Bab

Május elsejékről ábrándozni, így szeptember végén... legalábbis érdekes foglalatosság. De ma is gyönyörűen sütött a nap, sétáltunk is nagyot, szóval tulajdonképpen minden adott lenne egy amolyan jó kis palicsi május elsejéhez. Amikor minden évben részt vettünk a kötelező bicajtúrán, aztán megkaptuk az azévi első rendes fagyinkat is.

A víkendtelepen sütögetés folyt és a kórház szomszédos üdülőjének kertjében minden évben óriási kondér babot főztek. És bármennyire is telezabáltuk már magunkat jóféle csevappal és pljeskavicával, a babnak is maradt hely.

Ebből is kitűnik tehát, hogy a babhoz engem régtől fogva mélységes vonzalom fűz. Persze nemcsak úgy általánosságban, valójában csak a nagyszemű, szinte szétfőzötten puha, paprikás-lisztes habarásban rotyogó szárazbabot szeretem. Egy ideig próbáltuk családilag átkeresztelni sóletre, de aztán maradt a "bab" elnevezés.

Amióta egyedül lakom minden évben legalább egyszer nekiugrom, sajnos nem mindig teljes körű siker a végeredmény. Volt már szénné égett alsó réteg és volt megfőzhetetlenül kemény takarmány is. Az idén viszont tényleg jól sikerült, íme hogyan:

Bab

Mi kell hozzá? Négy adaghoz 20 deka fehér, nagyszemű szárazbab, 4-5 sárgarépa, 30 deka füstölt tarja, 2 evőkanál liszt, 1 kiskanál őrölt pirospaprika, só.

Hogyan készül? A babot célszerű előző este beáztatni, de ennek kihagyását hosszabb főzési idővel is lehet kompenzálni. Az átöblített babot annyi sós vízben tettem fel főni, amennyi nagyjából ellepte.

Úgy egy óra múltán kerülhet mellé a hús és a répa. A répát csak megpucolom, de különben egészben hagyom, így is teljesen megpuhul. A tarját viszont általában vastagabb szeletekre vágom, hogy jobban kiadja a sós, füstös ízét.

Amikor minden teljesen puhára főtt, akkor szoktam beleönteni az egy deci vízzel simára kevert lisztet, paprikát. Ha előbb teszem bele, akkor az egész menthetetlenül leég. Ezt így együtt még addig kell rotyogtatni, amíg kellemesen besűrűsödik.

Ezúttal elég híg lett a végeredmény, szinte levesszerű, de az íze nagyon tetszett mindenkinek, aki kóstolta.

Nincsenek megjegyzések: