. Bár manapság már nincs hozzáférése a korlátlan ribizli mennyiséghez, a gyümölcsöt még mindig szereti és egy remek elkészítési módot is bemutat nekünk.



És végül saját monológom is álljon itt: nekem a nyárról a dinnye jutott eszembe, több tételben elmesélve. (Van valami recept kezdemény is.)

Remélem jól szórakoztatok e történeteket olvasva, nekem szuper élmény volt ez a VKF! forduló. 

VKF! Életem dinnyéi

A nyár a dinnye, vagy a dinnye maga a nyár. 




Dinnye a nagymamám teraszán. Forróság kint, szőlő által körbefont, méhekkel körbedongott nyugalom bent. A dinnye a hosszú, tartalmas ebéd után jön, vékony félköríves szeletben. Késsel bénázok, a magok is össze-vissza csúszkálnak. A ruhám, a terítő, minden kárát látja. 

És persze ott a nagytata, aki megtanít, hogy a dinnyének szíve van. A közepe mindig a legédesebb, amit félre kell tenni a végére. Nem mindig sikerül megállni, hogy ne abba harapjak bele először, de tényleg az a legfinomabb része. 

És persze a nagymama takarékos, mindent felhasználó üzemmódja, aki még a dinnye fehér részéből is képes volt befőttet készíteni. Mondjuk ezt nem tudom, hogy bárki is szerette volna a családból, de ráhagytuk. 

Dinnye a "rancson". A végtelen homokos tér, gyümölcsfák, cefregyűjtés, rohangálás, fürdés a betoncsőben. És dinnyezabálás. Kézzel-lábbal, de főleg szájjal. És persze magköpködő verseny, amit rendre az évtizedes előnyökkel rendelkező nagyok nyernek. Ahogy fütyülni, úgy dinnyemagok távolra köpni sem nagyon sikerült megtanulnom. 
De legalább nem számított, ha a hasamon csorgott a lé, ha könyékig ragacsos voltam, mert pillanatok alatt lemostuk a csőben felforrósodó, majd hirtelen jéghidegre váltó vízzel. 

Dinnye a strandon. De még milyen strandon! Görögországban, az Olimposz lábánál, kilométereken át végtelenített homokos strandon, ahol rajtunk kívül nem sokan nyüzsögtek. Szegény Apu a homokba terített gyékényen próbálta felvágni, és szeletelni a valódi görögdinnyét, mi pedig próbáltunk úgy mozogni közben, hogy ne terítsük be az egész műveletet teljesen homokkal. Persze mindig akad egy kis homok és egy picit mindig sós lett a tengervizes kezünktől, de attól még isteni volt: igazi görög dinnye. 

Volt egy olyan nyár is, amikor egyre növekvő, sőt dinnye méretűre domborodó pocakommal csak grammra kiszámolva ehettem a dinnyét és úgy általában mindenféle gyümölcsöt, hogy nehogy túl sok legyen a cukor a véremben. 

Amióta meg a gyerekek is rákaptak a finomságra, már szépen kimagozva, felkockázva gyártom nekik, úgy hogy ők már ne legyenek nyakig ragacsosak, amikor dinnyét esznek, hanem úrigyerek módjára villával csipegethessék. Na nagyon elszállok, még zászlós kis szurkapiszkákat is előkerítek néha, mert úgy még menőbb a történet. 

Aztán sok-sok évvel később jöttek az olyan kisiklásaim, mint Nigella salátája olajbogyóval és fetával, meg mindenféle egyéb próbálkozások. Mondjuk a "görög" gyümölcsleves még vállalható közülük.

És az utóbbi években a legnagyobb kedvenc (figyelem, most jön a recept!) a dinnyelé lett. A dinnye húsát kivájom, leturmixolom és szitán átszűröm. Turmixolás előtt szoktam bele tenni mentaleveleket és esetleg zöldcitrom reszelt héját. 
Isteni, frissítő ital, bármennyit meg tudok belőle inni. Estefelé pedig néha egy kis vodka is löttyen bele, csak hogy jobb legyen a hangulat :D