Egy éve hatalmas pocakom súlya alatt görnyedezve, kényelmes pozíciót nem lelve fetrengtem az ágyon és két nap alatt faltam fel A szerelem étkét. Most újra előkaptam, hogy írjak belőle egy jó kis ajánlót. Gondoltam, belelapozok, keresek egy-két frappáns részt.
Végül újra elolvastam, igaz ezúttal egy hétig tartott, de ennek a regénynek az örvénye most is beszippantott. Hogy miért tetszik ennyire? Az biztos, hogy nem a rémségesen randa borító fogott meg. Inkább a hangulat: éreztem az ízeket, szagokat sőt bűzöket is amelyek a lapokból áradtak. Olvasás közben persze folyamatosan mardosó éhség kínzott, de inkább még lapoztam párat, a helyett hogy a konyhába kivánszorogtam volna egy kis vajas kenyérért.
A történet a szokványos vígjátéki szerepcserére épül, kevés, de kétségkívül tipikus karakterrel építkezik. Van esetlen, de páratlan ételeket varázsoló szakácsunk, magabiztos nőfalónk és a meghódítandó amerikai leányzó. A főszereplő mégis az étel és az evőkre gyakorolt hatása, néha egészen filozófiai magasságokig elrepítve. "Nagyon kell ismerni az illetőket, a történetüket, hátterüket, hogy nyersek-e vagy kifinomultak, szárazak-e vagy zsírosak. Meg kell kóstolnod, hogy tudd, a húsuk édes-e vagy fűszeres, sós-e vagy íztelen."Az étel, mint a csábítás, a békéltetés, a társadalmi rend fenntartásának eszköze. Sajnos néha egy picit túlcsordul az okító szándék, két oldalon keresztül ismerkedhetünk egy Michelin csillagot kiérdemlő konyhát.
Ráadásul, bár még sohasem jártam arrafelé, úgy érzem meglepően teljes képet kaptam a római konyháról, amely messze túlmutat a pizzán és a spagettin. Nyúl, kecske, bárány, különleges zöldségek és fűszerek hadai. Néhány jellemző mondat: "A velőt citromos vajban sütötték vagy zöldséges lében abálták és habosra vert tojásban kirántották." "Miután a szardellás cikkória keserű salátája megtisztította a száj ízét, jöhet a dolce a fregole in aceto." Nem bánnám, ha valaki engem is megfürösztene ebben az íztengerben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése