Napi mosoly szakácskönyvvel

Az már biztos, hogy a hétvégén sütni fogok!

Napi mosoly vegán módra

Loholok végig a Bartókon. Szemem sarkából meglátom a Vegan Love ajtaját. Arra sincs időm, hogy egy burgert kivárjak, így aztán salátát és édesburgonyát hozok. 
Minden teljesen lebomló papírba csomagolva és minden isteni. 
Az egyik legropogósabb édesburgonya amit valaha ettem. 
A salátába rozmaringos cékla, csicseri, répa és mentás köles került. 
Még két óra múlva, amikor leülök megenni - finom.

Napi mosoly reggel

Ki korán kel... fantasztikus reggelit lel.  Spenótos quiche és mogyorós Eckler-fánk. Imádom az A Table!-t

Így készülnek a finomságok a Lufthansa repülőjárataira

Ha sokat utazol fapadossal és utána felülsz mondjuk egy Lufthansa járatra, rögtön megváltozik minden. Jó pár út után, idén októberben újra azt éreztem, hogy visszakaptam a repülésnek azt a semmivel össze nem hasonlítható érzését, azt, hogy a levegőben töltött idő nem valami átlagos, gyorsan letudni való dolog, hanem igenis különleges.

Azt mindig is sejtettem, hiszen már a repülőterek működésén is látszik, hogy a repülés hátterében egy őrületes logisztikai rendszer működik. Abba azonban nem igazán gondoltam bele, hogy mi kell pontosan ahhoz, hogy mindenki megkapja a fedélzeten a gyomornyugtató és idegkisimító finomságait.

Nos, idén egy olyan élményben volt részem, amire tulajdonképpen amióta csak ezt a blogot írom – készültem. Persze nem tudatosan készültem, de amikor megtudtam, hogy lehetőségem lesz betekinteni a Lufthansa jártokat kiszolgáló üzembe, rájöttem, hogy ezt egyszer tényleg meg kell nézni. 

Miután elröppentem Frankfurtba , Judith Nientied, Quality Inflight Manager at Lufthansa Product Management és Thomas G. Toemmler, Quality Consistency Manager at LSG Sky Chefs vezetett körbe. Sajnos az üzemben nem készíthettünk képeket, de igyekszem néhány számmal érzékeltetni a méreteket. A frankfurti repülőtéren ez az üzem napi 55 interkontinentális és nagyságrendileg napi 350 kontinentális járatot szolgál ki.

Az, hogy az üzem 74 ezer négyetmétert foglal el és ezen belül 29 ezer négyzetméteren ténylegesen termelés folyik, talán nem mond túl sokat. De ha kicsit beljebb lépünk és röviden elmesélem a folyamatot, talán máris tisztul a kép.

A repülőkbe ugyebár azokban a kis, kerekeken guruló fém dobozokban érkezik a felszolgálandó étel és ital. Az LSG üzemben azonban a folyamat pont a végén kezdődik. Ide érkezik be ugyanis minden elhasznált fémdoboz a repülőkből. Itt aztán rendkívül gondos szelektálás kezdődik, a hulladék leredukálása és újra hasznosítása itt is kiemelt cél és egyben hatékonyan meg is valósul.

Engem legjobban a hatalmas mosogató gépek nyűgöztek le, mindjárt megfordult a fejemben, hogy mennyivel hatékonyabbak, mint az én otthoni kis gépecském. Mondjuk itt napi 25 tonnányi csészét és tányért kell tökéletesen tisztává varázsolni a 12 futószalagra épített mosogatógépben. A folyamat végén pedig tökéletes az eredmény. Az első és business osztályon felhasznált napi 85 ezer üvegpohár például 100%-ig csepp- és maszatmentes. Ahogy a minőségellenőrzést is felügyelő Judith-tól megtudtuk, szúrópróba szerűen ellenőrzik újra és újra, de még nem találtak hibát.

Némileg elkülönül az ital előkészítő, ahol összerakják az egyes repülők egységcsomagját. Az összekészített dobozok egy -30 fokos alagúton keresztül jutnak el a 22 fokról az 5 fokos hőmérsékletig. Mindezt napi majd 50 ezer palackkal. És ez csak az üdítőitalos rész.

Az alkoholos italok az épületen belül egy külön vámraktárban várakoznak a felszállásra, így azokat másként kezelik és más szabályok is érvényesek rájuk.

Mindezek után érkeztünk csak meg a tényleges konyha részhez. Itt is elképesztő méretek és mennyiségek fordulnak meg. Azt tudni kell, hogy a turista osztályon felszolgált élteleket egy külső beszállító készíti, amely szintén az LSG SkyChefs-hez tartozik és már teljesen készen, sokkolva-hűtve érkeznek be az épületbe és kerülnek a megfelelő járat megfelelő dobozába. Ebben az üzemen az első és business osztályra készül minden, amit csak felszolgálnak. Naponta 1200 első osztályú főétel és 29 ezer business osztályú főétel. Természetesen készül még reggeli és desszert is, majdnem ugyanilyen nagyságrendben. Még egy „kis” kiegészítésként a péksüteményeket is saját pékségben állítja elő az LSG, jelenleg 272 fajta különböző péksüteményt. Természetesen minden igényt kielégítő mentes változatokban is.

Ha egy picit is megnézzük a számokat, nincs az az étterem vagy akár szállodakomplexum, amelynek mennyiségei akár meg is közelítenék ezt az igényt. 

És itt jött a látogatás legizgalmasabb része. Ugyanis arra is lehetőséget kaptunk, hogy a sokat emlegetett első osztályú menüsorokat végig is kóstoljuk. Nem szeretném előre lelőni a poént, de ahogy Thomas G. Toemmler is elmondta nekünk, gyakran kapnak olyan visszajelzést, hogy szép számmal akadnak olyanok, akik a felszolgált ételek miatt választják kifejezetten a Lufthansa járatokat. Különösen a most közeledő karácsony előtti szezonban, amikor nagyon sokak kedvencét, a karácsonyi sült libát szolgálják fel a levegőben.

A menüsorokat egyébként 2 havonta cserélik, így jobban igazodik a szezonális igényekhez. Minden időszakban felbukkannak az adott szezonhoz köthető alapanyagok, így például tavasszal a spárga, ősszel a sütőtök.

A kóstolt előételek végtelenül könnyűek, és mindig tartalmaznak egy kis csavart, fűszert hozzávalót. Ilyen például az Edemame, azaz zöld szójabab püré savanykás sütőtök kockákkal vagy a Rák cukorborsóval és mangóval. Fogyókúrázók számára egy friss, tökmagolajos dresszinges roppanós saláta is válaszható, természetesen. Mindez pedig kiegészül a friss, változatos péksüteményekkel és köztes fogásként felszolgált Pezsgős szorbéval.

Az őszi főételek között hagyományos fogások is helyet kapnak. A menük összeállítását mindig alapos kutatás előzi meg, és egy inkább azt mutatják az eredmények, hogy az utazók oda vannak a hagyományos ízekért. Ettől valahogy nagyobb biztonságban érezzük magunkat 10ezer méteren is.

Ezúttal a borjúszelet került terítékre, méghozzá tejszínes rókagombával, szarvasgombás kelkáposztával és spatzle tésztával. A fogásba belekóstolva azonnal egy hagyományos német étterem kellős közepén éreztem magam én is. 

Hasonlóan tápláló és ízgazdag a szarvasragúra épülő fogás is, amelyet kelbimbóval és apró nudlival tálalnak.

Persze gondoltak arra is, aki nem eszik hús és egy könnyed zöldségragus tésztával kényeztetik az érzékeit a vegetáriánusoknak is.

A tengeren túli járatok számára külön is készülnek fogások: az indiai nagyvárosokba induló járatokra külön indiai séf készíti a minél autentikusabb fogásokat. Emlékszem jó pár éve, amikor Madraszba repültünk - pont a Lufthansával és természetesen csak turista osztályon – mennyire meglepődtem, hogy az egzotikus kaland már az odaúton elkezdődik, ugyanis mindenkinek indiai fogásokat szolgáltak fel. Természetesen a marhahús szigorú kizárásával.

Ugyanígy a Japánba tartó járatokon jellegzetes japán ételeket kóstolhatunk, de a vallási előírásokat is segít betartani a légitársaság a kóser és halal szabályok külön betartásával, és az így készülő ételek külön kezelésével.

Egyébként az indiai fogások is egészen lenyűgözően jók voltak. Tényleg visszaköszöntek azok a fűszerek, textúrák, apró kis részletek, amelyek a legjobb indiai éttermekből ismerősek.

És akkor eljutottunk a desszertekhez is. Nem hittem volna, hogy egy repülés közben felszolgált édesség tartogathat meglepetéseket. Nos, tartogatott, méghozzá nem is kis meglepetést. Mind a Mogyoró szuflé, mind pedig a Szilvás rétes ámulatba ejtett. Alapból édesszájúként és nagy cukrászda látogatóként is úgy sóhajtoztam ezeken a fogásokon, mint aki hetek óta nem kapott semmilyen finomságot.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a menüsorhoz 6 oldalas borlap is passzol, minden fogáshoz megfelelő borral. Ezek összeállítása szintúgy megújul a menü változásával.

Talán sikerült röviden átadnom azt az élményt, ami számomra új megvilágításba helyezte a repülés hátterében zajló folyamatokat. Az biztos, hogy amint lehetőségem lesz rá, gondolkodás nélkül a Lufthansa járataira fogok jegyet váltani, már csak a következő úticélt kell kiválasztani hozzá.

Kedvenceim a Hummusz Bárból

Bár nagyon szívesen eszem a Hummusz Bárban, a Bartók Béla út legelején, legritkábban választom ténylegesen magát a hummuszt. Inkább a labane, azaz a joghurt alapú krémsajt csábít és ehhez válogatom hozzá a többit.

A marokkói répa saláta párolt répából és bőkezűen mért római köményből készül. A grillezett padlizsán csak úgy magában is szuper ízt ad.
Az itt készülő falafel pedig az egyik legjobb: a sok zöldfűszertől belülről már zöldes a színe. Frissen készül és ezért tökéletesen ropogós.

Télen forró mentatea dukál mellé, ebben az őszi nyárban pedig inkább mentás limonádét szürcsöltem.

Persze azért hazahoztam egy kis dobozos hummusz, tökéletes reggeli alap lesz. 

24 óra Frankfurtban

Sokan azt mondták, hogy 24 óra semmire sem elég. Én azt mondtam, hogy így is bele lehet kóstolni egy városba.

Miután megnézhettem hogyan készülnek a Lufthansa járatokon felszolgált első és business osztályú ételek, és persze alaposan meg is kóstoltam őket kicsit kevesebb mint 24 órám maradt, hogy megnézzem magamnak Frankfurtot.

Egyébként úgy gondolom, hogy ez az a város, amit sokan nem turistás úticélként választanak. Hiszen rengeteg nagy cégnek itt a központja, Európa legnagyobb vásárjai, többek között a híres könyvvásár is itt kap helyet. Szóval szeretnék azoknak is segíteni, akik épp csak néhány órát tudnak szabadon, tárgyalások után eltölteni a városban.

Hagyományos vacsora: Lorsbacher Thal „Daheim” vendéglőben

Mivel az előző program délután ért véget, így rögtön vacsorával kezdtem. Nem is akármilyennel. Azt hiszem a létező leghagyományosabb vendéglőbe sikerült eljutnom. Ezen a helyen ugyanis 1803 óta folyamatosan üzemel a fogadó. Állítólag még Napóleon is járt itt, bár erre nem igazán van bizonyíték.

A vendélő híressége az almabor (Apfelwein), amit rögtön 4 változatban kóstoltam meg. Ha rögtön a cider ugrik be, nem jársz tévúton, ez bizony a francia meg angol itókák testvére. Érdekes, hogy bornak hívják, de ízre és állagra inkább a sörre hasonlít. Szerencsére ezeknek a hagyományos almaboroknak a szupermarketek ízfokozós italaihoz nem sok köze van, kezdjük például azzal, hogy egyáltalán nem édesek.

A hagyományos almaborok íze nagyban függ a fajtától. Ezt mindjárt a kóstolás során kiderült. Általában vegyesen, többféléből is készülhet az almabor. A Boskoop fajtából például nagyon jóféle, hangsúlyosan almás, ám kifejezetten keserű lett az almabor. A cloudy, azaz szűretlen változat erős és kesernyés. El tudom képzelni, hogy egy forró nyári napon mennyire jól eshet jól lehűtve.

A rozé színét a piros húsú alma adja és ez meglepően savanykás is volt egyben. Kóstoltam még egy ízesítettet is, ami persze nem aromával, hanem vörösáfonya hozzáadásával készült. A két gyümölcs együtt nagyon kellemes, de egyik sem tolakszik a másik elé. Ez esetben is inkább a savanykás íz dominált a kesernyés felett.

Az almaborokhoz természetesen az aromákat kiegészítő és hangsúlyozó ételek is jártak. Kapacitásom csak arra volt, hogy egy 4 csipegetni valót tartalmazó, amolyan borkorcsolya tálat egyek végig.

A zöld szósz itt úgy tűnik fogalom, így kíváncsi voltam rá nagyon. 7 féle zöldfűszer található benne, de érdekes módon egyik sem emelkedett ki nagyon a többi közül. Az biztos, hogy a jelentős mennyiségű petrezselymet felismertem. Egyébként pedig fürjtojással szolgálták fel. Hagyományosan tojással és főtt krumplival teljes értékű fogásnak számít.

Egy frankfurti étkezés azt hiszem nem is lenne teljes a virsli nélkül. Így aztán rögtön két fajtát, egy sertés- és egy marhavirslit is ettem. A negyedik kóstoló pedig a  jellegzetes helyi handkas, azaz házi sajtból készült saláta savanykásan, almával.

Cím: Grosse Rittergasse 49-51, 60549 Frankfurt

Pihenés: Tryp am Wyndham Hotel

Egy kisebb, ám teljesen modern szállodában hajthattam álomra a fejem, hogy aztán másnap újult erővel vághassak neki a városnak. Modern, kényelmes és pont a jövő-menő utazókra tervezett szállodáról van szó. A recepción rendkívül segítőkészek voltak és a szobákra sem lehetett semmilyen panasz.

A reggelit mindig izgatottan váron a hotelekben, ez alapozza meg az egész napot. Így aztán nagyon örültem, amikor jó kávét sikerült innom korán reggel. Majd válogathattam rengeteg reggeli ételféleség közül: melegen vár a rántotta, kolbászkák. De persze vannak felvágottak, sajtok is bőven, ha épp egy jó szendvicset ennénk. Többféle péksüteményből és persze a jellegzetes német sötét kenyerekből is válaszhatunk. Gyümölcslé, joghurtok és műzlik is felvonultak, szóval igazán nem lehet ok panaszra, ha valaki itt indítja a napját.

Cím: Mainzer Landstrasse 261-263, 60326 Frankfurt

Városnézés felgyorsítva: Hop on Hop of – Grey line

Sokan úgy gondolják, hogy ezek a nagyvárosokban elszaporodó turistás buszok az ördögtől valók. Nos, én már elég sok helyen körbe mentem egy-egy ilyen megoldással. Szerintem így egy-két óra alatt gyors képet lehet kapni a városról, ahová éppen becsöppentünk. A fülesen általában egy csomó történelmi érdekesség elhangzik és nagyjából képbe lehet kerülni a város fontosabb adataival. Másrészt egy ilyen túrán rálátást nyerhetünk arra, milyen fontosabb látványosságok, nevezetességek vannak, amelyeket a helyiek megmutatásra érdemesnek tekintenek.

Természetesen be lehet járni ezeket a helyszíneket gyalog és tömegközlekedéssel is, de ha csak néhány órád van, nagyon jó megoldás lehet egy körbe buszozás. Persze, ha valahol egy igazán érdekes célpont van, bármikor leszállhatsz a buszról, majd ha végeztél visszapattanhatsz.

A régi-új óváros: Römer

Imádom azokat a városokat, ahol él és lélegzik a történelem. Ahol tudom, hogy a kőtömbök és épületek ott állnak ezer meg kétezer éve, és a történelem vonulását nézhették végig.

Frankfurt ebből a szempontból más helyzetben van. A második világháború kiradírozta a belvárost, nem igazán maradt ép ház. Talán éppen ezért is mindig is úgy élt a fejemben, mint egy nagyon modern, felhőkarcolós helyszín. Persze, itt van az Európai Központi Bank meg a kontinens legnagyobb tőzsdéje is, de ezúttal inkább a régi időkre visszanyúló gyökereket keresgéltem.

Persze már a régi rómaiak is tevékenykedtek erre felé az ásatások alapján, és már a hétszázas évektől Frankfurt néven említik. A középkortól, majd a kora újkortól kezdődően aztán megindult a virágzó város fejlődése. Császárválasztó és koronázó várossá vált, virágzott az újonnan felfedezett könyvnyomtatás és a vásárok is évszázadokra visszamenően híresek. De vajon maradt-e ennek a régi fénynek kézzel fogható emléke az épületekben, utcákon, tereken?

2012-ben indult az a hatalmas projekt, amelynek során mostanra 15 régi épület újra épült, pont úgy, ahogy azt évszázadokkal ez előtt megtervezték. Tűpontosan, a régi rajzok, tervek és néhány fotó alapján újra alkották a teljes régi városrészt. Számomra lenyűgöző ez a teljesítmény. A hangulat is nagyon izgalmas ebben a környezetben. Az épületeken látszik, hogy vadonatúj a festésük, minden tiszta és csillogó, de mégis minden egyes centin korhűen, az eredeti, korhű stílus köszön vissza. Ezen kívül még 20 új épület is készült a területen, amely stílusúban hűen igazodik a körülötte lévőkhöz. 

Viszont nem egy múzeum készült itt, az épületek felső szintjén lakások, irodák vannak. Alul pedig végtelenül izgalmas boltok, kávézók.

Galerie Feinform az egykori Haus Wurzgarten-ben

Az első épület, ahová betértem egy igazi mesevilág. Az egykori fűszerkereskedő házban maga Goethe és édesanyja is megfordultak. Számomra új információ volt, hogy Goethe például természettudományos kísérletei számára vásárolt alapanyagokat és vegyszereket.

Az emlékét egy ginko biloba levelet formázó medál őrzi, amelyet a növényről írt verse ihletett. Így kapcsolódik össze múlt és jelen ebben a piciny üzletben. A régi korok emlékei új, modern ékszerekben élednek újra. Az arany és ezüst kollekciók a ház egykori díszítő elemeit felhasználva készülnek: fülbevaló a homlokzat végtelenbe csavarodó mintájával, gyűrű az egykori oroszlánfejes rézkilincset megformázva… 

Rena Jarosewithsch és Isabel Zürn ékszertervezők évek kitartó kutatómunkájával keresték ki a ház minden létező titkát, adatát, minden fellelhető apró kis történet-morzsát. Ezt követően pedig alkotó tehetségüket felhasználva létrehoztak egy olyan új terméket, amit akár mi is hazavihetünk. Frankfurti emlék, amely őrzi a régmúlt hagyományait, mégis nagyon mai. 

Cím: Markt 28, 60311 Frankfurt am Main https://www.galerie-feinform.com/home/

Balthasar Ress Weinbar & Vinothek

Ha kóstolnánk egy kis bort a környékről vagy szakértő segítséggel választanánk ki, hogy mit vigyünk szuvenírnek az otthoniaknak, akkor ez a hely a legjobb választás. Természetesen a Rheingau Riesling fajta a legjobb választás, hiszen ennél helyibb fajtát keresve sem találhatnánk. Bátrabbak persze az egész kóstolósort is végig kortyolhatják.

Cím: Markt 13a, 60311 Frankfurt am Main 

Időpont foglalás egyelőre szükséges: http://www.balthasar-ress.de/

Vezetett séták

Az környező utcákban még rengeteg aprócska, de annál több izgalmat rejtő boltocskát találunk. Érdemes mindbe betérni, inni egy jó teát, megkóstolni néhány finomságot, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a további sétáknak. Ha van plusz egy-két óra, akkor a vezetett séták nagyon jó megoldást jelentenek a város történetének megismeréséhez.

Végigsétálhatunk például az egykori koronázó útvonalon, amelyen a frissen megválasztott császárok vonultak az ünnepélyes koronázó ceremóniára.

Megcsodálhatjuk a Römer Városházát, amely évszázadok óta egyre növekvő alapterületével hirdeti a város növekvő fontosságát Európában és súlyát a kontinens kereskedelmi hálózatában.

Többféle ilyen túra közül választhatunk. Az új óvárosi túra például 2 órás és 9-13 euróba kerül. Természetesen adventi időszakban a Karácsonyi vásár meglátogatása is kötelező programpont.

További infók: www.frankfurt-tourismus.de/newoldtown

Condit Couture

Természetesen a sok séta után meg is éhezik az ember lánya és szívesen betér egy kis lélekerősítő sütizésre. Ebben a cukrászdában a két „legfrankfurtibbnak” titulált sütit kóstoltam meg. Az egyik a mandulamarcipános gyolyócska, ami igazán tényleg nagyon-nagyon marcipános finomság. Külön előnye, hogy jól csomagolható és eltartható, így akár haza is vihetünk belőle.

A másik finomság a Frankfurter Kranz, azaz koszorútorta. A tésztája egy pici citrommal ízesített vajas piskóta. A krémje vaníliás vajkrém, amit meggylekvárral vagy kandírozott cseresznyével dobnak fel. Kívülről ropogós krokant borítja a sütit. Meg kell mondanom, nem egy könnyű darab, nekem például ebéd helyett is megtette. Viszont istenien harmonikus az íze és eszegetése közben elmorfondírozhattam, hogy vajon hány és hány ember mehetett már ezen a helyen, a Majnára néző tornyok mellett…

Cím: Fahrtor 1, 60311 Frankfurt am Main

Tömegközlekedés

Ki kell emelnem, hogy a frankfurti tömegközlekedés nagyon könnyen áttekinthető, modern és meglehetősen sűrű a hálózat. Nagyon könnyű eljutni a városon belül bárhova és a repülőtér is mindössze 14 perc a helyi érdekű vasúttal (S-Bahn). Ráadásul mindenki hihetetlenül kedvesen és segítőkészen fordult felém, ha bármilyen elbizonytalanodásom támadt, hogy épp hol is vagyok és merre induljak tovább. 

Talán így összefoglalva még kevésnek is tűnhet, amennyit magamba szippantottam egy napnyi Frankfurti tartózkodás során. Én azt hiszem egy picit sikerült megismernem a várost és bármikor szívesen megyek vissza, ezúttal akár a modern résszel ismerkedve meg behatóbban. Egy-két felhőkarcolós fotót még úgyis készítenem kell majd valamikor.