Láttam ezt a képet és éreztem, hogy azonnal cselekednem kell. Fogtam a hűtőben található zöldségeket és azzal a lendülettel bepakoltam a sütőbe. Ott is hagytam vagy 40-50 percig. Név szerint előkerült 1 nagyobb szelet sütőtök, 1 cékla, 1/4 kaliforniai paprika meg 4 répa. A végeredmény azonban valahogy olyan harmatosnak tűnt.
Ekkor jött a szikra és az egészet összeturmixoltam a szintén a hűtőben várakozó 1 liternyi leszűrt húslevessel. A zöldségek sütésének utolsó negyed órájában pár szelet sonkát is tettem hozzá, ez lett a levesbetét.
Namármost, egy harmatosnak látszó saláta-alapanyagból lett egy döbbenetes, fantasztikus leves! Komolyan, álmodni sem mertem, hogy ennyire jó lesz, mindenféle plusz fűszerezés nélkül. A sütőtök adta a krémességét, a répa az édességet, a cékla meg azt a jellegzetes földes ízt, ami a gumókra olyannyira jellemző. A kevéske sült paprika pedig pont azt a pluszt jelentette, amitől minden kanál mennyei élvezetté emelte ezt a levest.
A fenti mennyiségből mindössze 3 tányér lett, és hogy mennyire ízlett nekem az is jól mutatja, hogy míg szegény drágám csak egy tányérkával kapott, én kettőt is bevágtam. Az elsőszülött sajnos csak a sült sonkaszeletek iránt mutatott érdeklődést. Meg a dekorálás iránt, ahogy azt meg is örökítettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése