Az Anyu nélkül a karácsony. A szívem össze-összeszorul, de én igyekszem boldog lenni a fájdalom alatt. Talán ezért is volt olyan rengeteg ajándék a fa alatt. Igyekeztünk kifejezni, hogy mennyire megbecsüljük egymást. Meg az együttlétet. Veszekedés szinte egyáltalán nem volt, pedig a készülődés általában ezzel jár. De sírás sem. Inkább szomorú mosollyá vált az érzés, hogy ő nem lehet ott.
A karácsonyi ajándéközön erőteljesen lépést tartott főzési mániámmal, így aztán volt itt edénykészlet és márvány mozsár, bors őrlő és szakácskönyv. Mondjuk, egy pihe-puha és meleg takaró is becsusszant, ami alól tegnap este óta képtelen vagyok kibújni, annyira jól esik a pihenés.
Az elmúlt négy napban sokat autóztunk, sok rokonnal találkoztunk és finomakat ettünk. Volt hagyományos halászlé és sült hal, de nekem legjobban a halászléhez főzött tészta illett. A sütikhez – érdekes módon – nem volt túlságos hangulatom. Sem készíteni, sem enni. Azt hiszem egy falat bejglit sem ettem egész idő alatt. Ma viszont gyorsan sütöttem egy almás-diós pitét, mert rengeteg alma volt itthon.
A karácsony legszebb része mindig is az éjféli mise volt. Az idén még különlegesebbre sikerült: a szabadkai nagytemplomban egy egész zenekar meg egy gyerekkórus zenélt, énekelt. Fantasztikus volt a hangulat, ahogy a jól ismert dalok betöltötték a levegőt. Szinte hullámzott a levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése