Van nekünk egy Etink, aki az igazi nagymamás receptek tárháza. A múltkor, amikor látta, hogy kenyeret csinálok, elkezdte mesélni, hogy amikor ők még igazi kemencében, igazi háromkilósat sütöttek. Hajnalban dagasztottak és a túrókészítésből kimaradt savót tették bele. Na, az volt az igazi kenyér! Aztán egy félmondatában az is benne volt, hogy a legjobb a krumplis kenyér volt. Több se kellett nekem, végre találtam egy meggyőző felhasználási módot a krumplipürére, amit - férfiasan bevallom - senki sem szeret felmelegítve. Valahogy megváltozik az íze. Kenyérben viszont csodásan működik: puha, kicsit nedves lett tőle a kenyér.
Hozzávalók 1 cipóhoz: 250 g krumplipüré, 400 g kenyérliszt, 200 ml víz, 2 evőkanál olaj, 1 kiskanál só, 1 kiskanál cukor, 1 csomag száraz élesztő (vagy fél csomag friss).
Elkészítése: A hozzávalókat jó alaposan összegyúrtam, szép, rugalmas tészta lett. Aztán jól ottfelejtettem éjszakára a konyhaasztalon. Enyhén szólva is túlkelt, de igazándiból nem ártott meg neki. Második alkalommal csak 1,5 órát kelesztettem - ekkor is jól sikerült a kenyér, de a hosszú kelesztéstől lyukacsosabb lett.
Az első kelesztés után ismét jó alaposan átgyúrtam, kerek cipónak formáztam meg és ismét kelt vagy 1 órát. A sütőt jól felforrósítottam, úgy 220 fokra. A kenyér sütési ideje 40-45 perc, sok függ a sütőtől, a tésztától meg a csillagok állásától. Néha pirosabbra sikerül, néha marad hóka...
7 megjegyzés:
Bocs, hogy beleokoskodok, de az író a vajkészítés mellékterméke.
A túróé a savó.
(Tejüzem tervezése lett volna a diplomamunkám, ha nem cserélem el sörgyárra.)
A kenyered pedig nagyon szép.
Hmmm, jön, hogy beleharapjak, olyan jól néz ki!:) Anyósom is mondta múltkoriban, hogy krumplit tettek a kenyértésztába (és emlékszem, mamám is úgy csinálta, sőt, az üzletben is árulnak most ilyet), jobban elállt tőle, azt mondta és puhább, rugalmasabb lett a tészta.
Író tényleg vaj után keletkezik, de annyi baj legyen!:)
Jaj, akkor javítom savóra! És elnézést, ezekkel mindig bajban vagyok.
Szép a kenyered! A krumplipüré nálunk is gyakran kenyérbe végzi, tényleg puhább és finomabb lesz tőle.
Nahát Ági, nem emlékszel már hogy mit meséltek az idős emberek a tej feldolgozásáról, amikor a Ludasi tó partján táboroztunk? :-)
Anyu azóta is az egyik ottani gyűjtés alapján készíti az oltott túrót.
Jól hangzik a recepted, de én ilyenre nem merek vállalkozni. :D :D
Hát ez az Kriszta, azok a jezetek nálad vannak én meg egy csomót tudnék mesélni a szentelt vízről... Látod, túrót meg én nem mernék csinálni, pedig jó lenne.
Hmm,hmmm,akkor ha legközelebb találkozunk megbeszéljük. :-)
Megjegyzés küldése