Napi mosoly



Udvariba megérkezett a cirkusz és a szélvihar.

Napi mosoly

Vizibicikli!

Sőt vizibicikliről ugrálni a Balatonba!

Napi mosoly

Végre egy olyan nyaralás, amikor minden egyes napot a strandon töltünk!!!

Még akkor is, ha az összes balatoni strandra ki lehet tenni a megtelt táblát. De így igazán könnyű elviselni a 35 fokot.

Majthényi Présház Étterem




Fonyódról a Szántódi révhez tartván éppen ebédidő lett. Barátaink gyorsan útba is igazítottak a „legjobb déli parti kilátás” címmel illetett vendéglőhöz. Balatonlellénk kell felkanyarodni a hegy felé, aztán még úgy 3,5 kilóméter az egyre keskenyedő úton. Itt egymást érik a hírneves pincészetek,úgy tűnik errefelé készülnek az igazán jó borok. Tény, ami tény: nem semmi érzés a Balaton felé kinyitott teraszon ebédelni.
 

Vasárnap délben majdnem teltház volt, de még éppen akadt egy asztal nekünk. Kockás abrosszal, szódavízzel, minden ahogy dukál. Végre igazán jól érezhettük magunkat, mert szinte minden egyes társaság gyerekzsivajtól volt hangos. Az étteremhez egy kis játszótér is tartozik, illetve lehet nagyot rohangálni a környező kaszálókon. Úgy tűnt még az se nagy bűn, ha valaki a szőlősorok között futkározik.

Az étlap mindössze két oldal, de nem is kell ezt túlkomplikálni. Rántott csirkemell a gyerekeknek – kifejezetten finom, omlós és nagyon friss.
 

Maradok én is a rántott vonalon, csak éppen libamájjal töltött szűzérmét választok. Ezt úgy érzem egy kicsit túlgondolták. A disznó húsa csodásan omlós, tökéletes rántott húsnak való alapanyag. De a libamáj teljesen elveszik benne, a lilahagyma meg túl nyers maradt a sütés ellenére is.

A káposzta saláta igen frissítő, és saját napoztatású kovászos uborka is akad.

Ilyen helyeken alapfogás a marhapörkölt, ami lehetett volna egy kicsit fiatalabb állatból is, de azért még így is hozta a nokedlivel együtt az elvárt szintet.

A Gundel palacsintát meg a mákos gubát már csak a szemünk kívánta, bár nagyon jól sikerült fogás volt mind a kettő. Úgy belakmároztunk hát, hogy a sofőrön kívül mindenki halk hortyogásba fogott, mire a kompkikötőbe értünk.
 

3 főételért és 2 desszertért, plusz vízért és üdítőkért összesen 12 ezer 500 forintot fizettünk.

Napi mosoly

 
Nyári estén egyszerűen nem tudok jobb italt elképzelni: Bujdosó Rosecco

Napi mosoly

- "Most következik a Nevető pályaudvar" - mondja az ötéves teljes komolysággal élete első metrózása alkalmával.

(Ha esetleg nem lenne világos, a Nyugati és a Dózsa György út között utaztunk oda vissza, a gyermek tökéletes megelégedésére.)

Napi mosoly

Amikor a fodrász pont azt a frizurát vágja, ami az én fejemben is meg volt rajzolódva.

Utolsó vacsora Wang mesternél

Nagyon szerettük ezt az éttermet, egyértelműen a legjobb elérhető kínai volt a városban. A Telepy utca tehát most bezárta a kapuit, hogy őszre új, szebb és jobb formában megnyisson majd máshol. Érdeklődéssel várjuk!

Addig is nézzük, mit kaptunk még utoljára kóstolónak a szecsuáni ízekből:

 
Kezdésnek: darált hússal töltött gőzgombóc. Igazi klasszikus, aminek itthon sose állnék neki, viszont nagyon finom!
 

 
Saláta pácolt gombákból.
 

 
A legizgalmasabb fogás: ökörszív, pacal és nyelv. Furán hangzik, de ez volt a vacsora egyik legjobb fogása! Feltéve, ha valaki szereti a belsőségeket. Én igen. :-)
 

 
100 napos tojás. Egyszer meg kell kóstolni, de én továbbra sem rajongok érte.
Nem olyan szörnyű, mint ahogy kinéz, de azért nem is annyira jó, hogy ezért visszatérjek.
 

 
A jó öreg pekingi kacsa, ezúttal csirkeként. A palacsintákba halmozunk sült húst és hagymát, uborkát, majd szépen befaljuk.
 

 
Préselt malacfül. Többet nem is kellene mondanom - én imádom!
 

 
Gombás tofuleves, talán az egyetlen vega fogás. Hát, volt egy fura mellékíze, fűszere, ami miatt nem ízlett, viszont a tofu benne zseniális volt! Ilyen puha, friss tofut a boltokban miért nem árulnak?
 

 
Pirított tészta és egy darabka a paprikás bárányból.
A tészta az ötévesem kedvence, képes egy hatalmas tállal elpusztítani.
A bárány az enyém és nem adok belőle senkinek.
 

 
A tökéletes oldalas: nagyon fűszeres, kicsit csípős és mennyire isteni!
 

 
És végül a rák! Tésztában sütve, mártásban tálalva sok-sok zöldséggel.
Ez fogyott el a leggyorsabban.
 

 
Csülökpörkölt, csak éppen kínai módra, bambusszal, gombákkal.
Hmm, ezt is el tudnám viselni gyakrabban.
 

 
Desszert: apró fánkocskák olajban kisütve, szószba mártogatva.
Csak ez a falatka kellett a tökéletes befejezéshez.



A kínai desszertekért nem vagyok túlzottan oda, de azért ez a kókuszos gombóc,
feketebabbal töltve - egész jól sikerült.
 
 


Igazából az egész vacsora egy fantasztikus kavalkád volt, bár ennyi mindent végigkóstolni erőltetett menet. Itt még sosem maradtunk éhen korábban sem. Hazaérkezésem után gyorsan lenyomtam egy nagy pohár Unicumot, ezt a rengeteg húst azért nem volt könnyű megemészteni. Viszont már most alig várom, hogy tesztelhessem az új helyet!

Gluténmentes finomság



Ismét jött hozzánk a kislány, aki nem ehet lisztes dolgokat, úgyhogy újra sütöttem a kőcöknek valami finomságot. Sajno ezúttal, a nagy melegre való tekintettel inkább a fagyit ették nagy lelkesen, de azért a sütiből is elfogyott pár szeletke.

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 5 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 3 tojás, 2 répa, 12 dkg darált mogyoró, 5 dkg keményítő. A tetejére: 10 dkg étcsoki, 3-4 evőkanál tejszín.

Elkészítése: A puha vajat habosra keverem a cukorral, vaníliás cukorral. Egyenként hozzáadom az egész tojásokat.
A répát lereszelem nagyobb lyukú reszelőn, és minden hozzávalót alaposan elkeverek.

Sütőpapíros tepsibe öntöm és kb. 35-40 perc alatt készre sütöm. Hagyom kihűlni.

Időközben óvatosan megolvasztom a csokit és a tejszínt, majd a tetejére csorgatom és elkenem.

Hmmm! Nem túl édes, talán nem is eléggé gyerekbarát, viszont isteni finom kombináció. Mandulával, dióval is működőképes!

Paradicsomban főtt tészta



Csak egy gyors ötlet, amit úgy 10 éve láttam valami tévéműsorban, aztán elraktároztam az agyam egy távoli zugában.

Ma, kezemben egy üveg paradicsomlével - eszembe jutott. A lényeg, hogy a tésztát nem vízben, hanem paradicsomlében főzzük meg. Így rögtön mártása is lesz és szűrögetni sem kell.

Tapasztalat: kis lángon kell főzni, mert könnyen leég, főleg a vége felé, amikor már alig van leve. A tésztát kóstolgatni kell, hogy elég puha-e már, mert lassabban fő meg, mint rendesen.

Ha késznek ítéljük, akkor csak egy kevés bazsalikomot kell rá tépkedni és természetesen sok-sok sajtot reszelni!

Majkin Salas - egy palicsi tanya



Ott lent délen Szabadka meg Szeged környékén a tanyasi életmód volt a magától értetődő még nem is olyan régen. A földek közelében elszórva apró gazdaságok, állatokkal, konyhakerttel, mindennel ami megterem.

Ma már úgy szétterjeszkedett a városok szövete, annyira behálózza a tájat az út (sőt, autópálya) meg a vasút, hogy ezek a világvégi helyek is hirtelen "közel" kerültek. Ami régen tanyának számított, ma már csak a falu széle.



Majkin Salas - magyarul talán édesanya tanyája, de inkább a nagymamáé, ha nem ragaszkodunk nagyon a szavakhoz, inkább csak a jelentését nézzük. A hely az utóbbi években persze alaposan kinőtte magát, már nem csak egy elhagyatott, omladozó házikó. Van egy szép panzió, egyedileg berendezett szobákkal és olyan reggelivel, ami egész napos energiát ad: sonka, kolbász, szalonna meg kenyér. És helyi szokás szerint egy kupica pálinkával indítva a napot.



Aztán lett étterem is, ami jó időben egy hatalmas kerthelyiséget jelent. Akácfák, felfuttatott szőlőtőkék árnyékában falatozhatunk, igazi hagyományos étkeket. A vasárnapi ebédet a nagymamák se csinálnák jobban. A húslevest gyöngytyúkból főzik és meggyszósz is jár a leveshúshoz.



A rántott hús itt filézett csirkecombból készül, de a hagymás sertéshús se rossz. Külön meglepetés, hogy a hagyományos rizs-krumpli kombó mellé tökfőzelék is járt. Meg persze saláta is, könnyítendő a fogások súlyosságát.



A desszert is meglepően jól esett a nagy melegben, az almás pite tölteléke pont jó savanykás volt és kaptunk egy nagy tál felszeletelt görögdinnyét is.



Amíg az életekre vártunk, a gyerekek persze képtelenek egy helyben ülni, de itt ez egyáltalán nem baj. Hatalmas fából épült toronyra mászhatnak, onnan akár kötélen is ereszkedhetnek lefelé. Van persze hinta meg trambulin is, de a legnagyobb izgalmat a kézi meghajtású komp jelenti. Át lehet tutajozni a szigetre, illetve apró hidakon barangolni. Ha akad horgászbot, akkor meg pár halat is a horgunkra kaphatunk ám!



Reggeltől estig lehet ám itt csatangolni, mindenféle tanyasi állatokat nézegetni városi gyerekeknek, régi gépeket, berendezéseket, szerszámokat tanulmányozni és még mindig nincs vége a napnak!



Attól sem kell megijedni, hogy a honlapjukon csak szerbül szerepel minden! A legtöbben egy kis nógatásra magyarul is meg tudnak szólalni. :)

 

Napi mosoly


 
A tökéletes nyári nap: ugrás a vízbe, prüszkölés, kacagás és addig lubickolni, amíg már a fogunk vacog. Akkor aztán napon szárítkozni, barackot majszolni és csöves kukoricát rágcsálni.
Vissza a vízbe újra és újra!

Napi mosoly

Ma kiderült, hogy egyszerűen minden lehet Star Wars. A felhők is az űrhajókra hasonlítanak, jobb ha tudjátok.

Cserpes Tejivó



Úgy három éve dohogok folyamatosan, hogy nincs az Allee bevásárlóközpont környékén sehol egy normális hely, ahová le lehetne ülni reggelizni. Csak a méregdrága "kávézók" (Costa és társai), illetve Cukrászda, de ki akar sütit enni reggelire (én, de azért nem minden nap).

Na, most végre lett! Ugyanis a piac oldalán, de még a bevásárlóközpont épületének külső frontján nyílt egy Cserpes Tejivó! Nem ám csak egy ócska lyuk, egy étterem méretű, ám leginkább reggeliző funkciójú vendéglátóhely.



Annyira friss még a hír, hogy ez a nyitvatartásuk 3. napja, de szerencsére pont arra jártam. A gyerekbetegségeknek nyomát sem találtam, bár még elég festékszagú a belső tér. Van viszont rengeteg asztal kint is, bent is. A kiszolgálók fiatalok és trendik, akárcsak a benti tér. Sok szín, persze a most divatosak. Hatvanas éveket idéző formák, kanapé meg puffok a falatozáshoz. A hatalmas üvegfalat pedig mindenféle kriksz-krakszokkal, bocival meg feliratokkal tették rendkívül mutatóssá.
Csak szólok, hogy a tapéta és a lámpák is tejesüveget formáznak és a tejemet is üvegből töltötték ki! Nagyon ki van találva minden.

Mégis valahogy kedves lett az egész, nem érzem azt, hogy ide csak előre kiválogatott szerencsések léphetnek be. Nem szentély, ezt bizonyítja, hogy folyamatosan jönnek a tejet-péksüteményt vágyók.



Hosszas nézelődés után végül nem a menük közül választottam, hanem egy körözöttes kenyeret ettem karamellás tejjel. És ezért összesen 420 forintot fizettem (= teljes reggeli nekem)
Hát, ha van amiben a Cserpes a legjobb, az nekem a karamellás tej. Jéghidegen. Amit sosem csinálnék meg itthon, de viszont isteni finom.
A körözött egy kicsit talán túl sós volt, de ellensúlyozta az uborka.



Hogy mit lehet még itt enni, inni? Természetesen sokféle tejtermékes dolgot, habos kakaót, kávékat és szörpöket is (legalább 6 féle van éppen).
Szendvicsek hidegen és melegen, sajtosan, sonkásan, szalámisan és bevallom nagyon csalogatóan frissen. Sokféle a saláta is - végre! És viszonylag szűk a péksüti ajánlat: pogácsa, kifli, kakaós csiga. Meg persze túrós táska - ez isteni, abszolút meg kell kóstolni kategória!

Fogyókúrázók meg paleosok kerüljék ezt el jó messzire, bár megjegyzem turmix és gyümölcssaláta is van, de ha már letekertem a szokásos bringás körömet, hát én bizony jó szívvel térek ide be!

Pöttyös pite alj nélkül




A Pinterest nem kicsit szippantott be engemet. Ott láttam egy "polka dot" pitét, amihez nagy kedvem támadt. Végül tulajdonképpen egy sült túrókrémet sütöttem, mindenféle tészta és alj nélkül, viszont meggyel pöttyözve.

Külön plusz pont, hogy nincs benne liszt, cukor is csak minimális, szóval naaaagyon egészséges. És nagyon gyorsan elfogy, még melegen... Pedig érdemes megvárni, amíg lehűl, sőt betenni pár órára a hűtőbe, mert akkor sokkal-sokkal finomabb, krémesebb, lágyabb lesz az íze.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a piacon kapható házi túróból fényévekkel jobb lesz, mint a félzsíros bótiból.



Mi került bele? fél kiló túró, 1 deci tejszín, 2 evőkanál cukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja, 2 evőkanál keményítő, 1 kiskanál sütőpor, 3 tojás + 30 deka magozott meggy (esetleg cseresznye, ha még van).

Elkészítése: A túrót botmixerrel krémesítettem. Hozzáadtam a többi hozzávalót (a meggy kivételével) és alaposan elkevertem.
Sütőpapírral kibélelt tepsibe simítottam és a tetejét szépen kiraktam a magozott, felezett meggyekkel.

180 fokos, légkeveréses sütőben sütöttem kb. 35 percig.

 
 

Napi mosoly



A boldogságom mai képlete: friss eperlekvár (viszlát eper, jövőre!), vajas kalács, tejeskávé
+ éppen beérni készülő paradicsomok
+ két kiskorú, aki immáron 2 órája egyetértésben legózik (=csoda!)