Meleg cukkinis kacsamájsaláta a Két cica konyhájából

Miután alaposan átolvastam a Két cicával fémjelzett szakácskönyvet, elhatároztam, hogy főzök is belőle valami finomat. Egy forró nyári nap vacsorájához pont jó ötletnek tűnt egy melegen fogyasztható, sok zöldséges saláta.
Végül persze itt is történtek átalakítások, sajátos barkácsolások a recepttel. Remélem Ildikó nem bánja nagyon. Lentebb mutatom az eredeti receptet is :)

Hozzávalók 2 főre:
30 deka kacsamáj, 1 közepes cukkíni, 1 főzőhagyma, 4-5 szem csiperke gomba, 2 evőkanál olíva olaj, 1 dl barnasör, csípősségtől függően pár csipet chilipehely, só, bors.

Elkészítése: Minden hozzávalót körülbelül egyforma méretű kockákra vagdostam. Ez azt jelenti, hogy például a cukkínit hosszában félbe, majd kb. 3 centis karikákra vágtam. A gombafejeket negyedeltem. Ugyanígy a hagymát is, amit aztán rétegeire szedtem.

A serpenyőben felforrósítottam az olajat. Először a májat és a gombát adtam hozzá, kevergetve pirítottam 2 percig. Aztán következett a cukkíni és a hagyma. Kicsit átforgattam, hogy piruljon. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a chilit is. Ebből mindenki magad döntse el, hogy mennyit bír el. Nálunk az éppen, hogy érezni mérték a megfelelő.

Végül felöntöttem a sörrel. Nagy lángon addig forralom, míg a sör teljesen elpárolog és egy kicsit még pirítom így is a zöldségeket, májat.

Az egész nem vesz igénybe többet úgy 20 percnél a szeleteléssel együtt. És már készen is van a vacsora!

Az eredeti recept a Receptek a két cica konyhájából című szakácskönyvből:


Meleg cukkinis kacsamáj saláta endíviával és  paradicsommal

 

Hozzávalók: 1 kisebb, hízott kacsamáj; 1 karikára vágott lilahagyma; 1 kisebb cukkini; 1 endívia saláta; olívaolaj, csípős csili szósz; só; frissen őrölt fekete bors.

A felszeletelt kacsamájat megborsozzuk, és néhány órára csili szósszal kevert olívaolajba pácoljuk. A wokba a páclével együtt öntjük, hozzáadjuk a lilahagymát, és gyorsan átsütjük, majd egy tálra szedjük.

 

A visszamaradt olajban megsütjük a karikára vágott cukkinit is, végül a tányérokra helyezett endívia ágyon tálaljuk adagonként, paradicsomszeletekkel.

 

A végén sózzuk és ízlés szerint borsozzuk. Közvetlenül fogyasztás előtt készítsük el!

 

Valódi májpástétom

Szeretjük mi a bolti, meg persze a piaci kenőmájasokat is, csak attól valahogy mindig lelkifurdalásom támad, hiszen ki tudja mi minden került bele a gyártás folyamán. Ha így készül, legalább nagyjából ellenőrizni tudom a hozzávalókat és ki tudok hagyni sok-sok gyanús E-t. Úgy is mondhatnám, hogy ez a hagyományos recept, amit már a nagymamám is készítette annó és mi lelkesen fogyasztottuk.

Eddig még senki sem panaszkodott erre a változatra, sőt! Kellemesen füstös íze lesz, ha füstölt szalonnát használunk és a rozmaring sem tesz neki rosszat. Ha azt túl aromásnak tartom, akkor esetleg majorannával helyettesítem.

Az alaprecepthez fél kiló csirkemájat használok, de bátran duplázható. Így is viszonylag nagy adag, olyan “négy felnőttnek bőven elég vacsorára” mennyiség.

Hozzávalók: 50 dkg csirkemáj (szív nélkül), 10 dkg húsos szalonna, 1 kis fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál kacsa-, liba- vagy sertészsír, 1 dl konyak (vagy akár valami jóféle, de nem túl aromás pálinka), 2 ág rozmaring, só, bors.

Elkészítése: Minden hozzávalót felkockáztam. A májat, szalonnát olyan 2-3 centis darabokra, a hagymát és a fokhagymát minél apróbbra.

Mély serpenyőben zsírt melegítettem és a fenti hozzávalókat beleszórtam. Gyakran kevergetve, forgatva megpirítottam. Főleg a májjal törődtem, hogy az ne maradjon nyers. Amikor ezzel megvagyok, ráöntöttem a konyakot és nagy lángon elpárologtattam.

Ez után melléteszem a rozmaring ágakat is, de nem szedem le róla a leveleket. Egy kicsi vizet öntök a máj alá még és lefedve még úgy 15 percig párolom. Ez talán túlzás, de azt szeretem, ha tényleg jól átfő.

Amikor kész, hagyom egy kicsit langyosodni. A rozmaringot kiszedem, de az összes többi hozzávalót együtt pépesítem.

Nekem ehhez csak egy botmixerem van, de éles pengéi viszik a cuccot. Ledarálni is lehet, ha valaki úgy szereti és egy kis tejszín vagy vaj még kerülhet bele lazításnak. Szerintem ez már felesleges.

Orosz rizssaláta

Ott árválkodott az a kis maradék rizs a frizsiben. Olyan bánatos, kerek szemekkel nézett rám, hogy végül megszántam. Alaposan átnyálaztam a netet rizssaláta után kutatva, de sehogy se találtam fogamra valót. Végül az itthon talált hozzávalókból alakult ki egy változat - szokás szerint.

Hogy mitől orosz? Mondjuk a vodkától, kaportól, nem is tudom. De ettől még jó, sőt nagyon jó!

De a legjobb az egészben az volt, hogy a srácok mennyire rácsaptak a nyelvre. Nagyon ízlett nekik, főleg hogy beadtam nekik, hogy ez az Angry Birds főszereplőinek - a zöld disznóknak a nyelve. Egyébként akár meg is kérdezhettem volna a hentest, mert még az is lehet, hogy becsaptam szegény kőcöket és orvul marhanyelvet etettem velük.

Hozzávalók 1-2 személyes adaghoz: 10 dkg puhára főzött rizs, 1 kanál majonéz, 1 kanál tejföl, 1 kanál citromlé, pici reszelt ciromhéj, 1 kiskanál aprított, szárított kapor, 1 kanál vodka, 3-4 csemegeuborka, 10 dkg főtt-füstölt nyelv, 1-2 szál zöldhagyma, só, bors.

Elkészítése: A majonézt, tejfölt, vodkát, fűszereket, citromlét jól kikevertem. Beleforgattam a lehűtött rizst.
Az uborkát, hagymát, húst vékonyan felcsíkoztam. Ezt is a rizshez adtam. Behűtve tálaltam.
A tetejére szórtam még pár csíkot a nyelvből, olyan szép színe volt.

A legjobb bulikaja

Imádom, egyszerűen imádom! Bármennyit meg tudnék belőle enni és úgy vettem észre ezzel mások is így vannak. Elkészítése a világ legegyszerűbb dolga, csak sok türelem és maszattűrési képesség szükséges hozzá.

A múltkor 8 emberre 70 dkg csirkemájat vettem, meg 20 dkg nagyon vékonyra szelt bacont. A májakat darabonként 3-4 csíkra vágtam és mindegyiket fél-fél szalonnába tekertem. Tepsibe rakosgattam őket egymás mellé és kb 20-25 perc alatt pirosra sütöttem őket a sütőben.

Mivel maradt pár csík szalonna, fogtam egy csomag aszalt szilvát, mindegyik szilva közepébe füstölt sajtot dugdostam és azt is szalonnába tekertem. Szintén megsütöttem.

Az a jó, hogy nem kell forrón enni, langyoskásan is isteni.

Készült mellé lilahagyma lekvár is, de arról majd máskor. (Bár igazából csak rengeteg lilahagyma, 1 kanál cukor, kevés só és 2 dl vöröbor kell hozzá.)

VKF! Menü gombákkal

Tényleg csak pár éve vagyunk jóban, én és a gomba. Nagyjából azóta, hogy felfedeztem a konzerv sampinyonok kívül is van élet, de még milyen élet! Vargánya, kucsmagomba és rókagomba. Ezek lettek azóta a kedvenceim. Így aztán nem is volt nehéz egy egész menüsort alkotnom, csupa gombás étellel, az aktuális VKF! kiírásra. Ha Alíz azt mondja, hogy minden gomba jó gomba, akkor higyjünk is neki.

Illetve az édességnél elakadtam: szarvasgombás csokitortát terveztem, de végül rájöttem, hogy akárhogy igyekszem is, a szarvasgombát egyszerűen nem tudom megszeretni. Még nőnöm kell ehhez a feladathoz.

Raguleves vargányával

Húslevest főztem, csirke aprólékot, répát, petrezselyemgyökeret, hagymát főztem puhára sóval, borssal ízesített vízben. Leszűrtem. A zöldségeket apróra vagdostam, a hús bőrét lehúztam, kicsontoztam és szintén felkockáztam.

A leszűrt húslevesbe beleszórtam a felvagdosott hozzávalókat, illetve kb. 10 deka borsót és felkockázott vargányagombát. 1 csapott kanál lisztet és 2 kanál tejfölt elkevertem, hozzáöntöttem 1 merőkanálnyit a levesből, majd visszakerült az egész a levesbe. Beforraltam. Tálalás előtt még egy jó adagnyi friss petrezselyem zöldjét is szórtam a levesbe.

Báránymáj tákronyos, szőlős rókagombával

Két serpenyőt használtam. Az egyikben 2 kanál zsíron, alacsony lángon megsütöttem a kb. 1-1,5 centi vastagra szeletelt báránymájat.

A másik serpenyőbe, szintén pici zsírra dobtam 1 kis fej nagyon apróra kockázott hagymát. Megsóztam és üvegesre pároltam. Felöntöttem 2 kanálnyi konyakkal. Amikor elpárolgott az alkohol, beleszórtam két maréknyi megmosott rókagombát, egy maréknyi felezett, magozott szőlőt. Összeforgattam, pár perc alatt megpirítottam. Végül sok friss tárkonnyal és frissen őrölt borssal is ízesítettem.

Szélesmetélttel tálaltam.

A blogomon egyébként nincs túl sok gombás recept, de azok egytől egyig elég jól sikerültek, úgyhogy csak azt tudom mondani, érdemes kísérletezni az erdei gombákkal.

Májas rizspiláf

Mélyen egyetértek a Hungarian Nouvelle Cuisine blog írójával abban, hogy a piláf-jellegű étel sokkal közelebb áll a helyi néplélekhez, de legalábbis az én gyomromhoz mindenképpen. A rizseshús puha, nem ragacsos rizsszemei sokkal kedvesebbek ínyemnek, mint a rém bonyolultan készíthető, ezer szabállyal nehezített, roppanós rizsszemekkel tarkított rizottó.

A piláf elnevezés az oszmánokkal jött errefelé, tulajdonképpen egy rizses egytálétel gyűjtő elnevezése. Magam részéről úgy csinálom, hogy mindent bepakolok a nagy serpenyőbe, pirítom, felöntöm, letakarom és készre főzöm.

Kissé terjengősebben ez a májas piláf receptje 4 nem túlságosan éhes személy részére:

1 póréhagymát felkarikázok, keresztben is felvagdosom, hogy pici darabok legyenek. 30 deka kacsamájat (lehet csirke-alkatrész is) nagyobb falatnyi darabokra vagdosok. Mély, fedéllel is rendelkező serpenyőmben forrósítok 2 evőkanál olajat, rádobom a hagymát, májat meg 2 lereszelt fokhagyma gerezdet. Sózom és kevergetve megpirítom.

3 dl rizst szórok a májhoz, pár percig így szárazon kevergetem, hogy a rizs is átmelegedjen. Ekkor öntöm fel 6 dl vízzel (persze húslevessel még finomabb lesz). Beleszórtam még 2 evőkanálnyi vöröslencsét (elhagyható, de isteni finom). A fűszerezést amolyan arabos-törökösre vettem: fahéj, római kömény, bors. Naná, hogy nem bírtam magammal, és egy szűk maréknyi mazsolát is szórtam bele - ettől egészen fantasztikusan gazdag lesz az egész.

Még egyszer átkevertem az egészet, lefedtem és alacsonyra vettem a lángot.

Körülbelül 20 perc alatt puhára párolódik a rizs, felszívja a vizet és finom ízes lesz. Tálaláskor egy csomó friss petrezselymet szórtam rá. Egy kis menta vagy koriander levél se árt neki, sőt sűrű joghurtot is adhatunk hozzá.

Randa

De most komolyan. Azt hiszem ennél randább étel nem sok van. Lehet, hogy egy profi még ezt is le tudta volna úgy kapni, hogy vonzó legyen, nekem ennyire futotta. Amiért mégis megmutatom, az a tény, hogy nagyon-nagyon ízlett! Aki annyira szereti a májat, mint én, érdemes megpróbálkoznia ezzel a negyed órás fogással.

Resztelt máj paradicsommal és borsóval

Mi került a 2 személyes adagba? 30 deka csirkemáj, 1 kis hagyma, 10 deka borsó, 4 evőkanál paradicsompüré, 1 kiskanál morzsolt zsálya, olaj, só, bors.

Hogyan készült? A májat falatnyi darabokra vágtam, a hagymát pedig egészen apróra kockáztam. 2 evőkanálnyi olajon egyszerre pirítottam meg a májat és a hagymát. Hozzákevertem a paradicsompürét meg a borsót, fűszereztem és fedő alatt még 10 percig pároltam.

Játék az ízekkel és az idővel

Játszottam egy kicsit az indexes Könyvesbloggal. Íme az eredmény, egy 300 éves recept mai köntösben.

A legszembetűnőbb, hogy ezeket a régi recepteket igencsak nehéz a mai ízléshez, étkezési szokásokhoz hozzápasszintani. Amit olvasunk, az eleve a leggazdagabbaknak szóló szakácskönyv, feltételezem, hogy a pórnép akkor sem ilyesmit evett, hanem kásán és málén tengődött nap, mint nap.

A különleges fűszerek ma már ugyan sokkal könnyebben hozzáférhetők, akár a sarki közérben is szerethetünk sáfrányt meg gyömbért, más hozzávalók viszont egyszerűen elérhetetlenné váltak a budapesti halandók számára. Faluhelyen talán még ma sem nagy kunszt sertéshártyát felhajtani, de a székesfővárosban ez lehetetlen küldetésnek tűnt. Itt aztán az általam választott recept egyik kulcsfontosságú eleme esett ki a láncolatból, de talán mindenki megbocsátja, hogy a következőkben saját kreatív értelmezésem olvasható. Egyetlen mentségem talán az lehet, párszáz év távlatában a konyhatechnológia és szokások már annyira megváltoztak, hogy a pontos rekonstrukció szinte lehetetlen, illetve számomra túlzott erőfeszítést kívánt volna.

Saját, kerámia főzőlapos konyhámba importáltam tehát az akkori ízeket és még így is fejest ugrottam a sötétbe, hiszen csak halovány elképzeléseim lehettek a végeredmény mibenlétéről. Érdekes lett, szokatlan, de végül is teljesen elfogadható, ehető.

Máj savanykás mártással

A receptben ajánlott borjú vagy báránymáj helyett csak sertésmájat sikerült a közeli hentesnél felhajtani, így aztán ezzel az olcsó, ám neheze kezelhető hozzávalóval kísérleteztem. A daráló most a szekrényben maradt, igyekeztem a legélesebb késem felhasználásával a lehető legapróbbra metélni a nevezett belsőséget. Kevertem hozzá egy tojást és egy szelet kenyér belét, előzetese apróra tépkedve. Fűszereztem őrölt borssal, gyömbérporral és őrölt szegfűszeggel is.

Mivel ugye a sertésháló is kimaradt – ebbe kellett volna betekerni a májas vagdalékot, mint tölteléket – csak reménykedni tudtam, hogy a tojásos máj egyben marad így is. Vajban sütöttem, de mikor meg akartam fordítani, darabjaira hullott. És így is maradt. Eredetileg az összesütött májat fel kellett volna vagdalni „vertrece” szerűen. Ahogy utána néztem, ez ma egy savanykás, erdélyi eredetű ételt jelent, akkoriban viszont inkább a nyárson egészben megsütött, majd felszeletelt húsra utalt. Szóval a szeletelés is kimaradt.

Szintén eltekintettem a mandulás morzsába panírozott borjúhús, illetve apró madarak „közibe sütésétől”, egyszerűen azért mert csak két személy részére készült a vacsora, nem szerettem volna túlzásokba esni.

A mártás – a könyv szerint a leve – tartogatta számomra a legnagyobb izgalmakat. Vettem tehát nagyjából 2 deci házi vörösbort, amolyan cuvée-t, amikor felforrt, beleszórtam a mazsolát és a fagyasztóból előkapott ribizlit. Mindkettőből úgy egy-egy markényit használtam fel és közben erősen reméltem, hogy a tengeri szőlő alatt ténylegesen ribizlit értett a szerző, minden esetre nekem jó ötletnek tűnt.

Fűszerezésül bors, gyömbérpor, szerecsendió, szegfűszeg került bele. Ezekből általában fél-negyed kiskanálnyi elegendőnek tűnt. Csorgattam bele evőkanálnyi mézet is, illetve ugyanennyi citromlét és balzsamecetet. Amikor a mazsola és a ribizli jól szétfőtt, belemorzsoltam egy szelet kenyeret és két evőkanálnyi, mozsárban megtört, hántolt mandulát. Már sokszor olvastam arról, hogy régen liszt helyett kenyérrel és magvakkal sűrítették az étket, de eddig nem próbáltam. A végeredmény egészen selymes lett, ugyanakkor a mandula miatt kicsit ropogós. Talán több folyadékkal és kevesebb kenyérrel, illetve a végén leszűrve jobban megfelelne a mai elvárásoknak ez a szósz.

Mindent egybevetve a máj nem hozott különösebben lázba, jó kis resztelt máj kerekedett belőle. A mártás viszont nagyon izgalmas lett, pont egyensúlyban az édes, gyümölcsös és az ecetes, savanykás ízekkel. A só, amit a recept nem említ, nagyon hiányzott, így aztán bőszen sóztuk is, mielőtt megettük volna. Mivel köret említésére szintén nem tér ki a leírás, jófajta házi kenyeret ettünk hozzája.

VKF! Belsőséges óda

Két hete lapozgatok szakácskönyveket az elmúlt száz évből. Közben élem a szokott virtuális, azaz bloggolós és fórumozó életemet is. Ha valahol kibontakozik egy igazán heves vita, szinte biztos, hogy előbb utóbb felbukkan az érvelés, ami az egykor volt "normális" világot méri a mai körülményekhez.

Sohasem tudom eldönteni, mi a célja és értelme az ilyen összehasonlításoknak. A régiek akkor éltek, mi meg ma. Most van mikró meg turmixgép, mosogatógép és mélyhűtött zöldségek. Persze titokban, romantikus lelkem minden rezdülésével én is megsiratom időnként azt a régi normális világot, amikor még az állatok minden porcikáját fel kellett használni, a szarvától a farka bojtjáig.

És ilyenkor azt sem tudom megállni, hogy ne idézzem meg a Nagyi szellemét. Hiszen neki még volt fogalma arról, hogyan nyúljon hozzá ahhoz a szürkés nyálkás halomhoz, amit jobb helyeken tüdőnek neveznek. Persze tésztát is gyúrt, de erről majd máskor.

A foszló szélű, évtizedek zsíros konyhai levegőjét magukba ivó, pecsétes, barna lapok az álmodozás mellett inspirációt is jelentenek. Velőskolbász? Tárkonyos tüdőkása leves? Kacsa és libavér hagymával sütve? Párolt marhanyelv vadas mártással? Rántott borjúláb? Velős palacsinta? Májpuding? Na, itt már a férjem is némi utálkozással kérte a felolvasás megszakítását.

Pedig a pacalt, a különböző hurkákat még nem is vettem számba. Akaratlanul is eljutottam a disznóvágáshoz és persze a jó öreg kocsonyához. A disznó legeslegpuhább húsával, amelyet Apu órákon keresztül farigcsált: a pofáról!

Forgatom azt a hártyavékony, de géppel írt papírt, amin Édesmama 1947-es jegyzetei szerepelnek a disznóvágásról. Sok felkiáltójellel és aláhúzással szerepel, akkurátusan, mennységekkel és fortélyokkal az egész folyamat. Hogy a hagyma elveszi a bélszagot. És felsejlenek azok a fázós, hószállingózással tarkított decemberi hajnalok.

Valami diadalmas, vad öröm, ahogy a kés végighasítja a hasfalat. Vért, májat, tüdőt és agyvelőt enni mélységesen ősi, félelmetesen emberi. Benne van az évezredes ragadozósors, a vadászatok és a jószágnevelgetés mélysége, a nyers, még meleg hús ruganyos tapintása. A trancsírozás extázisa.

Belsőséget enni, még így, a mai steril körülmények között is jelent valamit. A vákumcsomagolt máj, talán már nem üzen sokat, de az ízében még ma is benne van az ember diadala, aki győz és szerez.

Pástétom nyelvből

Amikor olvastam az aktuális kiírást, valahogy sejtettem, hogy a májak és pástétomok terítik be az étert. Valójában magamból indultam ki, nekem is ez az első számú kedvencem.

Aztán a piacon szembe jött velem egy nagy halom nyelv, szép csinosan egymásra rakosgatva, több tucat. Kissé megszeppenve kértem 1, azaz egy darabot, reménykedve, hogy kezdeni is tudok véle valamit.

Először a mélyhűtőben "pácoltam" egy hétig, amíg kiokoskodtam, mi is történjen azután, hogy a könyveim tanúsága szerint úgy két órán keresztül főtt az ominózus, csupa izom szerv. Nos, régimódi pástétom lett belőle, aprócska, szilikonos muffinformákban megsütve, hiszen mégis csak 2000 után vagyunk.

Pástétom nyelvből

Mi kell hozzá, hogy egy két személyes mini adagra éppen, hogy fussa? 1 marhanyelv, szemes bors, borókabogyó, 1 evőkanál tejföl, 1 kisebb tojás, só, bors és szerecsendió, plusz hat szép szelet húsos szalonna.

Hogyan készül?

A nyelvet tehát két órán keresztül főztem, szemes borssal és borókabogyóval bőven teleszórt vízben. Aztán hagytam kihűlni, majd megpróbáltam lehúzni róla a cuccot, a borítást, vagy - minek is nevezzem - felesleges részeket. Nos, ez nem ment túl egyszerűen, talán jobb lett volna, ha tényleg betartom az utasításokat és negyed óra főzés után megállok, lehúzom és folytatom a dolgot. Így kénytelen voltam egy éles kést is segítségül hívni, de végül megoldottuk az ügyet és egy szép darab, illatos tiszta hús mehetett darabolásra.

Itt megint nem sikerült betartanom az előírásokat, hiszen a robotgépemnek pont a daráló a gyenge pontja. Valójában egyáltalán nem működik. És naná, hogy pont ezért választottam ezt a modellt. Így aztán darálás helyett turmixoltam a felkockázott húst, rögtön hozzáadva a tejfölt és a tojást is. Szép krémes, pépes lett. Alaposan megfűszereztem frissen őrölt borssal és szerecsendióval. A sóval csínján bántam, mert a köré tekert szalonna eléggé sót hozott a házasságba.

A muffinformákat kibéleltem szalonnacsíkokkal - alulra és oldalra is került belőle, végül megtöltöttem a nyelvkrémmel. Csak háromnegyed órán keresztül sütöttem a sütőben, nem pedig gőzöltem két órát, ahogy az őzgerinc formába töltött rendes pástétomokkal bánni illene.

A végeredmény? Egész jó, de azon még töprengek egy ideig, hogy vajon megérte-e ez a sok macera.

Lila máj-saláta

Az idén valahogy minden korábban van. Vagy csak túl gyorsan múlik az idő? A piacon már roskadoznak az asztalok a szilvától, szőlőtől, sőt füge is van. Pedig ezek nekem az őszt jelentik, annak minden pompájával, gazdagságával.

Persze nem bírtam ki és vettem némi szilvát. Halkan jegyzem meg, hogy talán még hagyni kellett volna néhány napig a fán himbálódzni, hogy úgy isten igazából beérjen, de sebaj, egy különleges mártás alapanyagaként szépen betöltötte a neki szánt szerepet.

Azt is töredelmesen be kell vallanom, hogy ezt az ételt kétszer készítettem el, egyszer a kacsa mellé, máj nélkül. Aztán egyszer májjal és balzsamecettel. Nos, most a kettő tapasztalatai alapján kiforralt legtökéletesebb összeállítást osztanám meg a nagyérdeművel.

Szilvás forró saláta

Mi kell hozzá, hogy 2 személy jóllakjon? 0,5 kiló csirkemáj, 2 evőkanál olívaolaj, 2 fej lilahagyma, 5-6 szem szilva, 1 deci vörösbor, só, bors, őrölt rozmaring és fahéj, méz.

Hogyan készül? A hagymát keresztben félbevágtam, majd olyan vékonyan karikáztam fel, ahogy csak tudtam. A szilvát miután megszabadítottam a magjától szintén hosszanti csíkokra metéltem. A májat nagyobb darabokra vágtam.

Egy mély serpenyőben olajat hevítettem és a májat minden oldalról átsütöttem, majd kiszedtem. A maradék olajba szórtam a hagymát és kevés sóval addig kevergettem, míg elkezdett megpuhulni. Ekkor hozzáadtam a szilvát és egy ideig együtt pároltam. Felöntöttem a vörösborral és megfűszereztem. Amikor a mártás kicsit összesűrűsödött, tehát a bor nagy része elpárolgott, visszatettem a májat és végül a mézet is rácsorgattam.

Néhány szelet sokmagvas kenyérrel tálaltam. Magam részéről még egy pici brie sajtot is ettem hozzá, de ez talán már túlzás. A harmónia viszont egészen elképesztő: a szilva és a majdnem karamellizálódott hagyma édessége, amit kiemel a méz és a bor aromája és a cseppet sem tolakodó fűszerek. Ráadásul a puha, de gazdag máj. Naszóval, ilyeneket vacsorázunk mostanában.

A borospincéből: A drágám kedvenc borboltjának, a Karaffának tulajdonosa a Vylyannal saját cuvée-t készítetett, amely Meditáció név alatt fut. A 2005-ös palackba Villányi Cabernet Sauvignon és Syrah került. Elképzelni sem tudok kellemesebb kombinációt és jól illik a fenti ízekhez is.

Még egy kis kelet

Akadnak olyan esték, amikor csak úgy összedobok valamit, meglepően jó eredménnyel. Ezt az étket nem merném kínainak nevezni, hiszen csak a szójaszósztól és a gyömbértől lett keleties íze. Ehhez pedig pont jól passzol az üvegtészta, amit mint megtudtam mungóbabból készítenek, bármi legyen is az.

Mi kell hozzá? 30 deka csirkemáj, 1 csokor újhagyma, 1 kisebb cukkíni, 1 pritamin paprika (szép piros), szójaszósz, üvegtészta, olaj.

Hogyan készül? A májat falatnyira kockáztam, a zöldségeket pedig csíkokra vagdostam. Két evőkanálnyi olajon megpirítottam a zöldségeket, majd felöntöttem némi szójaszósszal az íze miatt.

Egy másik serpenyőben a májat pirítottam meg, közben pedig forró vízbe mártottam és 2 perc után leszűrtem a tésztát. Végül az összes hozzávalót tányérra halmoztam és ki-ki még locsolhatott magának rá némi szójaszószt.

A borospincéből: Hozzá pedig szerintem nagyon-nagyon jól passzolt a drágám rajnai rizling vadászatának újabb zsákmánya. Ő ugyanis fejébe vette, hogy talál legalább egy olyan magyar gyártású rajnai rizlinget, ami ízlik nekünk - jó bor. Nos, a Szent György Borház palackjában egy gazdag, mézes szőlő illatú bor lapult, kiegyensúlyozottan savakkal kényeztető, egyáltalán nem édeskés halványsárga finomság.

A drágám szerint is jó a bor, de azért ez nem az az igazi rajnai. A keresés folytatódik.