Még mielőtt vége a nyárnak...

Bár a naptár szerint most hétvégén véget ér a nyár, még egy utolsó lendülettel kiélvezhetjük minden szépségét, mielőtt elkezdődik az ovi, suli és meló úgy isten igazából. A Free People (kedvenc, de csak távolról csodált ruhamárkám blogja) 7 pontban megírta, hogy ők mit szeretnének még elindézni, hát én is álmodoztam egy picit. Mondhatni, hogy turbó fokozatra kapcsoltam a napi mosolyok gyártási fázisát.



1. Készíts fagyit!
Akkor is, ha egész nyáron nem álltál neki, még mindig van időd összekeverni egy kis gyümölcsöt, joghurtot és betenni a fagyasztóba.
Ha nem megy, akkor séltálj el a legközelebbi fagyizóba és legalább 3 gombócot kérj egyszerre! Akkor is ha a kezdre folyik és ruhádra csöpög - évente legalább egyszer jó alaposan be kell fagyizni.



2. Hajókázz!
A nyáron voltunk már Balatonfüreden sétahajózni meg kompoztunk is, de amióta elindították a BKV hajókat Budapesten, azóta vágyom rá, hogy ezt is kipróbáljam.
Ha nincs közeledben nagy hajó, akkor keríts egy csónakot vagy vizibiciklit és élvezd a hullámokat meg a vizet meg a csöndet.



3. Nézz naplementét és teliholdat, vagy akár villámokat!
Órákig, igen, órákig tudunk ülni a teraszon a srácokkal, ha vihar van. A naplemente csak percekig érdekli őket, de a színorgia mindig megéri azt a pár rászánt pillanatot. Ilyenkor mindig az az első gondolatom, hogy festék után kellene nyúlni és megörökíteni. Még akkor is ha csak szánalmas pacsmagolás lenne belőle.



4. Maszatold össze magad!
Mindegy mivel, csak kend össze a kezeidet! Legyen az homomvár építése közbeni sarazás, kenyérdagasztás közbeni ragacs vagy nutellás kenyér majszolása. Engedd meg magadnak, hogy ne legyél makulátlan.



5. Feküdj le a földre!
Most, amíg elég meleg van, egyszerűen fel kell szívnia az embernek egy kis energiát közvetlenül a földből. Ezoterikus baromság? Lehet, de valami hihetetlenül erős érzés egyszerűen csak lefeküdni a földre és bámulni fölfelé. Lehetőleg valami szép rajzolatú fa lombjára.



6. Egyél egy jó lángost!
Ez hozzá tartozik a nyárhoz meg a maszatoláshoz is. Mi ezt a kihívást alaposan túlteljesítettük, ezért szívből ajánlom mindenkinek. Például a Dunaparty Megállóban (Dél-Budán a bicajút mellett a két emeletes angol buszban) vagy a Lángos Szaküzletben a Fehérvári út vége felé, a villamos megállóban, vagy Balatonudvariban a strandon vagy ahol csak jól esik.

7. Tartsd számon a jót és engedd útjára!

Túl sok lenne egyetlen hétvégére? Hogy nem lehet bepótolni egy egész nyaralást egyetlen nap alatt? Nem is ez a célom. Csak megfejelni ezt a forró nyarat még néhány emlék-morzsával, amit aztán a dunnyha alatt vacogva majd előkapirgálhatok.

Hideg céklaleves



Lehet, hogy színe sokakat visszatettent. Szerintem gyönyörű és nagyon frissítő ez a kombináció. A nyers cékla nyáron is elérhető és nagyon jól megtalálja útját a konyhába.

Hozzávalók: 40 dkg nyers cékla, 1 kis fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2 dl tejföl, só, bors + 1 kisebb kovászos uborka, 2 kemény tojás.


Elkészítése: A céklát, hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, meghámozzuk, majd felkockázzuk. 1 liter vízben teljesen puhára főzzük. Akkor jó, amikor a villa már könnyedén beleszalad a cékla húsába.

A levest teljesen lehűtjük. Hozzáadjuk a tejfölt, fűszerezzük ízlés szerint és simára turmixoljuk. Levesbetétként apróra kockázott uborkával és főtt tojással tálaljuk. Friss kaporral is megszórhatjuk.

A háttérben pedig egy különlegs limánédé figyel: uborkával és bazsalikommal. Szintén rendkívül frissítő!



Egy bizar saláta



Első pillantásra igen fura párosítás. Másodikra is. De ettől még jó volt. Még a drágám is, - aki igazán nagyon kritikus (el van kényeztetve rendesen), - azt mondta, hogy ez menjen a blogra. Úgyhogy itt van:

2 kisebb, de zamatos őszibarackot meghámoztam és felkockáztam.
1 kisebb kígyóuborkával ugyanígy jártam el.
2-3 újhagymát is felkarikáztam, de nagyon vékonyan. Ezt megsóztam, ráfacsartam egy lime levét.

Összekevertem 1 evőkanál tejfölt, 2 evőkanál majonézt és 1 kiskanál curryport.

Az összes hozzávalót óvatosan összeforgattam. Jót tesz neki, ha áll 1 órát, de nem többet.

Az pedig még jobbat tesz neki, ha még egy kis rákhúst is beleforgatunk, sőt akár még egy kis főtt rizzsel is dúsítható lehet, hogy tartalmasabb főétel legyen. Mi sült hús mellé ettük amolyan köretként.

Színátmenetes torta és a világ legegyszerűbb csokikrémje

Az van, hogy egyszerűen nem tudok szép tortát csinálni. Fotózni meg aztán pláne nem sikerül. Pedig ez is mennyire jó ötlet volt: 4 piskótaréteg és közte egyre sötétedő krémes rétegek. Csak valahogy a piskóta girbe-gurba lett, a krém meg istenért nem lesz szép sima, mint a menő fotókon.



Mindettől függetlenül ez a cucc egyszerűen zseniális, csak, hogy kellőképpen szerénytelen legyek. Fő zsenialitása pedig egyszerűségében rejlik. A krém, amelyet simán el lehet adni főzött krémként is, ráadásul annyira addiktív, hogy még a legádázabb fogyókúrázó is kér még egy szelettel.

Nos ez: MASCARPONE + OLVASZTOTT CSOKI! Ennyi az egész. Arányait tekintve a tortában pl. 500 g mascarpone és 300 g csoki.

A csokit nagyon-nagyon óvatosan éppen csak langyosra melegítem, mert ugyebár alacsony az olvadáspontja és semmiképpen sem akarom megégetni. Aztán gyors mozdulatokkal belekeverem a krémsajtot és voilá! készen is van.

A torta alsó rétege fehér csoki, aztán tej- majd étcsoki következett. A tetején meg sima olvasztott csoki szerepel bevonatként. Én egyébként a Bocit szoktam használni, valahogy jól el van találva az olvadáspontja, bár az íze lehetne egy picit jobb is.



A kókuszos piskóta még nem az igazi, annak fejlesztésén dolgozom. Kezdek rájönni, hogy a vaj nehezítette el annyira, hogy túl tömör lett. Remélem legközelebb azt is leírhatom majd, mint sikertörténetet. Muffin formátumban kisütve már jobb egy fokkal, mert nem nyomja össze a krémet.

Csak a jegyzőkönyv kedvéért még megjegyezném, hogy a torta a 6 éves szülinapjára készült. Nagyon lelkesen segített keverni és kenni, na meg persze kóstolni. Bár végül azt kellett látnom, hogy a nagy áldozatok árán megszerzett marcipán Pókember sokkal nagyobb sikert arat bármiféle tortánál.

Kukorica krémleves



Egy csipetnyi chilivel, de egyébként meg szinte csak kukoricából. Isteni belemeríteni a kanalat és csak enni, enni, enni. Hidegben, melegben, nyár végén vagy ősz elején, mindegy.

Hozzávalók 4 személyre: 4 csöves kukorica vagy 1 kukorica konzerv, 1 póréhagyma, 5-6 dl húsleves (vagy víz), 1,5 dl fehérbor, 1,5 dl tejszín, 5 dkg Cheddar sajt, 1 kis chilipaprika, 1 kanál vaj, só, bors.

Elkészítése:
A csöves kukoricáról egy jó éles késsel levágtam a szemeket. A chilit egy kis darabon bemetszettem, hogy kiadja az erejét, de ne főjjön bele teljesen a levesbe.
1 kanál vajon megpároltam a felkarikázott póréhagymát, felöntöttem a fehér borral és nagy lángon elpárologtattam. Hozzáadtam a kukoricát és a paprikát, felöntöttem vízzel és fűszereztem. Puhára főztem.
A levest a tejszínnel együtt igyekeztem a lehető legsimábbra turmixolni. A paprikát még a turmixolás előtt kivettem, mert nem szeretjük, ha túl csípős.
Beleszórtam a sajtot is, hogy felolvadjon. Ha szükséges, lehet még fűszerezni.

Napi mosoly

Meglepő kaland: a balatonudvari strandon bográcsban csülkös pacalt főzött a büfés. Vártunk rá vagy másfél órát, de megérte!


Napi mosoly

Rájönni, hogy igazából nagyon szeretek biciklizni. És az a friss, jellegzetes víz-szag, amikor 20 perc kerekezés után végre kiérek a Duna-partra.

Karolina vagy Bergmann? Bergmann vagy Karolina?

Na, mi életem legnagyobb dilemmája? Soha ennél nehezebb kérdéssel ne szembesüljek egész éltemben. Aki járt már Balatonfüreden bizonyára ismeri ezt a súlyos kétségek között hánykolódó állapotot. Mert mi van, ha épp a Karolinában menőzünk egy isteni kávé mellett és éppen lemaradunk a világ legjobb krémeséről? És mi van, ha éppen Gellért roládot tömünk magunka és nem látjuk közben közvetlen közelről a Balatont, Tihanyt meg néhány kósza celebet?



Éppen ezért tudományos alapossággal álltam neki a témának és nagyon-nagyon szigorúan pontoztam a két kedvenc balatonfüredi helymet: a Bergmannt és a Karolinát.

A hely 1-1
A Karolina a város legmenőbb helyén tanyázik, a vitorláskikötő ölelésében, a korzózó turisták túraútvonalának kellős közepén. Parkolás szempontjából viszont nem ideális: csúcsidőszakban nehéz helyet találni az autónak.
Az új Bergmann csendesebb nyugodtabb helyen van, sétálgatva ez is bármikor könnyen útba ejthető. A parkolásért ebben az utcában is fizetni kell, de általában van hely. Ebből a szempontból a legjobb az öreg Bergmann - kicsi, de mégiscsak saját parkolóval. Itt viszont cserébe el kell viselni a főút közelségét.



A berendezés 1-1
A Karolina kiülős részén a rózsamintás huzatok, bent meg valami bordó-krém kombinációba fojtott nosztalgia fogad. A terítő tényleg túlzás, ahogy a plafonról lelógó üvegmadarak is. Egy kicsit túl sok a jóból, hogy igazán hátradőlősen jól érezze magát az ember. Főleg, hogy cserébe jó zsúfolt a tér, a vécé méretéről pedig nehéz pozitív hangvételben nyilatkozni.
A Bergmannban valami hasonló életérzés mentén készült a berendezés csak itt ép csodás penészzöldben játszik. De mindegy is, mert a székek cserében nagyon kényelmesek, hosszú ücsörgésre csábítanak. Külön örömöket tartogat a vécé cizelláltsága, a tükör meg önmagában is egy műalkotás.

A közönség 0-1
Míg a Bergmannba egészen normálisnak látszó emberek, nyaralók és uram bocsá' helyiek is járnak, addig a Karolinában magasan az átlag feletti a szilikonnal feltöltött szájak (és gondolom más testrészek) aránya. A Tommy Hilfigeres pólókról már nem is beszélve.



A kávé 1-0
Itt a Karolina kiütéses győzelmet aratott. Konkrétan életem legjobb kávéja: egy nagyon rövid eszpresszó egy csöpp hideg tejjel. Semmi keserűség, semmi savanyúság, csak a krémes, finom mégis erős kávé. Hiába no, helyben pörkölik és őrlik - csak tudnak valamit.
Azt nem mondom, hogy a Bergmannban rossz volna a kávé, csak olyan átlagosan jó.

A sütik 1-1
Na jó, ilyen helyekre én elsősorban a sütik miatt megyek. Ezek pedig mind a két helyen igen-igen jók. Isteniek. Ezért is olyan nagyon nehéz a választás.
A Bergmann sokrétegű krémesét már vagy 10 éve rajongásig szeretem. Annyira jól el van találva! Mondjuk villával és elegánsan elfogyasztani komoly kihívás, de ez nem szokott engem hátráltatni. Van itt még Gellért rolád - kicsit alkoholos, nagyon csokis tekercs. A Morgan kapitány tortája is zseniális, ahogy a többi sorban.
A Karolina sütijei hagyományosnak akarnak látszani, de igazából egyáltalán nem régimódiak. Viszont iszonyatosan nagyok, egy szelet valójában egy-egy családi adagot rejt. A kuglófon csokimáz van és baracklekvár jár hozzá. Maga a puha mennyország. A Zorba kedvencében van egy kis Metaxa és ez szerintem mindent elmond róla. És ott van még a gesztenyés ügy is: csokis-kekszes alapon egy könnyű, de mégis tömény gesztenyés hab, azon meg egy cseppet sem spórolós csokiöntet. Uhhhhh.

A halsütő



Komoly marketing stratégiai felkészültségre vall ez, kérem szépen. A forgalmas út mellé (Tihanyt elhagyva Tapolca felé) kitenni egy-két fekete táblát. Rajta meg fehér krétával: Halsütő, hekk, kolbász. A nyálelválasztás azonmód beindul, az éhes söfőr már nyomja is a féket és kanyarodik.

A hely, régebben talán tüzéptelep még egy hónapja sem üzemel. Az, hogy lepukkant, nem is írja megfelelően körül. A vécére menetelt konkrétan elhalasztottam. Ettől még folyamatosan tele van. A sütésre bizony várni kell, ami önmagában és egészségmegőrzésileg is jót tesz. Reményeink szerint a forró olaj kiirtja a bacikat. Még ha a tocsogó zsírt nem is, a bacikat biztos.



Van itt ponty meg keszeg is talán, a debreceni éppen fogyóban. Mi mégis a hekkre szavazunk első körben. Igen, pontosan tudjuk, ez egy távoli tengerből érkező műhal, mégis a balatoni nyár részévé lett valahogyan. És végülis jó. Nem haute coture élmény, de jó.

Aztán kerül még egy kis sült kolbász is, finoman csípős, házias. Sült krumpli is akad a gyereksereg kevéért. Meg iszonyat mennyiségű kovászos uborka, ami végre nem vizesen puha, hanem jó roppanós.

Most őszintén: Hol lehet még 4 főnek 3 ezerért így bekajálni?