A Trófeát már régóta kerülgettem. Gyakorlatilag itt van a szomszédunkban, de a drágám valahogy mindig jobb helyeket tudott ajánlani helyette. Most azonban én léptem gyorsabban, sikerült meggyőznöm anyós pajtit, hogy ünnepeljük ott a szülinapját. És lőn.
Csütörtök este, gyakorlatilag teltház. Tehát annyira rossz nem lehet ez a hely. A gyerekek részére fenntartott dühöngő mellett ülünk, lévén velünk tart egy egyéves is. Viszont jó messze a kajáktól. Szerencsére időnként eltolnak mellettünk egy-egy talicskát, megpakolva valami különlegességgel. Így sikerült szert tennem egy tányér mennyeien puha bárányra, ami sajtos gombamártás alatt rejtőzött. Bár némi kétségeim vannak így utólag a hús bárányságát illetően, lehet hogy sima malacka volt? Mindegy, ízlett.
Aztán odasündörögtem a jól hozzáférhető ételhegyekhez. A négy féle leves közül a lazackrémre esett a szavazatom, elég különlegesnek tűnt. Hátsó gondolat itt is akadt, ezt valószínűleg a tegnapi maradék sülthalból fabrikálták.
Aztán végigettem némi szarvasragut, némi párolt káposztával, krokettel. Aztán végre odakeveredtem a grillezős részleghez. Tulajdonképpen ez az egész Trófea lényege! A legjobb az egészben. A nyers húsok vékonyra szeletelve, változatos pácokban kelletik magukat. Az ember kiszedi magának a legszimpatikusabbakat, vagy éppen mindegyikből egy-egy szelettel, leadja az ablaknál, aztán visszamegy, ha hallja a sorszámát.
Egészen fantasztikusra fűszerezték a sertéssüzet meg a csirkemelleket is. Volt még gomba és zöldségszeletek, sőt egészen jóízű füstölt sajt is. Mindehhez pedig a becslésem szerint mintegy húszféle saláta adja a megfelelő hátteret.
A grillezett húsokat tehát tényleg élveztem és faltam. De sajnos nagyon éhesszájú vagyok! Így aztán eszegettem édességeket is, de azok korántsem hoztak ilyen mértékig lázba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése