Trófea étterem

A Trófeát már régóta kerülgettem. Gyakorlatilag itt van a szomszédunkban, de a drágám valahogy mindig jobb helyeket tudott ajánlani helyette. Most azonban én léptem gyorsabban, sikerült meggyőznöm anyós pajtit, hogy ünnepeljük ott a szülinapját. És lőn.

Csütörtök este, gyakorlatilag teltház. Tehát annyira rossz nem lehet ez a hely. A gyerekek részére fenntartott dühöngő mellett ülünk, lévén velünk tart egy egyéves is. Viszont jó messze a kajáktól. Szerencsére időnként eltolnak mellettünk egy-egy talicskát, megpakolva valami különlegességgel. Így sikerült szert tennem egy tányér mennyeien puha bárányra, ami sajtos gombamártás alatt rejtőzött. Bár némi kétségeim vannak így utólag a hús bárányságát illetően, lehet hogy sima malacka volt? Mindegy, ízlett.

Aztán odasündörögtem a jól hozzáférhető ételhegyekhez. A négy féle leves közül a lazackrémre esett a szavazatom, elég különlegesnek tűnt. Hátsó gondolat itt is akadt, ezt valószínűleg a tegnapi maradék sülthalból fabrikálták.

Aztán végigettem némi szarvasragut, némi párolt káposztával, krokettel. Aztán végre odakeveredtem a grillezős részleghez. Tulajdonképpen ez az egész Trófea lényege! A legjobb az egészben. A nyers húsok vékonyra szeletelve, változatos pácokban kelletik magukat. Az ember kiszedi magának a legszimpatikusabbakat, vagy éppen mindegyikből egy-egy szelettel, leadja az ablaknál, aztán visszamegy, ha hallja a sorszámát.

Egészen fantasztikusra fűszerezték a sertéssüzet meg a csirkemelleket is. Volt még gomba és zöldségszeletek, sőt egészen jóízű füstölt sajt is. Mindehhez pedig a becslésem szerint mintegy húszféle saláta adja a megfelelő hátteret.

A grillezett húsokat tehát tényleg élveztem és faltam. De sajnos nagyon éhesszájú vagyok! Így aztán eszegettem édességeket is, de azok korántsem hoztak ilyen mértékig lázba.

Boltok, boltok és csömör

Zsúfolt hetem volt. Ezt kisgyerekes anyukaként úgy is elképzelhetném, hogy minden nap legalább egy játszótér, játszóház, ringató vagy csiribiri torna volt a program. De nem. Ezúttal tényleg kirúgtam a ház oldalát, potyogott is a vakolat rendesen. Akkorákat sétáltam a városban, hogy két centi kopott le a cipőm talpából, a karom pedig legalább ennyit nyúlt a szatyorcipelés miatt. Node, menjünk csak szép sorjában.

Hétfő

A gyermek anyósnak átadva, a kötelező program, ami miatt útnak eredtem, húsz perc alatt letudva. Így felszabadulva gyorsan le is szálltam a metróról a Ferenciek terénél, mielőtt még meggondoltam volna magam. A Váci utcát valójában a ruhásszekrényem szerény tartalmának feltöltése érdekében vettem célba, de mindösszesen 3 pár csinos zoknit tettem szert.

Vettem viszont főzős újságokat. Ami azt illeti jó nehezek. Meg eljutottam végre T. Nagy uraság sajt és szalámi boltjaiba. Vettem finom sonkát - lásd keddi muffin. De a sajtválaszték egyszerűen lebénított. Mivel nem volt kifejezett célom, a kiszolgáló hölgy pedig inkább zárt volna már befele, végül 15 deka olajbogyóban egyeztünk ki, meg egy szermémetlenül drága paradicsomos kenyérben.

Kedd

A gasztroblog tali nagy napja! Sütöttem kétfajta muffint. Egész jók lettek, nekem ízlettek, meg a gyereknek is. Kajahegyekben turkáltam és tobzódtam. Egyik költemény jobb volt, mint a másik. De szerencsére hazafelé menet át kellett sétálnom a lezárt hídon. Mit ne mondjak sokat segített az állapotomon.

Mivel a gyerek erre a délutánra is le lett passzolva, természetesen vásárolgattam is. Ezúttal a legalább 5 éve nem látogatott Ázsiát vettem célba, a csarnok aljában. Félelmetes módon már 6 éve, hogy befejeztem a szomszédos műintézmény* intenzív látogatását, azóta gyakorlatilag a környken se jártam. Az Ázsia kicsit meghízott, kicsit nehezebb bármit is megtalálni, de azért mégis ugyanaz.

Csak nekem már nem annyira egzotikus, nem annyira izgalmas. Bolyongtam a polcok között és nem éreztem azt a lelkes vásárlási lázat mint évekkel ez előtt. No azért rózsa és narancsvirágvíz került. Még nem tudom mi lesz velük, de majdcsak ellocsolgatom.

Szerda

Este Katánál, akinek almás sütijéről már értekeztem. Ezúttal kétféle quiche, sós lepény volt a menü. Egyiket Eszter hozta, hogy hű legyek a történelem folyásához.

Ezúttal a gyermeket is hurcoltam magammal, nem úszta meg a villamosozást és a boltlátogatást sem. A mókás tárgyak Badaboomja teljesen felvillanyozta, a Keserédes csokibolt pedig extázisba hajszolta. Kapott is persze mézes kekszet, hogy boldog legyen. Az anyja meg forró csokit, illetve egy zacskónyi egyéb csudát.

Konklúzió

Ez volt tehát az a hét, amikor piszkosul költöttem a pénzt. Most meg gúnyosan mocorog a konyhapulton két üveg virág illatú folyadék. A csokidrazsék egy polccal feljebb szoronganak egy dobozba zárva. A rizstésztát meg aztán tényleg alig tudtam beszuszakolni a kamraként szolgáló fiókba. És az ajándékba kapott gesztenyelisztet már tényleg nem tudom hol tárolhatnám megfelelő módon.

Igazából tehát ma már szeretett székesfővárosunkban akármit meg lehet venni. De tényleg. Nekem ne keseregjen senki, hogy ez nincs meg az nincs. Van itt kérem minden. De hiába bújom a blogokat, szakácskönyv hegyeket meg a fényes lapú magazinokat. Az ihlet csak nem jön. Sőt.

Megrettentem ezektől a fantasztikus hozzávalóktól, félek elrontani, tönkretenni őket. Feszengek, ha arra gondolok, milyen csodákat kellene belőlük alkotnom. Nyomaszt a felelősség, a saját magammal szemben támasztott elvárások. És hát legeslegjobban az nyomaszt, hogy mások látszólag milyen könnyedén illesztik be konyhájukba ezeket a csudákat.

Most kell rádöbbennem, hogy egy ínyenc helyett a gyomron helyén pusztán egy bácskai éhenkórász lakozik. Inkább rakott krumplit csinálok - sok kolbásszal. Pedig akár a tonhalszeleteket is előkaphatnám a hűtőből. Használhatnám végre az illatos kardamont. Rittyenthetnék birsalmás tajinet.

Vagy egyszerűen kikapcsolhatnám a fránya számítógépet és aludhatnék egy szépet és nagyot. Aztán reggel majd a tejszínhabos, kakaóval dúsított tejeskávém felett újra szépen süt majd rám a gasztrovilág napja.

* Közgáz egyetem

Mit cipel a gasztroblogger?

Nos, én nem járkálok olyan egzotikus helyeken mint egyesek meg mások. Csak a gyönyörűséges őszi színekben fürdőző Szabadkán töltöttem a napjaimat. Mikoris szegény, torokgyulladással küzdő húgomat sikerült meggyőzni, hogy vigyázzon egy röpke órácskára az egyéves típusú rombolóra.

Elrohantam hát a gólyás logóval ellátott boltmonstrumba. Fogtam a méretes bevásárlókocsit, aztán minden szándékosság nélkül egyszerűen csak tologattam. Amikor a pénztárhoz értem, azt vettem észre, hogy igencsak sok mindent sikerült belepakolnom. A nagy része persze édes lett, úgyismint az édes gyerekkor ízei. Az egyedi és utánozhatatlan mézesszív, Plazma keksz, Jaffa keksz, több csupornyi, különböző gyömölcsből gyártott szlatko, némi csipkebogyó lekvár. A sós szekcióból jött a Smoki, azaz puffasztott földimogyoró, kecskesajt és tejföl. Némi kávét, almás-fahéjas teát és ratlukot se hagyhattam ott.

Bónusztrek: A drágám pedig pont aznap járt egészen véletlenül egy új borboltban, ahol szintén egészen véletlenül került a bevásárlózacskójába egy üvegnyi gesztenyelekvár.

Csak hogy biztosan ne halljunk éhen.

Szóval semmi alapanyag, semmi túlzott tevékenykedésre ösztönző készlet felhalmozás. Egyszerűen csak odamegyek a kamraként szolgáló fiókhoz, kihúzom, kiveszek egy csomagot/dobozt/bödönt, kinyitom és eszem.

Paella

Már hetek óta ment a sóhajtozás, de jó lenne enni egy paellát. Hosszasan töprengtem azon, hogy Barcelonában járva, vajon ettem-e én ezt a csudát vagy sem. Valószínűleg a tapas-láz elvette az eszemet és sikerült kihagynom az autentikus változat kóstolását. Arra viszont bizton emlékszem, hogy tésztás paellát ettem, sőt az is rémlik, hogy mennyei fokhagymás szószt is kínáltak mellé.

A mi paellánk, amit Apuval válvetve, a csillagok és a Tesco beszerzőinek áldásos együttállása folytán, készítettünk el, Lajos Mari receptjét követi. Ő ugyan a sáfrányos szeklicét emlegeti, de mi tudjuk, hogy a sáfrány az igazi. Viszont nekem nagyon megfelelt a zöld zacskós, hazai változat is. Igaz három zacskónyit szórtunk az ételbe, de illatra, ízre és színre is megfelelőnek bizonyult a teljesítmény.

Paella

Mi kell hozzá, hogy 6 ember jóllakjon? 4 egész csirkecomb és egy csirkemell, bőröstül, 30 deka rizs, 30 deka tenger gyümölcsei (sok rákkal), 20 deka zöldborsó, 20 deka paradicsom, 1 szép piros paprika, 1 hagyma, 3 gerezd fokhagyma, olaj, só, bors, sáfrány.

Hogyan készül? A befűszerezett, feldarabolt csirkecombokat kevés olajon alaposan elősütöttük. Amíg a csirke sült, feldaraboltuk a zöldségeket, a paradicsomot forró vízbe mártva meg is hámoztuk. Meleg helyre félretettük a húst, a serpenyőbe pedig beleszórtuk a hagymát, fokhagymát, paprikát. Addig kevergettük, amíg kicsit megpuhult, hozzáadtuk a rizst, a borsót és paradicsomot. Átforrósítottuk és fűszereztük. Egy tűzálló tálba, tepsibe borítottuk a zöldséges rizst, felöntöttük 6 deci vízzel és a tetején elrendezgettük a csirkedarabokat. Az egész bekerült a forró sütőbe.

Amikor úgy fél óra múltán a rizs kellően megduzzadt és a csirke bőre is szépen pirult, a rizst átforgattuk és rászórtuk a tenger gyümölcseit is. Még egy negyed órára visszatoltuk a sütőbe, aztán meg alaposan belakmároztunk. Pont ahogy terveztük.

Ja igen, és még megszórtuk egy kis friss petrezselyemmel is.

Genetika, kelt tészta

A szülés módja, gyereknevelés mikéntje, rák és érrendszeri betegségek iránti fogékonyság és még ki tudja mi minden hagyományozódik tovább a családokban. Nálunk ide tartozik még a "kelt tésza fóbia". Na persze enni nagyon is szeretem, a Nagyi, a Csibi és az Ilcsi néni is elláttak a maguk csodáival. De Anyu nem mert belevágni. Keddig én se. Aztán lesz, ami lesz alapon vettem egy csomag élesztőt. Az elsőt életemben.

A Nagyi messze földön híres szilvás lepényét akartam elkészíteni, de csak almára tudtam szert tenni. Így ezzel tettem próbát. Itt az eredeti recept:

Szilvás lepény

Hozzávalók: 1 + 2 dl tej, 1 kanál cukor, 1 csomag élesztő fele, 1 tojás, liszt, szilva, cukor, fahéj, tejföl, tojás.

Elkészítése: 1 dl langyos tejbe beleszórjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Ha felhabzik az élesztő, beleöntjük a többi tejet is. A lisztet összekeverjük a tojással és a tejjel. Inkább keményebb tészta legyen, mint folyékony.

A tepsit kikenjük és a belesimított tésztát még fél órán át hagyjuk kelni. Addig kimagozzuk a szilát és félbe vágjuk. A szilvákat ráhelyezzük a tésztára. Így sütjük fél órát, majd meglocsoljuk cukor, fahéj, tejföl és tojás keverékével és még visszatoljuk a sütőbe.

Megjegyzéseim: Mivel a mértékegységek hiányoznak, kénytelen voltam a magam feje után menni. Úgy fél kilónyi lisztet használtam fel, azt hiszem elég jó állagú lett a tészta, de sajnos nagyon ragadt, így nem tudtam annyira vékonyra nyújtani, simítani, ahogy azt kellett volna. Erre vonatkozó ötleteket szívesen meghallgatok!

Az alma nagyon jól megpuhult, minél több a gyümölcs, annál finomabb. A szilva zamata természetesen még mennyeibb.

A rálocsolt fahéjjas öntet 3 evőkanál tejfölből és 1 tojásból, kiskanálnyi fahéjből és bőven mért barnacukorból állt össze. Istenien megkaramellizálódott, ez lett az egész süti legfinomabb része.

A beépített gombaszósz esete

Ez már megint egy elképesztően, ráadásul fényképezhetetlenül randa étel fotója. De mégis muszáj megírnom, annyira finom volt. Igazi csütörtök esti lakoma, pillanatok alatt összedobom módszerrel.

Sertéscomb beépített gombaszósszal

Egyre inkább imádom ugyanis a gombaszószt - gomba meg tejszín, némi indokolhatatlan mennyiségű tárkonnyal. De most tényleg nem volt időm a tűzhely mellett álldigálni, kavargatni. Ment minden, összezárva a sütőbe.

Mi kell hozzá? 6-8 zsírtalan sertéscomb vagy karajszelet, 20-30 deka gomba, 2 deci tejszín, só, bors és sok tárkony, vékonyra szelt húsos szalonna.

Hogyan készül? A tűzálló tál aljára kerültek a hússzeletek, szépen, katonásan egymás mellé. A gombát apróra kockáztam, megfűszereztem és összekevertem a tejszínnel és a húsra halmoztam. A tetején szépen elrendezgettem a szalonnát, betoltam a sütőbe és másfél órát sütöttem. A teteje jó ropogós lett, a hús meg finom puhára főtt a tejszínben.

VKF! Belsőséges óda

Két hete lapozgatok szakácskönyveket az elmúlt száz évből. Közben élem a szokott virtuális, azaz bloggolós és fórumozó életemet is. Ha valahol kibontakozik egy igazán heves vita, szinte biztos, hogy előbb utóbb felbukkan az érvelés, ami az egykor volt "normális" világot méri a mai körülményekhez.

Sohasem tudom eldönteni, mi a célja és értelme az ilyen összehasonlításoknak. A régiek akkor éltek, mi meg ma. Most van mikró meg turmixgép, mosogatógép és mélyhűtött zöldségek. Persze titokban, romantikus lelkem minden rezdülésével én is megsiratom időnként azt a régi normális világot, amikor még az állatok minden porcikáját fel kellett használni, a szarvától a farka bojtjáig.

És ilyenkor azt sem tudom megállni, hogy ne idézzem meg a Nagyi szellemét. Hiszen neki még volt fogalma arról, hogyan nyúljon hozzá ahhoz a szürkés nyálkás halomhoz, amit jobb helyeken tüdőnek neveznek. Persze tésztát is gyúrt, de erről majd máskor.

A foszló szélű, évtizedek zsíros konyhai levegőjét magukba ivó, pecsétes, barna lapok az álmodozás mellett inspirációt is jelentenek. Velőskolbász? Tárkonyos tüdőkása leves? Kacsa és libavér hagymával sütve? Párolt marhanyelv vadas mártással? Rántott borjúláb? Velős palacsinta? Májpuding? Na, itt már a férjem is némi utálkozással kérte a felolvasás megszakítását.

Pedig a pacalt, a különböző hurkákat még nem is vettem számba. Akaratlanul is eljutottam a disznóvágáshoz és persze a jó öreg kocsonyához. A disznó legeslegpuhább húsával, amelyet Apu órákon keresztül farigcsált: a pofáról!

Forgatom azt a hártyavékony, de géppel írt papírt, amin Édesmama 1947-es jegyzetei szerepelnek a disznóvágásról. Sok felkiáltójellel és aláhúzással szerepel, akkurátusan, mennységekkel és fortélyokkal az egész folyamat. Hogy a hagyma elveszi a bélszagot. És felsejlenek azok a fázós, hószállingózással tarkított decemberi hajnalok.

Valami diadalmas, vad öröm, ahogy a kés végighasítja a hasfalat. Vért, májat, tüdőt és agyvelőt enni mélységesen ősi, félelmetesen emberi. Benne van az évezredes ragadozósors, a vadászatok és a jószágnevelgetés mélysége, a nyers, még meleg hús ruganyos tapintása. A trancsírozás extázisa.

Belsőséget enni, még így, a mai steril körülmények között is jelent valamit. A vákumcsomagolt máj, talán már nem üzen sokat, de az ízében még ma is benne van az ember diadala, aki győz és szerez.

Pástétom nyelvből

Amikor olvastam az aktuális kiírást, valahogy sejtettem, hogy a májak és pástétomok terítik be az étert. Valójában magamból indultam ki, nekem is ez az első számú kedvencem.

Aztán a piacon szembe jött velem egy nagy halom nyelv, szép csinosan egymásra rakosgatva, több tucat. Kissé megszeppenve kértem 1, azaz egy darabot, reménykedve, hogy kezdeni is tudok véle valamit.

Először a mélyhűtőben "pácoltam" egy hétig, amíg kiokoskodtam, mi is történjen azután, hogy a könyveim tanúsága szerint úgy két órán keresztül főtt az ominózus, csupa izom szerv. Nos, régimódi pástétom lett belőle, aprócska, szilikonos muffinformákban megsütve, hiszen mégis csak 2000 után vagyunk.

Pástétom nyelvből

Mi kell hozzá, hogy egy két személyes mini adagra éppen, hogy fussa? 1 marhanyelv, szemes bors, borókabogyó, 1 evőkanál tejföl, 1 kisebb tojás, só, bors és szerecsendió, plusz hat szép szelet húsos szalonna.

Hogyan készül?

A nyelvet tehát két órán keresztül főztem, szemes borssal és borókabogyóval bőven teleszórt vízben. Aztán hagytam kihűlni, majd megpróbáltam lehúzni róla a cuccot, a borítást, vagy - minek is nevezzem - felesleges részeket. Nos, ez nem ment túl egyszerűen, talán jobb lett volna, ha tényleg betartom az utasításokat és negyed óra főzés után megállok, lehúzom és folytatom a dolgot. Így kénytelen voltam egy éles kést is segítségül hívni, de végül megoldottuk az ügyet és egy szép darab, illatos tiszta hús mehetett darabolásra.

Itt megint nem sikerült betartanom az előírásokat, hiszen a robotgépemnek pont a daráló a gyenge pontja. Valójában egyáltalán nem működik. És naná, hogy pont ezért választottam ezt a modellt. Így aztán darálás helyett turmixoltam a felkockázott húst, rögtön hozzáadva a tejfölt és a tojást is. Szép krémes, pépes lett. Alaposan megfűszereztem frissen őrölt borssal és szerecsendióval. A sóval csínján bántam, mert a köré tekert szalonna eléggé sót hozott a házasságba.

A muffinformákat kibéleltem szalonnacsíkokkal - alulra és oldalra is került belőle, végül megtöltöttem a nyelvkrémmel. Csak háromnegyed órán keresztül sütöttem a sütőben, nem pedig gőzöltem két órát, ahogy az őzgerinc formába töltött rendes pástétomokkal bánni illene.

A végeredmény? Egész jó, de azon még töprengek egy ideig, hogy vajon megérte-e ez a sok macera.

Party-kaja

Elismerem, hogy kissé nagyképű dolog party-nak tekinteni egy olyan kedd estét, amikor négyen (plusz két pelusos) üljük körül az asztalt. De amit készítettem, éppen olyan könnyedén kézbe fogható, gyorsan elnyammogható kaja, amit az ember egy bulira is készíthet.

Kéksajtos-mazsolás tekercs

Úgy ezerháromszáz, na jó, tizenhárom évvel ezelőtt Apu csinált valami hasonlót, azóta is arra a pikáns ízre vágyakoztam. Megpróbáltam rekonstruálni, több-kevesebb sikerrel. Persze ha nem azt a bizonyos ízt kerestem volna, elégedett is lennék.

El nem ítélhető módon, az egyéves által korlátozott mozgásterem folytán pluszos Danish Blue típusú sajtot használtam, ennek pedig elég halovány az íze, viszont jó zsíros. Legközelebb keresek valami daliásabb márványsajtot.

De lássuk: Mi történt a konyhában? Fél csomag levelestésztát megkenegettem 20 dekányi puha kéksajttal, rászórtam a fél órára konyakba áztatott fél maréknyi mazsolát, feltekertem és 20 perc alatt ropogósra sütöttem.

Hagymás-sonkás tekercs

Egyszerűbb, prózaibb és ízesebb, mint a fenti.

Mi történt? A fél csomagnyi levelestésztára szépséges, hajszálvékony sonkaszeleteket fektettem, majd a hosszában felcsíkozott póréhagyma is odakerült. A tésztát feltekertem és a fentiekkel együtt sütöttem meg.

Tormás-tojásos kosárka

Egyes blogerek reklámhadjáratának engedelmeskedve, már nekem is jó ideje várakozott a konyhába egy csomag ikejás tésztakosárka. Most végre bevethettem és zamatos töltelékkel megpakolva vígan el is falatoztuk.

Mi történt? Megfőztem négy tojást, jó keményre. Lereszeltem és összekevertem 3 evőkanálnyi tormakrémmel, plusz 1 evőkanálnyi tejföllel lazítottam. Végül a kosárkákba kanalaztam a sárga krémet.

Ragadozó palánta

Ma reggel a kis ragadozó palánta, valahogy lerángatta az asztalról a kolbászos csomagot, majd azon nyomban eszegetni kezdte. Sőt, úgy tűnt ízlett is neki.

De mielőtt még bárki megvádolna azzal, hogy "ipari szeméttel" etetem a gyermekem, biztosítok mindenkit, hogy ebédre vígan falta a nagyi-féle karalábé levest is. Jelentem továbbá a legkedvesebb (szerencsére pasztőrözött) brie sajtomra is egyre nagyobb vehemenciával veti rá magát.

Bezzeg előzőleg a banánt úgy kellett belepréselni a szájába. Enyhén szólva is megváltozott a kis drágám ízlése, ideje normális kajákat elétárni.

A nyár utolsó lehellete*

Két szép szelet busa várakozott szelíden a mélyhűtőben. Kicsit tartottam tőle, hiszen még nem sok szerencsém volt ehhez a halhoz, most is egy impulzív típusú vásárlási pillanatomban ért utol.

De aztán olyan szépen sütött a nap, hogy egészen meghozta a bátorságomat. Bűkezűen bántam a fűszerekkel, hogy ha elő is bukkan a mocsárszag - amitől legjobban tartottam - legyen ami elnyomja.

Színes-szagos busaszelet

Mi kell hozzá? Személyenként egy szép méretes busaszelet, fokhagyma, petrezselyem zöldje, rozmaring, paradicsom, paprika, só, bors, olaj és fehérbor.

Hogyan készül? A halszeleteket egy tűzálló tálra fektettem, megkentem az egészen apróra vágott zöldfűszer és fokhagyma keverékével, pici olajat locsoltam rá. A tetejére fektettem a paradicsom és paprika karikákat, alá pedig bort locsoltam. Lefedés nélkül, forró sütőben úgy 40 percig pároltam.

A hal finom puha lett, átjárta a sok fűszer és a bor íze és még a szálkák is kellően nagy méretűek voltak ahhoz, hogy könnyedén elbánjunk velük. Rizst készítettem mellé, ami beitta a szaftot.

A borospincéből: Gróf Degenfeld 2006-os Muscat Lunel. A kedvenc borom. Szeretem ahogy a szőlőszemek fickándoznak a borospohárban, szeretem ha egy bornak alapvetően szőlő íze van. De aztán előkerül valami mélység is, már-már szivarfüst szerű barnaság is, ettől lesz igazán tökéletes a Lunel.

* Emlékeztek még azokra a tréfás kis konzervekre, a felirattal: "A kommunizmus utolsó lehellete".

Bab

Május elsejékről ábrándozni, így szeptember végén... legalábbis érdekes foglalatosság. De ma is gyönyörűen sütött a nap, sétáltunk is nagyot, szóval tulajdonképpen minden adott lenne egy amolyan jó kis palicsi május elsejéhez. Amikor minden évben részt vettünk a kötelező bicajtúrán, aztán megkaptuk az azévi első rendes fagyinkat is.

A víkendtelepen sütögetés folyt és a kórház szomszédos üdülőjének kertjében minden évben óriási kondér babot főztek. És bármennyire is telezabáltuk már magunkat jóféle csevappal és pljeskavicával, a babnak is maradt hely.

Ebből is kitűnik tehát, hogy a babhoz engem régtől fogva mélységes vonzalom fűz. Persze nemcsak úgy általánosságban, valójában csak a nagyszemű, szinte szétfőzötten puha, paprikás-lisztes habarásban rotyogó szárazbabot szeretem. Egy ideig próbáltuk családilag átkeresztelni sóletre, de aztán maradt a "bab" elnevezés.

Amióta egyedül lakom minden évben legalább egyszer nekiugrom, sajnos nem mindig teljes körű siker a végeredmény. Volt már szénné égett alsó réteg és volt megfőzhetetlenül kemény takarmány is. Az idén viszont tényleg jól sikerült, íme hogyan:

Bab

Mi kell hozzá? Négy adaghoz 20 deka fehér, nagyszemű szárazbab, 4-5 sárgarépa, 30 deka füstölt tarja, 2 evőkanál liszt, 1 kiskanál őrölt pirospaprika, só.

Hogyan készül? A babot célszerű előző este beáztatni, de ennek kihagyását hosszabb főzési idővel is lehet kompenzálni. Az átöblített babot annyi sós vízben tettem fel főni, amennyi nagyjából ellepte.

Úgy egy óra múltán kerülhet mellé a hús és a répa. A répát csak megpucolom, de különben egészben hagyom, így is teljesen megpuhul. A tarját viszont általában vastagabb szeletekre vágom, hogy jobban kiadja a sós, füstös ízét.

Amikor minden teljesen puhára főtt, akkor szoktam beleönteni az egy deci vízzel simára kevert lisztet, paprikát. Ha előbb teszem bele, akkor az egész menthetetlenül leég. Ezt így együtt még addig kell rotyogtatni, amíg kellemesen besűrűsödik.

Ezúttal elég híg lett a végeredmény, szinte levesszerű, de az íze nagyon tetszett mindenkinek, aki kóstolta.

Rakott kelkáposzta

Lassan lepereg ez a szomorú hét. Szerdán utolsó energiáimat mozgósítva még főztem egy jó ebédet, azóta anyós dobozaiból élünk. Ezt a receptet most azért kell leírnom, hogy legközelebb, ha ilyesmit ennék, ne kelljen újra kitalálni a mit és hogyant.

Rakott kelkáposzta

Mi kell hozzá? Egy szép, nagy fej kelkáposzta, 1-2 vöröshagyma, 1-2 evőkanál olaj, fél kiló darált hús - ezúttal pulyka, 15-20 deka rizs, 1 púpozott kiskanál pirospaprika, só, bors, 2 deci tejföl, kolbász.

Hogyan készül? A kelkáposztát alaposan megmostam, nagyobb cafatokra vágtam és 5-6 percig sós vízben főztem, aztán leszűrtem. A felkockázott hagymát megfuttattam a forró olajon, rádobtam a húst és fehéredésig pirítottam. Megfűszereztem, hozzáadtam a rizst és még tíz percig fedő alatt pároltam.

Egy tűzálló tepsi aljába terítettem a kellevelek felét, erre halmoztam a rizses-húsos keveréket. Ráöntöttem még 2 deci vizet, hogy legyen mit beinnia a rizsnek, majd beborítottam a maradék zöld levelekkel. A tetejét megkentem a tejföllel és a vékonyra szeletelt kolbászt szépen elrendezgettem rajta.

A sütőben a rakomány úgy háromnegyed órát töltött 180 fokos hőmérsékleten, ez idő alatt az ízek kellemes összhangja alakult ki: a kolbászból kicsit kisült a vöröslő zsír, a tejföl is lejjebb csordogált. Jó lett.

Melengető almás

Aztán tegnap este egyszerűen nem bírtam tovább és csinálnom kellett valami édeset. Akármennyire finom is a lila papíros csoki, valami sajátot, mélyen cukrosat, itthonit kellett ennem.

Pofonegyszerű almás, karamell öntettel

A dolog úgy történt, hogy fogtam egy fél csomag levelestésztát, amit a forma aljára terítettem, négy almát meghámoztam, szépen rápakoltam körbe-körbe. Semmi fűszer, semmi fakszni. Bekerült a sütőbe fél órára, amíg az alma jól megpuhult. A tészta sajnos nem tudott igazán jól átsülni, ezért leközelebb az alma kerül majd alulra és a tészta felülre.

Viszont a karamell öntet, az egyszerűen maga a mennyország! Pedig annyira egyszerű. Négy evőkanál cukrot megolvasztottam, addig rotyogtattam, míg halványbarna és illatos lett. Ekkor öntöttem bele 2 deci tejszínt. Kevergettem, amíg felolvadt. Forrón is jó, de lehűtve kicsit felhabosítva, huhhh, tömény boldogság.

Borok

Beszámolási kötelezettségemnek teszek ezennel eleget.

Ezek voltak a borok a múlt heti vacsorához. A rizling tetszett, bár nem volt annyira rizlinges. A shiraz pedig hozta a szokásos formáját. A harmadira pedig nem is emlékszem. Már nagyon régen volt.

Gyógykaja

Anyu két évig küzdött a fellázadó, egyre jobban széteső sejtjei ellen. De ez a két év nem csak szenvedés és sírás volt ám, az egész család vállvetve főzőcskézett neki például, válogatott finomságokat.

Ezt a fél óra alatt elkészülő étket emlékeim szerint az első sugárkezeléses időszak végén készítettem, csupa egészséges, immunerősítő hozzávalóból. A brokkoli állítólag a legjobb rákellenes zöldség, szoros versenyben a paradicsommal. A tengeri halak és rákok telis tele vannak hasznos zsírsavakkal, a fehérborocska pedig az élvezet kedvéért került a terítékre. Az első változatban némi kékpenészes sajt is szerepelt, kiválóan kiegészítve a többi hozzávaló meglepően édeskés ízét.

Harminc perces haltál

Mi kell hozzá? Fehér húsú tengeri hal filé, brokkoli, póréhagyma, tisztított rák, fehérbor, só, bors, tárkony, olívaolaj.

Hogyan készül? A póréhagymát felkarikáztam és a tepsi aljába tettem. Meglocsoltam olívaolajjal, fűszereztem. Erre került a hal és a többi hozzávaló. Végül a borból is öntöttem alá úgy egy decit.

Harminc percre bedugtam a sütőbe. Negyed órát lefedve pároltam, aztán levedtem a fóliát, hogy a leve kissé besűrűsödjön.

Minestrone leves

Kezdjük talán azzal, irgum-burgum, hogy a férjemnek sikerült letörölni az aktuális bejegyzésemhez szánt képeket. De azért nem haragszunk rá nagyon, lévén alaposan bekajált az általam feltáltal zöldséglevesből.

Ha jól tudom, Olaszországban annyi féle minestrone létezik, ahány háziasszony. Mindenki másként készíti, a lényeg a sok zöldség. Mindez akkor jutott eszembe, amikor buszozgatás közben megakadt a szemem a NL-ban Lajos Mari által minestronenak titulált levesen. Akkor azt morogtam magamban, hogy ez talán mégsem az. Aztán előszedtem emlékeimet, igaz magam is kevéssé autentikus forrásból dolgoztam, Apu alkotásaira és az egyik bolt zöldségkínálatára hagyatkoztam.

Mi került az én minestronémba? 5 deka szalonna, 1 szál póréhagyma, 5 szál újhagyma, 3 sárgarépa, fél zeller, 1 cukkíni, 15 deka zöldbab, 2-3 deci paradicsomlé, reszelt sajt (természetesen parmezán kellett volna, de szégyenszemre nem akadt otthon).

Hogyan készült? A zöldségeket ezúttal nem hagytam egyben, mint amikor húslevest főzök, hanem a lehetőségeimhez mérten apró kockákra vágtam. Az időrabló vagdosást azért vállaltam, mert azt szeretem, ha ilyenkor egy-egy kanálba mindenféle zöldségből egyszerre kerül kóstoló.

Először a felkockázott szalonnát pörcösítettem, majd kiszedtem. A maradék zsírhoz hozzálöttyintettem egy kis olívaolajat, rádobtam a kétféle hagymát és némi sóval puhára pároltam. Ekkor adtam hozzá a répát és a zellert és felöntöttem vízzel. Amikor már majdnem megpuhultak a zöldségek, akkor adtam hozzá a cukkínit és a zöldbabot, mert ezeknek sokkal kevesebb időre volt szüksége.

A paradicsomlé a legvégén került bele, egy utolsó rottyantás erejéig. A tányérba pedig reszeltem egy kis sajtot is, ami szépen elolvadt a forró levesben. A fűszerezést nem vittem túlzásba, csak só és bors került bele, a ded ízlésének megfelelően. Némi zsenge káposztalevél viszont még elfért volna még a többi zöldség mellett.

Szír vacsora

Akadnak olyan helyezetek, amikor minden jel egy irányba mutat. Hétfőn zötykölődtem a 6-os villamoson, amikor a tekintetem megakadt egy sárgán virító cégtáblán. Szír bolt, friss bárány - hangzott az ígéret. Gyorsan leugrottam, mielőtt még becsukódtak volna az ajtók.

Bárányhús és egyéb hús sajnos éppen nem volt raktáron, de számos finomságot cipeltem haza. Este a szokásos távirányítós kapcsolgatás közben egy szír fickót fedeztem fel a Paprikán, amint éppen a konyhában tevékenykedett. Másnap pedig, amikor már bizonyossá vált, hogy 8 barátunk jön vacsorára, éppen édesség receptet kerestem Nigella nyári könyvében, de egy csirkés piláfot leltem. Így alakult ki tehát a végleges menüsor. Kicsit szír, legalábbis ami az alapanyagokat illeti, kicsit görögös, mediterrán és mindenkinek nagyon ízlett.

Mi került az asztalra?

Sült paprika csíkokra vágva, fokhagymával és olívaolajjal meghintve

Paradicsom lila hagymával, citromlével és olívaolajjal

Apró kockákra vágott sült-párolt padlizsán, mentás-citromos sűrű joghurttal

Csipegetnivaló: töltött szőlőlevél konzervből, olajbogyó és kecsketejből készült feta

Fűszeres joghurtban pácolt, sült csirkemell kockák, mazsolás, pisztáciás, sáfrányos rizzsel

Fűszeres kolbászkákkal sütött csicseriborsó, hagymával, paprikával és paradicsommal ízesítve

A desszertet végtelenül leegyszerűsítettem: összekevertem negyed kiló túrót, 15 deka sűrű joghurtot, 2 evőkanál porcukrot, egy zacskó vaníliás cukrot, csipetnyi őrölt kardamon. Ezt a túrós krémet pedig mindenkinek egy halom áfonya tetejére pakoltam.

Az este sztárja a szememben mindenképpen a sűrű, a felirat alapján Törökországból származó sűrű, krémes joghurt volt, amit ahol csak lehetett használtam. Sajnos kilós a legkisebb csomagolás, ezért viszonylag sokat kellett viszonylag gyorsan felhasználnom belőle, de senki se panaszkodott. Én pedig még magában is eszegetem. Csak úgy az élvezet kedvéért.

A bolt címe az érdeklődők kedvéért: XI. kerület Karinthy Frigyes út 32.

VKF! Más bőrében Máltán

Itt vagyunk Máltán, mediterrán kalandozásaim újabb állomásán. Ez a kicsi és kopár sziget itt a Földközi-tenger közepén látott már mindenféle népeket, alig akad olyan népcsoport, amely ne foglalta volna el legalább egy rövid időre.

A valettai éttermek kínálata is igen változatos, itt van például ez az olaszos tésztaétel, sok paradicsommal, az arabos sült padlizsán vagy a mézes kecskesajt, mint előétel. A hozzávalók közül nem sok minden terem meg a szigeten, ezért sok mindent a közeli olasz vagy éppen észak-afrikai országokból szállítanak. Az legkedveltebb csemege azonban, itt is vígan szaporodik, ez pedig a nyúl. Sajnos a reggeli beszerzőkörutunkon egyetelen nyulat sem találtunk a piacon, ezért végül úgy döntöttem, hogy máltai módon ugyan, de csirkemellet fogok készíteni.

Kell hozzá 1 kg nyúlhús vagy ezúttal csirkemell, 2 vöröshagyma, 6 gerezd fokhagyma, 3 paradicsom, 3 sárgarépa, fél kiló zöldbab, 2-3 dl vörösbor, 4 evőkanál sűrített paradicsom püré, 2 babérlevél, szárított, morzsolt zöldfűszerek (zsálya, majoránna, oregánó, bazsalikom), egy csipet sáfrány, só, bors, 4 evőkanál liszt, 2 kiskanál őrölt pirospaprika, olaj a sütéshez.

Amikor a wokomat jó alaposan felforrósítottam benne az olajjal, mehet bele a lisztbe és paprikába forgatott, sózott és borsozott hús. A húst minden oldalán aranybarnára sütjük, majd kiszedjük és lefedve meleg helyre tesszük, például ide a rostra. A visszamaradt olajhoz hozzáadjuk a többi hozzávalót, először a hagymát és a paprikát, majd ha megpuhultak sorban a répát, paradicosmot és a fűszereket. Ha átforrósodtak felöntjük a vörösborral.

Itt egy pillanatra megállnék, itt van ugyanis ez a kitűnő vörösbor, amit akár főzés közben is bártan kóstolhatunk. Ahogy a címkét elnézem ez se helyi termék, Szicíliáról érkezett, de sebaj. Jonathan barátom most biztos szívesen elmesélné önöknek, hogy így a tanninok meg úgy a savegyensúly, de maradjunk annyiban, hogy jó kis itóka ez.

A zöldségeket fedő alatt addig főzzük, amíg kellően megpuhulnak. Ha szükséges, a vörösbort időközben pótoljuk, illetve kóstolgatjuk. Érdemes gyakran a fedő alá kukkantani és végig ott téblábolni, hogy le ne égjen a sűrű szaft. Garry, közelíts rá egy kicsit erre a szószra, látják, milyen szépen rátapad a kanálra? Kicsit bepárásodott a kamera, töröld le gyorsan barátocskám.

A babérlevelet természetesen nem kell megenni, ki is dobom, de az olvadó, borral átitatott sárgarépának például mennyei íze van. Hozzá érdemes egy kis rizst is főzni, hogy laktatóbb legyen.

Valaki más bőrében

Ha már mindenképpen választanom kellene, az elmúlt hetet szívesen töltöttem volna a húgom bőrében. Nem mintha elirigyelném tőle a fantasztikus nászútját, de a fényképekkel bőven illusztrált élményeit a magaméi között is el tudnám helyezni.

Az előző bejegyzésem megoldása is egyértelmű, ha az ember megnézi az alábbi képeket. Ez az iszákos úriember éppen akkor nyitott éttermet a messzi thai országában, amikor Ani arra járt.

Ötletek lakásavatóra

Kedves olvasóm szegezte nekem azt a kérdést, hogy mit készítenék lakásavatóra. Nos, lakásavatót ugyan nem tartottunk, de számos bulit igen. Amit készíteni szoktam, az sokféle saláta, egy nagy halom felvágott, sajt és kenyér. Semmiképpen sem készítek szendvicseket, mindenki pakolja tele a tányérját saját ízlésének megfelelően, én pedig ezzel rengeteg időt spórolok. Amit aztán a salátákkal való pepecselésre fordíthatok.

Kedvenceimet már felsoroltam: zellerből, sárgarépából és jégsalátából, elég télies ez a menü. Nyáron jöhet a mozarella-paradicsom-bazsalikom. Padlizsánkrém - egyszerű sült padlizsán picinyke majonézzel habosra keverve. A sült paprikát is sokan szeretik olajjal és fokhagymával meghintve. Körözött - pillanatok alatt fogy el.

A többféle sonka, szalámi és a korábban megvenni nem merészelt sajtok pedig mindenféle erőlködés nélkül egészen trendivé varázsolhatják a büféasztalt. A sajtok mellé csempészhetünk néhány szem szőlőt és néhány gerezd diót, máris megalapoztuk a borozgatást is.

Ha mindeképpen sütni-főzni szeretnél, lehet miniatűr húsgombócokat gyártani, azok hidegen is ehetők. Vagy az egyben sült, hidegen szeletelt csirkemell is jó lesz.

A levelestésztába tekert ilyen olyan csudák is sikert szoktak aratni, mondjuk gorgonzola és pórészeletek, feta és szárított paradicsom mentával, sonkakockák ananásszal, tonhal kapribogyóval.

Ja és a legfontosabb tanács: többet készíts, mint amennyit gondolnál hogy elfogy. Én ugyanis többször maradtam majdnem szégyenben, a későn érkező vendégek előtt, ilyenkor ugyanis valahogy mindenki sokkal többet eszik, mint otthon tenné. Hiszen minden finomságot kötelező megkóstolni. A végeredményről pedig kéretik beszámolni.

A linkgaléria szerkesztését nekem is úgy mutatták meg, e-mailben tudnám elküldeni.

Sült füge

Ha már Dalmácia, akkor füge is kell. Egy szeptemberi dubrovniki bolyongásunk alkalmával naponta pusztítottam el annyi fügét, amennyit csak a költségvetésünk megengedett. Egyszerűen imádom.

Többek között azért is szeretem ennyire, mert tényleg szezonális gyümölcs, bár mostanában egyre több nénike árulja a piacon. Az itthoni fügék néha elég nyeszlettek, hiányzik belőlük az erőteljes déli napsütés, de én még ezt is elnézem nekik. Sőt, megsütöm őket.

Sült füge

Mi kell hozzá? füge, sűrű joghurt, méz.

Hogyan készül? A fügét keresztben kétszer bemetszettem, hogy a húsa szétnyíljon, de a gyümölcs ne essen szét. Egy tűzálló tálba rendezgetve betoltam a sütőbe és ott is hagytam vagy 20 percre, 200 fok környéki hőmérsékleten.

Amikor kiemeltem az enyhén löttyedt, pici levet engedett fügéket, mindegyikre sűrű, tejszínes joghurtot kanalaztam és negyed kiskanálnyi mézet is csurgattam mindegyikre. Fűszerezni ezt a nyalánkságot egyáltalán nem szükséges, fogyasztani viszont azonnal kell.

Dalmát pisztráng

Dalmácia nem csak a tenger. Na jó, nagyjából és alapvetően a tengerről szól, de csak néhány rövidke kilométert kell megtenni és egy ismeretlen tájon találjuk magunkat. Szinte függőleges szőlőskertek csimpaszkodnak a sziklákba, a vörösbor pedig olyan sűrű, mintha egyenesen a vörös talajból préselték volna. A nyaktörő legelőkön kecsék gyógyfüvekkel táplálkoznak, amitől tejük és a híres kecskesajtok megdöbbentő zamatokkal gazdagodnak.

És a hegyek között sok-sok gyors sodrású folyó kanyarog, zubog a víz, örvénylik és rejtegeti a lágy húsú pisztrángokat. Jómagam persze magyar pisztrángot szereztem, ezúttal dalmát recept szerint történt az elkészítése.

Dalmát pisztráng (pastrmka)

Mi kell hozzá? személyenként egy csinos méretű pisztráng, só, bors, olíva olaj, citromlé és sok petrezselyemzöld.

Hogyan készül? A besózott és borsozott, kibelezett pisztrángokat sütőben vagy grillen körülbelül 20 perc alatt puhára sütjük. A petrezselymet apróra vagdaljuk, rálocsoljuk az olajat és citromlevet és esetleg sózzuk is. Ezzel az zöld öntettel tálaljuk a halat.

Az igazi dalmát életérzéshez hozzátartozik a mangoldos (blitva) főtt burgonya is, amit esetleg némi fokhagymával fűszerezhetünk. A magyar viszonyokhoz mérten a mangold esetleg egy picurka spenóttal helyettesíthetjük.

Balatoni túra

Minden rajongómtól elnézést kérek, amiért egyetlen szó nélkül tűntem el. Mentségemre szolgáljon, hogy a pakolás során elhatalmasodó pánik, - amelyet az váltott ki, hogy nem tudtuk bepakolni az egész lakást a csomagtartóba - minden más értelmes gondolatot törölt a fejemből.
Tíz nem éppen nyugis, de jó kajákban igencsak bővelkedő napot töltöttünk a Balaton feletti hegyoldalon, néha pedig a víz közelébe is lemerészkedtünk. És naná, hogy ettünk. Alant következik az általunk felkeresett vendéglátóipari egységek hevenyészett listája, élvezhetőségi sorrendben.
Lucifer - Balatonudvari és Vászoly között valahol a hegyoldalban, az út mellett jobbra
A legjobbat utolsó este fogtuk ki, a tulajdonképpen csak véletlenszerűen felfedezhető vagy éppen ajánlás alapján felkereshető eldugott szőlőskert közepén olyat ettünk, hogy csak na. Hatalmas adagok, ízgazdag, cseppet sem spórolós fogások között tobzódtunk.

A borzalmasan tördelt, undorítóan sárga étlap olvastán nehéz volt eldönteni, hogy a szakács mit is szeretne tulajdonképpen. Összeszedhette minden kedvenc étkét, a fekete kagylós mediterrán különlegességektől a magyarosch étkekig. Szerencsénkre mi is és láthatóan a többi vendég is inkább e mellett tette le voksát.
Mégis ki lehet olyan elvetemült, hogy a Tihanyi-félsziget feletti hegyoldalon, hagyományos szőttes abrosz felett, igazi szódát és balatonfelvidéki rizlinget kortyolgatva rukkola salátát rendeljen? Őszintén szólva nem is különösebben érdekelnek az ilyen szerencsétlenek.
Legnagyobb bánatom egész este az volt, hogy a libamáj elfogyott, így be kellett érnem egy mélységesen sűrű vaddisznó pörkölttel, amit friss rozmaringos puliszkával és savanyúságokkal tálaltak. Maga a pörkölt se volt rossz, de a rozmaring aromája annyira feldobta a puliszkát, hogy minden második falat után el kellett magyaráznom az asztaltársaimnak, hogy ez mennyire jó! A sült csülök, csípős lecsóval és krumplival egy hatalmas fatálra pakolva szintén elnyerte a tetszésünket.

Bár már alig fért belénk, csak a becsület kedvéért ettünk még egy vaníliazselét is, erdei gyümölcsökkel. Inkább vanília krémet vagy pudingot írtam volna az étlapra, de valójában egyik elnevezés se takarta volna ezt a kellemes és igencsak finom desszertet.
A Lucifer úgy néz ki, mintha valaki kipakolt volna néhány padot saját kertjébe, aztán elkezdett főzőcskézni. Valószínűleg így is történt. A leggyengébb pont a vécé, ahol az ember alig mer hozzáérni a villanykapcsolóhoz, nehogy megrázza az áram, az ajtóra pedig valaki filctollal firkálta fel, hogy Damen.
Bazsalikom olasz étterem, Larus kávézó és Sunset étterem a Silver Resortban Balatonfüreden
Engem egyszerűen lenyűgöznek az olyan modern, divatos helyek, mint amilyenre Füred új központját alakították gondos kezek. Minimalista design, sok természetes kő és fa felülettel. Különösen kellemes a móló előtti részen a sétatér faborítása. Azon azért el kellett gondolkondnom, hogy a szálloda lakóinak nem túl kellemes az állandó nyüzsgés, ami szobájuk alatt zajlik, ugyanis az éttermek, kávézók a szálloda funkcióval szétválasztás nélkül keverednek.
Egy olasz szándékú étteremnek vajon lehetne-e találóbb nevet adni, mint azt, hogy Bazsalikom? Néha kissé túlzásba is estek a tulajdonosok, hiszen az asztalon hervadozó fűszernövények azért valljuk be nem túl étvágygerjesztőek. A belső térben félig-meddig látványkonyha csalogatna, ha nem lenne sokkal kellemesebb kint ücsörögni.
Az étlap nem esik túlzásokba, van pasta, pizza meg néhány secondi. Nem ragaszkodván az olasz szokásokhoz mi a tésztát főételként esszük és nem bánjuk meg. Imádom a fekete tésztát, jó hozzá a grillezett zöldség. A másik tányéron érkező fogas fűszerezése nyeri el a plusz pontokat, de azt már megmosolyogjuk, hogy ugyanaz az egyen-szósz és grill zöldség lapul a halszeletek alatt.

A Larus kávézóban sokféle, de alapvetően előre elkészített porból kevert italkülönlegesség közül válogathatunk. Mézes bécsi kávé, narancsos forró csoki iható és kellemes, de a világon bárhol kapnánk valami hasonlót. A berendezés is amolyan nemzetközi: a minimalista neo barokk, azaz bordó tapéta, kényelmes kanapék, kristálycsillárra emlékeztető világító alkalmatosságok.

A Sunset étterembe ugyan ezúttal nem merészkedtünk be, de a kihelyett étlap tanúságai szerint igazi ínyenc élményeket ígér a betervezett látogatásunk. A grillezett békacombért mindenképpen vissza fogunk jönni.
Magam részéről rendkívüli örömmel tölt el, hogy Balatonfüred ilyen szépséges hellyel gazdagodott, bár bizonyára sok régi étteremtulajdonos most bánatosan ingatja fejét az elcsábított gyomrok miatt.
Terasz étterem - a Tagore sétány végén, Balatonfüreden
Már évek óta ott terpeszkedik ez az adottságaival igencsak vendégcsalogató hely. Kis tavacskák közé helyezett nádfonatú székek és asztalok, nyárestén alaposan megtellik a hely. Élő zene is van, jó hátradőlni, beszélgetni a ritkán látott rokonokkal.

Nemzetközi étlap, némi magyaros beütéssel, jó hosszan sorolt ételekkel. Nyolcan hétfélét választunk, a pincér nem jegyzetel, hanem úgy tíz perc elteltével visszajön és újra kérdezi, hogy mit is kértünk. Kedves meg fiatal, de engem ez némileg felbosszant. Feltalálták már a jegyzetfüzetet és a tollat is. Sőt, magam is használom időnként.
Kapunk vizet, az egyetlen etetőszékre még várni kell, amíg felszabadul. Meg az ételre is. A pincér úgy húsz percig vissza sem tér, aztán kapunk egy tányérnyi kést és villát. Újabb negyed óra múlva jön az étel, enyhén szólva éhesen vetjük rá magunkat. Szinte minden élvezhetetlenül sótlan, ezen még lehet segítetni. De sötét is van már a fák alatt, alig látjuk, hogy mit eszünk. A harcsapaprikás feltűnően világos - talán megszaladt a tejföl. Sebaj, de még íztelen is.

A grillezett húsok, sült hagymával vagy éppen ráolvasztott rokforttal az egészen finom kategóriájába kerülnek, de a mellé pakolt, bármely szupermarketben beszerezhető mirelit "sztékburgonya" már nem olyan nagy durranás. A Cézár saláta, olyan mint bárhol, ehetően jellegtelen, de nem mondható el ugyanez a rághatatlanul keményre sült és a várakozásban kihűlt pirítósról.
Ciprián étterem a tihanyi forgatag kellős közepén
Tihany nevezetességei mellett végigsétálva az ember ismét a nyolcvanas évek harácsoló "vállalkozóinak" karmai között érezheti magát. Ingyenes időutazás, ha az ember meg tudja állni, hogy ne vegyen egy füzér pirospaprikát, néhány rendkívül dekoratív köcsögöt és még a jó ég tudja mit.
A legszebb részekre, így az apátságra ezúttal a velünk tartó gyereksereg éhsége miatt nem kerülhetett sor, a csalogató táblára kiírt pogácsa ígérete miatt végül a Ciprián mellett döntünk. Egy némileg elszeparált rész mellett döntünk, ahol hamarosan a másik két asztalt is kisgyerekesek foglalják el, így legalább nem zavarunk senkit.

A pincérnők se nagyon zavarnak minket. Hiába kérjük, hogy néhány pogácsát (50 ft / db) lehetőleg azonnal hozzanak, úgy 20 perc múlva eszmélnek. A gyerekek meg addig érjék be a magunkkal hozott babakeksszel és a salátabárból szerzett savanyú uborkával. Becsületükre legyen mondva, elvannak ezzel is.
A gulyásleves és a halászlé kipipálható, bár sokszor, sok helyen ettünk már jobbat is. A hamburgert - zsömle nélkül, félelmetesen színtelen húspogácsával, csak a gyerekek éhsége menti meg a visszaküldéstől. Vesztemre fokhagyma krémlevest kértem, ami zöld ! és egyáltalán nem krémes. A tejszín szerűség különválva úszkál a tetején. Itt valami súlyos félreértés lehet a szakács fejében.
Berendelünk még néhány gundel palacsintát is, ami a leves tökéletes sótlanságához képest töményen édes. Jellegzetes dejó íze van, a jó kis dió helyett. A csokimártás borzalmaira pedig inkább nem vesztegetnék további karaktereket.
Ha a picérek és vélhetően a szakács is, nem azon sopánkodnának, sőt csodálkoznának, hogy hogyan lehetséges az, hogy vasárnap ! délben ! augusztusban ! tömeg van az étteremben, akár egész jó hely is lehetne ebből. De legalább nem néztek csúnyán a randalírozó gyerekekre. Nem volt rá érkezésük ugyanis.

Ars poetika

Ez vagyok én a konyhában: egyszerűségre törekvő. A kedvenc és ebből adódóan leggyakrabban készülő receptjeim alapja, hogy néhány dolgot bedobál az ember a serpenyőbe, nyakon löttyinti egy kis tejszínnel, oszt csókolom!

Fehér csirke

A némileg görögös felhangokkal dúsított ételt azt hiszem egy NőkLapjában olvastam, aztán gyorsan el is készítettem és nagyon élveztem az ízeit. A mennyiségeket ki-ki belátása és éhsége szerint ossza be, a sót pedig a feta miatt nem javaslom.

Mi kell hozzá? 1-2 evőkanál olaj, csirkemell filé, feta, koktél paradicsom, tejszín, tárkony és rizs.

Hogyan készül? A húst felkockáztam, a fetához hasonlóan. A paradicsomokat pedig félbe vágtam. A felforrósított olajon a hús minden oldalát megpirítottam, majd felöntöttem tejszínnel. Amikor a csirke megpuhult, mellészórtam a paradicsomokat és a fetát és éppen csak összeforrósítottam. Borssal és tárkonnyal ízesítettem és rizs kíséretében tálaltam.

Lila máj-saláta

Az idén valahogy minden korábban van. Vagy csak túl gyorsan múlik az idő? A piacon már roskadoznak az asztalok a szilvától, szőlőtől, sőt füge is van. Pedig ezek nekem az őszt jelentik, annak minden pompájával, gazdagságával.

Persze nem bírtam ki és vettem némi szilvát. Halkan jegyzem meg, hogy talán még hagyni kellett volna néhány napig a fán himbálódzni, hogy úgy isten igazából beérjen, de sebaj, egy különleges mártás alapanyagaként szépen betöltötte a neki szánt szerepet.

Azt is töredelmesen be kell vallanom, hogy ezt az ételt kétszer készítettem el, egyszer a kacsa mellé, máj nélkül. Aztán egyszer májjal és balzsamecettel. Nos, most a kettő tapasztalatai alapján kiforralt legtökéletesebb összeállítást osztanám meg a nagyérdeművel.

Szilvás forró saláta

Mi kell hozzá, hogy 2 személy jóllakjon? 0,5 kiló csirkemáj, 2 evőkanál olívaolaj, 2 fej lilahagyma, 5-6 szem szilva, 1 deci vörösbor, só, bors, őrölt rozmaring és fahéj, méz.

Hogyan készül? A hagymát keresztben félbevágtam, majd olyan vékonyan karikáztam fel, ahogy csak tudtam. A szilvát miután megszabadítottam a magjától szintén hosszanti csíkokra metéltem. A májat nagyobb darabokra vágtam.

Egy mély serpenyőben olajat hevítettem és a májat minden oldalról átsütöttem, majd kiszedtem. A maradék olajba szórtam a hagymát és kevés sóval addig kevergettem, míg elkezdett megpuhulni. Ekkor hozzáadtam a szilvát és egy ideig együtt pároltam. Felöntöttem a vörösborral és megfűszereztem. Amikor a mártás kicsit összesűrűsödött, tehát a bor nagy része elpárolgott, visszatettem a májat és végül a mézet is rácsorgattam.

Néhány szelet sokmagvas kenyérrel tálaltam. Magam részéről még egy pici brie sajtot is ettem hozzá, de ez talán már túlzás. A harmónia viszont egészen elképesztő: a szilva és a majdnem karamellizálódott hagyma édessége, amit kiemel a méz és a bor aromája és a cseppet sem tolakodó fűszerek. Ráadásul a puha, de gazdag máj. Naszóval, ilyeneket vacsorázunk mostanában.

A borospincéből: A drágám kedvenc borboltjának, a Karaffának tulajdonosa a Vylyannal saját cuvée-t készítetett, amely Meditáció név alatt fut. A 2005-ös palackba Villányi Cabernet Sauvignon és Syrah került. Elképzelni sem tudok kellemesebb kombinációt és jól illik a fenti ízekhez is.

Egy zabálnivaló könyv

Egy éve hatalmas pocakom súlya alatt görnyedezve, kényelmes pozíciót nem lelve fetrengtem az ágyon és két nap alatt faltam fel A szerelem étkét. Most újra előkaptam, hogy írjak belőle egy jó kis ajánlót. Gondoltam, belelapozok, keresek egy-két frappáns részt.

Végül újra elolvastam, igaz ezúttal egy hétig tartott, de ennek a regénynek az örvénye most is beszippantott. Hogy miért tetszik ennyire? Az biztos, hogy nem a rémségesen randa borító fogott meg. Inkább a hangulat: éreztem az ízeket, szagokat sőt bűzöket is amelyek a lapokból áradtak. Olvasás közben persze folyamatosan mardosó éhség kínzott, de inkább még lapoztam párat, a helyett hogy a konyhába kivánszorogtam volna egy kis vajas kenyérért.

A történet a szokványos vígjátéki szerepcserére épül, kevés, de kétségkívül tipikus karakterrel építkezik. Van esetlen, de páratlan ételeket varázsoló szakácsunk, magabiztos nőfalónk és a meghódítandó amerikai leányzó. A főszereplő mégis az étel és az evőkre gyakorolt hatása, néha egészen filozófiai magasságokig elrepítve. "Nagyon kell ismerni az illetőket, a történetüket, hátterüket, hogy nyersek-e vagy kifinomultak, szárazak-e vagy zsírosak. Meg kell kóstolnod, hogy tudd, a húsuk édes-e vagy fűszeres, sós-e vagy íztelen."Az étel, mint a csábítás, a békéltetés, a társadalmi rend fenntartásának eszköze. Sajnos néha egy picit túlcsordul az okító szándék, két oldalon keresztül ismerkedhetünk egy Michelin csillagot kiérdemlő konyhát.

Ráadásul, bár még sohasem jártam arrafelé, úgy érzem meglepően teljes képet kaptam a római konyháról, amely messze túlmutat a pizzán és a spagettin. Nyúl, kecske, bárány, különleges zöldségek és fűszerek hadai. Néhány jellemző mondat: "A velőt citromos vajban sütötték vagy zöldséges lében abálták és habosra vert tojásban kirántották." "Miután a szardellás cikkória keserű salátája megtisztította a száj ízét, jöhet a dolce a fregole in aceto." Nem bánnám, ha valaki engem is megfürösztene ebben az íztengerben.

Wegierski obiad

Egy lengyel párnak főztem vacsorát. Azt mondták, mindent megesznek, így nem volt megkötve a kezem. Szerettem volna valami "magyarosat" alkotni, ennek apropóján pedig erősen eltöprengtem azon, hogy mit is jelent ez a jelző. Sok pirospaprikát? Pöröltet meg gulyáslevest?

Végül sült kacsamell, krumpli, kétféle mártás és mákos guba lett a menü. Az általam választott fő fűszerek, a majoranna és a rozmaring ugyanis régóta jelen vannak a magyar konyhában, talán régebben mint a hírös piros parika. A mákról pedig kiderült, hogy a lengyelek egyenesen imádják, van is egy, a beiglihez hasonló karácsonyi édességük.

Sült kacsa kétféle mártással és sült burgonyával

Mi kell hozzá? 3-4 kacsamell filé, 1 kg burgonya, só, bors, őrölt rozmaring és morzsolt majoranna.

Hogyan készül? A kacsamellet befűszereztem, majd a bőrös oldalával lefelé elkezdtem sütni egy mélyebb serpenyőben. Jó sok zsírt kienged magából és fröcsköl is a fordításkor. Amikor kívül jó ropogós lett, kiszedtem és a helyére került a vékonyra karikázott burgonya. A zöldség szeleteket éppen csak átforrósítottam a kacsazsírban, majd átszedtem egy tepsire és a sütőben még fél órát sütöttem. Így ropogós és puha is lett egyszerre. A kacsamellet is betettem egy kicsit a sütőbe, hogy ki ne hűljön.

Lecsómártás

Mi kell hozzá? Hagyma, paprika, paradicsom, só és pici olaj.

Hogyan készül? A zöldségeket ízlésemnek megfelelően karikáztam, csíkoztam és kockáztam, először a hagymát pirítottam, másodikként a paprika, végül a paradicsom is belekerül a serpenyőbe. Ha a paradicsom nem enged elég levet, egy kevés vizet vagy paradicsomlét is önthetünk alá. Magam részéről én addig pároltam, amíg szinte olvadtra puhult minden.

A másik mártás szilvából, lilahagymából készült, de erről a kísérletről egy külön bejegyzésben számolok majd be.

Mákos guba vanília mártással

Egy picit flancosabbra fazonírozva ez az egyszerű étek kitűnő és meglehetősen laktató deszertté avanzsált.

Mi kell hozzá? 4-5 szikkadt kifli, 2-4 evőkanál vaj, 6-8 evőkanál mák, 7-8 deci tej, 1 evőkanál vaníliás cukor, 3 evőkanál cukor, 3 tojás sárgája.

Hogyan készül? A tejet felforrósítottam, belekevertem a vaníliás cukrot. A kiflit felkarikáztam, egy szűrőbe tettem és kétszer átcsorgattam rajta a tejet. Muffinformákat kivajaztamk, majd belegyömöszöltem az ázott kiflit. Némi vajat pakolutam a tetejére, majd 20 percre a sütőbe dugtam.

A maradék tejet kiegészítettem, hogy fél liternyi legyen. A tojás sárgáját kikevertem 3 evőkanál cukorral, majd hozzáadtam egy merőkanálnyi forró tejet. A tojásos keveréket a tejbe öntöttem és kevergetve addig főztem, amíg kicsit besűrűsödött, vagyis megfőtt a tojás. A mártást behűtöttem.

A tányér közepére került egy gubahalom, alaposan megszórtam mákkal, majd a mártással is nyakon öntöttem. Hideg és meleg egyszerre, hmmm. Elfogyott az utolsó morzsáig.

Ruszwurm és a krémes

Egyszerűen imádom a krémest, de nagyon kevés helyen készítik úgy, hogy élvezhető is legyen. A zselatinnal kocsonyává tornyozott sárgán virító borzalmaknak vajmi kevés közük van ugyanis az élvezethez.

Valójában eleddig két olyan helyszínt leltem fel széles e hazában, ahol az elvárásaimnak megfelelő krémest mérnek. Az egyik a Ruszwurm, a vár egyik mellékutcájába bújtatott, de azért sokak által látogatott minicukrászda. (A másik balatonfüredi kedvencem, a Bergmann).

A Ruszwurm meglátogatása, elhelyezkedéséből adódóan számomra mindig különleges alkalmat jelent. Ma éppen lengyel vendégeinkkel vettük arra az irányt. Bár ők nem osztoztak krémes iránti lelkesedésemben, elégedettek voltak a croissantnal, az almás rétessel és a kávéval is. Kell ennél több egy kellemes szombat délelőtt eltöltéséhez?

Az égen időnként átsuhant egy felhő, a turisták, Forma egyes szurkolók csak úgy nyüzsögtek a látványosságok környékén, amikor én belemerítettem a villámat ebbe a csudába. Tömény állag, halvány vaníliás aromával és cseppet sem édesen. Ó, te jó ég, mennyei!

A krémesről diskurálva pedig egyszerűen nem hagyhatom ki, hogy ne meséljek Anyu francia jelzővel illetett krémeséről. Az övé ugyan nem emelkedett peckesen a magasba, viszont teljes mértékben nélkülözte a műanyagokat. Íze pedig: ropogós tészta, lágy tejszínhab, keserű csoki és a tömény, cukros-tojásos krém. Utánozhatatlan egyveleg.

Francia krémes

Hozzávalók két krémeslap* megtöltéséhez: 1 liter tej, 7 tojás, 18 deka cukor, 15 deka liszt vagy keményítő, 1 rúd vanília, 2 deci tejszín, 5 deka keserű csokoládé.

Hogyan készül? A tojásokat szétválasztjuk, a sárgáját cukorral fehéredésig keverjük. A lisztet is hozzáadjuk. A fehérjét egy csipet sóval habbá verjük. A vanília rudat hosszában kettévágjuk, a magokat kikaparjuk és a tejbe tesszük, majd felforraljuk. Végül a fűszert kiszedjük.

A tojássárgájához hozzámerünk egy merőkanálnyi tejet, elkeverjük, majd az egészet kevergetve a forró tejbe öntjük. Puding sűrűségű krémet főzünk belőle, ekkor levesszük a tűzről és a fehérjét is beleforgatjuk. A forró sárga krémben a fehérje is megfő, de nem esik össze.

A krémes összeállításához egy megfelelő méretű tálcára tesszük az egyik lapot. Beborítjuk a sárga krémmel. Erre kerül a felvert tejszínhab. A felső lapot először felkockázzuk, majd a habrétegekre helyezzük. Végül a felolvasztott csokoládéval is bevonjuk a műalkotást.

* Szabadkán általában lehet vásárolni kész lapokat, ezért még sohasem álltam neki magam készíteni.

VKF! A nyaralás ízei

A kiírás olvasása előtt két nappal vagy fél órán keresztül ecseteltem a drágámnak, hogyan is készült az a bizonyos bárány Görögországban. Ha csak felvillan az agyamban a szó: nyaralás, ízek, élmények és ételek sokasága özönlik elő rejtett zugokból. Hogyan lennne lehetséges rábökni egyetlen egyre és azt mondani ő az?

Június 20-a nyolc évig úgy szerepelt a családi naptárban, mint az a szent dátum, amikor délután kettőkor találkozunk a sándori benzinkútnál. A vaníliasárga és a haragoszöld Zastava százegyes csurig megpakolva, még a lábunk alá is cuccok gyömöszölve. Sose indulhattunk el egy egész rúd Pick szalámi és egy piros fóliás Trappista nélkül. Ki tudja mit hoz a sors, enni pedig kell. Máig rejtély hogyan, de Apunak még az ominózus piros-fehér pöttyös tepsit is sikerült mindig betuszkolni.

Így vágtunk neki az ezer kilóméteres útnak, egészen a híres-neves Paráliáig. Útközben már-már rituális pontosságal áltunk meg Predejánéban, a marcona szerb hegyek közé rekedt motelben. Csevapot tettünk, lepényben, kajamakkal és hagymával.

Aztán a görög határ után általában gyorsan elvesztettük a türelmünket, amit csak néha enyhített a nyolcvanas években csodaszámba menő dobozos Sprite és Fanta. Görögország akkoriban annyi csodát tartogatott! Ott már lehetett kapni nektarint és Nutellát. A két hét alatt Apu legalább egyszer sütött palacsintát - úgy száz darabot egyszerre. A második héten már annyira lekúszott a dinnye ára is, hogy szinte minden nap azt faltuk a strandon. És tudja valaki még rajtam kívül, hogy mi az a lukumádesz? Cukorba forgatott fánk, amit szintén kizárólag a strandon lehetett enni. Csokiba mártott fagyi, a sétány végén lévő cukrásztól és Algida!

Meg aztán rántott tintahal karikák, friss polipsaláta is akadt egy-egy éttermi kiruccanásunk alatt. Muszaka. Caciki.

És sokszor került elő az a bizonyos tepsi is. Ha a Szaloniki piacon bóklászva sikerült pantomimjátékunkal megértetni a hentessel, hogy a zzz-zzz arni-arni valójában fagyasztott báránycombot takar, akkor pompás lakoma kerekdett belőle. A báránycombot aprócska, zsenge cukkínik, krumpli, paradicsom, paprika és rengeteg oregánó kíséretében pakola be Apu a tepsibe, fóliával akkurátusan letakarta, majd magunkkal vittük a strandra menet. Nem, nem napon főztük meg, hanem útközben leatuk a péknél, aki fekete filctollal egy jól látható számot kanyarintott rá - ezt meg kellett jegyezni. Aztán, a kenyérsütés végeztével a még forró kemencébe bekerültek az ott várakozó tepsik is. Visszafelé pedig nem akadt más dolgunk mint alaposan belakmározni.

Mindezt hazahozni? Nem lehet, csak emlékek formájában. Kép sincsen, itthon újraalkotni azokat az ízeket nem lehet. Az Olimposz lejtőjén legelésző bárány, gyógyfüvektől illatos húsát, az hüvelykujjnyi cukkínik puhaságát, csak halvány derengésként lehet felidézni.

Egyszer majd én is elviszem oda a gyerekeimet. Tudom, hogy azóta minden megváltozott, de azt akarom, hogy ők is gazdagodjanak az ilyen boldog nyarak emlékével.

Keleti rétes

Ma a "játszón" (a kisbabás szlengben nem járatosak kedvéért: játszótéren) nagy szemekkel nézett rám sorstársam, amikor elmeséltem, hogy milyen gyakran és főleg milyen élvezettel sütögetek. Hiába ecseteltem, hogy egy rétest összedobni, sütéssel együtt is nagyjából fél óra. Ennyit még egy lestrapált anyuci is ki tud szakítani a napjából, ha finomságra vágyik.

Almás rétesem persze ezúttal is egy kicsit elrugaszkodott a hagyományoktól, viszont fantasztikusan finom lett. A fűszerektől kellemesen keleties lett a végeredmény, jól illik hozzá egy üvegpohárnyi erős, kesernyés mentatea is.

Mi kell hozzá? 4 réteslap, 4 nagyobb alma, citromlé, 10 deka dió, 10 deka pisztácia, 2 evőkanál méz, 2 evőkanál cukor, 1 kiskanál fahéj, 1 kiskanál szárított, morzsolt menta.

Hogyan készül? Az almát nagy lyukú reszelőn lereszeltem, levét nagyjából kicsorgattam. Kevéske citromlével is meglocsoltam, hogy ne barnuljon meg olyan gyorsan.

A magvakat ideális estben le kellett volna darálni, de a lustaság ezúttal csak a mozsár előkereséséig vezette kezemet, így a dió és a pisztácia kisebb-nagyobb darabokban kerültek a masszához. Végül a fűszereket is hozzákevertem és az illatos keveréketből két egymásra fektetett, beolajozott réteslap felére kentem. A rétest feltekertem, tepsibe fektettem és a tetejét is beolajoztam.

Fél órát sütöttem 150 fokon és a kellemesen megpirult tekercsek mellé némi tejszínhabot is kanalaztam mellé.

Még egy kis kelet

Akadnak olyan esték, amikor csak úgy összedobok valamit, meglepően jó eredménnyel. Ezt az étket nem merném kínainak nevezni, hiszen csak a szójaszósztól és a gyömbértől lett keleties íze. Ehhez pedig pont jól passzol az üvegtészta, amit mint megtudtam mungóbabból készítenek, bármi legyen is az.

Mi kell hozzá? 30 deka csirkemáj, 1 csokor újhagyma, 1 kisebb cukkíni, 1 pritamin paprika (szép piros), szójaszósz, üvegtészta, olaj.

Hogyan készül? A májat falatnyira kockáztam, a zöldségeket pedig csíkokra vagdostam. Két evőkanálnyi olajon megpirítottam a zöldségeket, majd felöntöttem némi szójaszósszal az íze miatt.

Egy másik serpenyőben a májat pirítottam meg, közben pedig forró vízbe mártottam és 2 perc után leszűrtem a tésztát. Végül az összes hozzávalót tányérra halmoztam és ki-ki még locsolhatott magának rá némi szójaszószt.

A borospincéből: Hozzá pedig szerintem nagyon-nagyon jól passzolt a drágám rajnai rizling vadászatának újabb zsákmánya. Ő ugyanis fejébe vette, hogy talál legalább egy olyan magyar gyártású rajnai rizlinget, ami ízlik nekünk - jó bor. Nos, a Szent György Borház palackjában egy gazdag, mézes szőlő illatú bor lapult, kiegyensúlyozottan savakkal kényeztető, egyáltalán nem édeskés halványsárga finomság.

A drágám szerint is jó a bor, de azért ez nem az az igazi rajnai. A keresés folytatódik.

Kedvenc buláta és szejtán lelőhelyem

A ded táplálása sokunknál előhozta a bio élelmiszerekhez való vonzódást. Nos, én egyelőre csak módjával űzöm ezt az igencsak drága sportot, de havonta egyszer-kétszer mindeképpen elzarándokolok kedvenc bioboltomba.

Ennek van egy igencsak praktikus oka is, itt lehet ugyanis kapni azt a rizspép alapanygot, ami tényleg csak rizst tartalmaz, cukor, tej és egyéb szörnyűségek nélkül. Ugyanitt teszek szert időről-időre a gyermek elcsendesítésének leghatékonyabb eszközére is, ami nem a cumi, hanem a puffasztott buláta*, illetve újabban köles.

Magam örömére is szoktam ám itt vásárolni. Például szejtánt**, szójavirslit vagy éppen bio lekvárt, mazsolát, citromot. Azért ne gondoljátok, hogy a húsmentes étkezés mániája hirtelen beszippantott és többé nem ereszt. Néha jól esik ilyen fura kajákat is megkóstolni.

Sajnos azonban újra és újra rá kell döbbennem, hogy bár a bio alapanyagok kiválóak, a belőlük készített élelmiszerek sokszor teljesen íztelenek. Ebben a boltban is árusítanak többféle süteményt, szendvicset. Nos, a szilvalekváros lángos, annak ellenére, hogy rágós mint az istennyila, egészen élvezhető. A cukor nélkül készített kókuszkocka vagy éppen a szerencsétlen Marlenka megcsúfolása viszont komoly kudarcélményt okoz. Főleg a 300-400 forintos darabár felszámítása mellett.

Másrészt viszont igazi kuriózumokra is rábukkanhat a polcokon az, aki nem egy türelmét igencsak könnyen elvesztő, az árukat lepakolni szándékozó tizenegy hónapossal érkezik. Hogy s hogy nem én is mindig jóval több ezrest veszek ki a végén a pénztárcámból, mint amennyit eredetileg terveztem. Lisztekből, nádcukrokból, szárított gyümölcsökből és magokból például bámulatos a kínálat. Az elmaradhatatlan szója- és rizstej mellett pedig rábukkantam a zöld kókuszból kinyert hűsítő, kissé savanykás itókára is, amelyet utoljára a riói strandon szürcsölgettem, igaz nem tetra dobozból.

A 11. kerületi Szabolcska Mihály utca 5. szám alatt található Nap-ra boltocskát tehát mindenkinek ajánlom, aki egy picinyke szokatlanra vágyik és a "ma is tettem valamit az egészségemért" érzést is szívesen átéli időnként. Azt most nem elemezném, hogy egyáltalán bio-, vega- vagy hova sorolandó pontosan ez a bolt. Teljes értékű táplálékot és egészséges ételeket kínál, bármit takarjanak is ezek a fogalmak.

* Csíráztatott búza ** Búzafehérje

Egy utazásra csábító könyv

A növekvő fogaktól, melegtől és még ki tudja mitől elkínzott tizenegyhónapos végre alszik, én pedig eldőlök saját különbejáratú, negyven fokra felfűtött poklomban, amelyet egykor a hálószobámnak hívtam.

Aztán egy pillanat alatt elmerülök egy tengert idéző borítóval ékeskedő könyvben, úgy csobbanok a lapok közé, mintha a hűs hullámokba vetném magam. Frances Mayes megalkotta harmadik, további álmodozásokra és utazásra csábító könyvét is, amely elszakad Toszkánától. Egy év a világban cím alá valójában a jó öreg Európa fér be.

Bárhol nyitom ki a könyvet, az olvasás varázslata folytán érezhetem magam a gyomorrontást okozó marokkói vacsorán, az isztambuli szőnyegárusnál, a záporokkal tompított színekben pompázó angol kertekben.

A puszta útleírást sohasem gondoltam izgalmas műfajnak, de Mayes jellegzetes, már-már közhelyszerű szereplőkkel népesíti be a helyszíneket. Ettől pedig élővé, hihetővé és élvezhetővé válnak az írások. Miközben turistalátványosságokhoz özönlő tömegbe keveredünk Görögországban, elmerenghetünk az írónő által felállított párhuzamokon, nem túlzottan megterhelő filozófiai futamokon és néhány ókori kultúr-morzsával is gazdagabbak lehetünk.

Gasztronómia és főzőcskézés ezúttal kevesebb került a könyvbe, mint a toszkán napok regéjébe, hiányoznak is az összegyűjtött jellegzetes receptek, de cserébe legalább tíz évre való utaznivalót, felfedeznivalót vések be kedvenc halacskás noteszembe. Egy év nem lenne elég a világban, meglesni ennyi csodát.

Megint

Megint rostonsütés, megint Balaton. Anyós ezúttal nem hagyott érvényesülni, ezért lemenekültem a strandra. Este azért vállaltam a hússzeletek vasrácsra való helyezgetésének, forgatásának fáradságos munkálatait.

Tanulság: Az előre kevert grillpácok nem is annyira rosszak. Feltéve, ha igazi fűszer is található bennük, nem csak nátrium glutamát (magyarul ízfokozó).

Tanulság 2: A pancsolástól, negyven foktól fáradt és éhes ember lányának lába már egyetlen pohár Pina Colada (Malibu kókuszos rum, ananászlé, tejszín) elszürcsölése után is elzsibbad.

Marcipános-szilvás lepény

Tegnap végre összeszedtem minden bátorságomat, és úgy döntöttem nekilátok a kelt tészta készítésnek. Csak éppen nem akadt élesztő a boltban. A szilva viszont már ott várakozott a hűtőben, nem akartam belőle pálinkát főzni, így mindenképpen elkészült a szilvás sütemény, csak éppen vajas kevert tésztával.

Mi kell hozzá? 10 deka liszt, 5 deka keményítő, fél csomag sütőpor, 10 deka cukor, 10 deka vaj, 2 tojás, fél kiló szilva, 5 deka marcipán.

Hogyan készül? A lisztet, keményítőt és sütőport elvegyítem, majd hozzáadom a szobahőmérsékletű, tehát puha vajat, végül a tojást is. Robotgéppel sima masszává dolgozom. Igyekszem a lehető legvékonyabbra simítani a sütőpapírral kibélelt tepsibe, mert a sütőportól úgyis jó alaposan megemelkedik a tészta.

A szilvát egyszerűen félbe tépem, kimagozom és a tésztára sorjázom. A marcipánt érdemes a reszelés előtt a hűtőben tárolni, mert különben összeragad. Magam részéről főként a szilvák közepe irányába tereltem a marcipán ragacsokat, a szépen lereszelt szálakkal pedig meghintettem a sütemény tetejét.

A tészta úgy fél óra alatt készre sül 180 fokos sütőben.

Frissen

Amikor az egész híradó azzal foglalkozik, hogy mennyire meleg volt ma... Mintha nem vettük volna észre. Szóval ilyenkor tényleg a lehető legfrissebb, legegyszerűbb dolgok működnek igazán.

Tészta friss paradicsommal és tenger gyümölcseivel

Mi kell hozzá? Szélesmetélt, fejenként 10-12 deka, fagyasztott tenger gyümölcsei keverék, minél több és érettebb paradicsom, só, bors, bazsalikom, olívaolaj és kecskesajt.

Hogyan készül? Mivel a friss tészta körülbelül 3 perc alatt fő puhára, először a mártást kell elkészíteni. A paradicsomok alját kereszt alakban picit bevágom, aztán mehetnek egy percre a forró vízbe merítkezni. Így könnyedén levetkőztethetők, aztán gyorsan a magoktól is megszabadítom a piros golyókat, majd a húsát tessék-lássék feldarabolom.

Időközben a forró olívaolajba kerül a reszelt fokhagyma, a tengeri herkentyűk népes társaságában. Ha átforrósodtak, jön a paradicsom és a fűszerek. A bazsalikom szigorúan az utolsó pillanatra tartogatja magát és illatát. Addig rotyogtatom az egészet, amíg egy kicsit elpárolog a leve, a herkentyűk pedig kellően megpuhulnak. Aztán már csak az van hátra, hogy a tészta, mártás és a sajt egy tányéron, egy időpontban, kellő hőfokon összetalálkozzanak.