Vöröslencse curry kókusztejjel és paradicsommal

Egy szóval sem állítanám, hogy ez egy autentikus curry recept, viszont elég gyakran készítem így és mindig hatalmas sikere van!

Hozzávalók 4 adaghoz: 1 kanál vaj, 1 kisebb vöröshagyma, 2-3 répa, 10 deka vöröslencse, 2-3 evőkanál paradicsompüré, 1 dl kókusztej, 1 darabka friss gyömbér, 1 pici chili paprika, só, curry fűszerkeverék. 

Elkészítése: A hagymát apróra kockázom. A répát is inkább kockákra, mint szeletekre vágom. 

A vajon megfuttatom a hagymát, rászórom a curryport, átforgatom. Hozzáadom a répát és a vöröslencsét. Felöntöm annyi vízzel, amennyi éppen csak ellepi. 
Hozzáadom a chili paprikát, egészben, de felvágom hosszában. A végén kiveszem, mert a csípősségét így is kiadja magából. 
Addig főzöm fedő alatt, amíg a répa, hagyma és a lencse is jól megpuhul. 
A gyömbért közben lereszelem és belekeverem. Csak itt a végén adom hozzá a paradicsompürét és kókusztejet is és csak addig főzöm, míg jól összerotyog, összeérnek az ízek. 

Maharaja Lounge, Budapest

Azt hiszem 98-ban voltam Bangalore-ban két hetet. Amikor hazajöttem vadul keresni kezdtem az éttermeket, ahol újrakóstolhatom az emlékeimet. Egyetlen helyet találtam a Maharadzsát a Bécsi úton. Mint kiderült 4 évvel korábban az Indiából származó tulajdonos, Jham Kulvinder Singh ugyanígy nem talált helyet, ahol jóféle hazait ehetett volna, így megcsinálta magának és nekünk. 

Azóta már elég sok helyen lehet elég jó indiait enni a városban, de azt kell mondjam sohasem árt egy újabb, megbízható címet bevésni a listára. Tehát mostantól a Nagymező u. 41-et is érdemes számításba venni. 

Miközben a mangó lassit kortyolgatja az ember lánya, beszippantja az összetévesztetetlen illatokat és figyeli az üvegfal mögött szorgoskodó szakácshadat, saját maga alkothatja meg vacsoráját. 

A Maharaja Lounge egy merőben új koncepcióval indít: te magad állítod össze, amit megeszel. Persze nem a saját kezeddel, hanem inkább az ízléseddel. Kapsz egy listát, aztán ixelsz. Pont mint egy pizzánál... ahogy a tulajdonos kamasz fia megjegyezte. Először kiválasztod, hogy milyen húst (csirke, bárány, marha, hal vagy rák) és milyen zöldséget (23 fajta) ennél, aztán az egészhez passzintasz még egy szószt is. Plusz még a csípősséget is egy lágytól az "ördögig" tartó skálán jelölheted. A variációk körülbelül végtelenek, és biztos lehetsz benne, hogy pont olyat kóstolsz, ami fogadra való. 
Én például nagyon szeretem, ha nem túl csípős az ételem és inkább a többi fűszert érzem. A fűszerek fontosságáról is kaptunk tegnap egy kis ízelítőt. Mint kiderült kurkuma nélkül nincs étel, de élet se. Tegyetek mindenbe ezentúl kurkumát és sokkal egészségesebbek lesztek. A pasik viszont vigyázzanak a friss korianderrel, mert hűtő hatású és mint ilyen csökkenti a potenciát. ;)

A mixembe végül a legnagyobb és kihagyhatatlan kedvenceim kerültek: bárány és csicseriborsó. Korma mártással természetesen. Ez egy kesudiós-kókusztejes currymártás, édeskés, fűszeres és isteni! De nagyon finom volt még a vöröses színével tüzességére utaló Tikka Masalával megbolondított csirke és a spenótos okra is. Mivel a 15 féle-fajta szószt képtelenség egyszerre végigkóstolni, vagy nagyobb társasággal kell menni vagy többször, jó sokszor visszatérni. 

Egyébként természetesen van "rendes" étlap is, ha valakinek vannak jól bevált kedvencei, akkor választhatja azokat. Említést érdemelnek még az előételek, mindenféle bundás zöldségek (pakora) meg a kis töltött batyuk (szamosza) és a hozzájuk kínált fűszeres szószok is. Kóstolgatni, ismerkedni, megszokni a fűszereket egyszerűen tökéletes lehetőség. 
És említettem már a mangó lassit? Az egyszerűen kötelező! Mondjuk van egyébként házi szörp is, ami szintén kihagyhatatlan, mangó, hibiszkusz vagy az első hallásra bizarr, de egészen finom tamarind ízzel. 

Mondom én, hogy ebből lesz még pár visszatérés, nem nagyon tudok egyértelmű kedvencet hirdetni. :)

Napi mosoly

Ez a leges-leges-legkedvencebb ételem, ilyenkor, novemberben. 

Van benne: vöröslencse, répa, hagyma, currypor. Puhára főzve. Végül kókusztejjel és paradicsompürével krémesítve és sűrítve. 

Melengető leves dél-indiai ízekkel

Esik, tehát levest eszünk. Méghozzá sűrűt, meleget, jó fűszereset, hogy felpörögjenek egy kicsit a dolgok ott bent, gyomortájon.

Ami izgalmas ebben a levesben, az az édes-savanykás-csipős és persze sós ízek kavalkádja. Az édest többek között az alma adja, és a kókusztej is hozzájárul.

Hogyan készült?
Feldaraboltam 1 jó nagy, meghámozott almát, 1 póréhagymát, 1 répát. Ezeket kevés olajon pirítani kezdtem. Megszórtam római köménnyel, 1 kiskanál kurkumával és hozzáadtam még 2 gerezd leresztelt fokhagymát, illetve egy hüvelyujjnyi darab szintén lereszelt gyömbért is. Sóztam és borsoztam is.
Felöntöttem fél liter vízzel és puhára főztem.
A kókusztej nekem a konzervben általában ketté válik. Most nem kevertem össze, hanem a vizesebb részét a leveshez öntöttem, a krémesebb részt pedig félretettem a tálaláshoz.
Amikor már jó puha volt minden zöldség, mély tálkákba kanalaztam. Belefacsartam egy zöldcitrom levét és belereszeltem a héját, hogy savanykás is legyen.
A krémes kókusztejet hozzáadtam, megszórtam kókuszchipsszel, durvára tört kesudióval és megtépkedett korianderrel.

2 személyes adag lett.