Zsúfolt hetem volt. Ezt kisgyerekes anyukaként úgy is elképzelhetném, hogy minden nap legalább egy játszótér, játszóház, ringató vagy csiribiri torna volt a program. De nem. Ezúttal tényleg kirúgtam a ház oldalát, potyogott is a vakolat rendesen. Akkorákat sétáltam a városban, hogy két centi kopott le a cipőm talpából, a karom pedig legalább ennyit nyúlt a szatyorcipelés miatt. Node, menjünk csak szép sorjában.
Hétfő
A gyermek anyósnak átadva, a kötelező program, ami miatt útnak eredtem, húsz perc alatt letudva. Így felszabadulva gyorsan le is szálltam a metróról a Ferenciek terénél, mielőtt még meggondoltam volna magam. A Váci utcát valójában a ruhásszekrényem szerény tartalmának feltöltése érdekében vettem célba, de mindösszesen 3 pár csinos zoknit tettem szert.
Vettem viszont főzős újságokat. Ami azt illeti jó nehezek. Meg eljutottam végre T. Nagy uraság sajt és szalámi boltjaiba. Vettem finom sonkát - lásd keddi muffin. De a sajtválaszték egyszerűen lebénított. Mivel nem volt kifejezett célom, a kiszolgáló hölgy pedig inkább zárt volna már befele, végül 15 deka olajbogyóban egyeztünk ki, meg egy szermémetlenül drága paradicsomos kenyérben.
Kedd
A gasztroblog tali nagy napja! Sütöttem kétfajta muffint. Egész jók lettek, nekem ízlettek, meg a gyereknek is. Kajahegyekben turkáltam és tobzódtam. Egyik költemény jobb volt, mint a másik. De szerencsére hazafelé menet át kellett sétálnom a lezárt hídon. Mit ne mondjak sokat segített az állapotomon.
Mivel a gyerek erre a délutánra is le lett passzolva, természetesen vásárolgattam is. Ezúttal a legalább 5 éve nem látogatott Ázsiát vettem célba, a csarnok aljában. Félelmetes módon már 6 éve, hogy befejeztem a szomszédos műintézmény* intenzív látogatását, azóta gyakorlatilag a környken se jártam. Az Ázsia kicsit meghízott, kicsit nehezebb bármit is megtalálni, de azért mégis ugyanaz.
Csak nekem már nem annyira egzotikus, nem annyira izgalmas. Bolyongtam a polcok között és nem éreztem azt a lelkes vásárlási lázat mint évekkel ez előtt. No azért rózsa és narancsvirágvíz került. Még nem tudom mi lesz velük, de majdcsak ellocsolgatom.
Szerda
Este Katánál, akinek almás sütijéről már értekeztem. Ezúttal kétféle quiche, sós lepény volt a menü. Egyiket Eszter hozta, hogy hű legyek a történelem folyásához.
Ezúttal a gyermeket is hurcoltam magammal, nem úszta meg a villamosozást és a boltlátogatást sem. A mókás tárgyak Badaboomja teljesen felvillanyozta, a Keserédes csokibolt pedig extázisba hajszolta. Kapott is persze mézes kekszet, hogy boldog legyen. Az anyja meg forró csokit, illetve egy zacskónyi egyéb csudát.
Konklúzió
Ez volt tehát az a hét, amikor piszkosul költöttem a pénzt. Most meg gúnyosan mocorog a konyhapulton két üveg virág illatú folyadék. A csokidrazsék egy polccal feljebb szoronganak egy dobozba zárva. A rizstésztát meg aztán tényleg alig tudtam beszuszakolni a kamraként szolgáló fiókba. És az ajándékba kapott gesztenyelisztet már tényleg nem tudom hol tárolhatnám megfelelő módon.
Igazából tehát ma már szeretett székesfővárosunkban akármit meg lehet venni. De tényleg. Nekem ne keseregjen senki, hogy ez nincs meg az nincs. Van itt kérem minden. De hiába bújom a blogokat, szakácskönyv hegyeket meg a fényes lapú magazinokat. Az ihlet csak nem jön. Sőt.
Megrettentem ezektől a fantasztikus hozzávalóktól, félek elrontani, tönkretenni őket. Feszengek, ha arra gondolok, milyen csodákat kellene belőlük alkotnom. Nyomaszt a felelősség, a saját magammal szemben támasztott elvárások. És hát legeslegjobban az nyomaszt, hogy mások látszólag milyen könnyedén illesztik be konyhájukba ezeket a csudákat.
Most kell rádöbbennem, hogy egy ínyenc helyett a gyomron helyén pusztán egy bácskai éhenkórász lakozik. Inkább rakott krumplit csinálok - sok kolbásszal. Pedig akár a tonhalszeleteket is előkaphatnám a hűtőből. Használhatnám végre az illatos kardamont. Rittyenthetnék birsalmás tajinet.
Vagy egyszerűen kikapcsolhatnám a fránya számítógépet és aludhatnék egy szépet és nagyot. Aztán reggel majd a tejszínhabos, kakaóval dúsított tejeskávém felett újra szépen süt majd rám a gasztrovilág napja.
* Közgáz egyetem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése