Részletek a tavaly készített középkori újságunkból

Ó, azok a boldog újságíró iskolás hónapok…
„A fűszeres illatfelhőbe burkolt termek és roskadozó asztalok forgatagát képtelenség leírni, de mégis sikerült elcsennem néhány receptet és ötletet.
Erdészek levese
Szarvas vagy vaddisznó combjának húsát vágd ujjnyi darabokra. A kondér aljában süsd-pirítsd, míg egészséges színt nem kap. Borssal, szegfűszerszámmal, citromhajjal, kakukknak füvével és sóval ízeltetett vízben főzd. Szórj bele sárga és fehér gyökereket, zamatos gombafejeket. A kész levest tejfellel add az asztalra.
Mátyás kedvence: Nyúlfi tárkonyban pihentetvén három holdnak éjszakáján
Vegyél egy szép darab nyúlfit, tárkonnyal fűszerszámozva pihentesd hideg helyen. Zöldségágyon főzzed, amíg megpuhul. Omló húsát rejtsd szalonnába és süsd ropogósra.
Gyöngyök a királylány aranyhajában
Készítsél kelesztett édes-vajas tésztát, keverj belé apróra metélt aszalt gyümölcsöket: barackot, szilvát, almát és mazsolát. A tésztából csíkokat vágj és hármasával fond őket össze. A fonatokat forró kemencébe fektetve süsd ki.”

Karácsonyi menü

A karácsonyi menüvel szeretnék nektek boldog ünnepeket kívánni ezen a szent napon. Délben puha babból, de hús nélkül főzött levest eszünk. Utána forró tejjel meglocsolt, mákkal megszórt, mézzel ízesített gubát készítünk, ki-ki magának a tányérján pacsmagolja össze.
Este pedig következik az igazi karácsonyi vacsora, amely már gyerekkoromtól fogva ugyan az. Először almaszeleteket, diót és fokhagymát mártogatunk mézbe. Ez hozza meg a jövő évi egészségünket. Éppen ezért a legszebb darabokat kell kiválasztani.
A vacsora halászlével kezdődik, amelyben a ponty aprólékai, feje, ikrája és teje főtt. Ettől különösen zamatos lesz. Hozzá tejfölös házi tésztát főzünk.
Aztán jön a sült halszelet, krumpli saláta körítéssel. Hozzá mindenféle salátákat és kalácsot eszünk. Ez utóbbit kenyér helyett fogyasztjuk, de nem olyan édes, mint a magyarországi boltokban kapható fonott kalács.
Végül persze az elmaradhatatlan sütemények is sorra kerülnek. A hugom az idén átvette a fő sütögető szerepét. Én természetesen végigkóstoltam a műveit, a mákos és a diós bejglit, ami nem repedt szét, viszont hihetetlenül zamatos a tölteléke. A diós csiga habkönnyű, a marcipános linzer pedig igazi különlegesség. Persze még a vacsora előtt énekelünk egy pici Mennyből az angyalt. Ezt a szokást a Nagyi vezette be. Ő az idén már nem lesz itt, de mi rendületlenül tartjuk a szokást.

Boldog karácsonyt!

Az idén úgy egyeztünk meg családon belül, hogy nem lesz nagy ajándékozás. Ehhez képest már három napja egy nagy halom becsomagolt ajándék várakozik a nappaliban. Ahányszor arra megyek, mindig oda lesek. Kíváncsi vagyok melyik lesz az enyém. A drágámtól már kaptam néhány dolgot, jó meleg köntöst meg még melegebb tapancs takarót, azaz zoknikat. A köntös amúgy a világ legpuhább bársonyából készült és hihetetlenül jó érzés benne lenni. Az idén, remélhetőleg utoljára külön töltjük a karácsonyt, mert még inkább a szüleinkhez húzunk mind a ketten. De jövőre, házasként már együtt kell lennünk. Nem?
Végezetül nektek, kedveseim egy kicsinyke verset ajándékoznék. A kedvenc karácsonyi köszöntőmet, a távoli Amerikából származót.
Adassék meg néked
karácsony öröme,
a remény;
karácsony szelleme, a béke;
és karácsony szíve,
a szeretet.

Pezsgőzzünk!

Tegnap az én drágámmal végre egyedül maradtunk a házban és ezt az alkalmat egy kellemes pezsgős vacsorával ünnepeltük meg. Csináltam konyakos ráksalátát, ami ezúttal is egészen mennyei lett.
Közben eszembe jutott, hogy egy francia gasztronómiai lap szerint azért szeretjük annyira a pezsgőt, mert szó szerint játszik az érzékekkel. Mégpedig minden érzékünkkel. A csinos üveg fogyasztásra csábít. A dugó pukkanása már megelőlegezi a következő izgalmakat. Ahogy a pohárba öntjük megcsodálhatjuk az aranyló színt. Halljuk, az apró buborékok bizsergő, zizegő hangját. Álmodozva figyelhetjük, ahogy sebesen futkároznak a pohárban. Az ujjbegyünkkel érezzük az ital hidegségét, a kristálypohár selymes, mégis kemény felületét. És még meg sem kóstoltuk. Az első korty végigcsiklandozza a nyelvet. A szétpukkanó buborékok megbizsergetik az orrot, a torkot. Kibontakozik az íz, ami lehet szúrósan száraz, vagy gyümölcsösen édes. Végül pedig a bódulat végigszáguld az ereinket, elzsibbad az agy, mosolygós ás rózsaszín lesz a világ.

Ettetek ti már csicsókát?

Nagyon fura gomú, olyasmi mint a krumpli meg a gyömbér keveréke, csak belül fehér. Meg lehet sütni, akkor megpuhul, mint az újkrumpli. Mi inkább savanyitva fogyasztjuk, jó ropogós, fehér kis göcsörtök.Viszont fogalmam sincs, hogy Pesten ilyesmiről egyáltalán hallottak-e.

Könyv!

Ez itt a könyvem címlapja, de sajnos könyvesboltokban még ne keressétek, kivéve Szabakán a torony alatti galériában... ha éppen arra jártok. Felhívom a figyelmet a cím hátterében látható elmosódott városházára. A kereten kívüli háttér pedig a Nagyi huszas évekből származtatott szakácskönyvének egy receptje.

A legegészségesebb ételek

A Food and Wine című újság összeállította a legegészségesebb ételek listáját. Sajnos, csupa külföldi ötlet, de néhányat mi is megvalósíthatunk. Lényeg azonban az elvekben rejlik: sok-sok friss zöldség és gyümölcs, a lehető legváltozatosabban elkészítve. Sok-sok fűszer, de só és bors helyett egy kis menta vagy bazsalikom. És kapor! Imádom a kaprot! A cékláról nem is beszélve, különösen ahogy Apucikám csinálja. Na meg a halak! Nem muszáj Japánig utazni egy jó kis halszeletért, itthon is hozzájuthatunk. És most lássuk azt a listát:
Az első helyen rögtön egy kínai fogás áll: gyömbéres, gőzben párolt lazacszelet, amely gazdag a jótékony omega-3 zsírsavakban és csökkenti a koleszterinszintet. A gőzölés ráadásul sokkal egészségesebb, mint a sütés, hiszen nem keletkeznek káros égéstermékek. A japánok a második helyet egy könnyű előétellel foglalják el: shiitake gomba és enyhén füstölt tofu, zöldségekkel és szójaszószos mártásban. A törökök egy különleges borsós-diós salátával szerepelnek, amelyet szárított és olajban marinált paradicsommal, kaporral, mentalevéllel, borssal és gránátalmával ízesítenek és díszítenek. A levest az oroszok adják, még hozzá a klasszikus borscsot, amelyet tejföllel és kaporral tálalnak. A céklát sok országban nem becsülik meg, pedig nagyon egészséges zöldség, rákmegelőző hatást tulajdonítanak neki az élelmiszerkutatók és az orvosok. A meleg halételt a spanyolok zsír nélkül sütik és friss koktélparadicsomot kínálnak mellé, amely gazdag antioxidánsokban. A franciák készítik a desszertet, méghozzá egy barackos-mandulás szuflét, amely nem túl édes.

Szilva foszlányos pite álom

Vártam valakit és a nyúlós decemberi november elől behúzódtam a McDonald’s akolmelegébe. Persze enni is kell valamit, csak egy kis apróságot. A szilvás álompite elnevezés igazán kecsegtetően hangzott. De az amerikai élelmiszer mágusok ezúttal sem hazudtolták meg önmagukat. Bár fáról szedett szilvát valószínűleg csak „nyomokban tartalmaz” az említett édesség, íze annyira mű, hogy az már majdnem finom.
Miután a műanyag kanállal magamba lapátolom a cukordús, élelmiszer adalékokkal erősített halmot és elmorzsolom a kellemetlen, tipikusan hidrogénezett sütőzsiradékra jellemző utóízt, elgondolkodom egy néhány hétig tartó méregtelenítő és tisztító kúra lehetőségén. Behunyt szemmel igyekszem magam elé képzelni, milyen volt a nagyi szilvás lepénye, de összpontosításomat minduntalan megzavarja a sülő krumpli előtérbe nyomakodó, mindent betöltő szaga.

Könyvbemutató

Tegnap délután rendkívül ünnepélyesen bemutattuk a szakácskönyvemet a szabadkai Népkör étteremben. Beszélt Dudás Károly, a Hét Nap főszerkesztője, Miljkovic úr a turisztikai vállalat igazgatója és Kucsera Géza szabadkai polgármester is.
Készitettünk egy csomó elemózsiát is, persze mind a könyvem receptjei alapján. Fogyott sok szponzor bor és könyv is szép számban. Én pedig egész délután csak dedikáltam...

Krumpli saláta

Tegnap este egy jó regénnyel feküdtem az ágyikómban és egyszer csak belém nyilalt, hogy KRUMPLI SALÁTA. Annyira megkívántam, hogy majdnem elindultam csinálni egy adagot. Aztán győzött a józan ész, már majdnem éjfél volt és kedvenc anyósjelöltem nem biztos, hogy jó néven vette volna, ha elkezdek a konyhájában csörömpölni. Na meg a lustaság is, ugyebár.
Talán apucikámat rá tudom venni holnap, hogy csináljon már nekem egy kis:
Krumpli salátát
Hozzávalók: ¾ kg krumpli, 3 tojás, 1 fej vöröshagyma, az öntethez: ecet, víz, só, cukor, tejföl.
Elkészítése: A krumplit héjában megfőzzük, szintúgy a tojást is keményre főzzük. Minden hozzávalót vékonyra felkarikázunk. A legszebb karikákat félre tesszük a díszítéshez. Gyenge saláta öntetet készítünk hozzá, 1 dl mennyiséget 2/3 rész víz, 1/3 rész ecet, fél kiskanál só, kiskanál cukor. Hozzákeverünk még egy villával szétnyomkodott főtt tojás sárgáját és 1 dl tejfölt is. Egy nagyobb tálba egymásra rétegezzük a hozzávalókat és meglocsolgatjuk az öntettel. A tetejét az épen és szépen maradt karikákkal díszítjük ki.

Palacsinta forralt borban

Tegnap valami télies, kellemes és édes ételre vágytam, így aztán megalkottam egy olyan palacsinta változatot, ami egészen hasonlít a Crepes Suzette-re.
Hozzávalók: A palacsintához: 3 tojás, 3 dl tej, 30 dkg liszt, 2 dl szódavíz, csipet só, kevéske cukor, a sütéshez pedig olaj.
A „forralt borhoz”: 1,5 kg narancs, fél liter édes bor, 10 g vaj, méz és cukor, egy vanília rúd, néhány szem szegfűszeg, fahéj.
Elkészítése: A palacsinta hozzávalóit összekeverjük, állni hagyjuk, majd 10-12 palacsintát sütünk belőle.A narancsot nagyvonalúan meghámozzuk, hogy sehol se maradjon rajta fehér rész. A gerezdeket egyesével kivágjuk, itt se maradjon hártya a szeletkéken. A levet is a tálba csorgatjuk, összegyűjtjük. Egy nagyobb serpenyőbe szórunk néhány evőkanál cukrot, mézet. Amint olvadni kezd, hozzáöntjük a narancs-szeletkéket és a narancslevet, meg a bort is. Jó alaposan kiforraljuk, majd átszűrjük. A narancs húsát beletöltjük a palacsintákba, amelyeket négyrét hajtjuk és egy tűzállóba rakosgatjuk. A levet visszaöntjük a serpenyőben, hozzáadjuk a vajat is, megfűszerezzük. Kicsit forraljuk, hogy az ízek jól összeérjenek. Újra leszűrjük, hogy ezúttal a fűszerektől is megszabaduljunk. A narancsos-boros mártást a palacsintákra öntjük, még egy kis mézzel beborítjuk a tetejét és egy negyed órára közepesen meleg sütőbe toljuk.

Kedves Zarah!

Sajtos receptet most így hirtelen nem találtam, de ez a túrós pogácsa nagyon fincsi. Ha igazán elegáns valamit akarsz alkotni, mindegyik tetejére tegyél fél mandulát.
Juci néni pogácsája
Hozzávalók: ¼ kg túró, ¼ kg margarin, 30 dkg liszt, kiskanál só.
Elkészítése: A hozzávalókat összedolgozzuk, a kapott tésztát elnyújtjuk és úgy egy órán keresztül pihentetjük. Ekkor egészen apró lyukú pogácsa szaggatóval kiszaggatjuk. Tojás sárgájával megkenegetjük a pogácsák tetejét és 20 perc alatt készre sütjük.

A konyak, amely megszökött az öblös pohárból

Kortyolgatott Ön már hűtött Rémy Martin XO Excellence konyakot a libamáj terrine mellé? Christel Trainaud, a Rémy Martin márka nagykövete éppen azért érkezett egyenesen Cognac-ból, hogy megváltoztassa a megkövesedett fogyasztási szokásokat. Korábban az ital presztízse a hatalmas, öblös poharakba, a vacsora utáni időpontra száműzte a palackba zárt aranyat.
- Az Only Rémy Dinner célja: újjá alkotni a konyakfogyasztási szokásokat, de mit takar valójában ez az elnevezés?
- Az Only Rémy Dinner estek során a cognacokat közelebb hozzuk a gasztronómiához. Olyan területre léptünk ezzel, amelyet eddig a minőségi borok birtokoltak. A vacsorák során a legkiválóbb összetevőkből készült fogások kerülnek az asztalokra, amelyek mindegyikét a Rémy Martin konyak valamely verziója kísér. Újdonság továbbá, hogy a mély, öblös pohár helyett kecses, karcsú kristálypohárból kortyolgatjuk a nedűt, így az aromák és ízek még hangsúlyosabban bontakoznak ki. Ha pedig a konyakokat nem mindig kéz melegen, hanem bizonyos esetekben akár deresre hűtött üvegből kínáljuk, átváltozik az ital textúrája, más és más aromák kerülnek a felszínre.
- Merész vállalkozásnak tűnik minden fogáshoz konyakot társítani.
- A francia chefek színe-java már hosszú évek óta kísérletezik a legtökéletesebb kombinációkkal. A nagy műgonddal kiválasztott fogások és a hozzájuk társított konyakok hatására kibontakozik az ital könnyed gyümölcsös, néha enyhén fűszeres aromája. A világon immár több mint kétszáz étteremben alkotják újra és újra a konyak és az ételsor harmóniáját.
- Most pedig Magyarországra is megérkezett az Only Rémy Dinner. Hogyan választották ki a résztvevő éttermeket?
- Az együttműködés általában szokványos kereskedelmi kapcsolatként indul. Lassan megismerjük a csapatot, és ahol lelkes, hozzáértő emberekre találunk, ott szorosabbra fonjuk az együttműködés szálait. Olyan vendéglátó helyeket keresünk, ahol az magas színvonal alapkövetelmény, de látható az igény az újdonságok és a kreatív fejlődés irányában is. Természetesen részletes felkészítést tartunk, amelyben nem csak a főszakács, hanem a teljes személyzet részt vállal.
- A kiválasztott éttermek tehát megkapják a recepteket és a szabályzatot, amely alapján később megszervezhetik az Only Rémy esteket?
- Nem recepteket és szabályzatot adunk át, hanem széles körű ismereteket, magáról a konyakról, az egyes fajták jellemzőiről, az előállítás titkairól. Elmondjuk például, hogy a Rémy Martin az egyetlen olyan cognac-ház, amely kizárólag a Champagne vidékről, a Cognac régió szívéből válogatja ki a fürtöket. A talaj minőségének és a kivételes geológiai adottságoknak köszönhetően csak az e területről származó ital rendelkezik a különösen bársonyos, gazdag aromával. Így a felkészült borpincér értő módon ajánlja a fogások mellé a megfelelő zamatú italt, a chefek pedig a kulináris remekműveiket fejleszthetik a tökéletességig. Mivel az ételek összeállítása helyről helyre változik, nem találunk két egyformát, így lehetőségünk van rá, hogy mindig új ételsorokat és párosításokat próbáljunk ki a különböző éttermekben.
Az Only Rémy Dinner étkezések az alábbi éttermekben lesznek elérhetőek:
ARANY KAVIÁR ÉTTEREM – 1015, Ostrom u. 19.
BELCANTO OPERA ÉTTEREM – 1061, Dalszínház u. 8.
GUNDEL ÉTTEREM – 1146, Állatkerti krt. 2.
KISBUDA GYÖNGYE ÉTTEREM – 1034, Kenyeres u. 34.
KIRÁLY ÉTTEREM – 1014, Táncsics Mihály u. 25.
LE JARDIN DE PARIS ÉTTEREM – 1011, Fő u. 20.

Szétolvadó tepsis krumpli

Hiába, a jó kis hazai ízeknek nincs párja. Ez a krumpli kiváló társaságot biztosít bármely sült húsnak, de akár önmagában is jó kis vacsora lehet belőle.
Hozzávalók: 1 kg krumpli, 2-3 gerezd fokhagyma, 2 alma, só, bors, néhány rozmaring ágacska, kevés olaj, 2 dl víz.
Elkészítése: A krumplit meghámozzuk és hosszában feldaraboljuk. Hasonló módon járunk el az almával is. Egy mélyebb tepsi alját leheletnyi olaj réteggel bevonjuk, beletesszük a krumplit és az almát. Megsózzuk, borsozzuk, a rozmaring levélkéket is rászórjuk. A vizet aláöntjük és lefödve úgy háromnegyed órát pároljuk a forró sütőben. Ez után a fedőt vagy fóliát levesszük róla és még húsz percre visszadugjuk a sütőbe, hogy kellemesen piros színt és kissé besűrűsödő mártást kapjunk végeredményként.

Népszavazás lesz

Lesz ugyebár nemsokára ez a népszavazás dolog. A kettős állampolgárságról. Mélyen érint a téma, így engedtessék meg, hogy picinykét kifejtsem véleményem.
Több, mint 8 éve élek széles, szeles fővárosunkban. Jöttem tanulni, itt ragadtam a szerelem okán. Céget alapítottam, mert sehova nem vettek föl dolgozni. A cégek lusták kivárni a munkavállalási engedélyt, különben is nagy a munkaerő-piaci verseny. Nem bántam, nem fájt, mindig is ilyen szabad, önellátó életre vágytam. Megkeresem a magam kis Mangó pulcsijára valót így is.
Fájt viszont, hogy háromszor kellett AIDS tesztre mennem, széklet mintát vinni, stb. Sorban állni reggel hatkor a hivatal előtt a ködös novemberi hajnalokon. Mindent én intéztem, álltam sorba, gyűjtöttem szorgalmasan a papírokat. Egyszerűen, elvből nem akartam fizetni egy ügyvédnek, ha én is el tudom intézni. Megkaptam a letelepedési engedélyt és úgy két év múlva állampolgár leszek. Megküzdöttem érte és még nincs vége. Úgy 50 oldalnyi iratot, papírt, pecsétes dokumentumot kell még begyűjtenem. Kétszer-háromszor hiánypótolni és igazolni bizonyos papírokat. A szabályok szentek, a hivatal meg szigorú. Nincs méltányosság.
A szüleim, a hugom mind Szabadkán élnek, nem akarnak áttelepülni. Ott dolgoznak, ott az életük, a barátaik, a nagyszülők sírja. Megőrülnének itt ebben a nagyvárosban. Csak az fáj nekik, hogy ha át akarnak jönni vízum kell és mindenféle igazolás. A vízum egy évig érvényes, utána jöhet újból a sorban állás a konzulátus előtt, megalázó kikérdezés és hasonlók. Lehetne egyszerűbben is. Lehetne gyorsabban is. Nem?
És hogy ki a magyar? Nem szeretem fitogtatni, hogy mi vagyok. Egész életemben magyarul jártam iskolába, magyarul olvastam a gondolkodásomat meghatározó regényeket. De természetesen, görcs nélkül szólalok meg szerbül és a kár horvátul is. Csakúgy mint angolul. Anyukám 18 évig volt a helyi (magyar) művelődési egyesület elnöke. Leírhatatlan munkát végzett a saját (sokszor több, mint) nyolcórás orvosi hivatása mellett. Szervezkedett, pályázatokat írt, kilincselt a támogatóknál, buszt szerzett, kaját kunyerált a fellépőknek. Most beteg. Nagyon beteg már lassan egy éve, így lemondott az elnökségről. A Kékgolyó utcai kórházban a kedves főorvos úr első kérdése ez volt: „Miért nem Belgrádban gyógykezelteti magát?”Az ilyen kérdések fájnak. Mi kifizettük (saját pénzünkből) az összes szükséges gyógyszert. Megvettem a hetven ezer forintos ampullát, hiszen Szerbiában még nem is árulják…
Az Apu meg három hónap fizetés nélküli szabadságot vett ki a munkahelyén, hogy az önkormányzati választásokra megszervezze a Vajdasági Magyar Szövetség (a legnagyobb magyar párt) kampányát. Szerintem alapvetően neki köszönhetjük, hogy Szabadkán újabb négy évig magyar lett a polgármester. De ő inkább háttérbe húzódik, nem kér magának. Nem mondom, hogy szentek a szüleim, de nem hiszem, hogy veszélyt jelentenének a magyar gazdaságra, a magyarországi szegények elől vennék el a kenyeret és a segélyt. Ők ketten nem akarnak áttelepülni. Már megtehették volna 92-ben, amikor vitték a magyarokat a bosnyák frontra. Vagy 99-ben, amikor bombáztak. Vagy amikor Milosevic ellen kellett tüntetni. És hány ilyen ember van még? Akik csak annyit szeretnének, hogy ne kelljen vízumért kuncsorogni, könyörögni és megalázottan hazakullogni egy pecséttel az útlevélben.
Sokat írtam, nem szoktam ilyen politizálós lenni. Csak szeretném ha több nézőpontból is látnátok a kérdést. És könyörgöm írjatok véleményt!

Slow food álom

Barangoltam az neten, slow food témában. Rá kellett jönnöm, hogy magyarhonban nem valami elterjedt ez a dolog. Arra viszont elég volt, hogy egy kellemes recept után vágyakozzam. Agyamban egyre világosabban rajzolódik ki a kéksajttal sütött körte gondolata.
A következőképpen készíteném el mondjuk két személy részére:Két csinos körtét vékonyan felszeletelnék. Egy tepsibe sütőpapírt helyeznék, arra kerülnének a kimagozott körte szeletek. A körtékre kéksajtot (például gorgonzolát) morzsolnék. Mozsárban összetörnék fél marék diót, azt is rászórnám, majd az egészet 20 percre betolnám a forró sütőbe. Friss francia kenyérrel fenséges vacsora kerekedne belőle. Kár, hogy egyik hozzávalóból sincs a láthatáron (a kamra polcon).

Narancsos muffin

Minap mennyeien illatozó, jócskán felemelkedő muffint sütöttem. Az a jó ebben a sütiféleségben, hogy bármit tehetsz az alapmasszához, akár minden napra új variációt lehet kitalálni. Az én téliesített változatom ez:
Hozzávalók: 1,5 dl olaj, 1 dl cukor, 2 dl liszt, fél csomag sütőpor, 1 nagy evőkanál méz, 2 tojás, 1 narancs reszelt héja és 1 dl a levéből, 1 közepes sárgarépa, gyömbér, fahéj.
Elkészítése: A cukrot kikeverjük a tojással, hozzáadjuk a mézet és az olajat. Addig keverjük, amíg egynemű masszát nem kapunk. A lisztet egy külön tálban elkeverjük a sütőporral, a gyömbérrel és fahéjjal. A narancs héját (csak a narancsszín részt!) lereszeljük, levét kifacsarjuk. A sárgarépát szintén lereszeljük. A tojásos keverékhez hozzáöntjük a narancslét, a lereszelt narancs héjat és a sárgarépát is. Újabb keverés után beleforgatjuk a lisztet is. A muffinsütőt kivajazzuk, minden lyukat félig töltünk a tésztával. 180 fokon körülbelül fél órán keresztül sütjük. A fenti mennyiségből úgy 12 darab muffin lesz. A fűszeres, narancsos illat lassan betölti az egész konyhát. Ideje odatenni a teavizet.

Gundelben jártam

Tegnap a Gundelben egészen kitettek magukért. A Marks and Spencer divatbemutató is tetszett, egy csomó ruhát azonnal meg tudnék venni (ha lenne úgy 300 e forintom erre a célra). Volt fogadás is, jó alaposan megkóstoltam mindent: libamájat, ami verhetetlen, narancsos kacsapástétom, zöldfűszeres hústekercs, torma öntetes saláta. Aztán a főételek közül a franciás borjú ragu, a tejszínes harcsa falatkák, a ropogós kacsasült és a bélszín szeletkék erdei gombás mártással egytől egyig igen kiválóak voltak. Ezután a kissé ványatag gyümölcskosárák már nem arattak akkora tetszést. A szokványos Gundel palacsintánál persze nagy sor volt, az nem vártam ki. Köszi M&S!

jók

És igen és igen és igen!
Felhívtam a brazil követséget és mondták, hogy holnap délután mehetek a vízumért!!! Novemberben hat nap Rio de Janeiro! És csak a repülőjegyet kell fizetnem! Nagyon nem akartam menni (új lakás vásárlás, Anyu meg beteg), de a drága Cicó csak rábeszélt. Most, hogy lassan egy hónapja világkörüli rohangászásban vesz részt, legalább addig láthatom, amíg együtt utazunk. Holnap egyébként hazajön és végre (két hét után) láthatom. Kicsit már hiányzott. Persze szombaton már röpül is tovább. Nem hiszem, hogy hagyni fogom, hogy kialudja magát. Aludjon a repülőn. Nem?
Ma különben egy konyakos hölggyel készítettem interjút. A Rémy Martin céget képviselte, egy csinos, szőke kis francia nő. Közvetlen volt és könnyed, szívesen, kedvesen és sokat mesélt. Csak azt sajnálom, egy oldalba kell besűrítenem ezt a sok infót. Próbáltátok már a VSOP cognac-ot jégbe hűtve, lazac tartárhoz kortyolni? Én még nem, de állítólag ma ez a menő… Ha adtak volna egy üveggel, akkor most megkóstolhatnám, de erre nem került sor:-(
És hogy még egy kicsit dicsekedjek: holnap a Gundelbe megyek Marks and Spencer divatbemutatóra. Nem is olyan rossz az újságíró kisnyulak élete…

ez, az

Ma még egyszer korrektúráztuk a szakácskönyvemet. Igazán nem akarom elkiabálni, de szerintem egészen gyönyörű lesz. Viszont talán pont ezért nincs kedvem ide is recepteket írni. Valahogy a fényképezgetést jobban élvezem.
Közben szégyenszemre behorpasztottam Apu kocsijának jobb hátsó oldalát. Lehet, hogy ki kell cserélni a hátsó ajtót, de nem tűnt túlontúl dühösnek, inkább csak lemondóan és fáradtan sóhajtozott. Azt mondják ilyen bárkivel megeshet, de engem nagyon megviselt az eset. Nem vettem észre egy kiálló fémrudat és jól meghúztam a kocsit...
Vigasztalásul csináltam néhány fényképet, az őszről meg az ilyenkor menetrendszerűen megjelenő ökörnyálról. Azt hiszem ez valójában pókháló, amin megülnek az apróbbnál is apróbb harmatcseppek. Lélegzetelállító tud lenni a természet. Ma reggel különben minden olyan párás volt, nedves és a ködtől az utca vége sem látszott. Remélem érződik a képeken a hangulat.

Rozsdás hús

Az éhezőknek egy időigényes, de annál finomabb étek:
Rozsdás hús
Sokkal jobban csípem a szaftos húsokat, mint a száraz sülteket. A szaft magában hordozza az összes fűszer ízét és milyen jó érzés egy puha kenyérszelettel kitörölgetni, összekeverni a tányéron, villával összetört krumplival. Szóval megvannak ennek a maga örömei, csak elég türelem kell a marhahús megpuhításához.
Hozzávalók személyenként: nagyon vékony marhahús szelet (kb. 150 g), fél fej hagyma, liszt, olaj, só, bors, rozmaring (vagy fűszerkeverék).
Elkészítése: A marhahúst, ha nem elég vékony (legfeljebb fél centi), kiklopfoljuk. Jó alaposan befűszerezzük, majd vékonyan lisztbe forgatjuk. A hagymát feldaraboljuk, de ezúttal nem kell nagyon apróra, hiszen mire elkészül az ételünk, szinte szétfő, alig marad nyoma. Egy serpenyőben felforrósítunk 2-3 evőkanál olajat, ebben üvegesre pároljuk a hagymát, majd kivesszük, hogy ne égjen meg. Az olajban a hússzeletek mindkét oldalát megsütjük. Visszatesszük rá a hagymát, felöntjük 1-2 dl vízzel, hogy éppen legyen valamennyi a serpenyőben, de ne ússzon benne a hús. Ez után már csak annyi dolgunk van, hogy lefedjük a serpenyőt és várjunk. Félóránként megnézzük, hogy áll a művünk, ha nagyon száradni látszik, újabb adag vizet adunk hozzá. Tapasztalatom szerint kell őkelmének egy másfél óra, hogy puhára párolódjon. A liszt, a víz és a hagyma keveréke egy kicsit lesül majd, ettől lesz rozsdás a hús. A fűszerektől függően „nem semmi” lesz az íze. A sütés második felénél némi krumplit is hozzá szoktam adni, ami pont jól megfő, mire a hús elkészül és átveszi a gőzök zamatát.

Tökéletes nap

Ültem a HÉV-en és azon gondolkodtam hogy milyen lenne egy tökéletes nap. Természetesen az evésre és az élvezetekre kihegyezve. Egy puha párnákkal, pehely paplannal kuckóvá varázsolt, lehetõleg baldachinos ágyban ébredni. Nagyot nyújtózkodok és mosolyogva meggyõzöm a drágaságomat, hogy hozzon nekem egy hideg tejes kávét. Ezt lassan elszürcsölgetjük, aztán még egy kicsit visszaszundítunk. Amikor 10 óra tájban végre felébredünk, következhet egy igazi hétvégi, ráérõs reggeli. A sokmagos kiflit friss vajjal, hajszál vékonyra szeletelt sonkával, néhány saláta levéllel, mézes mustárral, kemény tojás szeletekkel rakodnám meg. Erre a halomra ráborítom a kifli tetejét és: HAMM!
Utána egy foszlós kalácsot megkenek vajjal meg darabos, gyümölcs ízét megõrzõ lekvárral vagy a virágok illatát felidézõ mézzel. Mindezt pedig frissen facsart narancslével kell leöblíteni. A tökéletes nap délelõttjén hatalmasat sétálnánk. Csak semmi megerõltetõ: meg-megállva gyönyörködni a kilátásban, magunkba szippantva a fák, a szél és az ég, a tenger illatát. Lillafüreden vízi bicikliznénk a hegyek ölelte zöld tavon. Dubrovnik óvárosában csak úgy andalognánk. Párizsban Hagen Darz fagyit ennénk. A máltai Mdinában pedig elámulnánk az évszázadok nyomain. Kellemesen kifáradva, megéhezve, jöhet az ebéd: lágy, tejszínes hagyma krémleves, sajtos pirítóssal. A grillezett csirke mellet almás, mentás, zöld citromos mártással kérném. Utána pedig a mennyei csokihab, a mousse au chocolate lenne igazán tökéletes.
Az ebéd utáni pihenést az ágyikóban, majd pezsgõfürdõben kell folytatni. A buborékok végigcsiklandozzák a bõrömet és álomszerû boldogságba ringatnak. A délután lusta nyugalmát egy lassan elkortyolt karamell ízû tea tetézné be. Amolyan angol módon: tejszínnel és barna cukorral. Aztán persze lassan elérkezik a vacsoraidõ. A legjobb ilyesmire alkalmas hely az óbudai Leroy étterem. A bélszín salátájuk olyan tökéletes, hogy szinte szerelmes vagyok belé. Saláta, paradicsom, uborka, hagyma, minden szépen falatnyira szeletelve. A bélszínt is felcsíkozzák, puhára sütik. Az élvezetek fokozása érdekében tesznek rá még néhány ropogós bacon szeletkét is, az egészet pedig a csípõs, mustáros mártással koronázzák meg. Ha pedig már a Leroy-ban vagyunk ennék még egy kis mák pudingot meggy mártással is. Hmmm….

Helyszíni jelentés

A Vajdasági Magyar Szövetség szabadkai központjában vagyok. Várjuk az önkormányzati választások eredményeit. Perceken belül lezárják az urnákat és után lassan csörgedeznek majd a számok is. A részvételi arány elég jónak tűnik, reméljük, hogy a magyarok mentek el többen szavazni. A stáb egyelőre bizakodóan várakozik, a 20 kiló töpörtyűs (még forró) pogácsa mindenkit nyugalmas hangulatba ringat.

Szabadka magyar maradt

Szabadkának még mindig magyar a polgármestere! Olyan feszült éjszakánk volt, hogy csak na! Kilenc körül elkezdtek csordogálni az eredmények. Jöttek a választási bizottsági tagok és hozták a számokat. Az már látszott, hogy nagyon szoros lesz az eredmény, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. Tíz-fél tizenegy körül már lehetett tudni az összes nagyváros eredményét: Beográd, Nis, Újvidék. Ez utóbbi nem túl vigasztaló: radikális lett a polgármester. Viszont Szabadkáról még mindig nem voltak pontos adatok. Úgy tűnt, nekünk olyan 400 szavazattal van több. Aztán nagyon sokáig nem történt semmi, semmi. Mindenki a választási bizottság fülét rágta, hogy mondjon már valamit. A hivatalos végeredmény jóval éjfél után született meg (nehéz szülés volt), de megértem, hogy nem akartak hibázni. Végül 113 szavazattal nyert a magyar jelölt, Kucsera Géza. Egy városban, ahol 150 ezer ember lakik végülis 113 döntötte el az eredményt. Félelmetes.

Nyolc után

After eight a hajszálvékony csokirétegek közé álmodott mentolos krém, akár forró változatban, bögrében is tálalható. Főleg hideg, kedvetlen estéken csinál jókedvet a bögre szorongatása kívülről, az mentás likőr gőzei belülről melegítenek.
Hozzávalók 1 adaghoz: 1,5 dl tej, 2 dkg étcsokoládé, 2 evőkanál menta likőr.
Elkészítése: A tejet lassan felmelegítjük, a beletördelt csokoládét kevergetve felolvasztjuk, majd végül belekeverjük a likőrt. Forrón fogyasztandó.

A bűnös csokis sütemény

És íme, most bemutatom a múltkori lelkiismeret-furdalás rohamom okozóját. Mennyei csokis süti a bűnös. Olyan krémes, annyira csokis, hogy beleharapni tiszta élvezet, a legteljesebb fajtából. Kalória szempontjából persze felér egy zsírba fojtott ebéddel. És mennyi tojás! Főleg úgy, hogy majdnem az egész tepsit én kebeleztem be. Hozzá pedig vanília ízesítésű igazi fekete teát ittam, természetesen tejszínnel. Nem ám filteres vackot: igazi három percig áztatandó teafüvet. Mennyei kombináció.
Hozzávalók: 20 dkg étcsokoládé, 5 tojás, 4 + 2 evőkanál cukor, 2 evőkanál liszt.
Elkészítése: A csokit gyengéden felolvasztjuk, lehetőleg a mikróban, esetleg egy gőz fölé helyezett lábaskában. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét keményre verjük, majd hozzáadunk két kanál cukrot és selymesre, fényesre verjük. (eltarthat egy ideig). A sárgáját kikeverjük a többi cukorral, hozzáadjuk a lisztet és a csokit. Végül óvatosan beleforgatjuk a fehérjét is. Előbb egy kis adagot alaposan elkeverünk, majd a többit lágy alulról felfelé irányuló mozdulatokkal simogatjuk bele a krémbe. Ezután egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, kis is vajazhatjuk. A habos-csokis keveréket beleegyengetjük és 130 fokon 25-30 percig sütjük. Kicsit várunk amíg, meghűl, de langyoskásan, amíg a csoki olvadékony hangulatban van, addig a legfinomabb.
Miért van az, hogy az evés és az étel élvezete helyett valami szörnyűséges bűntudat -egészségmániás nem evés – majd zabálás spirál felé fordulnak az emberek? Miért gondolják, hangoztatják azt olyan sokan, hogy a mesterséges, gyakorlatilag műanyagokból álló adalékok jobban szolgálják az egészségüket, mint a valódi ételek? Mire gondolok? Cukor helyett édesítő. Tej helyett „albínó húgy”, amiből kivontak mindent, amit szegény tehén megtermelt (vitaminok, ásványi anyagok, sok-sok zamatos fehérje). Miért gondolják azt az emberek, hogy jobb, ha kímélő módon elkészített hús helyett panírba forgatott, olajban kisütött zöldséget esznek? Kalória és tápanyag szempontjából sem járnak jobban?
Másrészt: miért fosztjuk meg magunkat a teljes ízek átélésétől és élvezésétől, amit a lassú, komótos evés jelent? Amit csak a friss fűszerek, friss alapanyagok pompája adhat. Miért kell folyamatos bűntudattal szennyezni a reggelit, ebédet és a vacsorát? Miért kell idegeinket és gyomrunkat a „jó” és „rossz” ételek közötti folyamatos vívódással terhelni? Ki a fene mondja azt, hogy a génkezelt, vegyszerekkel felpumpált gyümölcsök jobbak, mint a zsírdús, kalóriabombának számító csokoládé?
Miért kell folyamatosan fogyókúrázni? Ha az emberek csak akkor ennének, ha tényleg éhesek, talán nem lenne baj. De mi akkor eszünk, ha elénk rakják, szóval mindig! Ha valaki kínnal és keservvel és tényleges nem-evéssel lefogyasztja magáról a zsírt és a húst is, akkor aggódva összesúgunk a háta mögött. Aggódunk érte. Csak azért mert teljesítette a tökéletesség iránti elvárásainkat. Érti ezt valaki?
A válaszokat nem tudom. Én imádok enni. Szinte bármit megeszek, csak a mű kajákat nem csípem. Persze mostanában kicsit több vaníliás kólát ittam, mint rendesen (mert rendesen egyáltalán nem szoktam). Gyűlölöm a fogyókúrás recepteket. Lehet, hogy kisebb lenne a fenekem, ha leadnék 5 kilót, lehet, hogy 4 számmal kisebb ruhákba is beleférnék, ha leadnék 10 kilót. De valahogy nem érdekel!!! Boldogabb lennék? Több pénzem lenne? Sikeresebb lennék? Jobban szeretne az én drága Cicóm? Az is én lennék, ez is én vagyok, az egyéniségem nem változna, talán csak a nevetős jókedvem lenne oda a szenvedéstől. Van értelme?

Budapesten

Sétálgatni ebben a szépséges, sokat szidott, de rengeteg simogató emléket adó városban. Betérni az összes könyvesboltba, ténferegni a nyomdafesték illatú polcok között. Végül nem venni semmit. Olvasni egy jó könyvet a villamoson, elbújni vele a tömeg elől. Enni egy jót, inni egy jót, beszélgetni egy régen látott barátnővel.
Ettem egy jót a Nem süti nevű saláta és szendvics bárban. Sárgarépa krémlevest és spenót krémmel töltött pitát paradicsommal. Pont olyan volt, ahogy én szeretem, vagy ahogy én csinálnám.
A HÉV-en, villamoson Az alkimistát olvastam, teljesen elvarázsolt. Ott jártam én is a forró és végtelenül sárga sivatagban, menta teát ittam Tangerben, birkákat tereltem Spanyolföldön. És kincset találtam egy nyugodt délutánban, minden percében, minden ízében és illatában.
Ittam egy jót a Jókai téri teaházban: ír whiskey ízesítésű hideg teát tejszínhabbal. Bizzar, de torok simogató kombináció. Teljesen feléledtem tőle az addigi ásítozós tespedtségemből. A tea felett találkoztam Ildivel, akivel félévente, évente futunk össze. Ilyekor leülünk egy kávéházba, teázóba és megbeszéljük kivel mi történt. Örülünk egymás sikereinek, irigykedünk az utazásokra, amelyekre egyikünk vagy másikunk elment vagy éppen készül. Kapcsolatunk sosem volt komolyabb ennél, de jó tudni, hogy van egy ember a városban, aki örül, ha félévente beszélgethet velem és én vele.
A drágám megvárt a Margit hídnál. Már ment le a nap, olyan giccsesen narancssárga volt az ég alja. Leengedtem a kocsi ablakát és hagytam, hogy a menteszél bele-belekapjon a hajamba. Csacsogtam, ő megérintett néha. Gyorsan hazaértünk.

Horvátországban

Nos, a receptek még elmaradnak, viszont a horvát túránk első napjait szívesen bemutatom. A Plitvicei tavakhoz nyolcadikos korom óta szerettem volna elmenni. Ott és pont akkor kezdődött a háború.
Most viszont csak a természet mennyei csodái vannak ott. A víznek olyan a színe, amit még soha, sehol nem láttam. Minden méteren újabb csoda, újabb gyönyörűség. Az ember észre sem veszi és csak gyalogol egész nap, bámul és ámul.
A fényképezőgép kevés, az élmény, a látvány, a hangulat felejthetetlen.

Ikeás torta

Az ember lánya néha a legvalószínűtlenebb helyeken bukkan gasztronómiai csodákra. Ma az Ikejában bóklásztunk éjjeli lámpát keresve, amit persze nem vettünk. Viszont lecsüccsentünk az étterem részben. Lehet, hogy nem túl szofisztikált a kínálat, nem is kóstoltuk végig a fő (főtt) ételeket, csak egy kis sütire neveztünk be. Ezt nem bántam meg, sőt. Valami csupa diós alapú, vajkaramellával borított tortaszeletre bukkantam. Sajnos nem egyedül voltam, különben még visszamentem volna néhány szeletért és csúnyán megnyomtam volna a vércukor szintemet. Így aztán azt az egyet élvezgettem, ízlelgettem, ami jutott: krémes, édes, diós ízek kavalkádja.

Cukkínis húsgombóc

A hűtőben árválkodott egy adag darált hús meg egy jól megtermett cukkíni, így ma ismét előszedtem az alkotó kedvemet és kreatívkodtam a konyhában. Az eredmény az alábbiakban csodálható meg (és utánozható is).
Hozzávalók: 0,5 kg darált sertés hús, 1 darab, körülbelül 20 dekás cukkíni, 1 fej vörös hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 tojás, 1 kis kanál piros arany, só, bors, leheletnyi fahéj, kardamon és őrölt majoránna, zsemlemorzsa, a sütéshez olaj.
Elkészítése: A cukkínit nagy lyukú reszelőn lereszeltem, alaposan besóztam és egy időre állni hagytam. Közben összekevertem a darált húst, a tojást, megfűszereztem. Belereszeltem a fok- és vörös hagymát. Összenyomkodtam és kicsurgattam a cukkíni levét majd szintén hozzáadtam a húshoz. A masszát jó alaposan kikevertem. Lapos gombócokat formáztam belőle, zsemlemorzsába forgattam őket és forró olajban mindkét oldalon ropogósra sütöttem. Hozzá rizst és görög salátát adtam, igazi könnyű nyári vacsora. A rizs persze kuszkusszal is helyettesíthető, úgy még arabosabb lenne a hatás. Mielőtt megkérdeznétek a görög salátámban ezúttal nyers és sült paprika, nyers paradicsom, feta sajt és olíva olaj, citrom lé, só volt megtalálható (hogy ilyen szép magyartalansággal fejezzem be mai okfejtésemet).

A hús bűnei

„Füstölt csirke fűszeres lencsepürével, forró sonkás-szalonnás keksz, babsaláta fokhagymás kolbásszal, szőlőpürés csirkemell, koktélnarancsos brie mártás.” Aki már az ilyen ételnevek említésétől majd éhen hal, annak ajánlom a Hús bűnei című regényt. A vége felé egy kicsit több embervér folyik a kelleténél (tényleg csak erős gyomorral rendelkező személyeknek), de mind a 250 oldal tömény kulináris izgalom. A történet maga is csavaros, pont annyira, ahogy én szeretem, vagyis elég könnyű kitalálni, hogy ki a gyilkos és ki nem. Viszont a szereplők mindegyike megér egy Cosmo értekezést. Van itt bulímia, levegő-evés, zabálás és anorexia is. A végbél tisztító fogyókúráról nem is beszélve. Nina Killham írónő szándéka szerint mégis a dagadt, folyton a konyhában leledző és ínyencebbnél ínyencebb fogásokat magába tömő főszereplő a legszimpatikusabb. Ahogyan felsóhajt egy egyszerű sajtos melegszendvics felett, az maga a kísértés.
Mindeközben saját konyhai kalandozásaim erőteljes hullámvölgyet mutatnak. A költözés nem tesz jó a gyomornak. A pizza és szendvics által határolt világból némi főtt kukorica jelentette a kitörési pontot. Ma reggel viszont készítek az én drágámnak - aki már egy hete folyton csak pakol és cipekszik – egy olyan szendzsót (a lá Jamie O.), hogy mind a tíz ujját szeretettel végignyalogatja majd. Vagy az enyémet, hogy az alábbiakat összepárosítottam.
Szóval most leszaladok, tíz perc alatt keményre főzök két tojást és felszeletelem azokat. Egy magos kiflit félbe vágok, kicsit megpirítom, megkenem vajjal, ráhelyezek egy hajszálvékony szelet füstölt sonkát, megkenem izgalmasan csípős mézes mustárral, erre kerül majd a vékony sajtszelet, amelyet beborítok a tojás karikákkal. Esetleg még egy pici mustárral koronázom a művet. Hozzá szintén füstös ízű sült paprikát adok, balzsam ecettel, cseppnyi olíva olajjal megbolondítva. És ez még csak a reggeli.

Költözök

Kicsit bezűrösödött az életem mostanság. A múlt héten eladtam a lakásomat azzal a feltétellel, hogy most hétvégére kiköltözünk. A dobozok és zsákok labirintusában alig találom meg a számítógépet, ezért most egy ideig hiányolni fogtok. És a bútorok még hátravannak (hajtépő és fej falba verő hangok).A legnagyobb bánatom pedig az, hogy ki kellett dobnom a hatalmas magazin gyűjteményemet, ami hét év alatt összegyűlt. Sok angol, német és francia lap is volt köztük. Csak a Cosmót és az Elle-t mentettem meg, amelyekből az összes eddig megjelent számom megvan. Hiába, én már csak ilyen mániás vagyok. Betű mániás. Könyvekből is van egy emberes adag, de könyvet mégsem dob ki az ember…
Azért kerestem nektek egy tavalyi receptet, hogy ne szomorkodjatok.
Padlizsán torony
Egyszerűen imádom a padlizsán puha húsát és önmagában is fűszeres ízét. Sajnos csak nyáron élvezhető ez a zöldség, de ilyenkor ezerféle módon készítem el, hiszen nem lehet minden nap ugyanazt enni. Ez esetben például elegáns köretet kreáltam belőle.
Hozzávalók 4 személyre köretnek, 2 személyre vacsorának: 1 hosszúkás padlizsán, 2 paradicsom, egy csomag mozzarella, olaj, bazsalikom, só.
Elkészítése: a sütőt előmelegítem 200 fokra. A padlizsánokat felszeletelem, besózom, és állni hagyom. 20 perc után a képződő keserű levet leitatom. Egy tűzálló tálat vagy tepsit vékonyan kiolajozok, hogy ne ragadjon le az étek. Alulra teszem a padlizsánokat, megszórom őket bazsalikommal, sóval, pár csepp olajjal, ráhelyezek egy paradicsom és egy mozzarella szeletet. Minden padlizsán külön-külön tornyocskát fog alkotni. Fóliával lefedem és betolom a sütőbe. 20 perc letelte után leveszem a fóliát és még tíz percig sütöm, hogy a sajt kicsit megpiruljon.

Sokízű rizottó

Valami egyszerű, gyors kaját kívántam ma. Kedvenc ízeimet egy tálba összedobáltam, majd vígan lapátoltam befele.
Hozzávalók: 100 g fagyasztott koktél rák, egy zacskó fagyasztott brokkoli, 1 doboz morzsolt kukorica, 2 dl rizs, fokhagymás só, tárkony.
Elkészítése: A hozzávalókat, úgy fagyosan egy nagyobb tűzálló edénybe dobáltam, a rizs kétszeres mennyiségének megfelelő vízzel felöntöttem. Az edényt lefedtem a hozzá illeszkedő fedővel, majd betettem a mikróba. Háromszor három percig főztem a legmagasabb fokozaton. Közben meg-megkevertem és a menetek között mindig állni hagytam úgy 5-7 percig.
A kényeztetés most rám is fért. Az Anyu műtétjét elhalasztották, mert nem volt elég vér. Holnap megyek, hogy lecsapoljanak, de bevallom rettegek a szurkálástól. Könnyű azt mondani, hogy megtennék bármit, csak meggyógyuljon. Ha valóban tenni kell, az ember egy kicsit hátra hőköl. Azt hiszem egy nagy adag fagyival is bátorságomat erősítem majd. A kedvencem a Kapzsiság a Magnum édes kísértések közül. Jó kávés és nem túl édes. Mmmmm…

Nigella: Garlic chicken

Drága Cicó hazatalált a messzi London városából. Hozott is rendelésre egy vaskos könyvet: Nigella Lawson: How to Eat. Röpke 550 oldal, alig bírom tartani. Van benne vagy 350 recept, úgyhogy a következőkben az angol konyha rejtelmeibe merülünk jó mélyre. Első olvasásra azt kell mondanom, hogy az angol konyha nagyon-nagyon szerény lehet, a receptek nagy része olasz, arab és francia eredetű, illetve ilyen hozzávalókat igényel.
Csemegének itt egy igen egyszerű és Nigella szerint gyorsan fogyó finomság, a Garlic chicken
Hozzávalók: 2 fej fokhagyma, 400 ml olíva olaj, 2 citrom leve, 16 csirke szárny
Elkészítése: A szétválasztott, de nem megtisztított fokhagyma gerezdeket hideg vízbe tesszük, felforraljuk és 10 percig főzzük. A megfőzött fokhagymát leszűrjük, kiugrasztjuk a héjából és összeturmixoljuk. Hozzáadjuk az olajat, a citrom levét. Üveg edénybe sorakoztatjuk a csirke szárnyakat, ráöntjük az olajos pácot és 36 órán keresztül a frizsiben pácoljuk. Sütés előtt egy órával kivesszük a húst a hidegről, hogy szoba hőmérsékletűre melegedjen, átpakoljuk egy tepsibe. Előmelegített sütőben, 210 fokon sütjük. Majdnem egy óra szükséges ahhoz, hogy ropogósra süljenek a szárnyacskák. Ez persze a méretüktől is függ. Ui: Nigella a Spektrumon is szokott főzni. Ajánlom mindenkinek figyelmébe! Szerintem egyszerűen zseniális a csaj.

Tojáskrém

Vasárnap reggel átadtam a CD-t, amin 300 oldalnyi lefordított szöveg volt. Azóta hatalmas erőfeszítésembe kerül leülni a sz.gép elé. Regenerálódok. Szegény ujjacskáimnak és vörösbe játszó szememnek is kell egy kis lazítás. Hogy mégse maradjatok virtuális kaja nélkül, ezt ettem
ma:Mustáros tojáskrém
Mivel egyedül voltam, ráadásul a hűtőben is csak 2 tojás árválkodott, ezeket főztem keményre. Ez úgy tíz percet vesz igénybe. Aztán lereszeltem őket, hozzákevertem egy evőkanál mézes ízesítésű mustárt és egy kis olíva olajas margarint. Ráhalmoztam egy félbevágott kiflire és egy ropogós paprika társaságában egy szemvillanás alatt eltüntettem az egészet, miközben szemem a tévére meredve rágógumizott. (Tudjátok: a tévé a szem rágógumija.)

Kedves Mazsi!

Nem addig van az, egy szakácskönyv elkészítéséhez ritka sok idő kell, különösen ha az ember közben még három másik üggyel is foglalkozik (Anyu, újságírás, fordítás). Ma azonban megint fotózunk, bár a fotós nagyon ki van akadva az idő miatt, meg hogy sötét van. Nem erre találták ki a vakut? Legfeljebb nem lesz annyi árnyék. Na bumm!Szóval, ha lassan is de bizonytalanul alakul a dolog. Ha kész lesz végre, azt biztos megünneplem egy hatalmas tortával.

Anyu!

A hét inkább szörnyű, mint kellemes fejleményekkel teli eseményeinek némelyikét most röviden idevezetném, annak okolására, hogy miért nem töltöm szaporábban a szolgáltató tárhelyét.
Drága Anyucikám, aki eddig elég hősiesen küzdött a testében terjeszkedő önpusztítással, most összetörte magát. Megműtötték, de csont tovább repedt. Újra műtik majd. Addig is, ha már egy főzős oldalról van szó, főztem neki fincsi-tápláló húslevest egész csirkéből. Szívószállal kortyolgatja csöppenként. Leves-infúzió.
Fekszik, sápadt és három cső vezet ki egy pedig befelé a testébe. Ötven helyett hirtelen 80 lett az én Anyám. Elhagyta a teste ereje, de az akarta nem. Remélem.
Azok kedvéért, akik pedig a kaja miatt járnak ide, nem az én nyavajgásaimat hallgatni, alant található egy recept is. Igaz, hogy a mai leves nem gyöngy, hanem csak sima tanyasi tyúkocska húsából készült, ez a változat az igazi.

Gyöngytyúk leves

Fiatal gyöngytyúkot csak a szabadkai piacon lehet venni, ilyet a megamarketekben nem árulnak. Anyu kedvence, szerinte ez a legfinomabb ízű leves.
Hozzávalók: 1 egész gyöngytyúk, 1 fej vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 4 szál sárgarépa, 2 szál fehérrépe, 1 krumpli, 1 zeller, 1 friss paprika, 1 egész paradicsom, emberes adag só, 10-15 szem szemes bors, egy csokor petrezselyem zöldje.
Elkészítése: hideg vízben feltesszük az összedarabolt gyöngytyúkot főni és amikor felforr, leszedjük a habját. Ekkor beletesszük a megmosott, megtisztított, de egészben hagyott zöldségeket, beleszórjuk a fűszereket. Lassú tűzön, körülbelül 2 óra alatt készre főzzük a levest. Tálaláskor a levest leszűrjük, a húst és a zöldségeket külön tálon kínáljuk. Megszórhatod még friss, apróra metélt petrezselyem zölddel és ha nagyon elvetemült vagy, galuskát is készíthetsz hozzá.

Málnahab

Az utóbbi időben kicsit sok dolgom volt, időm nagy részét kedvenc Szabadkámon töltöttem. Ott pedig éppen elromlott a modem, így internetezni nem igazán sikerült. Viszont! Úgy tűnik lassan tényleg elkészül a lucaszéke szakácskönyvem. Kedden fotózzuk az ételeket. A sok írás mellet főzni most nem igazán jut idő.
Vettem ezért egy kicsattanóan vörös nyers kolbászt a hentesnél és hozzá egy ibrik kovászos uborkát. A kolbászt némi krumplival együtt alaposan átsütöttem és rengeteg savanyú uborka társaságában ezt ebédeltük.
Hogy mégse maradjatok recept nélkül ideírom legegyszerűbb nyári édességet, amit olyan gyakran csinálok, amilyen gyakran csak málnához jutok.
Málna hab
Hozzávalók: 25 dkg málna, 2 dl tejszín, 2 evőkanál porcukor, 1 zacskó habfixáló, egy leheletnyi fahéj.
Elkészítése: A tejszínt a cukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük. Hozzákeverjük a málna nagyobb részét, így a szemek szétesnek és levük rózsaszínre festi a habot. Ha egy leheletnyi fahéjjal is ízesítjük a habot, észrevétlenül egy kis egzotikus felhanggal gazdagítjuk a rózsaszín álomvilágot. A kész habot kis tálkákba szedjük és a félretett málnaszemekkel díszítjük. Ha akad a kertben néhány csinos mentalevél, azzal is feldobhatjuk a művünket. Fogyasztás előtt érdemes jól behűteni.

Barátfüle

Vajon kinek volt a barátja az az ember, aki ekkora füllel rendelkezett és még fel is tálalták egy pénteki ebéd keretében? Ezt más sosem tudjuk meg. Az is lehet, hogy a ferences szerzetesekről, a „barátokról” kapta a nevét az amúgy derelyeként emlegetett étel? A húsmentes péntekek bearanyozója volt és lesz a szilvalekvárra töltött barátfüle, amelyből a palacsintához és a szilvásgombóchoz hasonlóan minden gyerek korlátlan mennyiséget képes betermelni.
Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 tojás, 30 dkg szilva lekvár, 10 dkg zsemle morzsa, 5 dkg cukor, fahéj.
Elkészítése: A lisztből és a tojásból tésztát gyúrunk és nagyon vékonyra nyújtjuk. A tészta felére a lekvárból diónyi halmocskákat teszünk, egymástól úgy 4-5 centire. A lekvár közötti részt tojásfehérjével megkenjük. A tészta másik felét ráhajtjuk és a lekvárhalmok közötti részt jól lenyomkodjuk. Guráblival, azaz azzal a recés szélű görgős alkalmatossággal egyenlő négyzetekre vágjuk a tésztát. Fontos, hogy gyorsan dolgozzuk, mert ha a tészta kiszáratd, nem tudjuk összenyomni a négyzeteket. Forró vízben főzzük ki, ez egy kicsit tovább tart mint más, nem töltött tészták esetén. A zsemlemorzsát megpirítjuk és a kifőtt tésztára szórjuk. Fahéjas cukorral meghintve tálaljuk.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.

S ha már az italoknál tartunk:

Minap egy fókuszcsoportos interjúnak nevezett koktélkóstoláson vettem részt. A dolog arról szólt, hogy összeterelnek 8 hasonló csajszit. Másfél órán keresztül faggattak mindenféle szokásunkról, ki, hol, mit és mennyit (iszik)? Aztán a szervezők elkövettek egy nagy hibát: mindenki kérhette a kedvenc koktélját. Számomra meglepő, de szívet melengető módon a Pina Colada abszolút vezető szerepre tört. Amúgy a Rio, mint helyszín szintén biztos befutó. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire egyezhet a buli ízlésem más csajokkal.
Na de térjünk vissza a hibára: miután elszürcsöltük az itókánkat, már sokkal nehezebb volt mederben tartani a beszélgetést. Mondjuk, olyan kérdésekkel, hogy „ha a Mojito egy sziget lenne, milyen emberek élnének rajta” még koktél nélkül is elég nehéz megbirkózni…
Aztán jött a nehéz tüzérség. Az asztal közepére került egy csábos fekete üveg Passoá felirattal. Benne egy pirosas átlátszó folyadék. Íze önmagában nem egy nagy durranás, inkább keserű. Viszont különböző levekkel elkeverve… Mit mondjak, elég ütős. Főleg a hatodik koktél táján kezdtem elveszteni a fonalat. Ahogy körülnéztem, csupa korombeli (majdnem harmincas) leányzó vihogott és rendkívül felszabadultan ecsetelte, hogy az aktuális kóstolni való mennyire ízlik neki.
Nekem legjobban az almalével való keverés tetszett. Mivel kaptunk egy üveggel a fent nevezett Passoából, azóta is lelkesen el-el koktélozok idehaza. Bár azt hiszem, ezt inkább logn drinknek kell nevezni. A dolog rendkívül egyszerű: egy hosszú pohár aljára löttyintek egy kis piros Passoát, majd felöntöm almalével (lehetőleg a Bravo fajtából). Beleszórok még egy halom jeget és már csak egy képzeletbeli pálmafa árnyékot kell keresnem.
Kedveseim! Lehet, hogy egy kicsit túlzottan reklámszagú volt a fenti dolog, de nekem tényleg bejött. Akár a nyár italának is kinevezhetném. Csak egy gondom van: a szorgalmas iszogatástól már alig lötyög valami az üveg alján… Viszont, ha jól láttam a kókuszlikőrből még van egy kicsi, úgyhogy gyorsan veszek tejszínt, rumot meg ananászlevet. Ez vajon mi lehet? Megfejtéseket várom a szerkesztőségbe!

Csupazöld itóka

Általában menetrendszerűen rám tör a tavaszi fáradtság, ami aztán kitart nyárig. A jókedvem valahol a béke legendás hátsója környékén, a tetterőm pedig már-már Marina-árok szintű mélységekben leledzik. Erre a szánalmas állapotra csak két gyógyírt ismerek és felváltva alkalmazom mindkettőt: hosszú sétákat teszek a természet-közeli élményeket kínáló helyeken. (lásd: park, erdő, mező, stb.) vagy pedig felhajtok egy nagy pohárral ebből az itókából.
A Shrek 2 film által kínált másfél órás röhögés is teljesen felfrissít, így a zöld ogre ledarálásával megalkottam a frissítő varázslöttyöt. Csak a szamár meg ne lássa.
Hozzávalók 1 pohárhoz: 2 dl zöld tea, 1 kivi, 5-6 menta levél, 2 teáskanál méz.
Elkészítése: A zöldteát jó előre megfőzöm, mivel hidegen szeretném fogyasztani. A kivit meghámozom, a mentát megmosom. A turmixgépbe beledobom a kivit és a mentát, pépesítem majd hozzáadom a teát és a mézet is. Végül kedvenc fotelomba kucorodok, lassan eliszogatom a zöldes színben játszó, hihetetlenül frissítő italomat és ámultan figyelem, ahogy az ereimben újra száguldozni kezd a vér.

Víz-saláta

A nyári forróságban az ember egyetlen dologra vágyik: minél hidegebb és minél több vízre. Amikor már a fülemen is az ásványvíz és a jeges tea csordogál kifelé, igyekszem bevetni a zöldségekben felhalmozott vizet. Mint tudjuk, bizonyos terméseknek több, mint 90%-a víz, a többi pedig íz, szín és vitamin. Első pillantásra tálán furcsának tűnik a görögdinnye, de gondolj csak a pármai sonkába göngyölt sárgadinnyére és már nem fogsz tiltakozni.
Hozzávalók ízlés szerinti mennyiségben: paradicsom, uborka és görögdinnye (amelyből ma már felet, sőt negyedet is lehet venni), joghurt, mentalevél, feta.
Elkészítése: A zöldségeket megmosom és 1-2 centi nagyságú kockákra aprítom. A dinnye magjait, amennyire tőlem telik, eltávolítom. Egy tálba szórom mindet. Kevergetni nem nagyon kell, mert összetörnek a hozzávalók és egy gusztustalan egyveleg lesz belőle. A salátaöntethez elmorzsolom vagy kisebb darabokra vágom a fetasajtot és egy villa segítségével összekeverem a hófehér joghurttal és a lehető legapróbbra csíkozott menta levelekkel. Csak akkor öntöm rá az öntetet a salátára, ha az már a tányéromon van, mert ez esetben nincs szükség az ízek összeérlelésére. Valódi felfrissülést nyújt a harminc fok feletti napokon és még a fogyókúrád iránti aggodalmaidat is elfelejtheted. Persze lehet hozzá jóféle magvas kenyérből készült pirítóst ropogtatni.

Töltött csirke

Nos, a töltött csirke, a maga százféle zamatával legalább olyan kiváló eledel, mint a rántott változat. Sokszor az az érzésem, hogy a hús nem is fontos, hiszen már a töltelék magában is annyira finom. Persze együtt az igazi: omlós csirkehús, sokízű töltelék és a vajpuha velesült krumpli. A betegségével vizétül harcoló anyukám fölvidítására rittyentettem össze most ezt a finomságot.
Hozzávalók: 1,5 – 2 kilós egész csirke, ép bőrrel, 3 zsemle vagy 5 szelet kenyér, 3 dl tej, 1 fej hagyma, 15 dkg csirke máj, kis csokor petrezselyem zöldje, 3 tojás, 15 dkg gomba, só, bors.
Elkészítése: A zsemlét beáztatjuk a tejbe, majd ha elázott, kicsavarjuk és darabokra tépjük. A hagymát lereszeljük, a májat és a gombát apró darabokra vágjuk. a petrezselyem zöldjét is felaprítjuk. A töltelék összes hozzávalóját jó alaposan összekeverjük és megfűszerezzük. A csirkét kívül-belül besózzuk. A comb és a mell közötti bőr alá nyúlunk az ujjunkkal és amennyire csak lehet megtöltjük. A hasüregét is alaposan megtömjük. A megtöltött csirkét egy tepsibe tesszük, hogy a lábai felfelé mutassanak. Ha kimaradt valamennyi töltelék, azt is mellé tehetjük. 1 dl vizet aláöntünk. Alufóliával lefedve 1 órán keresztül sütjük. Közben megpucolunk ¾ kg krumplit. Egy óra sütés után a csirke mellé tesszük a krumplit is és még fél órát sütjük letakarva. 10 percre még fólia nélkül is visszatoljuk a sütőbe, hogy kellemesen lesüljön a csirke, mintha kifeküdt volna az augusztusi napra. Amikor tálaljuk, szép nagy darabokat kanyarítunk a húsból és mellé egy nagyobbacska töltelék dombot teszünk. A krumpliról se feledkezzünk meg!

Tepsiben sült töltött paprika

Tegnap drága anyós jelöltem egy adag fantasztikus töltött paprikával indított útnak. Ezen kívül jó szokásához híven telepakolta a csomagtartó felét a különböző finomságaival, de most maradjunk a fent nevezett paprikánál. Az eredeti receptet egy kicsit megcsavarva, annak egy változatát írom most le. Ezt mindig Görögországban faltuk. Reggel összeállítottuk, a strandra menet otthagytuk a péknél, délután pedig a készre sült étek várt bennünket.
Hozzávalók: 6 paprika, 6 paradicsom, ¾ kg darált hús, 2 tojás, 1 kisebb hagyma, 10 dkg rizs, só, bors, egy csokor petrezselyem zöld.
Elkészítése: A paprikák csumáját levágjuk, kiszedjük a magházát. A paradicsomok szár felőli kalapját levágjuk és kanállal kikaparjuk a magokat. A zöldségek belsejét besózzuk és lefelé fordítva állni hagyjuk. A töltelékhez összedolgozzuk a húst, a nyers tojást, a lereszelt hagymát, a rizst és megfűszerezzük. Hozzáadunk még fél dl vizet is, hogy a rizsnek legyen mit magába szívnia. Ezzel megtöltjük a zöldségeket, majd egy mély tűzálló tálba sorakoztatjuk, a töltelékes nyílással lefelé fordítva. Ha kimarad töltelék, azt a zöldségek közé tesszük, kicsit megsózzuk. Még 2 dl vizet öntünk alá és fóliával letakarjuk. 1 órán keresztül sütjük, majd levesszük a fóliát és még fél órán keresztül kellemesen pirosra sütjük.

Barackkrém

Az ember lánya nyáron is édességre vágyik, de a csoki túl sűrű, nehéz. Ilyenkor tehát előkerülnek a gyümölcsös finomságok. Ma az édes, mézes sárgabarack volt soron.
Tehát a mézes, fahéjas barack krém:
A csupa „egészség” krémhez összeturmixoltam fél kiló kimagozott sárgabarackot, hozzáadtam egy pohár joghurtot, kevéske mézet és fahájat. Végül, hogy ne legyen annyira kalóriamentes és túlontúl egészséges a falánkság, belezuttyantottam fél deci illatos narancs likőrt is. Ez úgy megbolondította a barack krémet, hogy egy szempillantás alatt elfogyott. Alig győztük kanalazni.

Zöldbab leves

Hozzávalók: 1 kg zöldbab, 2 evőkanál vaj, 3 evőkanál liszt, késhegynyi piros paprika, fél csokor petrezselyem zöldje, 1 kanál ecet, kiskanál cukor, 1 kanál tejföl.
Elkészítése: A zöldbabot megtisztítjuk és egyforma hosszóra összedaraboljuk. Másfél liter vízben puhára főzzük a zöldséget, majd a vajban a lisztet megpirítva, a zöldbab főzővizével felöntve berántjuk a levest. Pirospaprikával színezzük, apróra vágott petrezselyem zölddel pettyezzük a levest és az ecettel, cukorra tovább ízesítjük. A tálaláskor hozzáadott tejföl tovább puhítja és fokozza a leves ízét.

Málnás túrópuding

Egyszerűen imádom a túrót, úgyhogy kitaláltam egy csupa túró édességet. Mivel a piac most tele van virítóan rózsaszín málnaszemekkel, egy nagy adag gyümölcsöt is belealkottam a csemegébe.
Hozzávalók: fél kiló túró, 1 doboz málnás joghurt, 1 tasak vaníliás puding por, 2 tojás, negyed kiló málna, 3 evőkanál cukor.
Elkészítése: A túrót kikeverjük a joghurttal, majd hozzáadjuk a puding port, a tojást és a cukrot. Egy tűzálló tál aljába terítjük a megmosott málnát, majd rásimítjuk a túrós krémet. Körülbelül 20-25 perc alatt kocsonyásodik meg a közepesen forró sütőben. Ha kihűlt óvatosan egy tálra borítjuk. Felül lesz a csábító színű málna, alul pedig a fehéren várakozó krém. Mennyei!

Túrós és meggyes sütemény

Tegnap este kilenc után értem haza, de még nem volt teljesen sötét. Fel voltam dobva és természetesen édességre vágytam. A leghosszabb nappalok örömére úgy döntöttem ünnepelni kell a konyhában is. Fél 11-re el is készült ez a fantasztikus alkotás, amibe minden finomságot belepakoltam, amit itthon találtam.
A piskótához összekevertem 1 pohár natúr joghurtot, 1 pohár cukrot, 2 tojást, 2 pohár lisztet, fél pohár olajat és 1 kiskanál sütőport. Ezt a keveréket egy kerek sütőformába simítottam és 20 percre betoltam a sütőbe. Amíg a piskóta sült, fél kiló túrót összekevertem 2 tojással, 1 zacskó puding porral, kevéske tejszínnel és leheletnyi fahéjjal. Öt evőkanál cukrot is kevertem bele. A félig sült piskótára rásimítottam a túrós keveréket, a tetejére rászórtam úgy 30 dkg magozott meggyet és egy marék apróra vágott diót. Még egy kis cukorral meghintettem, majd további 20-25 percre visszatoltam a sütőbe. Most reggel, hűtő-hidegen is mennyei. És nem is annyira bonyolult.