Buddha Bowl téli zöldségekkel

Ez a legújabb és menőbb trend jelenleg: a szépen dekorált smoothie-k után itt vannak a Buddha Bowlok is. Ezek pedig nem mást takarnak, mint dekoratívan elrendezgetett salátákat. Végül is jól néz ki meg egészséges is, tehát akár rá is fekhetünk erre a hullámra...

Ezúttal még télvégi zöldségekből készült és némi citromos-kapros tejföllel lett ízesítve, illetve csicseriborsóval dúsítva. 

Megjegyzés: A Bonduelle új csicseriborsó konzervje pont egyszemélyes adagnyi - minden macera letudva és megúszva :)

Szóval: Sütőben kb. 40 perc alatt puhára sütöttem félbe vágott kelbimbót, felkockázott édesburgonyát, 2 gerezd apróra kockázott fokhagymával és némi olívaolajjal megszórva, meglocsolva. 
A mélyhűtőben még lapult nyárról sült paprika, amit felcsíkoztam.

A zöldségeket végül citromlé, reszelt citromhéj, kapor és tejföl keverékével is meglocsoltam, miután langyosra hűltek. Természetesen fogyasztás előtt jól összeforgattam az egészet, de így tálalva igazán fotogén.  

Ilyenkor, amikor

Ezt pont tíz éve írtam, de még mindig így van :)

Amikor hirtelen vége szakad a karácsonyi csodaváró hangulatnak és csak a bejgli morzsák maradtak.

Amikor a dús, zöld fenyőfa már csak csontváz, amelyen néhány szaloncukor üres, gyűrött papírja zizeg.

Amikor a keményre, csillogósra vagy éppen porosra fagyott hó ropog, nyikorog a csizmánk talpa alatt.

Amikor reggelente úgy kell kiásni az autót és a házat a hó alól, pedig mi legszívesebben álló napra visszaásnánk magunkat a párnánk és paplanok birodalmába.

Amikor egyszerre megutáljuk a korcsolyát, a hógolyózást és a hóemberépítést.

Amikor ambivalens érzéseink közepette elkezdjük tervezgetni, hogy melyik déltengeri szigetre költözünk el. Előkeressük a nyaralásos fotókat és már azon töprengünk milyen virágokat ültetünk majd a kertbe, ha végre megjön a tavasz.

Amikor látványosan fogyni kezd a felhasogatott tüzelőfa és a pincében lévő szénhalom. Amikor úgy érezzük, hogy megvesz az Isten hidege, pedig volt ennél már hidegebb tél is. Persze arra csak az igazán öregek emlékeznek.

Amikor magába fordul az ember, lehajtott fejjel közlekedik, mélyen a kabátjába burkolódzik és azon gondolkodik, miért nem vett fel még egy gyapjú pulóvert a rajta lévő kettő tetejére. Amikor a kesztyű átázik, a csizma talpa pedig annyira áthűl, hogy fáj rálépni is és csak nem jön a fránya busz.

Amikor még a verebek is depressziósan hallgatnak és azon bosszankodnak, hogy reggelre már megint odafagy aprócska lábuk a kábelekhez.

Amikor gonosz vigyorral, kárörvendő krahácsolással végigsöpör a városon a minden eddiginél ellenállóbb influenza-járvány.

 

Ilyenkor jó a sütő melegével befűtött konyhában ücsörögni.

Ilyenkor jó belesüppedni a sütemények, kalácsok, torták zamatába.

Ilyenkor jó beleszippantani a csokoládé, a fahéj, a vaníliás cukor, a pörkölt mogyoró és a barnára karamellizálódó cukor illatába.

Ilyenkor jó egyenként lenyalogatni a langyosra olvadt csokoládémázat minden ujjunkról. Addig verni idétlen mozdulatokkal a tojásfehérje habot, amíg selymes, kemény habcsúcsokká alakul.

Ilyenkor jó előkeresni a legnagyobb kuglóf-formát és a vörösréz mozsarat.

Ilyenkor jó szerezni valahol egy méretes, narancsszínű tököt, kikaparni a magokat, percek alatt felszeletelni, bedobni egy tepsibe és belökni a forró sütőbe. Egy óra múlva pedig kikapkodni a harsogóan kemény tökbélből krémesen puhára sült nyalánkságot, ami olyan édes, mint a tiszta cukor.

Ilyenkor jó ujjuainkkal végigsimítani az ablakra fagyott jégvirágok kesze-kusza vonalát. Nagyot szippantani a jegesen éles, tiszta levegőből. Elmorzsolni néhány hihetetlen alakú hópihét, révedezve figyelni, ahogy a fehér kristályból csöppnyi víz lesz, ami felszívódik a kesztyűbe.

Ilyenkor jó ott toporogni a gesztenyesütő előtti sorban, kézbe fogni a forró, kormos papírtölcsért. Bele-bele merítkezni és újabb gesztenye-kinccsel a felszínre bukkanni.

Ilyenkor jó esténként langyos, mézes tejet kortyolgatni. Szorongatni a bögrét, ami átmelegíti az ujjakat, a mézes tej lágy íze pedig lélek- vigasztalóként is megállja a helyét.

Ilyenkor jó belépni a spájzba, levenni egy derűs őszibarackokkal teli üveget a polcról. Ilyenkor jó kompótot enni, sűrű, édes levét kiszürcsölgetni a tálkából. Befőttet tálalni sült húsokhoz, desszertként vagy csak úgy vacsorára. Pillanatokra a konyhába idézni a nyár zamatait, a barackba zárt napfényt.

Ilyenkor jó megölelni valakit, hozzábújni valakihez, betakargatni valakit. És tartozni valahová.

Sütőtökös-csicseriborsós saláta

Hmmm. Ez egy isteni saláta! És nagyon jól szállítható, munkahelyi ebédnek is tökéletes vagy buliba vinni is praktikus.

Az ötletért egészen Londonig szaladtam, ott ettem ilyet az egyik szendvicsezőben. Ezek a londoni szendvicsezők egyszerűen fantasztikusak! Minden frissen készül, nagyon jó minőségű alapanyagokból és rengeteg zöldséggel. Az ízeket, fűszereket ezer felől csipegették fel, van tojássaláta meg tex-mex tekercs. Vannak hagyományos browniek, meg mindenféle csírás saláták. És persze isteni smoothiek (gyümölcsturmixok). Egyetlen aprócska bökkenő volt csak, hogy ez a minőség valami elképesztően drága, de az angolok és a turisták szemlátomást ilyesmin élnek és persze fél literes tejeskávékon. Decaf, szójatejes. Természetesen.

Szóval a saláta úgy 6-8 főre: 1 kisebb sütőtök, 1-2 chili, 1 kisebb lila hagyma, 1 doboz csicseriborsó konzerv, 1 zöldcitrom leve, 2 evőkanál szójaszósz, 1 gerezd fokhagyma, ujjnyi gyömbér.

A recept:
A sütőtököt meghámoztam, 2-3 centis kockákra vágtam. Kevés olajon megpirítottam, aláöntöttem egy pici vizet, hogy puhuljon is. A gyömbért, fokhagymát lereszeltem, a chilit, a hagymát meg felkarikáztam, kockáztam. A hozzávalókat jó alaposan összekevertem és 1 órát pihentettem.