Sokan azt mondták, hogy 24 óra semmire sem elég. Én azt
mondtam, hogy így is bele lehet kóstolni egy városba.
Miután megnézhettem hogyan készülnek a Lufthansa járatokon
felszolgált első és business osztályú ételek, és persze alaposan meg is
kóstoltam őket kicsit kevesebb mint 24 órám maradt, hogy megnézzem magamnak
Frankfurtot.
Egyébként úgy gondolom, hogy ez az a város, amit sokan nem
turistás úticélként választanak. Hiszen rengeteg nagy cégnek itt a központja,
Európa legnagyobb vásárjai, többek között a híres könyvvásár is itt kap helyet.
Szóval szeretnék azoknak is segíteni, akik épp csak néhány órát tudnak szabadon,
tárgyalások után eltölteni a városban.
Hagyományos vacsora: Lorsbacher Thal „Daheim” vendéglőben
Mivel az előző program délután ért véget, így rögtön
vacsorával kezdtem. Nem is akármilyennel. Azt hiszem a létező leghagyományosabb
vendéglőbe sikerült eljutnom. Ezen a helyen ugyanis 1803 óta folyamatosan
üzemel a fogadó. Állítólag még Napóleon is járt itt, bár erre nem igazán van
bizonyíték.
A vendélő híressége az almabor (Apfelwein), amit rögtön 4
változatban kóstoltam meg. Ha rögtön a cider ugrik be, nem jársz tévúton, ez
bizony a francia meg angol itókák testvére. Érdekes, hogy bornak hívják, de
ízre és állagra inkább a sörre hasonlít. Szerencsére ezeknek a hagyományos
almaboroknak a szupermarketek ízfokozós italaihoz nem sok köze van, kezdjük
például azzal, hogy egyáltalán nem édesek.
A hagyományos almaborok íze nagyban függ a fajtától. Ezt
mindjárt a kóstolás során kiderült. Általában vegyesen, többféléből is
készülhet az almabor. A Boskoop fajtából például nagyon jóféle, hangsúlyosan
almás, ám kifejezetten keserű lett az almabor. A cloudy, azaz szűretlen
változat erős és kesernyés. El tudom képzelni, hogy egy forró nyári napon
mennyire jól eshet jól lehűtve.
A rozé színét a piros húsú alma adja és ez meglepően
savanykás is volt egyben. Kóstoltam még egy ízesítettet is, ami persze nem
aromával, hanem vörösáfonya hozzáadásával készült. A két gyümölcs együtt nagyon
kellemes, de egyik sem tolakszik a másik elé. Ez esetben is inkább a savanykás
íz dominált a kesernyés felett.
Az almaborokhoz természetesen az aromákat kiegészítő és
hangsúlyozó ételek is jártak. Kapacitásom csak arra volt, hogy egy 4 csipegetni
valót tartalmazó, amolyan borkorcsolya tálat egyek végig.
A zöld szósz itt úgy tűnik fogalom, így kíváncsi voltam rá
nagyon. 7 féle zöldfűszer található benne, de érdekes módon egyik sem emelkedett
ki nagyon a többi közül. Az biztos, hogy a jelentős mennyiségű petrezselymet
felismertem. Egyébként pedig fürjtojással szolgálták fel. Hagyományosan
tojással és főtt krumplival teljes értékű fogásnak számít.
Egy frankfurti étkezés azt hiszem nem is lenne teljes a
virsli nélkül. Így aztán rögtön két fajtát, egy sertés- és egy marhavirslit is
ettem. A negyedik kóstoló pedig a
jellegzetes helyi handkas, azaz házi sajtból készült saláta savanykásan,
almával.
Cím: Grosse Rittergasse 49-51, 60549 Frankfurt
Pihenés: Tryp am Wyndham Hotel
Egy kisebb, ám teljesen modern szállodában hajthattam álomra
a fejem, hogy aztán másnap újult erővel vághassak neki a városnak. Modern,
kényelmes és pont a jövő-menő utazókra tervezett szállodáról van szó. A
recepción rendkívül segítőkészek voltak és a szobákra sem lehetett semmilyen
panasz.
A reggelit mindig izgatottan váron a hotelekben, ez alapozza
meg az egész napot. Így aztán nagyon örültem, amikor jó kávét sikerült innom
korán reggel. Majd válogathattam rengeteg reggeli ételféleség közül: melegen
vár a rántotta, kolbászkák. De persze vannak felvágottak, sajtok is bőven, ha
épp egy jó szendvicset ennénk. Többféle péksüteményből és persze a jellegzetes
német sötét kenyerekből is válaszhatunk. Gyümölcslé, joghurtok és műzlik is
felvonultak, szóval igazán nem lehet ok panaszra, ha valaki itt indítja a
napját.
Cím: Mainzer Landstrasse 261-263, 60326 Frankfurt
Városnézés felgyorsítva: Hop on Hop of – Grey line
Sokan úgy gondolják, hogy ezek a nagyvárosokban elszaporodó
turistás buszok az ördögtől valók. Nos, én már elég sok helyen körbe mentem
egy-egy ilyen megoldással. Szerintem így egy-két óra alatt gyors képet lehet
kapni a városról, ahová éppen becsöppentünk. A fülesen általában egy csomó
történelmi érdekesség elhangzik és nagyjából képbe lehet kerülni a város
fontosabb adataival. Másrészt egy ilyen túrán rálátást nyerhetünk arra, milyen
fontosabb látványosságok, nevezetességek vannak, amelyeket a helyiek megmutatásra
érdemesnek tekintenek.
Természetesen be lehet járni ezeket a helyszíneket gyalog és
tömegközlekedéssel is, de ha csak néhány órád van, nagyon jó megoldás lehet egy
körbe buszozás. Persze, ha valahol egy igazán érdekes célpont van, bármikor
leszállhatsz a buszról, majd ha végeztél visszapattanhatsz.
A régi-új óváros: Römer
Imádom azokat a városokat, ahol él és lélegzik a történelem.
Ahol tudom, hogy a kőtömbök és épületek ott állnak ezer meg kétezer éve, és a
történelem vonulását nézhették végig.
Frankfurt ebből a szempontból más helyzetben van. A második
világháború kiradírozta a belvárost, nem igazán maradt ép ház. Talán éppen
ezért is mindig is úgy élt a fejemben, mint egy nagyon modern, felhőkarcolós helyszín.
Persze, itt van az Európai Központi Bank meg a kontinens legnagyobb tőzsdéje
is, de ezúttal inkább a régi időkre visszanyúló gyökereket keresgéltem.
Persze már a régi rómaiak is tevékenykedtek erre felé az
ásatások alapján, és már a hétszázas évektől Frankfurt néven említik. A középkortól,
majd a kora újkortól kezdődően aztán megindult a virágzó város fejlődése.
Császárválasztó és koronázó várossá vált, virágzott az újonnan felfedezett
könyvnyomtatás és a vásárok is évszázadokra visszamenően híresek. De vajon
maradt-e ennek a régi fénynek kézzel fogható emléke az épületekben, utcákon,
tereken?
2012-ben indult az a hatalmas projekt, amelynek során
mostanra 15 régi épület újra épült, pont úgy, ahogy azt évszázadokkal ez előtt
megtervezték. Tűpontosan, a régi rajzok, tervek és néhány fotó alapján újra
alkották a teljes régi városrészt. Számomra lenyűgöző ez a teljesítmény. A
hangulat is nagyon izgalmas ebben a környezetben. Az épületeken látszik, hogy
vadonatúj a festésük, minden tiszta és csillogó, de mégis minden egyes centin
korhűen, az eredeti, korhű stílus köszön vissza. Ezen kívül még 20 új épület is
készült a területen, amely stílusúban hűen igazodik a körülötte lévőkhöz.
Viszont nem egy múzeum készült itt, az épületek felső
szintjén lakások, irodák vannak. Alul pedig végtelenül izgalmas boltok,
kávézók.
Galerie Feinform az egykori Haus Wurzgarten-ben
Az első épület, ahová betértem egy igazi mesevilág. Az
egykori fűszerkereskedő házban maga Goethe és édesanyja is megfordultak.
Számomra új információ volt, hogy Goethe például természettudományos kísérletei
számára vásárolt alapanyagokat és vegyszereket.
Az emlékét egy ginko biloba levelet formázó medál őrzi,
amelyet a növényről írt verse ihletett. Így kapcsolódik össze múlt és jelen
ebben a piciny üzletben. A régi korok emlékei új, modern ékszerekben élednek
újra. Az arany és ezüst kollekciók a ház egykori díszítő elemeit felhasználva
készülnek: fülbevaló a homlokzat végtelenbe csavarodó mintájával, gyűrű az
egykori oroszlánfejes rézkilincset megformázva…
Rena Jarosewithsch és Isabel Zürn ékszertervezők évek
kitartó kutatómunkájával keresték ki a ház minden létező titkát, adatát, minden
fellelhető apró kis történet-morzsát. Ezt követően pedig alkotó tehetségüket
felhasználva létrehoztak egy olyan új terméket, amit akár mi is hazavihetünk.
Frankfurti emlék, amely őrzi a régmúlt hagyományait, mégis nagyon mai.
Cím: Markt 28, 60311 Frankfurt am Main https://www.galerie-feinform.com/home/
Balthasar Ress Weinbar & Vinothek
Ha kóstolnánk egy kis bort a környékről vagy szakértő segítséggel
választanánk ki, hogy mit vigyünk szuvenírnek az otthoniaknak, akkor ez a hely
a legjobb választás. Természetesen a Rheingau Riesling fajta a legjobb
választás, hiszen ennél helyibb fajtát keresve sem találhatnánk. Bátrabbak
persze az egész kóstolósort is végig kortyolhatják.
Cím: Markt 13a, 60311 Frankfurt am Main
Vezetett séták
Az környező utcákban még rengeteg aprócska, de annál több
izgalmat rejtő boltocskát találunk. Érdemes mindbe betérni, inni egy jó teát,
megkóstolni néhány finomságot, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a további
sétáknak. Ha van plusz egy-két óra, akkor a vezetett séták nagyon jó megoldást
jelentenek a város történetének megismeréséhez.
Végigsétálhatunk például az egykori koronázó útvonalon,
amelyen a frissen megválasztott császárok vonultak az ünnepélyes koronázó
ceremóniára.
Megcsodálhatjuk a Römer Városházát, amely évszázadok óta
egyre növekvő alapterületével hirdeti a város növekvő fontosságát Európában és
súlyát a kontinens kereskedelmi hálózatában.
Többféle ilyen túra közül választhatunk. Az új óvárosi túra
például 2 órás és 9-13 euróba kerül. Természetesen adventi időszakban a
Karácsonyi vásár meglátogatása is kötelező programpont.
Condit Couture
Természetesen a sok séta után meg is éhezik az ember lánya
és szívesen betér egy kis lélekerősítő sütizésre. Ebben a cukrászdában a két
„legfrankfurtibbnak” titulált sütit kóstoltam meg. Az egyik a mandulamarcipános
gyolyócska, ami igazán tényleg nagyon-nagyon marcipános finomság. Külön előnye,
hogy jól csomagolható és eltartható, így akár haza is vihetünk belőle.
A másik finomság a Frankfurter Kranz, azaz koszorútorta. A
tésztája egy pici citrommal ízesített vajas piskóta. A krémje vaníliás vajkrém,
amit meggylekvárral vagy kandírozott cseresznyével dobnak fel. Kívülről ropogós
krokant borítja a sütit. Meg kell mondanom, nem egy könnyű darab, nekem például
ebéd helyett is megtette. Viszont istenien harmonikus az íze és eszegetése
közben elmorfondírozhattam, hogy vajon hány és hány ember mehetett már ezen a
helyen, a Majnára néző tornyok mellett…
Cím: Fahrtor 1, 60311 Frankfurt am Main
Tömegközlekedés
Ki kell emelnem, hogy a frankfurti tömegközlekedés nagyon
könnyen áttekinthető, modern és meglehetősen sűrű a hálózat. Nagyon könnyű
eljutni a városon belül bárhova és a repülőtér is mindössze 14 perc a helyi
érdekű vasúttal (S-Bahn). Ráadásul mindenki hihetetlenül kedvesen és
segítőkészen fordult felém, ha bármilyen elbizonytalanodásom támadt, hogy épp
hol is vagyok és merre induljak tovább.
Talán így összefoglalva még kevésnek is tűnhet, amennyit
magamba szippantottam egy napnyi Frankfurti tartózkodás során. Én azt hiszem
egy picit sikerült megismernem a várost és bármikor szívesen megyek vissza,
ezúttal akár a modern résszel ismerkedve meg behatóbban. Egy-két felhőkarcolós
fotót még úgyis készítenem kell majd valamikor.