Az ember lánya néha a legvalószínűtlenebb helyeken bukkan gasztronómiai csodákra. Ma az Ikejában bóklásztunk éjjeli lámpát keresve, amit persze nem vettünk. Viszont lecsüccsentünk az étterem részben. Lehet, hogy nem túl szofisztikált a kínálat, nem is kóstoltuk végig a fő (főtt) ételeket, csak egy kis sütire neveztünk be. Ezt nem bántam meg, sőt. Valami csupa diós alapú, vajkaramellával borított tortaszeletre bukkantam. Sajnos nem egyedül voltam, különben még visszamentem volna néhány szeletért és csúnyán megnyomtam volna a vércukor szintemet. Így aztán azt az egyet élvezgettem, ízlelgettem, ami jutott: krémes, édes, diós ízek kavalkádja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése