Gundelben jártam

Tegnap a Gundelben egészen kitettek magukért. A Marks and Spencer divatbemutató is tetszett, egy csomó ruhát azonnal meg tudnék venni (ha lenne úgy 300 e forintom erre a célra). Volt fogadás is, jó alaposan megkóstoltam mindent: libamájat, ami verhetetlen, narancsos kacsapástétom, zöldfűszeres hústekercs, torma öntetes saláta. Aztán a főételek közül a franciás borjú ragu, a tejszínes harcsa falatkák, a ropogós kacsasült és a bélszín szeletkék erdei gombás mártással egytől egyig igen kiválóak voltak. Ezután a kissé ványatag gyümölcskosárák már nem arattak akkora tetszést. A szokványos Gundel palacsintánál persze nagy sor volt, az nem vártam ki. Köszi M&S!

jók

És igen és igen és igen!
Felhívtam a brazil követséget és mondták, hogy holnap délután mehetek a vízumért!!! Novemberben hat nap Rio de Janeiro! És csak a repülőjegyet kell fizetnem! Nagyon nem akartam menni (új lakás vásárlás, Anyu meg beteg), de a drága Cicó csak rábeszélt. Most, hogy lassan egy hónapja világkörüli rohangászásban vesz részt, legalább addig láthatom, amíg együtt utazunk. Holnap egyébként hazajön és végre (két hét után) láthatom. Kicsit már hiányzott. Persze szombaton már röpül is tovább. Nem hiszem, hogy hagyni fogom, hogy kialudja magát. Aludjon a repülőn. Nem?
Ma különben egy konyakos hölggyel készítettem interjút. A Rémy Martin céget képviselte, egy csinos, szőke kis francia nő. Közvetlen volt és könnyed, szívesen, kedvesen és sokat mesélt. Csak azt sajnálom, egy oldalba kell besűrítenem ezt a sok infót. Próbáltátok már a VSOP cognac-ot jégbe hűtve, lazac tartárhoz kortyolni? Én még nem, de állítólag ma ez a menő… Ha adtak volna egy üveggel, akkor most megkóstolhatnám, de erre nem került sor:-(
És hogy még egy kicsit dicsekedjek: holnap a Gundelbe megyek Marks and Spencer divatbemutatóra. Nem is olyan rossz az újságíró kisnyulak élete…

ez, az

Ma még egyszer korrektúráztuk a szakácskönyvemet. Igazán nem akarom elkiabálni, de szerintem egészen gyönyörű lesz. Viszont talán pont ezért nincs kedvem ide is recepteket írni. Valahogy a fényképezgetést jobban élvezem.
Közben szégyenszemre behorpasztottam Apu kocsijának jobb hátsó oldalát. Lehet, hogy ki kell cserélni a hátsó ajtót, de nem tűnt túlontúl dühösnek, inkább csak lemondóan és fáradtan sóhajtozott. Azt mondják ilyen bárkivel megeshet, de engem nagyon megviselt az eset. Nem vettem észre egy kiálló fémrudat és jól meghúztam a kocsit...
Vigasztalásul csináltam néhány fényképet, az őszről meg az ilyenkor menetrendszerűen megjelenő ökörnyálról. Azt hiszem ez valójában pókháló, amin megülnek az apróbbnál is apróbb harmatcseppek. Lélegzetelállító tud lenni a természet. Ma reggel különben minden olyan párás volt, nedves és a ködtől az utca vége sem látszott. Remélem érződik a képeken a hangulat.

Rozsdás hús

Az éhezőknek egy időigényes, de annál finomabb étek:
Rozsdás hús
Sokkal jobban csípem a szaftos húsokat, mint a száraz sülteket. A szaft magában hordozza az összes fűszer ízét és milyen jó érzés egy puha kenyérszelettel kitörölgetni, összekeverni a tányéron, villával összetört krumplival. Szóval megvannak ennek a maga örömei, csak elég türelem kell a marhahús megpuhításához.
Hozzávalók személyenként: nagyon vékony marhahús szelet (kb. 150 g), fél fej hagyma, liszt, olaj, só, bors, rozmaring (vagy fűszerkeverék).
Elkészítése: A marhahúst, ha nem elég vékony (legfeljebb fél centi), kiklopfoljuk. Jó alaposan befűszerezzük, majd vékonyan lisztbe forgatjuk. A hagymát feldaraboljuk, de ezúttal nem kell nagyon apróra, hiszen mire elkészül az ételünk, szinte szétfő, alig marad nyoma. Egy serpenyőben felforrósítunk 2-3 evőkanál olajat, ebben üvegesre pároljuk a hagymát, majd kivesszük, hogy ne égjen meg. Az olajban a hússzeletek mindkét oldalát megsütjük. Visszatesszük rá a hagymát, felöntjük 1-2 dl vízzel, hogy éppen legyen valamennyi a serpenyőben, de ne ússzon benne a hús. Ez után már csak annyi dolgunk van, hogy lefedjük a serpenyőt és várjunk. Félóránként megnézzük, hogy áll a művünk, ha nagyon száradni látszik, újabb adag vizet adunk hozzá. Tapasztalatom szerint kell őkelmének egy másfél óra, hogy puhára párolódjon. A liszt, a víz és a hagyma keveréke egy kicsit lesül majd, ettől lesz rozsdás a hús. A fűszerektől függően „nem semmi” lesz az íze. A sütés második felénél némi krumplit is hozzá szoktam adni, ami pont jól megfő, mire a hús elkészül és átveszi a gőzök zamatát.

Tökéletes nap

Ültem a HÉV-en és azon gondolkodtam hogy milyen lenne egy tökéletes nap. Természetesen az evésre és az élvezetekre kihegyezve. Egy puha párnákkal, pehely paplannal kuckóvá varázsolt, lehetõleg baldachinos ágyban ébredni. Nagyot nyújtózkodok és mosolyogva meggyõzöm a drágaságomat, hogy hozzon nekem egy hideg tejes kávét. Ezt lassan elszürcsölgetjük, aztán még egy kicsit visszaszundítunk. Amikor 10 óra tájban végre felébredünk, következhet egy igazi hétvégi, ráérõs reggeli. A sokmagos kiflit friss vajjal, hajszál vékonyra szeletelt sonkával, néhány saláta levéllel, mézes mustárral, kemény tojás szeletekkel rakodnám meg. Erre a halomra ráborítom a kifli tetejét és: HAMM!
Utána egy foszlós kalácsot megkenek vajjal meg darabos, gyümölcs ízét megõrzõ lekvárral vagy a virágok illatát felidézõ mézzel. Mindezt pedig frissen facsart narancslével kell leöblíteni. A tökéletes nap délelõttjén hatalmasat sétálnánk. Csak semmi megerõltetõ: meg-megállva gyönyörködni a kilátásban, magunkba szippantva a fák, a szél és az ég, a tenger illatát. Lillafüreden vízi bicikliznénk a hegyek ölelte zöld tavon. Dubrovnik óvárosában csak úgy andalognánk. Párizsban Hagen Darz fagyit ennénk. A máltai Mdinában pedig elámulnánk az évszázadok nyomain. Kellemesen kifáradva, megéhezve, jöhet az ebéd: lágy, tejszínes hagyma krémleves, sajtos pirítóssal. A grillezett csirke mellet almás, mentás, zöld citromos mártással kérném. Utána pedig a mennyei csokihab, a mousse au chocolate lenne igazán tökéletes.
Az ebéd utáni pihenést az ágyikóban, majd pezsgõfürdõben kell folytatni. A buborékok végigcsiklandozzák a bõrömet és álomszerû boldogságba ringatnak. A délután lusta nyugalmát egy lassan elkortyolt karamell ízû tea tetézné be. Amolyan angol módon: tejszínnel és barna cukorral. Aztán persze lassan elérkezik a vacsoraidõ. A legjobb ilyesmire alkalmas hely az óbudai Leroy étterem. A bélszín salátájuk olyan tökéletes, hogy szinte szerelmes vagyok belé. Saláta, paradicsom, uborka, hagyma, minden szépen falatnyira szeletelve. A bélszínt is felcsíkozzák, puhára sütik. Az élvezetek fokozása érdekében tesznek rá még néhány ropogós bacon szeletkét is, az egészet pedig a csípõs, mustáros mártással koronázzák meg. Ha pedig már a Leroy-ban vagyunk ennék még egy kis mák pudingot meggy mártással is. Hmmm….

Helyszíni jelentés

A Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai központjában vagyok. Várjuk az önkormányzati választások eredményeit. Perceken belül lezárják az urnákat és után lassan csörgedeznek majd a számok is. A részvételi arány elég jónak tűnik, reméljük, hogy a magyarok mentek el többen szavazni. A stáb egyelőre bizakodóan várakozik, a 20 kiló töpörtyűs (még forró) pogácsa mindenkit nyugalmas hangulatba ringat.

Szabadka magyar maradt

Szabadkának még mindig magyar a polgármestere! Olyan feszült éjszakánk volt, hogy csak na! Kilenc körül elkezdtek csordogálni az eredmények. Jöttek a választási bizottsági tagok és hozták a számokat. Az már látszott, hogy nagyon szoros lesz az eredmény, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. Tíz-fél tizenegy körül már lehetett tudni az összes nagyváros eredményét: Beográd, Nis, Újvidék. Ez utóbbi nem túl vigasztaló: radikális lett a polgármester. Viszont Szabadkáról még mindig nem voltak pontos adatok. Úgy tűnt, nekünk olyan 400 szavazattal van több. Aztán nagyon sokáig nem történt semmi, semmi. Mindenki a választási bizottság fülét rágta, hogy mondjon már valamit. A hivatalos végeredmény jóval éjfél után született meg (nehéz szülés volt), de megértem, hogy nem akartak hibázni. Végül 113 szavazattal nyert a magyar jelölt, Kucsera Géza. Egy városban, ahol 150 ezer ember lakik végülis 113 döntötte el az eredményt. Félelmetes.