Pástétom nyelvből

Amikor olvastam az aktuális kiírást, valahogy sejtettem, hogy a májak és pástétomok terítik be az étert. Valójában magamból indultam ki, nekem is ez az első számú kedvencem.

Aztán a piacon szembe jött velem egy nagy halom nyelv, szép csinosan egymásra rakosgatva, több tucat. Kissé megszeppenve kértem 1, azaz egy darabot, reménykedve, hogy kezdeni is tudok véle valamit.

Először a mélyhűtőben "pácoltam" egy hétig, amíg kiokoskodtam, mi is történjen azután, hogy a könyveim tanúsága szerint úgy két órán keresztül főtt az ominózus, csupa izom szerv. Nos, régimódi pástétom lett belőle, aprócska, szilikonos muffinformákban megsütve, hiszen mégis csak 2000 után vagyunk.

Pástétom nyelvből

Mi kell hozzá, hogy egy két személyes mini adagra éppen, hogy fussa? 1 marhanyelv, szemes bors, borókabogyó, 1 evőkanál tejföl, 1 kisebb tojás, só, bors és szerecsendió, plusz hat szép szelet húsos szalonna.

Hogyan készül?

A nyelvet tehát két órán keresztül főztem, szemes borssal és borókabogyóval bőven teleszórt vízben. Aztán hagytam kihűlni, majd megpróbáltam lehúzni róla a cuccot, a borítást, vagy - minek is nevezzem - felesleges részeket. Nos, ez nem ment túl egyszerűen, talán jobb lett volna, ha tényleg betartom az utasításokat és negyed óra főzés után megállok, lehúzom és folytatom a dolgot. Így kénytelen voltam egy éles kést is segítségül hívni, de végül megoldottuk az ügyet és egy szép darab, illatos tiszta hús mehetett darabolásra.

Itt megint nem sikerült betartanom az előírásokat, hiszen a robotgépemnek pont a daráló a gyenge pontja. Valójában egyáltalán nem működik. És naná, hogy pont ezért választottam ezt a modellt. Így aztán darálás helyett turmixoltam a felkockázott húst, rögtön hozzáadva a tejfölt és a tojást is. Szép krémes, pépes lett. Alaposan megfűszereztem frissen őrölt borssal és szerecsendióval. A sóval csínján bántam, mert a köré tekert szalonna eléggé sót hozott a házasságba.

A muffinformákat kibéleltem szalonnacsíkokkal - alulra és oldalra is került belőle, végül megtöltöttem a nyelvkrémmel. Csak háromnegyed órán keresztül sütöttem a sütőben, nem pedig gőzöltem két órát, ahogy az őzgerinc formába töltött rendes pástétomokkal bánni illene.

A végeredmény? Egész jó, de azon még töprengek egy ideig, hogy vajon megérte-e ez a sok macera.

Nincsenek megjegyzések: