Kiránduljunk valahová, így döntöttünk. Elautóztunk hát egészen Visegrádig, ott is fel a kanyargós úton a Fellegvárig. Hideg volt, fújt a szél és az ónos esőtől rogyadozott a korábban hullott hó. Mi pedig kötelességtudóan megnéztük a kiállításokat és a kilátást. Közben azon nevettünk, hogy mennyire fázunk és azon töprengtünk, micsoda élet lehetett itt hatszáz évvel ez előtt. Vajon hogyan viselték a bezártságot egész télen?
Visszafelé aztán beugrottunk a szentendrei Corába és vettünk a legkedvencebb kedvenc kacsamáj pástétomomból, amit egyenesen Frankhonból hoznak. Hiába itthon nincs aki vállalja a felelősséget. Szerezünk még baguettet és egy darab brie sajtot is. Így állt össze a vacsora, ami igencsak kedvemre való volt. Egyszerű, hiszen csak a boltig kellett eljutni, aztán már lehet is enni. Az ízek pedig… Hát nincs rá szó. S ha lehet mindezt még fokozni, hát mi megtettük. Beálltam a sorba a Szépvölgyi úton lévő Daubner cukrászdába és vettem 4 szelet Elemér bácsit. Aki járt már ott és kóstolta a keresztségben E-80 nevet szerző mennyei csodát, az tudja miről beszélek. Aki meg nem, az igazán sajnálhatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése