Barátfüle

Vajon kinek volt a barátja az az ember, aki ekkora füllel rendelkezett és még fel is tálalták egy pénteki ebéd keretében? Ezt más sosem tudjuk meg. Az is lehet, hogy a ferences szerzetesekről, a „barátokról” kapta a nevét az amúgy derelyeként emlegetett étel? A húsmentes péntekek bearanyozója volt és lesz a szilvalekvárra töltött barátfüle, amelyből a palacsintához és a szilvásgombóchoz hasonlóan minden gyerek korlátlan mennyiséget képes betermelni.

Hozzávalók: 50 dkg liszt, 2 tojás, 30 dkg szilva lekvár, 10 dkg zsemle morzsa, 5 dkg cukor, fahéj.

Elkészítése: A lisztből és a tojásból tésztát gyúrunk és nagyon vékonyra nyújtjuk. A tészta felére a lekvárból diónyi halmocskákat teszünk, egymástól úgy 4-5 centire. A lekvár közötti részt tojásfehérjével megkenjük. A tészta másik felét ráhajtjuk és a lekvárhalmok közötti részt jól lenyomkodjuk. Guráblival, azaz azzal a recés szélű görgős alkalmatossággal egyenlő négyzetekre vágjuk a tésztát. Fontos, hogy gyorsan dolgozzuk, mert ha a tészta kiszáratd, nem tudjuk összenyomni a négyzeteket. Forró vízben főzzük ki, ez egy kicsit tovább tart mint más, nem töltött tészták esetén. A zsemlemorzsát megpirítjuk és a kifőtt tésztára szórjuk. Fahéjas cukorral meghintve tálaljuk.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.