A következő címkéjű bejegyzések mutatása: babakonyha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: babakonyha. Összes bejegyzés megjelenítése

Kókusztejes-vaníliás meggyleves

Nagymamám nyaranta sokszor készített jéghideg, fahéjas meggylevest. Ő tejföllel, liszttel habarta és tényleg isteni volt. 

Én most egy sokkal egyszerűbb, talán egy picit diétásabb változatot készítettem. Leturmixolva nyugodtan adható egyébként babakajaként is már a hozzátáplálás első évében, hiszen semmi olyasmi nincs benne, ami ártana. 



Hozzávalók 4 adaghoz: 1 csomag (fél kiló) fagyasztott, magozott meggy, 1 csomag vaníliás cukor, 1,5 dl kókusztej, cukor ízlés szerint. 

Elkészítése: Ehhez a recepthez általában fagyasztott meggyet használok, mert így egész évben hozzáférhető és nem kell a magozással foglalkozni. 
A meggyet vaníliás cukorral és 1-2 kanál cukorral megfőzöm. A legvégén belekeverem a kókusztejet és hagyom teljesen kihűlni. A legfinomabb, amikor már-már jéghideg a hűtőből kivéve. 

Ha pedig vágysz egy kis hedonista életérzésre, akkor természetesen mehet a tetejére egy kis tejszínhab vagy vaníliafagyi :)

Vanília pudingos tejberizs

Különleges, mégis rendkívül egyszerű elkészíteni. Érdemes neked is kipróbálni így a tejberizst legközelebb!




Hozzávalók: 1 bögre rizs, 1 bögre víz, 3 bögre tej (lehet, hogy több fog kelleni a rizstől függően), 1 csomag vaníliás cukor, 2-3 kanál cukor, fél csomag vaníliás pudingpor (kb. két csapott kanál). 

Elkészítése:
Egy bögre rizst először egy bögre vízben elkezdek főzni. Beleszórok 1 csomag vaníliás cukrot és 2-3 kanál cukrot. Amikor felszívja a vizet, mindig annyi tejet öntök hozzá, ami ellepi és időnként megkevergetve kis lángon főzöm. Amikor már puha a rizs, a bögrében még egy adag tejet kikeverek fél csomag vaníliás pudingporral. Hozzáöntöm és sűrűsödésig kevergetve főzöm. 

Ha van otthon, akkor isteni hozzá egy kis eper vagy málnalekvár. 

Lackfi János: Paradicsomleves betűtésztával

 
 
Mivel eteti a gyerekeit lefekvés előtt a gasztroblogger? Hát paradicsomlevessel!
 
Lackfi János versei ebben a könyvben egytől-egyig az olyan híres-hírhedt ovis-sulis kajákról szólnak, mint a főzelékek, nudli, ovis tea meg a tojásleves. Mindet ismerik a gyerekek, pedig viszonylag ritkán van nálunk Mackó sajt meg zsíros kenyér. Az oviban úgy tűnik évtizedek óta változatlan a menü, mindig ugyanazok az ételek térnek vissza, így minden generációnak azonos élményei lehetnek és jókat lehet közösen kacarászni rajta.
 


 

 
A versek nem csak önmagukban versek, hanem egy-egy történetet vázolnak fel. A pizza a holdból készül és rakétával lőjjük fel rá a hozzávalókat, hogy aztán az egész világ jól lakjon. Nekem és a gyerekeknek is nagyon tetszettek a gondolattársítások, ahogy egy egyszerű, unalmas ételtől eljutunk egy egészen mesés-izgalmas világig. Fasírton lovagolni például mennyire királyság!
 

 

Külön említést igényelnek a rajzok is, amelyeket Megyerei Annamária készített. Ezek nem egyszerű illusztrációk, hanem az egész oldalt beborító önálló alkotások, amelyek keretbe foglalják a szövegeket.
Mi úgy olvastuk a könyvet, hogy először mindig a képek alapján megpróbáltuk kitalálni, hogy vajon miről szól a történet. Mindig nagy nevetés lett a vége és a legritkább esetben találtuk ki Lackfi János gondolatait előre. :)

A könyv elsősorban ovis korúaknak szól, az 5-6 éveseknek tökéletes szórakozás. A "nagy" iskolásoknak már néha ciki lesz, de azért még őket meg lehet nevettetni egy-egy fogással. Most pedig, hogy nemsokára újra kezdődik a suli-ovi, mindenképpen érdemes lesz felidézni a jó öreg menzás fogásokat.

Amint látszik, én is kedvet kaptam a menzás ebédhez, így nálunk például paradicsomleves volt szigorúan betűtésztával és tejbegríz kakaószórással :)

Kukoricás csirke



Nos, az én gyerekeim valószínűleg csodalények. Állítólag egy ilyen kaját szinte bármilyen kisded örömmel belapátolna. Nálunk meg ez úgy zajlott, hogy egyik csak a húst ette, a másik meg csak a kukoricát. Anya meg válogassa szét, ha már volt olyan bolond, hogy összekeverte őket.

Ha kiszedünk belőle egy kis adagot mielőtt még belekerül a tejszín meg a mustár, akkor akár már 10 hónapos gyerek is kaphat belőle. Persze nekik nem árt leturmixolni.

Pedig igazából nagyon finom kis ételről van szó, ki lehet próbálni.

Hozzávalók: 1 csirkemell filé, 1 kis kukoricakonzerv, 1 kis hagyma, 1 kanál vaj, 2 tejszín, 1 kanál mustár, 2-3 kanál reszelt parmezán, 1 kiskanál morzsolt tárkony, só, bors.

Elkészítése: A húst felkockáztam olyan 2-3 centis darabokra. A hagymát nagyon apróra vágtam. Felmelegítettem a vajat, azon megpirítottam a hagymát, majd félretoltam. Hozzáadtam a hús és fehéredésig pirítottam. Felöntöttem 1 dl vízzel, fűszereztem és felfedve puhára pároltam.
Amikor a hús már teljesen puha volt, hozzákevertem a többi hozzávalót. Még egyszer felforraltam, hogy minden átmelegedjen és már ehettük is.

Répás, diós muffin



Gyors, egyszerű és nagyon gyerekbarát. Úgy másfél éves kortól már adnám a dedeknek, amikor már jól kézbe tudják fogni és elrácsálni a finomságokat. Ez a tészta valahogy nem is morzsálódik nagyon, viszont egy kicsit zsíros lesz tőle a kezük, de ezen egy kézmosással lehet segíteni, mielőtt a bézs kanapé felé vennék az irányt.

Mércének én a joghurtos poharat használtam, ami kb. 2 dl. A keverőtálba beleöntöm először az 1 pohár joghurtot, 2 tojást, 1 pohár cukrot, 1 kiskanál fahéjat. Ettől lesz finom illatos. Ezeket a hozzávalókat jól kikeverem, teljesen simára. Hozzáöntök 0,5 pohár olajat. Újra alaposan elkeverem. Nem szükséges mixert használni egy kanál, vagy kézi habverő is alkalmas ehhez.

Lereszelek egy jó méretes répát, elég a reszelő durva fokán is.

2 pohár lisztet, fél csomag sütőport lazán összekeverek, majd hozzáadom a tojásos-joghurtos keverékhez. Összekeverem, de nem kell túlzásba vinni, mert minél tovább keverem, annál keményebb lesz a tészta.
Hozzáadok még 5 dkg durvára vágott csokit és ugyanennyi szintén durvára vágott, vagy mozsárban összetört diót is.

9 nagy muffinpapírba kanalaztam a masszát. Jól megnő miközben sül, úgyhogy nem kell telerakni.
Kb. 20 percig szoktam sütni a 180 fokos sütőben.

Sütőtökös kókuszgolyó


Az Ízek és érzések gasztro-magazin szemlélete nagyon tetszik nekem. Legutóbb a kókuszgolyójukon akadt meg a szemem: zabpehelyből, sütőtökből gyúrták és amaranttal ízesítették. Nos, én nem mentem ilyen messzire, de egy fél sütőtököt így is sikerült megetetnem a gyerekekkel. Észre se vették.

Családunkban most éppen a kókuszgolyó mánia kitörésének szemtanúi lehetünk. Minden héten készítenem kell egy adagot. A lelkes segítők pedig hengergetik és kókuszban fürösztik a golyókat. Tiszta élvezet az egész.

Ledaráltam 1 csomag (180 g) sima háztartási kekszet. Megsütöttem egy kisebb sütőtök felét, húsát villával simára nyomkodtam. Hozzákevertem a kekszet, 2 kanál kakaót, 5 deka kókuszreszeléket. Az egészet jól összegyúrtam, golyókat formáltam a masszából, amit kókuszreszelékbe forgattam.

Elég édes lett, nem igényelt sem folyadék, sem cukor hozzáadást.
Cicaasztalra: Igazi gyerekbarát étel, készítése és fogyasztása is. Igaz, kicsit potyog a kókuszreszelék, de ennyi nálunk még belefér. Másfél éves kortól, amikor a baba már jól majszolja a kezébe fogott ételeket, én már adnám is nekik.

A Good Food nemzetközi ízei


A Good Food magazin jó, de a kis négyzet alakú kiadványaik még jobbak. Töményen csak receptek egymás után, százasával. Rövid bevezető, becsült elkészítési idő (általában nagyon rövid) és néhány hozzávaló. Olyan konyha ez, amit a világon bárhol követhet egy háziasszony, feltéve ha elég nyitott a családja. Felfedezhetők itt india, kína, a mediterrán, sőt még a karibi térség ötletei is. A receptek azonban nem autentikusak, hanem egyszerűek és gyorsak. Másrészt viszont a friss hozzávalók, sok zöldfűszer garantálja, hogy mégis jóféle, egészséges kaják kerüljenek az ember bendőjébe.

Citromos, brokkolis csirke

Mi került a wokba? 1 kanál olaj, 1 csirkemell filé, 2 fokhagymagerezd, 400 g brokkoli, 2 dl csirke alaplé vagy víz, 1 kanál kukoricakeményítő, 1 kanál méz, 1 citrom lereszelt héja és leve, 2 kanál szójaszósz, maréknyi kesudió.

Hogyan készült? Az olajat felforrósítottam a wokban. A csirkemellett felkockáztam, 3-4 percig pirítottam minden oldalról, majd kiszedtem és félretettem. Beleszórtam a brokkolit és a fokhagymát. Lefedve puhára pároltam.

Vízben elkevertem a keményítőt, mézet, szójaszószt, citrom héját és levét. A megfőtt brokkoli mellé visszatettem a csirkedarabokat, ráöntöttem a levet és addig kevertem, amíg besűrűsödött. Ez csak pár pillanatot vett igénybe és már készen is voltunk. Már csak a kesudiót kellett rászórni és belekeverni.

2-3 személyes adag, 15-20 perc alatt elkészül. Főztem mellé rizst is, hogy táplálóbb legyen.

A cicaasztalra: A gyerekeim elég válogatósak, csak a natúr dolgokat szeretik. Ezért mielőtt ízesítettem, kiszedtem pár darab megsült csirkemellet meg brokkolit, ők azt ették a rizzsel.
Forrás: Good Food magazine 101 One-Pot Dishes

Húsgombócok paradicsomszószban sütve


Ez a recept úgy keletkezett, hogy valahogy kitaláltam, hogy jó lesz. Az lett. Voltak valami régi emlékképeim, de akárhogy kutattam, nem találtam hasonlót. Így aztán összeraktam magamnak. Azt kell mondanom, a gyereksereg csak úgy falta.

Hozzávalók 3 felnőttnek meg 4 darab 100 centi körüli gyereknek: 70 deka darált marhahús, 1 tojás, 1 zsemle, 1 konzerv darabolt paradicsom, 1 hagyma, 4-5 darab aszalt paradicsom, 2 dl vörösbor, só, bors, bazsalikom, oregano.

Elkészítése: Egy nagy tepsibe öntöttem a paradicsomkonzervet, a vörösbort és beleszórtam a felkockázott hagymát, aszalt paradicsomot. A zsemlét összetépkedtem, vízbe áztattam és kinyomkodtam. A darált hússal összemorzsoltam, hozzákevertem a tojást és fűszereztem. Apró golyókat formáztam belőle és a paradicsomszószba ültettem.

A sütőt előmelegítettem 200 fokra, 35 percig sütöttem a húsgombócokat. A teteje megpirult, de alapvetően jól átpárolódtak a szószban. Mielőtt kivettem volna, úgy 5 percre rászórtam egy csomag mini mozarellát, ami beleolvadt a szószba.

Főztem hozzá vagy fél kiló tésztát is, szuper kis vacsora kerekedett belőle. Összenyomkodva, esetleg turmixolva már akár 9-10 hónapos kortól adható étel. Nem kell megijedni a vörösbortól, mert az alkohol teljesen elpárolog belőle és csak egy finom, gazdag íz marad. Persze ki is hagyható.

Gyors, finom és még egészséges is


Tényleg extragyors és nekem, illetve a gyerekeknek ízlett is. A gyorsaságot jelentős mértékben növeli, hogy fagyasztott alapanyagokkal dolgozok, amiket csak elő kell venni és egymásra pakolni. Persze, ha nekem kellene pikkelyezni a halat, rögtön más lenne a helyzet.

10 hónapos kortól már adható a hal, főleg a szálkamentes tengeriek, úgyhogy nagyon jó gyerekkaja is egyben.


A recept 4 fő részére: fejenként egy-egy 12-15 dekás filézett halszelet (most afrikai harcsát használtam), 1 csomag, vagyis 40 deka brokkoli, 10 deka aromás sajt (például kecskesajt, cheddar, amit szeretünk), só, bors, olaj.

A sütőtál alját egészen vékonyan kikentem olajjal, elrendezgettem a halszeleteket, brokkoli rózsákat. Megszórtam sajttal és nagyon enyhén fűszereztem. 25-30 perc alatt szépen megsül a sütőben, a sajt még ropogós is lesz. A hal ereszt egy kis levet, amiben jól megpárolódik, nem szárad ki.

Főztem hozzá rizst is, az éhenhalás elkerülése végett, természetesen.

Sütőben rántott karfiol


Nos, nem mondhatnám, hogy a karfiol megveszekedett rajongója lennék, de ebben a formában egészen elviselhető. Olyan jó édeskés íze lesz a sütéstől és még a lakás se lesz menza-szagú. A panírozott dolgok sütőben, olaj nélküli sütését már több helyen láttam, nagyon klassz ötlet, nekem bevált.


Sütőben sült, rántott karfiol parmezános bundában


Vettem egy 400 grammos zacskó fagyasztott karfiolt és szobahőmérsékleten hagytam kiolvadni. Ez már eleve rózsáira van szedve és általában a fagyasztás következtében valamivel puhább is, mint ha nyers, egész növényt veszünk.
Paníroztam, azaz lisztbe, sós tojásba és reszelt parmezánnal összekevert zsemlemorzsába forgattam. Az így bundázott karfiol rózsákat sütőlapra pakoltam, 180 fokos sütőbe toltam. Sajnos nem emlékszem mennyi idő múlva, szóval pont akkor vettem ki, amikor ilyen szép pirosak voltak.
Ha nagyon kényeskedni akarnék, akkor azt mondanám, hogy kicsit kiszáradt, de legalább nem úsztunk az olajban.
A gyerekeknek is nagyon tetszik, könnyen ehető, kézbe fogható kaja, ráadásul ugyebár zöldség. Azt hiszem elég sok más zöldséggel is el lehetne játszani ezt a trükköt. A bundához pedig ezerféle lehetőség akad a fűszerezésre.

Egy jó kis indiai


Hú, imádom a spenótot. Na, meg az indiai ízeket. Amikor elkészült ez az étel, arra gondoltam, jobb mint a Govindában, pedig ott eddig mindig azt éreztem, hogy ez tiszta India.

Volt alkalmam 2 hétig Bangalore vendégszeretetét élvezni. Valójában ez nekem 2 hét éhezést is jelentett, mert ott reggel-délben-este, szóval mindig erős, csípős ételeket esznek. Abból pedig egyszerűen sosem tudtam annyit enni, hogy jóllakjak. Viszont cserébe beleszerettem a fűszerek ízvilágába és a csicseriborsós ételekbe. Meg persze a színekbe, a vibráló kavalkádba. Olyan valószínűtlenül más világ az, folyton azt éreztem, hogy ez nem a valóság, hanem valami filben járok éppen, és annyira jól esik megidézni néha.

Ez a változat nem hagyományos recept alapján készült, hanem csak amolyan ötletszerűen, mi van éppen itthon alapon.

Kókusztejes spenót csicseriborsóval

Apróra vágtam 1 kis hagymát, 2 gerezd fokhagymát. Csöppnyi olajon kezdtem párolni, hozzáadtam úgy 25 dkg leveles spenótot, sóztam és felöntöttem 2 dl kókusztejjel. Félbe vágtam pár koktélparadicsomot és azt is beleszórtam. Amikor puha lett a spenót, kiszedtem felét. Ez lett a gyerekeké.

A saját változatomba belekevertem csipetnyi őrölt római köményt meg két csipet garam masalát. Végül még került bele fél doboz csicseriborsó konzerv.

Rizst is főztem hozzá, hogy táplálóbb legyen. Ha pedig egy kis fehérjével is szeretnénk feldobni, lehet hozzá sajtot reszelni, de ezúttal mi a tejmentes változatot részesítettük előnyben.

Mustáros tejfölben sült cukkini


Amikor még bohó ifjúkoromban lelkes Cosmo olvasó voltam... Volt pár év, amikor minden egyes lapszámot megvettem és össze is gyűjtöttem őket, valahol talán még most is megvannak. Na egy ilyen Cosmopolitanban olvastam úgy 10 éve valami ilyesmi receptet. Akkor megcsináltam, aztán el is felejtettem. Most meg megint eszembe jutott, hogy ez milyen finom.

Mustáros tejfölben sült cukkini

Vékonyka, zsenge cukkiniket veszek és nem hámozom meg őket. Amilyen vékonyan csak tudom, felkarikázom. A sütőtálba zsemlemorzsát szórok, de ez nem elengedhetetlen. A zöldség karikákat szépen egymásra csúsztatva körbe rakom, minden réteget megkenek mustárral elkevert tejföllel. Kicsit sózom is. Fél órát tölt a sütőben, a zöldség csodásan megpuhul és átveszi a savanykás ízeket. Köretnek és önmagában is megállja a helyét.

A cicaasztalra, a 9 hónaposnak külön meghámoztam egy zsenge példányt a cukkiniből és egy darabka pulykamellel meg 2 evőkanál rizzsel főztem puhára. Ezt aztán még turmixoltam is.
Neki még nem adnék szívesen ebből a fenti finomságból, a nagyobbik meg rá sem néz az ilyenekre.

Bevallom


Már a 2-es számú is 9 hónapos. Az 1-es számúval pedig már túl vagyunk az első ovis szülői értekezleten. Süni csoport és úgy 2 bőröndnyi megvásárolnadó cucc a listán.

Mivel ez itt ugyebár kulinárisra kihegyezett napló, a 2-es számú táplálkozásával fogok foglalkozni újfent. Illetve azzal, hogy én bizony elég sok kész kaját adok neki. Üvegeset. És még csak nem is hinném, hogy különösebben felelőtlen lennék. Most, így nyáron, már rengeteg szépséges gyümölcsből és zöldségből lehet válogatni, de februárban jobban bíztam a gondosan üvegezett bébiételekben, mint a zöldségesnél fonnyadozó répákban.

Igen, lehet fagyasztani is, előre, gondosan. De úgy tudom, hogy a gyümölcsöket jobb 3-4 hónappal a fagyasztást követően fel is használni, hogy ne veszítsenek a minőségükből.
Szóval én üvegezek, azért is, mert rendkívül praktikus, ha éppen a játszótéren, utazás közben vagy idegen helyen lenne éhes a gyermek. És ez a gyermek folyton éhes, még mindig 7-8 alkalommal eszik naponta. Néha már nem győzöm a turmixolást meg szoptatást.

És a múltkor, nagyi elhagyatott kamrájában kotorászva találtam ezt a rekvizítumot, ami arra utal, hogy valószínűleg én is ettem ilyesmit. Mégis elég jó ízlésem lett. Sem akkor, sem pedig manapság nem találtam az összetevők között olyasmit, ami tiltólistás lenne, csak a jól fejlett tejparám miatt böngészem folyamatosan a feliratokat.
A címkéken szereplő feliratokat persze érdemes némi fenntartással kezelni. A megadott hónapot, amelytől az adott étel fogyasztását ajánlják, mindig plusz kettővel célszerű figyelembe venni. A bébiételek gyártói azt szeretnék ugyanis, hogy már négy hónapos kortól adjuk a gyümölcspüréket, miközben a tudományos ajánlások 6 hónapos kort tartanak ideálisnak.

Léteznek bio bébiételek is. A Holle márka az egyik legmegbízhatóbb ebben a kategóriában, de annyira íztelen, hogy a gyerekek általában nem eszik meg. Viszont ezt szoktam alapnak használni és feltuningolni valamivel, hogy jobb ízű legyen. És közben én is csendben reménykedek, hogy ezek a bio cuccok tényleg biogazdaságból származnak.



Élménytúra a sivatagban, ööö, izé, a homokozóban

A puliszkáról meg rokonairól


Amikor a Karesz nagyapára maradtunk, mi gyerekek, neki mindig az a kényszerképzete támadt, hogy éhen fogunk halni. Főzni persze csak mérsékelten tudott, de puliszkát szívesen kotyvasztott nekünk. Azóta is szeretem, főleg sósan, köretként.

Azóta persze sokféle étek lecsúszott már a torkomon és a pórias puliszka helyett, immáron polentát eszünk. A bioboltban kapható egy olyan változat, amelyet mindössze 1 percig kell főzni, na ez a rohanó anyák kedvenc ebédje.

Főzök egy lábasnyit, 4 dl vízből meg 1,5 dl kukoricadarából, aztán kinek-kinek ízlése szerint tálalom.

A 8 hónaposnak 2 evőkanálnyit egyszerűen gyümölccsel turmixolom össze.

A majdnem hároméves nagyon szereti, ha kicsit több vízzel főzöm, mert könnyen tudja kanalazni. Neki túrót vagy tejfölt teszek a tetejére, esetleg sajtot reszelek bele. Bármilyen szerényen is hangzik, egy ilyen korú gyereknek ez így egy komplett ebéd, némi uborkával megfejelve.

Magunknak pedig úgy csinálom, hogy egy tepsibe simítom a megfőtt masszát, amikor kihűl, egy rugalmas tésztaszerű állagot vesz fel. Ezt pogácsaszaggatóval kör alakúra, vagy egyszerűen csak háromszögekre vágom. Kevés libazsíron/olajon megpirítom mind a két oldalát.

Tökéletesen illik mindenféle szaftos húsokhoz, mártásokhoz, de még jobb a kedvenc padlizsán salátámmal. Ennek receptje mindig változik, az itthon található zöldfűszerek és egyéb ízesítők függvényében.

Padlizsán saláta

Mi kerül a 2 személyes adagba? 1 nagyobb padlizsán, 2-3 szem aszalt paradicsom, 6-8 szem fekete olajbogyó, 1-2 geredz fokhagyma, 1-2 szál újhagyma, menta, bazsalikom, koriander, petrezselyem, só, olíva olaj, citromlé.

Hogyan készül? A padlizsánt 1 centisre kockázom, héjastul. Általában sütőben sütöm, de serpenyőben is működik a dolog. A forró serpenyőbe olaj nélkül teszem a padlizsánt, mert rengeteget tud magába szívni. Amikor már minden oldalról barnulni kezd, lezárom a lángot, lefedem a serpenyőt és hagyom, hogy a gőz megpuhítsa.

Az összes többi hozzávalót aprítógépbe szórom és darabosra aprítom, illetve egy éles késsel neki esek és addig vagdosom, amíg majdnem szószos állagot vesz fel a cucc.

Szerintem ez így együtt egészen mennyei, a múltkori grillparty-ra is vittem egy dobozkányi ilyen salátát, akkor 2 cukkíni is sült a padlizsán mellett. Meg kell mondjam, mindenki oda meg vissza volt, hogy milyen finom!

Egy kicsit megrekedtünk

Feljegyzések a hozzátáplásáról 3.


A 2-es számú már 8 hónapos is elmúlt. Megvolt az első betegség, stabilan áll, ül, elszöszöl. Nagyon szeret rágcsálni, a kiflivég, kenyérhéj a kedvenc csemegéje, őrületes morzsaképződés közepette.

Teljes valójában kibontakozott viszont a 8 hónapos avagy szeparációs szorogás, ami azt jelenti, hogy csak és kizárólag anya!!! létezik a világon.

Már háromszor eszik ételt, de még így is 5-6 alkalommal szopik. És e miatt érzem úgy, hogy megrekedtünk, hogy soha az életben nem fog leszokni rólam. Mert ugye nincs is jobb annál, mint anyán lógva elaludni... A cumisüvegről hallani sem akar, pedig az 1-es számút ilyentájt már sikerült lassan átvezetni az anyamentes táplálkozás rögös útjára.

Hogy mit eszik egy 8 hónapos? Most már elvileg rengeteg dolgot ehetne, de én nem sietek ebből a szempontból. Úgy érzem, hogy jobb lassan, komótosan haladni. Hagyom, hogy szokja és megismerje az ízeket, nem erőltetek semmit. Általában szívesen fogadja a legtöbb ételt, bár a borsót például csak harmadszorra volt hajlandó megenni.

Adogatom a húst is, leggyakrabban csirkemellet, esetleg pulykát vagy borjút. Mivel mi se eszünk minden nap, így a gyerek is csak akkor kap, ha éppen nálunk a terítékre kerül. Tervezem, hogy lefagyasztok előre kiadagolt, megfőzött húst, de valahogy az sosem olyan finom kiengedve, mint a friss.

Még nem került terítékre sem a máj, sem a tojás. Bár mi elég sok halat eszünk, azért a 8 hónaposnak még nem mernék adni.

A tejtermékek meg még beláthatatlan messzeségben, úgy két hónapnyi távlatban várakoznak nálunk. Éppen ezért, ha csak lehet kerülendőnek tartom a tejpépet is, hiszen ha szopik/elég tápszert iszik a baba, akkor ez tényleg felesleges. Egyen inkább gyümölcsöt, zöldséget.

A legszigorúbb tiltólistán nálunk az apró magvas gyümölcsök szerepelnek, különösen az eper, amire én is allergiás vagyok.

Az ideális napi menetrend a következő:

Délelőtt gyümölcs: alma, körte, banán, meggy, őszibarack, sárgabarack, szilva. Igyekszem nyersen adni, amit lehet, illetve a gyümölcslét, kompótot elkeverem 1-2 kanál rizspehellyel, hogy kanalazható legyen.
Ebédre: Hüvelykujjnyi húsdarab, ha éppen van + zöldség/gyümölcs + sűrítés.
A sűrítés lehet kukoricadara, zabpehely, rizspehely, rizs, krumpli, krumplipehely.
A zöldségek közül eddig megkóstoltak: brokkoli, sárgarépa, spárga, spenót, borsó, karfiol, sütőtök, cukkíni.
Persze néha trükközni kényszerülök, az új zöldségekhez általban kerül egy kis gyümölcs is, hogy ne köpködés legyen a kóstolás vége.
Délután a délelőttihez hasonló a menü, illetve, ha marad az ebédből, akkor azt kapja.

Spárgás, medvehagymás rizs


Nem mertem azt írni, hogy rizottó, mert ugye ez egyáltalán nem úgy készült, se húsleves, se bor, de még parmezán se került bele. Viszont egészen finom lett, a maradék sült húshoz ettük köretként.


Spárgás, medvehagymás rizs


Mi került a 4 személyes adagba? 20 deka rizs, 8-10 szál spárga, 3-4 medvehagyma levél, 2 újhagyma, 1 evőkanál olaj, só.


Hogyan készült? A hagymát felkarikáztam, olajon előpirítottam. Hozzáadtam a rizst, felöntöttem 5 deci vízzel és a 3-4 centisre vagdosott spárgát is a tetejére tettem. Mire a rizs megpuhult, a spárga is teljesen jó állapotba került. A felcsíkozott medvehagymát csak a végén kevertem hozzá, az a gőztől is teljesen megpuhult.


A cicaasztalra:

Nagy bátran kiszedtem 2 evőkanál rizst, pár darabka spárgát és 1 dl almalével összeturmixoltam a 8 hónaposnak. Megette.

Másfél fogú csodagyerek

Feljegyzések a hozzátáplálásról 2.


Igen, minden szülő számára a saját gyereke a "csoda", de nem lehet kibírni, hogy nem büszkélkedjek. A 2-es számú 7 hónapos és hosszú percekig elácsorog a kanapé mellett vagy a kezünkben. Persze nem "álltatjuk" folyton, pontosan tudom, hogy ez nem tesz jót neki.

Kaja fronton is nagy sikereket könyvelhetünk el, már napi kétszer simán benyomja a 200 grammos adagot. E mellett még sokat és sokszor szopik, ezt abból gondolom, hogy többször is visszabukik, tehát valószínűleg nem minden fér el a gyomrában.

A 6 és 7 hónapos közötti korban megkóstolt gyümölcsök pedig az alábbiak voltak (érkezési sorrendben):
- alma
- banán
- körte
- szilva
- sütőtök
- őszibarack

Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy igencsak szegényes étrend, azt megnyugatnám, hogy a gyermek egyáltalán nem éhezik, sőt láthatóan hízik. A következő hónap kihívása a főzelékek megszerettetése lesz. Jön a krumpli, a répa, a cékla, spenót meg a brokkoli.

Szabadulás a szoptatás rabságából, avagy feljegyzések a hozzátáplálásról


Nagy nap ez a mai, fél éves lett a 2. számú gyermek. Ráadásul, amikor rutinszerűen belenéztem a szájacskájába, megláttam, hogy a várva-várt fogacska negyed miliméteres darabja áttörésre készül. Most már tehát semmi sem tarthat vissza attól, hogy elkezdjem a kitörést a szoptatás rabságából.
Ami a szoptatást illeti egyrészt ezt találom a világ legegyszerűbb dolgának, másrészt a legmegterhelőbb időszak minden anyának. Ami az egyszerűséget illeti, egy sebes bimbótól vérző, ötödik mellgyulladásának lázában fetrengő nőnek elég nehéz lehet elmagyarázni, hogy mennyire egyszerű, hogy bárhol és bármikor rendelkezésre áll a megfelelő táplálék. Nem kell melegíteni, méricskélni, termoszt cipelni. Nem mondhatnám, hogy amolyan harcos szoptató vagyok, nyilvánosan nem igazán szoktam, inkább időzítek, illetve elbujdokolok. Az autó például kifejezetten alkalmas erre, mert általában nem bámészkodnak befele. A legtöbb bevásárlóközpontban is van külön szoba.
Időzítés tekintetében már nagy gyakorlatom van, hiszen a gyermek az utóbbi hetekig folyamatosan 2 óránként evett, mostanában tért át a 3-4 órás táplálkozásra. Ez viszont ugye azzal is járt, hogy mindig mindenhová cipelhettem magammal őkelmét, hiszen senki más nem tudta helyettem megetetni. Ebből egy icurka-picurkát elegem van. Azt hiszem a tejmentes diéta is betett nekem egy kicsit (de erről majd máskor).

Szóval fél éves a gyerek, fogat is növeszt. Jöhet az emberi fogyasztásra alkalmas táplálék. Én ezt az óvatoskodó, lassú iskolát követem. Úgy érzem, a nagyobbiknál bevált, egészen az utóbbi időkig kifejezetten jó evő lett. Tehát az alapelv: Egyszerre csak egy táplálékféleséget bevezetni. Egy-két hétig simán mehet ugyanaz, aztán lehet váltani. Ilyenkor a gyereknek az is elég újdonság, hogy a tejen kívül valami más kerül a szájába, semmi szüksége a változatosságra.

De mégis mikor?
A harcos hozzátáplálók szerint először szoptatás után kell kóstoltatni a gyerekkel, ami szerintem nagyon nem jó ötlet. Ilyenkor úgyis tele a hasa meg aztán nekem nem tűnik annyira jó ötletnek a tejre egy kis almát küldeni.
A két szoptatás között, úgy félúton, mondjuk 1,5 órával később érdemes megpróbálkozni az etetéssel, amikor nem álmos, fáradt a gyerek.

De mégis hogyan?
Mivel a gyermek ülni még nem igazán tud, a hordozó, a pihenőszék, illetve a teljesen hátradönthető etetőszék kifejezetten alkalmas az etetésre. Az ételt ebben a korban egészen pépesre kell reszelni vagy turmixolni. Pici műanyag kanállal érdemes a szájába adagolni a pépet. Illetve esetleg, ha gyümölcslével kezdünk, akkor megpróbálhatjuk pohárból megitatni. A partedlit, előkét minden esetben készítsük elő!

De mégis mit?
Nálunk az alma a szent kezdőgyümölcs, hiszen minden évszakban előfordul. Az édes, lédús változatot kell megkeresni. Szerintem nyersen is jó, de vannak akik a kompótnak megfőzött, leturmixolt változatra esküsznek. A legelső alkalommal lehet, hogy csak a reszelék kinyomkodott leve is elég lesz az ismerkedéshez.
A kezdő gyümölcsöknek alkalmasak még az őszibarack, meggy, körte, szilva, illetve a sütőtök, a répa meg a krumpli. A gyümölcsöket semmiképpen se főzném meg, sőt így tél végén nem is igazán erőltetném. A zöldségek viszont nem annyira édesek, ezért ezeket egy kis anyatejjel, tápszerrel lehet ízesíteni és így pépesíteni.

De mégis mennyit?
Az első időkben valószínűleg csak 1-2 kanálnyi, jobb esetben fél almányi mennyiség fog lecsúszni. Ilyenkor még nem célunk, hogy megtömjük a gyereket, hanem, hogy megismertessük és megszerettessük vele az ízeket.

Gesztenyeparfé

Az általam összekombinált parfé inkább a karácsonyi menüsorba kívánkozik: a gesztenye és aszalt szilva inkább téli nyalánkságok, de a fagyosság okán kis áldozathozatal árán akár nyáron is élvezhető.

Hogy mégis miért szedtem elő a szigorúan ízesítés nélküli gesztenyemasszát a mélyhűtőből? Mert a tízhónapos imádja a gesztenyét, de egyszerre akkor sem képes nagyobb mennyiséget befalni, ha átlagon felülinek is tekinthető az étvágya.

Gesztenyeparfé

Mi kell hozzá? 3 tojásfehérje, 2 dl tejszín, 15 deka porcukor, 20 deka gesztenyemassza, 10 deka aszalt szilva illatos fehérborban puhára főzve.

Hogyan készül? A tojásfehérjét kemény habbá verjük, majd a vége felé fokozatosan beleszórjuk a cukrot is, amitől fényes lesz a hab. A tejszínt külön tálban szintén felverjük és a tojáshoz forgatjuk. A gesztenyét nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük, a szilvát pedig felkockázzuk. Az egészet összeforgatjuk, fóliával kibélelt formába töltjük és legalább 8 órát fagyasztjuk mielőtt az asztalra kerülne.

A cicaasztalra: Egy darabka csirkemellet, néhány szem aszalt szilvát és egy közepes krumplit puhára főztem, összeturmixoltam majd hozzákevertem két kiskanálnyi gesztenyemasszát. Aztán nem győztem elég gyorsan kanalazni a tátogó szájacskába.

Tejfölben sült csirkemell

A csirkemell igencsak száraz étek lehet, ha az ember lánya nem a megfelelő bánásmódban részesíti. A fokhagymás, tárkonyos tejföl és az alá pakolt zöldségek kellő mértékben orvosolják ezt a problémát és még a szükséges ízgazdagságot is biztosítják.
Mi kell hozzá? Személyenként legalább fél csirkemell filé, 1 evőkanál tejföl, tárkony és fokhagyma, só és bors, alá pedig cukkíni, "főző"hagyma, krumpli.
Hogyan készül? A zöldségeket nagyobb darabokra vágtam és egy fedéllel is rendelkező tűzálló tál aljába szórtam. Megsóztam és borsoztam. A melleket egyben hagytam, hogy még finomabb, puhább legyen a végeredmény. A fokhagymát jól összevagdostam és a tárkonnyal, sóval ízesítettet tejföllel együtt megkentem vele a csirkemelleket.
Másfél órán keresztül sütöttem lefedve a 180 fokos sütőben. Ez talán túl soknak tűnik, de a végeredmény magáért beszélt. Krumplipürével tálaltam.

A borospincéből: Taschner-féle 2006-os Kékfrankos rosé Sopronból jó alapot szolgáltatot a semleges csirkéhez, az illatos tárkonyhoz és a zamatos fokhagymához. Ez a rozé ugyanis egy kicsit vérszegény, szinte íztelen, igazi ivóbor. Nem hozza a szokásos málnás, konyakmeggyes jegyeket, alaposan behűtve inkább csak üdítő jellege érződik. Egy meleg, a nyár ígéretét magában hordozó hétköznap estére azonban tökéletes választás.

A cicaasztalra, a 8 hónaposnak: Levágtam egy darabka csirkemellett, egy nagyobbacska krumplit megpucoltam és még egy 5 centis cukkíni darabot is a vízbe dobtam, majd az egészet háromnegyed órán keresztül főztem, turmixoltam. A gyermek pedig örömmel falta.