Vettem egy kecskét

Amikor ezt így kijelentem, még azok az ismerősök is bambán néznek rám, akik tökéletesen tisztában vannak kulináris vonatkozású függéseimmel. Persze a nevezett állatot nem a teraszunkon tartom, akármennyire is tágas az a 10 nm. Meg aztán a muskátlik se bírnák az ilyen mértékű strapát.

A kecskémet annak rendje és módja szerint kifizettem és ott is hagytam Buzás Attilánál. Jó helye lesz Magyarszombatfán, ahol az Őrségi Ínyes Manufaktúra zseniális sajtjai készülnek. Most már azt is meg merem írni, hogy teljesen látatlanban/kóstolatlanban szavaztam bizalmat Buzás úrnak és sajtjainak. De most, hogy megérkezett az első szállítmány, azt kell mondjam, mindenki rohanjon kecskét venni.

Már akkor derengett valami, hogy nem hibáztam nagyot, amikor a sajtok örökifjú előállítójával vagy negyed órát csevegtem telefonon. Olyan energia és életerő árad ebből az emberből, mint aki minden napján azt és úgy teszi, ahogy azt kell. Innen nézve úgy tűnik, hogy ő tényleg megtalálta hivatását, azt amit a legjobban tud és szeret csinálni. E nélkül, úgy hiszem nem is lehetne igazán jó terméket előállítani.

Ezek a sajtok tökéletesek. Zseniálisak. Lepipálnak minden franciát is. Mondom ezt én, aki úgy szocializálódott, hogy apja párizsi útjairól hazatérve a Barbie és Lego mellett kecskesajtot, szárított papaját meg hasonlókat varázsolt elő a bőröndből. Mindezt a bűbájos nyolcvanas évek közepén, amikor errefelé még azt se tudta senki leírni helyesen, hogy camemert. Szóval akkor, amikor a chevre még a fasorban sem volt.

Most pedig kaptam egy nagy dobozzal a jóból. Alig győzöm kóstolni, de szerencsére vagy egy hónapig elállnak a hűtőben. A legjobban az ízesítettek tetszenek, a borsos, a diós meg a fokhagymás. A piramide iszonytató külseje ellenére, belül, lágy, krémes csodát takar, de azért itt is gykosan előbukkan a jellegzetes kecskés íz.

Aki nem szereti ezt az erőteljes, orrba markolós világot, annak ott a tehéntejes kínálat, például a bre.

Egyetlen egy volt, ami eddig nem tudott meggyőzni fogyaszthatóságáról, ez pedig a kecskesajtkrém. Ez már nekem is túl erős, mondhatni gyomorforgató ízű és szagú, de még töprengek a felhasználási - elbujtatási lehetőségeken, talán egy felfújt jó menedék lenne.

Időközben felfedeztem, hogy többen is áradoztak már az Ínyesről. Én először Gourmand Lizardnál olvastam róla, de Fűszeres Eszternek is nagyon tetszett. Már én is erősen tervezgetem, hogy hogyan és mikor látogatjuk meg a mi kis kecskénket.