Néha a legmeglepőbb helyeken lehet igazi kincsekre bukkanni. Én például nem gondoltam volna, hogy az Auchanban vagy a Tescoban ilyen finom, sajátmárkás szaloncukrokat fogok találni.
Szerencsére a dolgot nem bízták a véletlenre, hiszen a karácsonyi kínálaton gyakorlatilag orra bukik az ember lánya a bejáratnál, de ezek az elegáns csomagolások valahogy kitűntek a sok tiritarka dobozka közül. Mivel nálunk eleve a marcipános szaloncukor a nyerő és senki sem eszi meg a zseléset, jó ötletnek tűnt megkóstolni ezt a változatot.
A gyerekek, akik kellően fáradtak és nyűgösek voltak és különben is utálják az ilyen hiperes bevásárlást először hallani sem akartak ezekről a szaloncukrokról. Naná, hogy azt a lila teheneset akarták minden áron, amit én már nagyon unok. A marcipán ígéretével végül sikerült őket meggyőznöm, hogy legalább kóstoljuk meg.
Így aztán haza jött velünk először az Auchanból két változat, aztán már tudatosan kerestem legközelebb a Tesco-ban és lám ott is találtam finomságokat, úgyhogy azokból is tartottam kóstolót. A második adagnál már az autóban ki kellett bontani a szilvásat, amiből rögtön el is tűnt jópár darab. Ezt el is neveztük "szilvásgombócos" szaloncukornak.
A második körben apósomra is gondoltunk, hiszen neki rendkívül nehéz megfelelő, cukormentes szaloncukrot találni. Jelentem, ez is sikerült! És még hozzá milyen finom. :)
Erre a négy ízre csaptunk le végül:
Citromos-bazsalikomos (Auchan)
Nagyon meglepő ízkombináció, elsőre nem tűnt annyira jó ötletnek. Aztán megkóstoltam és beleszerettem. Isteni és mindig, minden kóstolásnál meglepődök rajta, hogy mennyire finom.
A marcipán lágyan körülöleli a krémet, aminek meglepően erős zamata van. Inkább a citrom dominál, a bazsalikom már akkor bontakozik ki, ha elkezdi rágni az ember lánya.
Ez a változat hatalmas sikert aratott egyébként a nem túl édességes férjemnél, aki viszont bármennyi bazsalikomos pesztót meg tud enni. Így nagyon tetszett neki, hogy talált egy olyan édességet, amelyben van bazsalikom.
Mézes-narancsos (Auchan)
Már-már klasszikus kombináció. A csoki és a narancs nagyon szeretik egymást és én is ízüket. A narancs jól érződik, kellemes az aromája, nehéz abbahagyni a bontogatást.
Megjelenését tekintve nagyon hasonló az előbbihez: itt is a marcipán közepén csücsül a narancsos csokikrém. Ennek aromája még erősebb, már a csomagolás kibontásakor is érződik és még sokáig ott marad a szájban.
Ezt leginkább az egyébként narancsot nem evő gyermekem értékelte leginkább. Limitálnom is kellett a napi megehető szaloncukrok számát.
Szilvakrémmel töltött marcipán (Tesco)
Maga a tökély. A leges-leges-legnagyobb kedvencem. Szilvakrém+marcipán csokiba mártva. Hmmm. A szilvakrémet itt is körülveszi a marcipán, de ez inkább egy lekvárszerű krém, tiszta gyümölcsös. Ennek megfelelően az íze is nagyon intenzív, kicsit emlékeztet a jó fajta szilvásgombócokra.
Ha tehetném, az egész csomagot megtartanám magamnak, annyira finom. És ráadásul pont ennek lila a színe (azt pedig mindenki tudja, hogy a lila a kedvenc színem).
Mandulás-csokoládés szaloncukor édesítőszerekkel (Tesco)
Nem vagyok nagy rajongója az édesítő szereknek, és én például ezen is átérzem azt a jellegzetes, hideg ízt, amit az eritrit jelent. Ettől függetlenül a szaloncukor finom, bár cukorbetegek ezt is csak mértékkel, egy-két szemet fogyasztva ehetik. A szénhidráttartalma 2/3-a a simáénak, de még így sem nulla.
Az idősebb családtagjaink már évek óta küzdenek azzal, hogy nincs ilyen típusú szaloncukor. Most viszont igen elégedetten nyugtázták, hogy végre ők is bevállalhatnak egy-két szemet.
A csokikrém ennél a szaloncukornál egyébként fantasztikus! Az a lágy, krémes, olvadós állag nagyon el lett találva!
Ami még nagyon tetszik ezekben a szaloncukrokban, hogy nagyon szép, letisztult és nosztalgikus a csomagolásuk. Mint annó a nagyinál: színes fémfólia és fehér, végein bevagdosott papír borítja a kis finomságokat. Bevallom a műanyag csomagolású szaloncukrokat nem szívesen bontogatom, bármennyire is finom a belsejük.
Egy nagy gondom van, hogy a csomagolás a beltartalom színéhez illik, így a narancsos narancsszínű, a szilvás meg értelem szerűen lila. Így nehéz lesz felpakolni a piros-arany dekorációjú fánkra. Legfeljebb majd egy tálban az asztal közepére rakom... ha egyáltalán marad belőle és nem fogy el a következő két hétben. Lehet, hogy gyorsan el kellene dugnom, mielőtt felfaljuk az egész készletet?