Banán a tasakból

A banán önmagában is jó kis gyümölcs, olyan egyszerű előkapni egyet és néhány harapással végezni vele. Esetleg összeturmixolom egy kis tejjel és úgy hajtom fel. És itt aztán meg is áll a tudomány. Nem így a franciáknál: ők aztán értik a módját! Ez a furfangos banán akkor is lecsúszik, ha az ünnepi lakoma végén már teljesen tele van a bendő.
Hozzávalók 4 személyre: 4 banán, 50 g mazsola, 1 dl rum, 1 evőkanál nem sós vaj, 1 evőkanál cukor, 2 (vér)narancs.
Elkészítése: Először is áztassuk rumba a mazsolát, hadd szívja meg magát jó alaposan. Aztán lássuk el a narancs baját is: miután forró vízben nagyon alaposan megsíkáltuk, a narancs színű részt lereszeljük a héjából. Vigyázzunk, hogy fehér ne kerüljön a reszelő fogai közé, mert az megkeseríti az ételt. A kopasz narancsot a többi héjtól is megszabadítjuk, ez természetesen nem fog az ételbe kerülni. A gyümölcsöt kifilézzük oly módon, hogy csak a hártya nélküli húsa maradjon meg. Ezt a műveletet egy nagyon éles kés segítségével végezhetjük el. (Ujjakra vigyázni!) A kicsurranó levet is fogjuk fel egy tálba, vétek lenne elpazarolni. A narancs húsát, levét és a reszelt héját is adjuk hozzá a rumos mazsolához. A banánokat meghámozás után hosszában vágjuk félbe. Minden banánt egy külön darab sütőpapírra (helyette használhatunk alufóliát is) helyezünk és belső felüket megkenegetjük a cukor-vaj keverékével. Ráhalmozunk egy kis narancsos-mazsolás rumot, ráillesztjük a banán másik felét, majd a sütőpapírt légmentesen bezárjuk és forró sütőben 10-15 perc alatt megsütjük a banános tasakok tartalmát. Amikor kinyitjuk a tasakokat, a felcsapó gőz megégetheti a kezünket, ezért a konyhai kesztyűvel érdemes mancsaink védelmére sietni. Ötlet: Az igazi hedonisták egy-egy gombóc vaníliafagyival is fokozhatják az élvezeteket.

Tésztamártás konzerv-zsonglőröknek

Ma már szétírtam a billentyűzetet, úgyhogy legyen itt egy nagyon-nagyon egyszerű kaja!
Tésztamártás konzerv zsonglőröknek Szerintem semmi rossz sincs abban, ha valaki konzerveket használ fel a főzéshez. Persze nem minden napra és nem a készételek melegítésére gondolok. Néha-néha eljön a pillanat, amikor az embernek semmi kedve eljátszani a puccos konyhatündért. Elővesz két konzervet meg kifőz egy adag tésztát és már készen is vagyunk. Azt megígérhetem, hogy százszor jobb, mint porból főzni, mivel az ízesítés a te dolgod.
Hozzávalók 2 személyre: 200 g spagetti, 1 doboz tonhalkonzerv, ezúttal lehet olajos, 1 doboz hámozott paradicsom, reszelt parmezán, sok bazsalikom.
Elkészítése: A tésztát kifőzöm és amíg rotyog összedobom a mártást is. A két konzervet felbontom és egy serpenyőben átforrósítom a tartalmukat. Bazsalikommal és esetleg sóval fűszerezem, majd a kifőtt tésztát is hozzákeverem és még 3 percig a tűzön tartom. Ezzel elérem azt, hogy a tészta magába igya a paradicsomos levet. A tányéron még megszórom parmezánnal, aztán elegánsan egy kézzel a villámra tekerem a hosszú spagetti szálakat.

Bruschetta

Micsoda? Hogy én olyan szendvicset egyek, amin nincs vaj és sonka, vagy legalább valami jóféle felvágott? Sosem hittem volna, hogy nyári estéken a paradicsomos kenyér lesz az egyik kedvenc vacsorám. Egészen addig, ameddig a húgom haza nem jött Olaszországból és meg nem ismertette velem ezt a receptet. A bruschetta különben azt az olasz kenyérfajtát jelöli, amelyből ez a szendvics készül és a paradicsomon kívül más zöldségekkel is készítik.
Hozzávalók személyenként: 1-2 édesre érett paradicsom, só, bors, bazsalikom, néhány csepp olívaolaj és citromlé, 1-2 szelet kenyér, 1 gerezd fokhagyma.
Elkészítés: A paradicsomot szépen megmosva minél apróbb kockákra vágom. Igazi türelemjáték ez, de valahogy minél apróbbak a kockák, annál finomabb a végeredmény. A vagdalást jobb egy tányérban végezni, hogy a kicsorduló lé se menjen veszendőbe. Az így előkészített paradicsomot már csak meg kell szórni a fűszerekkel. Szerintem nem kell túl bőkezűen bánni a fűszerekkel, inkább szűkmarkúan, mert így bontakozik ki igazán a lényeg: a paradicsom érett, nyári íze. Viszont a citromlé és az olíva olaj elengedhetetlen. A paradicsom halványan pirosló levével összekeveredve mennyei elegyet alkotnak. Emlegettem valami kenyeret is. Válassz olyat, amit szeretsz. Részemről a friss, foszlós fehérkenyérre esküszök. A puha húsával kitűnően lehet mártogatni a tányéron maradó piros levet. Az olaszok szerint azonban jobb pirítóssal társítani, ami jó alaposan bekennek fokhagymával. Erre halmozzák a kockákat.

A megbolondított zöldbab főzelék

A főzelék a menzák, üzemi étkezdék és a fittness bűvöletében főzőcskéző nagymamák kedvenc alkotása. Mi pedig nem túlzottan rajongunk érte: túl sok a rántás, a zöldségdarabkák szétfőnek és az ötletesség teljes hiánya jellemzi ezeket az étkeket. Ugye nem hittétek volna, hogy a zöldbabfőzelék frontján is lehet valami újat alkotni? Jó, jó, lehet, hogy ez nem is igazi főzelék, de szerintem nagyon finom, ráadásul a beleszórt fűszereknek enyhe afrodiziákum jellege sem elhanyagolható szempont.
Hozzávalók 2 adaghoz: 250 g zöldbab, 3 evőkanál tejföl, 1 evőkanál mustár, egy ujjnyi gyömbérdarab, petrezselyem zöld, só.
Elkészítése: A zöldbabot megtisztítjuk, azaz mosdás után lecsippentjük a végeit, majd viszonylag egyenletes méretű darabokra vágjuk. Nagyon kevés víz (mondjuk egy deci, vagy még annyi se) aláöntésével addig pároljuk, amíg a zöldség teljesen megpuhul. A puhaságát kóstolással ellenőrizhetjük. Közben megtisztítjuk és lereszeljük a gyömbért. A petrezselyem zöldet nagyon apróra nyesegetjük. A tejfölt és a mustárt összekeverjük és hozzáadjuk a gyömbért. Hozzáadjuk a zöldséghez, rászórjuk a petrezselymet és jó alaposan elkeverjük, átmelegítjük a főzeléket. Újra megkóstoljuk és só igényünk szerint megsózzuk. Egyszerű sült húsok mellé kiváló köret, de szerintem a sült halhoz is jól illik. Tudom, hogy nagyon „sznobul” hangzik, de most az egyszer valami jégbehűtött, száraz fehérbort is kortyolhatsz hozzá.

Máltai nyúl

Kövezzetek meg, írjatok fenyegető leveleket, de én igenis szeretem a sült nyulat. Igen, azokat a pici, aranyos, szőrös jószágokat. Sőt régebben tartottunk is néhányat és meg is ettük őket. Ez is csak egy állat és vadas szósszal elkészítve, zsemlegombóccal körítve még a nagyapám kedvence volt. Szerencsére a csarnokbeli hentesnél már csak szép darab húsok formájában találkozok a nyuszikkal, nem kell végiggondolnom aranyosságuk és simogatnivalóságuk elvesztésének ügyét. Inkább azon töprengek milyen módon készítsem el. Például „máltaiul”?
Hozzávalók 4 személyre: 1 kg nyúlhús (comb és gerinc darabok), 2 vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 3 paradicsom, 3 sárgarépa, 2-3 dl vörösbor, 4 evőkanál sűrített paradicsom püré (egy kis doboznyi), 2 babérlevél, szárított, morzsolt zöldfűszerek (zsálya, majoránna, oregánó, bazsalikom), egy csipet sáfrány, só, bors, 4 evőkanál liszt, 2 kiskanál pirospaprika, olaj a sütéshez.
Elkészítése: A húst nagyobb darabokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd a pirospaprikával elkevert lisztbe forgatjuk. A vöröshagymát felszeleteljük, a fokhagymát megtisztítjuk, de egészben hagyjuk a gerezdeket. A paradicsomot egy percre forró vízbe tesszük, majd könnyedén lehúzzuk a héját. Negyedekbe vágjuk és eltávolítjuk a magokat. A sárgarépát vékonyan meghámozzuk és 5 centis darabokra vágjuk. Egy mélyebb lábosban 2 evőkanál olajat forrósítunk és a hús minden oldalán aranybarnára sütjük. Hozzáadjuk a többi hozzávalót, a fűszereket és felöntjük a vörösborral. Lassú tűzön, egy-másfél órán keresztül főzzük. Ha szükséges, a vörösbort időközben pótoljuk. Érdemes gyakran a fedő alá kukkantani és végig ott téblábolni, hogy le ne égjen a sűrű szaft. A babérlevelet természetesen nem kell megenni, de az olvadó, borral átitatott sárgarépának például mennyei íze van.

Bódult tejberizs

Gyerekkoromban a tejberizs egy uncsi reggeli étel volt. Szerettem, mert édes volt, de semmi extra dolgot nem raktunk rá, amitől igazán felkeltette volna az érdeklődésemet. A kedvencem a Nagyi csokimártása volt, de azért egy idő után a csokiból is megárt a sok. (Hogy kinek mennyi a sok, az csak döntés kérdése.) Egyik vendégvárás alkalmával találtam ki ezt a változatot és így lett a reggeli maradékból fenséges desszert. Hátránya, hogy az ember vesződik vele fél órát, de nem eheti meg, hanem várnia kell legalább még 2 órát, amíg rendesen kihűl.
Hozzávalók 2 adaghoz: 1 dl rizs és 2,5 dl tej, 1 evőkanál cukor, egy kiskanál zselatin. Öntet: 1 dl rum és 1 dl víz keveréke, szárított sárgabarack, füge és mazsola, fahéj.
Elkészítés: A rizsből, tejből cukor hozzáadásával tejberizst főzök. Ez a lépést nagyon utálom, mert a csintalan tej mindig ki akar futni vagy le akar égni, ezért vadul és folyamatosan kevergetem. Nem árt előzőleg az edényt kiöblíteni vízzel, így talán elkerülhető a leégés, de szerintem ez csak egy múlt századi legenda. A kész masszába belekeverem a 3 evőkanál vízben feloldott zselatint, ettől áll majd szépen össze. A rizst két, előzőleg vízzel kiöblített tálkába szedem, jó alaposan lenyomkodom és kihűtöm. Ezután jöhet az öntet készítés. Egy befőttes üvegbe agyusztálom bele a hozzávalókat, szükség esetén némi vagdosás után és a hűtőben hagyom, hogy jól megszívják magukat. Ha minden készen áll és jó alaposan lehűlt, egy tányérra borítom a rizst. A borítást többféle módon lehet siettetni: veregetni a tálka fenekét, körbevágni a széle mentén vagy forró vízbe mártani. Ha ügyes voltam, szép kis kúpot kapok, erre rákanalazok némi mártást. Ütős.

Alma harmónia

Néha kapok egy zacskónyi almát az ismerőseimtől. Magában megeszegetni nem túl izgalmas dolog, ezért kitaláltam egy egyszerű, de annál ínycsiklandozóbb alma krémet. A méz és a citrom egyvelege kellemesen pikánssá teszi az összhatást, és még véletlenül sem tűnik unalmasnak a három hétköznapi alapanyag.
Hozzávalók: 4-6 alma, 2 citrom kifacsart leve, 2 evőkanál méz, egy kiskanál őrölt fahéj, 5-6 szegfűszeg, tejszínhab.
Elkészítés: Egy kisebb lábosba önöm a citromlevet és 2 dl vízzel felhígítom. Ebbe hajigálom bele a megpucolt és nyolcba vágott almadarabokat, így nem barnulnak meg, majd jöhet a többi hozzávaló is. Felforralom és addig főzöm, ameddig az alma meg nem puhul. Ekkor eltávolítom a szegfűszeget. Az így létrejövő kompót akár már fogyasztható is, de én szeretem összeturmixolni és lehűteni. Kis tálakban, tejszínhabrózsával tálalom. Valóságos íz-orgia.

Kezdjük

Jamie a tévében ügyködik, nekem pedig úgy tűnik lassan megjelenik a szakácskönyvem, azt hiszem itt az ideje, hogy a weben is megosszam konyhai tapasztalataimat az olvasókkal.

Elsőként tehát itt az egyik legnagyobb kedvencem:

Lazacos tejszínben úszkáló tészta

A lazac maga a luxus, de szerencsére létezik megfizethető változata is. Kis dobozban, olajban tartósítva, a füstöltet pedig hajszálvékonyra szeletelve árulják. Önmagában, minden felhajtás nélkül is igen finom, de a tejszín és a citrom még inkább kiemeli a lazac-életérzést. Hogy ez milyen, azt ki-ki döntse el maga.

Hozzávalók 2 személyre: 150 g száraz tészta, lehetőleg csavart „szarvacska”, 1 citrom, 1 dobozka lazac, 1,5 dl főző tejszín, 100 g mozzarella, olaj, só, bors, kapor.

Elkészítés: Először is meg kell főzni a tésztát. Ez akár tíz percig is eltart, közben pedig lesz elég időnk vagdosni a belevalókat és kavargatni a mártást. A lazacot, ha olajos lében tárolták, leszűröm, majd apró darabokra tépkedem. A mozzarellát kis kockákra vágom. A citrommal akad a legtöbb tennivaló. Először is jó alaposan le kell sikálni róla a tartósítószert, amit azért kentek rá, hogy túlélje a szállítást. A tisztára dörgölt héját vékonyan lereszelem, vigyázva, hogy a fehér rész ne kerüljön az ételbe. Közben a tészta már kezd megfőni, ideje nekilátni a mártásnak. Egy fél evőkanál olívaolaj kerül a serpenyőbe, ha felforrósodott a lazacdarabok követik. Egy kicsit megpirítom a halacskát, ha érezni az illatát felöntöm a tejszínnel és beledobom a citromhéjat, kaprot, sózom-borsozom. Az időközben kifőtt tésztát is a mártásba dobom és jól átforgatom. A puha kis szarvak jól magukba isszák a szószt, így aztán gyorsan a tányérra halmozom őket mielőtt kihűlnének. A halmot a citromból kicsorgó savanykás cseppekkel önözöm meg és megszórom a mozzarella kockákkal. A tejszín és a lazac lágy ízét jól kiegészíti a citrom savanyúsága. Szerintem egyszerűen tökéletes.