Gesztenyés lencseleves kolbásszal


Még mindig nagyon szeretem a lencsét, főleg ezt a fekete fajtát.

Volt itthon egy dobozka szemes gesztenye, amit elfelejtettem betenni a mélyhűtőbe, így kiolvadt és meg kellett enni. Ennél nagyobb bajom sohase legyen. Kreáltam köré egy ételt is. Sorban belekerült minden a levesbe, ami még volt itthon.

Először felkarikáztam egy jó darab kolbászt és ropogósra sütöttem. Kiszedtem, a zsírján párolni kezdtem 1 felkarikázott póréhagymát. Felöntöttem 1 liter maradék, leszűrt húslevessel. Vízzel is helyettesíhető, de így sokkal ízletesebb. Beletettem úgy 10 dekányi beluga lencsét (helyette mehet a hagyományos, de előzőleg beáztatott lencse is). Beleszórtam a gesztenyét is. Puhára főztem a lábasban lévőket. A végén visszapakoltam a kolbászkarikákat.

A tányéron ki-ki tehet bele egy kis tejfölt. Attól még ízletesebb, gazdagabb lesz a leves, aminek az íze így se rossz, sőt.

Joghurtos müzlikenyér


Nagyon szeretem ezt a kenyeret, tejjel, vajjal, lekvárral. Olyan jó gazdag az íze, tartalmas a belseje. Persze sohasem lesz olyan habos és könnyű, mint egy egyszerű fehérkenyér, de nem is ezt várom tőle.

A recept elég jól variálható, attól függően, hogy milyen a kedvenc müzlink, milyen aszalt gyümölcsöket találunk éppen a kamrában. Mondjuk málnás gyümölcsjoghurthoz szárított málnadarabokkal ellátott, kókuszdarabkás müzlit használni telitalálat.

Hozzávalók: 35 dkg kenyérliszt, 15 dkg aszalt gyümölcsös müzli, 1,5 dl joghurt, 1-1,5 dl víz, 20 g friss élesztő, 2 evőkanál méz, 1 kiskanál só.

Elkészítése: A langyos vízben feloldom az élesztőt és a cukrot. A lisztet, sót, müzlit összevegyítem. Belekeverem a joghurtot és az élesztős vizet, jó alaposan összegyúrom. Kétszer kelesztem, először tálban, lefedve, aztán hosszúkás veknivé formálva. Mindkétszer legalább egy órát adok neki. Nem fog a duplájára nőni, de azért érződik rajta, hogy jó levegős tésztává kel.

Bedurvultam, avagy hüttekaja


Kicsit már én is unom, hogy folyton arról panaszkodok, hogy betegek ezek a gyerekek. Nem nagyon, de azért éppen eléggé ahhoz, hogy itthon untassuk egymást. Pénteken például kivittem őket "szánkózni", aztán délután jó kis fülfájás lett belőle. Persze biztos nincs összefüggés a két esemény között, ezzel nyugtatom magam. Meg azzal, hogy bár ők ugyan nem ültek a szánkón, így húzni se nagyon volt mit, de a súlyos mínuszokban eltöltött idő feljogosít egy ilyen ebéd elpusztítására.

Először Ausztriában, sielés alkalmával találkoztam a käsespätzle intézményével. Bár kimondani még mindig nem tudom, az első pillanattól kezdve imádom. Persze nem árt hozzá, hogy az ember egész nap a hegyen vonuljon fel s alá, különben elég nehéz megemészteni.

Nem ragaszkodtam az eredeti recepthez, hanem csináltam, ahogy jól esett. 1 tojásból, 1 dl tejből meg találomra belezuttyintott lisztből csináltam galuskát, amit forró vízben kifőztem. Egy serpenyőben szalonnacsíkokat meg póréhagyma karikákat pirítottam, majd összekevertem a nokedlivel. Reszeltem rá egy kis sajtot is, annélkül nem ér az egész semmit.

Eredetinek látszó leírások Notburánál, vagy Lila füge tollából. Legközelebb megpróbálkozom a gőzgombóccal is, az tuti.

100.


Tudom, tudom, nem kellene ennyire örülnöm, mindenkinek lehet 100 olvasója. De én tényleg nagyon örülök nektek! Hogy itt vagyok, hogy olvastok!
Úgy látom, hogy Erika (Kiseri) lett a századik. Ezért pedig nyeremény jár! A frissen elkészült szakácskönyvjelzőimből küldenék neked egy csomaggal, ha jelentkezel.

A jópofa és rám szabott, direkt szakácskönyvekbe passzoló könyvjelzőket Maros Krisztina tervezte. Hát nem szuperek?

VKF! Saláta maradékból


Azt hiszem nem sok olyan étel van, amely jobban passzol Garffyka VKF! kiírásához, mint a saláta. Váncsa óta tudjuk, hogy saláta minden lehet. Én ezt alaposan meg is fogadtam, és ehhez tartom magam.

Amikor ácsorgok a nyitott hűtőajtóban és merengve nézegetem azt a pici darab maradék sült húst, na, akkor jöhetnek a saláták. Az első gondolatom általában az, hogy gonosz leszek a családdal szemben és egyedül befalom a maradék finomságot, aztán győz a jó szívem. Ha hozzáteszek még ezt meg azt, máris elég lesz mindenkinek.

A képen látható salátámba sült kacsafalakák voltak a főszereplők. Került mellé egy kis jégsaláta, némi apróra vágott mogyoró és birskompót. Az öntet mandarin és citrom kifacsart levéből, szőlőmag olajból, sóból, borsból lett kikeverve. Az édes és sós ízek az én tányéromon nagyon jól passzolnak egymáshoz.

A húsos saláták lényege, hogy kitaláljam, mi illik legjobban az éppen kezem ügyébe kerülő hideg sülthöz. Ha maradék grillcsirke van éppen, az sokkal inkább kiált nyers almáért, dióért és kékpenészes sajtért, mint bármi másért. Ehhez is jó a jégsaláta, alapnak. Ha viszont esetleg egy kis egybesült karaj maradt meg valahogy, akkor ribizli, narancshéj, mustár meg méz után fogok kutakodni. Ide viszont már nem annyira passzol a roppanós jégsaláta, sokkal inkább egy fej tölgysalátára, esetleg némi radiocchiora kellene szert tennem, hogy elégedett legyek a végeredménnyel. Persze egy kis grillezett fügét meg rukkolát is el tudok képzelni, mint az egybesült hús méltó kiegészítője.

VKF! Kenyér maradékból


Van nekünk egy Etink, aki az igazi nagymamás receptek tárháza. A múltkor, amikor látta, hogy kenyeret csinálok, elkezdte mesélni, hogy amikor ők még igazi kemencében, igazi háromkilósat sütöttek. Hajnalban dagasztottak és a túrókészítésből kimaradt savót tették bele. Na, az volt az igazi kenyér! Aztán egy félmondatában az is benne volt, hogy a legjobb a krumplis kenyér volt. Több se kellett nekem, végre találtam egy meggyőző felhasználási módot a krumplipürére, amit - férfiasan bevallom - senki sem szeret felmelegítve. Valahogy megváltozik az íze. Kenyérben viszont csodásan működik: puha, kicsit nedves lett tőle a kenyér.

Hozzávalók 1 cipóhoz: 250 g krumplipüré, 400 g kenyérliszt, 200 ml víz, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor, 1 csomag száraz élesztő (vagy fél csomag friss).

Elkészítése: A hozzávalókat jó alaposan összegyúrtam, szép, rugalmas tészta lett. Aztán jól ottfelejtettem éjszakára a konyhaasztalon. Enyhén szólva is túlkelt, de igazándiból nem ártott meg neki. Második alkalommal csak 1,5 órát kelesztettem - ekkor is jól sikerült a kenyér, de a hosszú kelesztéstől lyukacsosabb lett.

Az első kelesztés után ismét jó alaposan átgyúrtam, kerek cipónak formáztam meg és ismét kelt vagy 1 órát. A sütőt jól felforrósítottam, úgy 220 fokra. A kenyér sütési ideje 40-45 perc, sok függ a sütőtől, a tésztától meg a csillagok állásától. Néha pirosabbra sikerül, néha marad hóka...

Borban sült csirke gránátalmás bulgurral




Valahogy került a hűtőszekrényembe egy doboz koktélparadicsom. Tényleg nem tudom, ki tette oda, de az biztos, hogy a januári időjárás nem kedvezett a beérésének. Elfőztem, elég jó lett. Ez is egy ezerféleképpen variálható recept, bár most nagyon összeálltak a hozzávalók, csak azért mesélem el.

Hozzávalók 4 személyre: 4 dupla csirkecomb, doboznyi koktélparadicsom, 1 fej fokhagyma, 2 dl vörösbor, só, bors. A körethez: 15 dkg bulgur, 1 gránátalma, 1-2 evőkanál pisztácia, 1 kiskanál apróra vágott petrezselyemzöld, 1 geredz fokhagyma lereszelve, 1 evőkanál olívaolaj, 1 evőkanál citromlé, só.

Elkészítése: A csirkecombokat elfeleztem, a sütőtálba pakoltam. A paradicsomokat is félbe vágtam, a fokhagymát meg megpucoltam. Aláöntöttem a bort, fűszereztem. Először fólia alatt sütöttem-pároltam 1 órát, aztán levettem a fóliát és kicsit több, mint fél órát grilleztem, hogy a csirke bőre jól megpiruljon, a leve pedig besűrűsödjön.

A körethez a bulgurt kétszeres mennyiségű vízben puhára pároltam és összekevertem a többi hozzávalóval.

Nagyon jól mutat ez a pink-zöld színkombináció, bár a paradicsom fáradt pirosával nem teljesen komplementer az összeállítás. Szerencsére az ízek elég jól passzolnak.

Mi van a táskámban?


Mandy és Eva is azt szeretné tudni, hogy mi van a táskámban. A többiekét elnézve nem sok minden. Ezt a fekete táskámat hurcolászom legtöbbet, a babakocsin van hátizsák, a gyerekek cuccainak (pelenka és társai).

Rendes nőhöz méltóan van még egy halom táskám, ha normálisan felöltözök, van miből válogatni (a drágám szerint így se fér el a szekrényben, annyi). Legjobban egy piros táskámat szeretem, amihez van ez az ocelotos cipőm is. Ezen a blogon talán nem látszik, de a kedvenc színem a piros!

Node, akkor lássuk, amire a kérdés vonatkozott. 3 dolgot ellenőrzök, hogy megvan-e, mielőtt elindulok: pénztárca, telefon és kulcs. Ha ez megvan, akkor minden rendben.
A pénztárcámban egy halom pontgyűjtő és egyéb hűségkártya - mániákusan jelentkezek minden ilyen programba.
A kulcsaimon meg egy plüss macska lóg, így könnyű kitapintani és kikotorni a cuccok közül.
Most volt nálam pár postai feladóvevény is meg a kedvenc halacskás jegyzetfüzetem pár tollal.
Egy-két zacskó - ezeket szeretem vinni magammal, hogy ne kelljen újat venni.
Sminkes neszeszer csak akkor, ha kiöltözős önmagam adom: rúzzsal, arcpírral, szemhéjfestékkel.
Szepyke már válaszolt, ha jól láttam, hát nézzük Ízbolygót meg Palócprovence-t.

Villa-interjú az Anyahajóval


Anyahajó blogját a kézműves vonalról indulva fedeztem fel, de rájöttem, hogy írásai sokkal többet mutatnak, mint pár horgolás-minta. Azok is fantasztikusak, de a mögötte rejlő ember! Amióta felfedeztem, hogy ugyanolyan könyveink vannak, reménykedek, hogy halkan barátomnak nevezhetem őt. És még mondja valaki, hogy az internet elidegeníti egymástól az embereket!

(Naná, hogy most is van nyeremény, kérdéssel a végén.)

- Korábban sohasem beszélgettem valódi, igazi, élő lelkésszel. Mármint olyannal, aki nem éppen istentiszteletet vagy hittanórát tartott, hanem normális emberként csak úgy létezett. Te most akkor egy ilyen különleges ember vagy?

Na most akkor normális vagy különleges? :) Igen, abban az értelemben mindenképp normálisnak számítok mostanában, hogy egyelőre nem gyülekezetben dolgozom, hanem az egyik püspöki hivatalban levelezek szorgalmasan a külföldi partneregyházakkal meg végzek némi teológiai kutatómunkát. Amíg kicsik a gyerekeim, emellett a civil életmód mellett döntöttem, hiszen így kiszámítható, hogy velük lehetek esténként, eljutok értük az oviba, bölcsibe, és hétvégén, ünnepekkor is együtt lehetünk. Ezt a luxust gyülekezeti lelkészként nem engedhetném meg magunknak. Egyébként meg azt hiszem, ha valaki egyszer 9 évet teológia tanulásával töltött, már biztos nem teljesen normális. Egy kollégám fogalmazta meg ezt legjobban: a lelkészt azért (is) fizetik, hogy munkaidejében olyan témákon törje a fejét, amiket mások csak a szabadidejükben vehetnek elő - miért élek, hogy viszonyuljak a halálhoz vagy a szenvedéshez, hogyan lehetek hasznára a társadalomnak, miben áll az emberi méltóság, mi a jó és mi a rossz, satöbbi. Szükségszerű, hogy kicsit más legyen, akinek naphosszat ilyeneken jár az agya - afféle bolond filozófusfajta. Persze az a szerencse, hogy a gyerekes életmód újra és újra visszahoz a realitásba, avagy pelenkát akkor is kell cserélni, ha épp az élet értelméről filozofálok.

- Miért pont a horgolás?

Amikor elkezdtem horgolni az első szülés után pár hónappal, az volt az indok, hogy bármikor abba lehet hagyni, akár 10 percre is érdemes elővenni, nem kell hozzá túl sok eszköz és nem is drága, valamint viszonylag tiszta és halk elfoglaltság - nem úgy mint mondjuk a festés vagy a varrás, ami nagyobb felfordulással jár. Az is fontos volt, hogy legyen valami tevékenységem, aminek látható eredménye van - ellentétben a főzéssel és takarítással, meg a gyeses életmód többi favágó tevékenységével. Ezek a racionális indokok. De igazából az számít, hogy beleszerettem, szenvedélyemmé vált, le se bírom tenni, és ha egy napot kihagyok, már furán érzem magam. Ráadásul így folyton színekkel, színes fonalakkal vehetem körül magam, ez pedig igazi örömbomba számomra. Mióta eladásra is horgolok, a külső pozitív visszajelzések is motiválnak.

- Munka, gyerekek, horgolás, még több munka. E mellett úgy tudom főzniis szoktál. Van valami tipped a hozzád hasonlóan elfoglalt anyáknak?

Bevallom, mióta az ovi és bölcsi elkezdődött, nem a főzés a leghangsúlyosabb tevékenységem. De azt hiszem, a legjobban bevált étel nálunk a serpenyőben sült hal (tilapia, ami garantáltan szálkátlanul kapható fagyasztva) párolt rizzsel és kapribogyószósszal, ami tényleg villámgyorsan elkészül, és a gyerekek is szeretik. Ezt még akkor is van idő elkészíteni, ha délben érünk haza szombaton a sétából. És ami nemcsak elfoglalt anyáknak, de másoknak is fontos lehet: érdemes apró örömökkel kedveskedni magunknak. Ha a kávémba teszek pár szem kardamomot, vagy ha a zöldsalátát tökmagolajjal locsolom meg, máris ünnep van, az időráfordítás pedig két másodperc. És akkor én is kérdezek: Neked is van olyan képességed, szenvedélyed, amit a gyerekek mellett fedeztél fel magadban? Vagy ha nem is a gyerekek mellett, de már felnőttként, viszonylag későn? A válaszolók között egy freeform stílusú horgolt kitűzőt sorsolunk ki - a nyertes választhatja ki a színvilágot.
Közben megtörtént a sorsolás, a nyertes pedig: aarkus! Kíváncsi vagyok milyen színeket választ magának.

Gyors, finom és még egészséges is


Tényleg extragyors és nekem, illetve a gyerekeknek ízlett is. A gyorsaságot jelentős mértékben növeli, hogy fagyasztott alapanyagokkal dolgozok, amiket csak elő kell venni és egymásra pakolni. Persze, ha nekem kellene pikkelyezni a halat, rögtön más lenne a helyzet.

10 hónapos kortól már adható a hal, főleg a szálkamentes tengeriek, úgyhogy nagyon jó gyerekkaja is egyben.


A recept 4 fő részére: fejenként egy-egy 12-15 dekás filézett halszelet (most afrikai harcsát használtam), 1 csomag, vagyis 40 deka brokkoli, 10 deka aromás sajt (például kecskesajt, cheddar, amit szeretünk), só, bors, olaj.

A sütőtál alját egészen vékonyan kikentem olajjal, elrendezgettem a halszeleteket, brokkoli rózsákat. Megszórtam sajttal és nagyon enyhén fűszereztem. 25-30 perc alatt szépen megsül a sütőben, a sajt még ropogós is lesz. A hal ereszt egy kis levet, amiben jól megpárolódik, nem szárad ki.

Főztem hozzá rizst is, az éhenhalás elkerülése végett, természetesen.

Paprikakrém


Az Ízek és érzések című új magazinból származik ez a finomság. Kenyérre való kenceként vagy mártogatósként is funkcionálhat.

2 nagy kaliforniai paprikát feldaraboltam, a magját kidobtam. Sütőben megsütöttem, héját lehúztam, amikor kihűlt. Turmixgépbe tettem a paprikát, 15 deka túrót meg 10 deka darált diót, 1 evőkanál olíva olajat, kevés sót. Alaposan összeturmixoltam.

Azt hiszem fetával még finomabb lenne, legközelebb úgy próbálom ki.

Bor és csokoládé






Azt hiszem ez a vacsora, ha ideig-óráig is, de teljesen megszüntette minden nyűgös, januári gondolatomat. Kitaláltam, megfőztem és megettük. Közben pedig sokat beszéltünk. Az egyetlen meglepetés az volt, hogy milyen sokan el tudtak jönni - úgy látszik e két jelszó másokat is megmozgat.

Ezt főztem:

Kecskesajt bonbon tonkababbal

10 deka friss, puha kecskesajtot, 10 deka túrót és 10 deka krémsajtot a botmixerrel összekevertem. Golyókat formáztam belőle és apróra vagdalt tonkabab- és csokoládédarabkákba forgattam.
Bor: Oremus Mandolás Furmint, 2006.
Bussay Rajnai Rizling, 2007.

Libamájhab csokilapon

A libamájat megsütöttem, 1 kanálnyi földimogyoróvajjal és 1 kanálnyi konyakkal pürésítettem. 100 g 86%-os csokoládét felolvasztottam és hajszálvékony lapokat öntöttem ki belőle. (Nem temperáltam, így egy kicsit kült a kakaóvaj.) A hideg csokilapokra pakoltam a hideg májhabot.
Bor: Tiffán Jammertal Cuvée, 2004.

Kenyér: A sima fehérkenyeret kakaóval, borssal és lime reszelt héjával bolondítottam meg.

Őzragu aszalt meggyel és csokoládéval

1 kiló őznyesedéket, apróra vágva 1 répát és 1 lilahagymát feltettem főni. 3-4 részletben öntöttem rá 1 liter vörösbort, körülbelül 2,5-3 órán keresztül főztem. Az utolsó órában beleszórtam egy maréknyi aszalt meggyet is, amikor pedig levettem a tűzről, belemorzsoltam 20 g csokoládét. Ezt nem szabad korábban, mert megég.

Hozzá bolti gnokkit és salátát ettünk, amelynek öntetét Eszter keverte ki.

Sütöttem csirkemellet is cornflakes-bundában. Ez nem volt csokis, ahogy az üvegtészta saláta sem, noriba tekert lazaccal és wasabis majonézzel.

Csokitorta borral és mascarpone-habbal

Omlós tészta készült 250 g finomliszt, 2 evőkanál kakaópor, 100 g vaj, 50 g porcukor, 2 tojás, csipet só összedolgozásával, pihentetésével, kinyújtásával és kisütésével.
A csokoládés krémhez 100 g 70 %-os csokit olvasztottam össze 0,5 dl vörösborral, 2-3 evőkanál tejszínnel.
A mascarpone-habhoz 250 g mascarpone-t, 1,5 dl tejszínt, 1 csomag vaníliás cukrot, 1 csomag habfixálót vertem habbá és öntöttem bele óvatosan 100 g olvasztott, de nem meleg 70%-os csokit.

Réka pedig hozzott pár chilis csokifelfújtat, azért az se volt rossz!

Talán el tudjátok képzelni az ízeket, sok keserű, csipetnyi édes és csipetnyi sós.
A borok pedig, jobbnál jobbak a drágám válogatása alapján, főleg vörösek amik jól passzoltak mint az őzhöz, mind a csokihoz:
Ikon Cabernet Franc, 2007. Evangelista
Gere Kopar, 2006.
Vina Salort (Uruguay) Tannat Roble, 2005.
Vylyan Cabernet Sauvignon, 2000.
És az édes záróbor: Chateau Dereszla Tokaji Furmint kései szüret, 2003.

Kesar di Kheer - indiai tejberizs


Az indiai kalandozás vége felé a Bangalore-ban, a Karnataka állam parlamentjében fogadást tartottak nekünk, már eléggé kiéhezett állapotban voltam. A banánon kívül nem nagyon találtam olyan ételt, ami ne lett volna torok-égetően csípős. Amikor viszont elénk rakták ezt a sárga, nagyon édes, sok aszalt gyümölccsel megrakott rizst, hát alaposan belakmároztam. A mellettem ülők adagját is elkértem. Isteni volt, de sohasem jutott eszembe megcsinálni itthon.

Meeta ugyan Németországban készíti csodás ételfotóit, de nem tagadhatná le gyökereit, ugyanis időről időre bollywoodi módra készíti el a recepteket, például a rizst is.


Hozzávalók: 1 kanál olaj, 200 g rizs, 100 g cukor, kb. 700 ml tej, sáfrány, gyömbér, fahéj, kardamom, szegfűszeg, mazsola, pisztácia, mandula.

Elkészítése: A rizst pici olajon üvegesre pároltam, majd több részletben felöntöttem a tejjel és puhára főztem a mazsolával együtt. A fűszereket egy teafilterbe pakoltam és így lógattam a tejbe, de legközelebb előre felfőzöm a fűszeres tejet, majd leszűröm, mert ez a változat talán jobban kihozza majd az aromákat.

A végén sok-sok összedarabolt pisztáciát és mandulát szórtam a tetejére.

Villa-interjú az örömbombagyárossal


Hokatát a Meskán keresztül ismertem meg. Tárgyai és rajzai számomra egy olyan varázsvilágot követítenek, amelyben igazán jó elmerülni. A teafiltertartó dobozom minden nap többször is a szemem elé kerül, és mindig megmosolyogtat.

Ha ti is szeretétek minden nap mosolyogni egy picit, válaszoljatok egy kérdésre az interjú végén, ha szeretnétek egy bögrét!

- Azt mondod magadról, hogy "örömbombagyáros" vagy. Irigylésre méltóan hangzik!
Hát igen, kevés ember mondhatja el magáról, hogy egész nap örömbombák pufognak körülötte.
Nagyon szeretem a munkám, igazából nem is munkaként élem meg, inkább szórakozásként.
Ezért is nevezem magam „örömbombagyárosnak”, örömet okoz Nekem és Neked is, akinek készül a mesés világ.

- A mesék, történetek, képek nálad nemcsak 2 dimenziósak, hanem bögrén, medálon, kitűzőn is szerepelnek. Miért nem elég neked a papír?
Egy mesés világon keresztül szeretnék üzenni, álmokról, valóságról, csodákról. Munkáimmal színeket, vidámságot csempészek a hétköznapokba. Szeretném azt gondolni, hogy művészetemnek fontos szerepe, hogy szebbé, színesebbé tegye a hétköznapokat. S mivel alapjáraton „tárgylétrehozómániám” van, bizony nem elégszem meg a papírral, a festményeken kívül születnek még ékszerek, bögrék, táskák…
S annyi tervem van még, kevés a 24 óra.

- A kedvenc tárgyam tőled a teafilter tartó doboz, amihez ajándékba egy egyedi csomagolású teát is kaptam. Miért pont a teához vonzódsz ennyire? Valami titkos szenvedély?
Amikor elolvastam ezt a kérdésed, azt gondoltam, nem is vonzódom én a teához, miért is kérdezted, aztán körülnéztem a konyhánkban s rájöttem, ha 50 féle teám nincs akkor egy sem, szóval igen, szeretem. Hidegen, melegen, feketén, zölden, vörösen, gyümölcsösen.

- És ti milyen örömbombát gyártanátok, ha lenne öt percetek? A válaszolók között egy Hokata bögrét sorsolunk ki! A válaszokat hétfő reggelig várjuk.
És a nyertes, akit a gyermekem kisorsolt: Fakanál!

Wasabi, lazac, rizs - de nem sushi




E-mail a drágám munkahelyére. "Ha egészen véletlenül van kedved elmenni a Culinarisba, akkor ezeket kellene venni vacsira: Teriyaki szósz, wasabi, lazac, savanyított gyömbér." Ő is azt gondolta, hogy sushi lett, de ennél sokkal egyszerűbb japán vacsorára találtam az Everyday Asian szakácskönyvemben.
Lazac teriyaki szósszal, alga salátával és wasabis majonézzel

Hozzávalók a halhoz személyenként 1 lazacfilé, 1-2 evőkanál teriyaki szósz.

A mártáshoz: 2 evőkanál majonéz és 1 kiskanál wasabi paszta (azaz zöld, japán torma) és 1-2 kiskanálnyi savanyított gyömbér.

A salátához: hijiki (vagy más tengeri fű, alga, stb.), ujhagyma, kaliforniai paprika, 1-2 evőkanál fehér rizsecet, fél kanál szezámolaj.

Elkészítése: A halat vékony szeletekre vágtam és 15-20 percre teriyaki szószba pácoltam. A serpenyőben pici olajat forrósítottam és mindkét oldalát hirtelen, ropogósra sütöttem. Nem szárítottam ki, a közepe még puha, de nem vizes maradt.

A mártáshoz összekevertem a hozzávalókat és a hal tetejére halmoztam.

A salátához puhára főztem az algát, jó erős tengerszag töltötte be a konyhát, sőt a lakást. Leszűrtem, hozzákevertem a nagyon vékonyra csíkozott többi hozzávalót és fűszereztem.

Főztem még mellé rizst is, a már emlegetett beszerző helyszínen lehet venni sushi rizst is, ami pont olyan jó ragacsosra fő.

Tipikusan az az étel, amit hosszabb leírni, mint megcsinálni. Álmomban sem gondoltam volna különben, hogy a japán konyha ilyen egyszerű és könnyed. Az ízek nagyon jól illettek egymáshoz és a drágám, aki a hijikit elég gyanakodva nézegette, végül azt is nagy buzgón lapátolta. De azt megállapítottuk, hogy az egészben a wasabis majonéz a legjobb!

Sűrű kelkáposzta leves


Nem tudom, feltűnt-e bárkinek is, hogy kissé rákattantam a levesekre? Végül is levest bármiből lehet csinálni, ugyanúgy mint salátát.

Nekem most nagyon jól esnek ezek a sűrű, mindent bele levesek. Marad egy pár levél kelkáposzta a frankfurti levesből, aztán anyós pajtitól némi leszűrt húsleves is. Fogtam pár krumplit, felkockáztam és egy póréhagymával meg egy fej fokhagymával együtt megfőztem. Ez utóbbinál kicsit remegett a kezem, hogy tényleg beletegyem-e mindet, de végül nem bántam meg, csudapuhára főtt és egyáltalán nem volt erős az íze.
A végén jó sok parmezánt reszeltem rá, ez adja azt a plusz ízt, ami még hiányzott volna.

Díjak ismételve

Az igazság, hogy már egyszer megkaptam ezt a kreatív díjat meg a hét titkos kérdést is. Nagyon szépen köszönöm, hogy engem választottál.
Akkor válaszoltam rájuk, így most élnék egy olyan lehetőséggel, hogy csak belinkelem. Ugye nem baj?
Ui: A másik két körkérdést, a filmeset meg a fényképeset nem felejtettem ám el, egyszerűen csak nincs hozzá plusz órám, hogy megírjam.

Sült zöldségek kecskesajtos mártogatóssal


Eszter meg Balázs, akik ha éppen hazajönnek, mindig meglátogatnak minket. A vacsorával igyekszem a kedvükben járni, mert bár sohasem mondták és nem is mutatták ki látványosan, rájöttem, hogy nem esznek húst, halat. Tejterméket és tojást szerencsére igen, tehát mégsincs olyan nehéz dolgom.

Ezek a sült zöldségek meglepően finomak tudnak lenni, főleg ha az ember jóféle kecskesajttal kombinálja őket.

Receptet nem is nagyon tudok írni, annyira egyszerű dologról van szó. Egyforma nagyságú hasábokra daraboltam mindenféle téli zöldséget: répát, sütőtököt, zellert meg céklát. Paprikát, karfiolt, petrezselyemgyökeret, sőt akár krumplit, almát is lehet használni. Szerintem még az se baj, hogy nem minden zöldség viselkedik egyformán, egyik puhább lesz, másik roppanósabb miután kiveszem a sütőből.

A mártogatóshoz pedig egy csomagnyi friss, már eleve fűszeres kecskesajtot kevertem ki 1-2 evőkanál tejföllel. Kis só, bors kerülhet bele esetleg.

Ha pedig valakinek harmatos lenne a végeredmény, mint nekem egy évvel ez előtt, vagy túl sok készülne és nem fogyna el, akkor próbálkozzon meg ezzel, a sült zöldségekből készült levessel. Ígyérem nem fogja megbánni!

Egy este 3 felvonása


1. A drágám és én, hátrahagyva a gyerekeket a nyugatinál lévő bevásárlóközpontba loholunk. Már napok óta sushit ennék, mozi előtt pont jó lesz egy könnyű kis vacsora. Kinézzük magunknak a Leroy Sushit, le is ülünk önhatalmúlag egy asztalhoz. A pincércsaj elviszi az előttünk fogyasztók üres poharait. Nem köszön. Oké, gondoljuk és az asztalon lévő, enyhén foltos papír instrukcióit olvasgatjuk. All-you-can-eat, de "a megrendelt és el nem fogyasztott adagokért +300 forintot számolunk fel". Szemöldök felszalad. Mindegy, már ki is választottuk mit ennék. A pincércsaj a bárpultnál pakol. Úgy látszik üvegből vagyunk. Jön egy bőrdzsekis haver, a pincércsaj örül, puszil, beszél. Még két perc - mondom. Nem történik semmi a 2 percben, úgyhogy mi mentünk.

2. Dühödten érkezünk meg az egy emelettel lejjebb lévő TGI Friday's-ba. Itt rögtön elénk jönnek és mosolyognak! Végre megkóstolom a híres Dr. Peppert! Gigantikus hamburgert eszünk, majonézzel, ketchuppal, mustárral, sült krumplival. Úgy zabáljuk tele magunkat, ahogy egyáltalán nem állt szándékunkba, de nem bánjuk, mert foglalkoznak velünk, beszélgetnek, kérdezik, hogy ízlik. Thank God there is TGIF's!

3. Nyöszörögve ülünk be a Sherlock Holmes-ra és imádjuk a filmet. Mókás, verekedős és picit félelmetes. Jók a ruhák meg a díszletek, pont ilyen filmekre van szüksége megtépázott lelkemnek.

Itt is, ott is

Mostanában írogatok ide-oda. A Porontyon a hozzátáplálásról osztom az észt több-kevesebb sikerrel.
Úgy általában
Sütőtökről, ami nem csak bébipapi
Almáról, amit minden nap kellene ennünk

Az NLCafé tévéjében még karácsony előtt főztem a Cumberland-mártást. A videó címe: Ez kell a karácsonyi ételekhez! Hát, nekem elég fura látni magam, de már szokom.

Zeller krémleves


Ha a Waldorf-saláta csak és kizárólag zeller-imádóknak ajánlott, akkor ez a leves tényleg a keménymagnak javasolt. Főzve ugyanis még erőteljesebb lesz az íz, még áthatóbb az aroma. Én mondjuk szeretem, de a drágám ezt már nem enné meg, akármilyen finomságokat is pakoltam még bele. Ezek a levesbetétek egyébként bármilyen krémlevest fel tudnak dobni, isteniek!


1 személyes leves: 1 kisebb zellergumó, 1 kis krumpli 2-3 dl vízben puhára főzve. Tejföllel turmixoltam, sóval és borssal fűszereztem. Pakoltam bele diós-rozsos kenyérkockát, kecskesajtkockát meg gesztenyét is. Egy pici tökmagolajat is locsoltam rá, annak is eszméletlen az íze!

Ez így együtt pedig egy orgia a nyelvnek. Minden kanálnál azt mondtam, hogy hű meg ha!

Sörben pácolt és sörben párolt sertéscomb


Készítettem, - egy amúgy nem túl sikeres - kencét, amibe kellett egy csöpp sör is. Na, nálunk aztán nem fogy el az ilyesmi. Ha évente elfogy 5 liter sör, akkor már vad dorbézolós évünk volt. Bor annál inkább, de most nem ez a téma.

Szóval törpöltem, törpöltem és rájöttem, ha borral, akkor sörrel is lehet főzni, ugyebár!

4 személyre vettem 8 szelet sertéscombot - legközelebb tarja lesz, mert ez nem puhul meg annyira, ahogy én szeretem. A hússzeleteket üveg sütőtálba helyeztem, sóztam, borsoztam, megkenegettem mustárral. Ráöntöttem a sört és hagytam pácolódni vagy 3-4 órát. Ekkor megpakoltam két felkarikázott póréhagymával és bedugtam a sütőbe. 1 órát fedővel, fél órát fedő nélkül sütöttem. Az utolsó fél órára pár almagerezdet is rápakoltam.

Az ízén nem nagyon érezni a sört, de nagyon finom, aromás, kellemes és lássuk be, eléggé férfias étel.

Mivel tömjem?


Nem tudom mennyire látszik, de a héten elkezdtem sodródni a kétségbeesés felé. Az egy dolog, hogy egy vírus miatt megy a gyerek hasa. Oké. De, hogy semmit, tényleg semmit nem eszik. Na az egy másik dolog. Egyetlen szerencsém van, hogy a víz, nagy duzzogva a tea lecsúszik.

Eddig se volt egy nagyevő, sőt enyhén szólva is mániákus válogatóssá képezte magát az elmúlt évben, de hogy semmit ne egyen! Napi fél túrógombóc még neki se lehet elég táplálék. Sem a könyörgés, sem a kedvencek elépakolása nem volt eddig célravezető. Vagy várjak, amíg előbb-utóbb csak mégéhezik?

Valami ötlet, javaslat, megnyugtató tanács mielőtt elfogy az egyes számú?

Waldorf saláta


Így télen nem könnyű friss zöldségeket enni, de azért szerencsére akad répa, zeller meg alma. Nagyon szeretem a nyers zeller zamatát, igazán különleges. Szerintem nyersen finomabb, mint főzve!

A Waldorf salátának amilyen puccos a neve, olyan egyszerű elkészíteni. Az alapreceptben van zeller, alma, dió, majonéz. A menő éttermek séfjei késsel darabolják csinos gyufaszálakra a zöldséget, én inkább durvára reszelem. Gyorsan meg is locsolom egy citrom levével, hogy a zöldség-gyümölcs ne barnuljon meg.

A diót sokszor mandulaforgácsra cserélem.

A majonézt pedig egy kis tejföllel, joghurttal is lehet lazítani.

Sokszor elgondolkodok azon, hová is tart ez a világ, ma már ez a saláta a legegyszerűbbek közé tartozik, nem sok csúcsétteremben tűzik étlapra, visszaszorult a tömeges fogadások hidegtáljaira. 1896-ban, amikor a Waldorf-Astoria főszakácsa, Oscar Tshirky betette a hotel nevével fémjelzett szakácskönyvnek, még rácsodálkoztak az emberek. Sőt, a dió is csak az 1928-as változatban jelent meg először.

Ma már mindenfélét pakolnak bele, csirkehúst, citrusokat. Nektek jelent valamit ennek a salátának a neve? Szerintetek mi az "eredeti"?

Nekem marad ez az eredeti: zeller, alma, dió - pontosan úgy, ahogy Aputól tanultam.

Csirke cornflakes kabátban


Azt kérdezte az én drágám, hogy ez meg hogy jutott eszembe? Biztos, hogy már ezer helyen láttam, olvastam, aztán egyszer csak bevillan, hogy végre nekem is meg kell csinálnom. Az eredmény pedig? Szuper, ropogós panír, porhanyós hús!


Mi került a 4 személyes adagba? 6 csirke felsőcomb, 1 tojás, 2-3 evőkanál tej, 2-3 evőkanál liszt, két maréknyi cornflakes (kukoricapehely), só, olaj a sütéshez.

Hogyan készült? A csirke felsőcombokat lehet már eleve kifilézett formátumban is megvenni, illetve jómagam is képes vagyok lehúzni a bőrét és kioperálni a csontját. Ezután falatnyi darabokra vágom a húst, sózom, lisztbe forgatom. A tojást, tejet és 1 evőkanálnyi lisztet lágy palacsintatésztává dolgozok, jó sok kukoricapelyhet dolgozok bele, hogy sűrű legyen. A kukoricapelyhet nem darálom le, hanem két tenyerem közé fogva morzsolom össze, így durva darabos marad, de azért elég kicsik lesznek a darabok, hogy bevonják a húst.

Az olajat jól felforrósítom a sütéshez és a híg panírba mártogatott húsdarabokat egyesével rakosgatom bele. Mindkét oldalát pirosra, ropogósra sütöm.

Bármilyen hagyományos, lehetőség szerint sok zöldséget, salátát tartalmazó körethez jól passzol.

Mediterrán paradicsomleves


A karácsonyi szünetben Symbol-elvonásban szenvedő drágám előadta, hogy ő olyan paradicsomlevest szeretne enni, amit ott szoktak adni. Mégis milyen az? Hát sűrű! De mégis mitől sűrű? Azt ő nem tudja. Szóval megpróbáltam keményítővel besűríteni. Megkaptam, hogy jó úton járok, de azért nem az igazi.

Nem tudom, nekem igazinak tűnt, de legalábbis finomnak.

Hozzávalók 4 személynek: 1 liter paradicsomlé, 2 evőkanál keményítő, mozarella golyócskák, bazsalikom és/vagy rukkola levelek, pár csepp olívaolaj, só, bors.

Elkészítése: A felforralt paradicsomlében feloldom a keményítőt, ezzel besűrítem, de már nem forralom tovább. A tányérokon elrendezem a többi hozzávalót és rámerem a levest.

Paradicsomlevest hagyományosan mi inkább belefőzött tojással vagy rizzsel szoktuk készíteni, de kellemes kis kirándulás volt ez is.

Vízkereszt: fánkra fel!

Vége a karácsonyi ünnepkörnek, indul a farsangi időszak. Már dörzsölöm a kezem valami jó kis fánksütésre, csak a társaság hiányzik hozzá egyelőre. Senkit nem akarok ugyanis megfertőzni a gyerekek vírusaival, pár napot még kivárunk.
Addig itt olvashatjátok az egy évvel ez előtti, zömmel tejmentesen készült fánkjaimat.

Zamatos karfiol-krémleves

Már-már meglepő módon a gyerekek szinte falták ez a levest. Nekik belekvertem a főételhez főzött rizst is, így egy nagyon tartalmas fogást kaptak ebédre.

Zamatos karfiol-krémleves

Mi került a 4 személyes adagba? 1 liter leszűrt húsleves, 40 deka karfiol, 1-2 kis szem krumpli, 1 póréhagyma, 2-3 kanál tejföl, reszelt sajt.

Hogyan készült? A feldarabolt zöldségeket a húslevesben puhára főztem, turmixoltam. Hozzákevertem a tejfölt majd minden tányérba egy jó maréknyi aromás cheddar sajtot szórtam.

Amikor semmire sincs idő


Olyankor kell előszedni egy csomag tésztát, amíg kifő összevadgosni pár finomságot és a végén az egészet összeforgatni. Az egyik legjobb változat mostanában a következőket tartalmazta: aszalt paradicsom, mozzarella sajt és sós szardella. Egy pici, de jó minőségű olívaolajat is rácsorgattam.

Köményes csorgatott tojásleves


Meg kell mondanom, nagyon büszke vagyok ám magamra. Elhatároztam még karácsony előtt, hogy amikor csak lehet, levest is főzök ebédre. Az utóbbi két hétben, amikor itthon voltunk, nagyjából sikerült is betartanom. Úgyhogy most majd jön egy csomó leves.

Az első gyerekkorom emléke, a Nagyi minimál-költségvetésű tojáslevese. Sokakat kiráz tőle a hideg, de én nagyon szerettem akkor. Most, hogy újra megcsináltam, már nem rajongtam érte annyira, de azért elég jól sikerült visszaadni az eredeti ízt.

A köménymag állítólag nagyon jól segíti az emésztést, érdemes kicsit gyakrabban elővennem, mint fűszert.

A legjobb azonban az egészben a tetejére dobott, zsírban kisütött kenyérkocka volt! Mindig csak annyit rakok a tányérba, amennyit éppen megeszek, mert azt szeretem, ha jó ropogós és nem ázott még át. Tisztára nyolcévesnek éreztem magam megint.

Hozzávalók: 1 kisebb hagyma, 1 evőkanál olaj, kiskanál őrölt paprika, 1 kanál liszt, 1 kiskanál köménymag, 1 babérlevél, 1-2 dl paradicsomlé, 1-2 kiskanál ecet, személyenként 1 tojás.
Elkészítése: A felkockázott hagymát az olajon megpirítjuk, megszórjuk a paprikával és a liszttel. Felöntjük 2 dl vízzel és hozzáadjuk a fűszereket. A hagymát puhára főzzük, majd összeturmixoljuk. A pépet felöntjük annyi vízzel, hogy egy liternyi leves legyen, hozzáadjuk a paradicsom levet és az ecetet, majd amikor felforrt kevergetés mellett beleengedjük a tojásokat. A tojások rojtosan, lebegősen főnek meg és kellemesen sűrűvé teszik ezt a szinte semmiből készülő levest.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.

Juhtúróval töltött csirkecomb


Tulajdonképpen nagyon egyszerű recept, amit akár hétköznap is érdemes elkészíteni. Nincs túl sok macera vele, szépen elsüldögél. A végeredmény viszont igencsak kedvemre való.

Mi került a 4 személyes adagba? 6-8 darab csirkecomb (alsó és felsőrész vegyesen), 1 tojás, 15 deka juhtúró, só, bors, kapor.

Hogyan készült? A túrót kikevertem a tojással, fűszereztem. A combok bőrét fellazítottam, alákentem a túrós krémet. A combokat sütőbe helyeztem. 1 órán keresztül sütöttem fólia alatt, fél órát pedig fólia nélkül. Azt hiszem kár azon idegeskedni, hogy kicsit kifolyt a töltelék, így még jobban meg is sült.
Krumplipürével és salátával tálaltam.

Itt pedig olvasható egy szintén juhtúrós, pulykás recept.

2010!



Számomra kezelhetetlen ez az évszám! Mikor? Hogyan? És én mivel töltöttem az elmúlt 10 évet, hogy nem vettem észre?
2005 volt eddig az egyik legjelentősebb év az életemben, kíváncsi vagyok, hogy ez a mostani vajon mit tartogat. Tervek azok vannak, számosak.

A képeken a tegnapi buli maradványai.

Malacka keksz

Ebbő a marcipános tésztából szaggattam ki a pofikat, orrokat, füleket. Megsütöttem, aztán cassis likőrrel elkevert porcukorból készítettem rá mázat. A szemek csokipöttyök.

Pezsgős bonbon

Hasonlóan a kávés bonbonhoz, most 100 g fehércsokiból, 80 g vajból és 1 dl pezsgőből készült a töltelék. Nem kevésbé zseniális, mint elődje.

Korhely leves gazdagon


Az eredeti korhely levest egy kicsit felturbóztam. Került még bele gomba, kaliforniai paprika, répa, póréhagyma. Igazán jó volt így, azt hiszem ezt nem csak szilveszter környékén kellene fogyasztanunk.
Mi kell hozzá? negyed kg reszelt savanyú káposzta, 1 kis fej hagyma, 1 répa, 10 dkg gomba, fél kiskanál őrölt pirospaprika, evőkanál olaj, 2 dl paradicsomlé.
Hogyan készül? A hagymát apró darabokra vágtam, a répát, gombát felkarikáztam, szeleteltem. Kevés olajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a paradicsomlevet, a káposztát. Megszórtam paprikával és lefedve pároltam. Sózni általában nem kell, mert a káposzta önmagában is sós.
15 perc főzés elég neki, amíg a káposzta egy kicsit megpuhul és kellemesen összeállnak az ízek.