Mint már említettem, az én Drágám mostanában inkább Róma környékén kóborolt, mint itthon. Aholis megismertették vele a buffala mozarella, vagyis az igazi bivalytejből készült mozarella fogalmát, mit fogalmát: ízét. Tegnap pedig sikerült egy ilyet felhajtanunk a Corában. És tényleg nagyon finom. Meg kell mondanom, hogy semmi köze azokhoz az íztelen kis golyócskákhoz, amit mozarella néven próbálnak ránksózni a többi gyártók. Bár ha hinni lehet a Drágának (és mit ne hinnék én el neki?), akkor odakünn még finomabb. Szóval ezentúl tessék keresni az igazit!
Meg osztán ha már olaszos a hangulat, akkor csináltam egy nagy adag tésztát is. Vagyis gnocchit, amit készen, frissen is árulnak már. Hozzá pedig készítettem egy kis szószt is, mégpedig úgy, hogy felkarikáztam egy csomó zöldhagymát, 30 deka gombát, jól átpirítottam, majd összeforraltam egy üveg paradicsommártással (a Barillától, mert ők nem raknak bele tartósítószert) meg két evőkanál jócskán bazsalikom ízű pesto is került bele. A végén pedig parmezánt reszeltünk rá. Egész jó lett...
Meg osztán ha már olaszos a hangulat, akkor csináltam egy nagy adag tésztát is. Vagyis gnocchit, amit készen, frissen is árulnak már. Hozzá pedig készítettem egy kis szószt is, mégpedig úgy, hogy felkarikáztam egy csomó zöldhagymát, 30 deka gombát, jól átpirítottam, majd összeforraltam egy üveg paradicsommártással (a Barillától, mert ők nem raknak bele tartósítószert) meg két evőkanál jócskán bazsalikom ízű pesto is került bele. A végén pedig parmezánt reszeltünk rá. Egész jó lett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése