Azt hiszem nem sok olyan étel van, amely jobban passzol Garffyka VKF! kiírásához, mint a saláta. Váncsa óta tudjuk, hogy saláta minden lehet. Én ezt alaposan meg is fogadtam, és ehhez tartom magam.
Amikor ácsorgok a nyitott hűtőajtóban és merengve nézegetem azt a pici darab maradék sült húst, na, akkor jöhetnek a saláták. Az első gondolatom általában az, hogy gonosz leszek a családdal szemben és egyedül befalom a maradék finomságot, aztán győz a jó szívem. Ha hozzáteszek még ezt meg azt, máris elég lesz mindenkinek.
A képen látható salátámba sült kacsafalakák voltak a főszereplők. Került mellé egy kis jégsaláta, némi apróra vágott mogyoró és birskompót. Az öntet mandarin és citrom kifacsart levéből, szőlőmag olajból, sóból, borsból lett kikeverve. Az édes és sós ízek az én tányéromon nagyon jól passzolnak egymáshoz.
A húsos saláták lényege, hogy kitaláljam, mi illik legjobban az éppen kezem ügyébe kerülő hideg sülthöz. Ha maradék grillcsirke van éppen, az sokkal inkább kiált nyers almáért, dióért és kékpenészes sajtért, mint bármi másért. Ehhez is jó a jégsaláta, alapnak. Ha viszont esetleg egy kis egybesült karaj maradt meg valahogy, akkor ribizli, narancshéj, mustár meg méz után fogok kutakodni. Ide viszont már nem annyira passzol a roppanós jégsaláta, sokkal inkább egy fej tölgysalátára, esetleg némi radiocchiora kellene szert tennem, hogy elégedett legyek a végeredménnyel. Persze egy kis grillezett fügét meg rukkolát is el tudok képzelni, mint az egybesült hús méltó kiegészítője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése