„Füstölt csirke fűszeres lencsepürével, forró sonkás-szalonnás keksz, babsaláta fokhagymás kolbásszal, szőlőpürés csirkemell, koktélnarancsos brie mártás.” Aki már az ilyen ételnevek említésétől majd éhen hal, annak ajánlom a Hús bűnei című regényt. A vége felé egy kicsit több embervér folyik a kelleténél (tényleg csak erős gyomorral rendelkező személyeknek), de mind a 250 oldal tömény kulináris izgalom. A történet maga is csavaros, pont annyira, ahogy én szeretem, vagyis elég könnyű kitalálni, hogy ki a gyilkos és ki nem. Viszont a szereplők mindegyike megér egy Cosmo értekezést. Van itt bulímia, levegő-evés, zabálás és anorexia is. A végbél tisztító fogyókúráról nem is beszélve. Nina Killham írónő szándéka szerint mégis a dagadt, folyton a konyhában leledző és ínyencebbnél ínyencebb fogásokat magába tömő főszereplő a legszimpatikusabb. Ahogyan felsóhajt egy egyszerű sajtos melegszendvics felett, az maga a kísértés.
Mindeközben saját konyhai kalandozásaim erőteljes hullámvölgyet mutatnak. A költözés nem tesz jó a gyomornak. A pizza és szendvics által határolt világból némi főtt kukorica jelentette a kitörési pontot. Ma reggel viszont készítek az én drágámnak - aki már egy hete folyton csak pakol és cipekszik – egy olyan szendzsót (a lá Jamie O.), hogy mind a tíz ujját szeretettel végignyalogatja majd. Vagy az enyémet, hogy az alábbiakat összepárosítottam.
Szóval most leszaladok, tíz perc alatt keményre főzök két tojást és felszeletelem azokat. Egy magos kiflit félbe vágok, kicsit megpirítom, megkenem vajjal, ráhelyezek egy hajszálvékony szelet füstölt sonkát, megkenem izgalmasan csípős mézes mustárral, erre kerül majd a vékony sajtszelet, amelyet beborítok a tojás karikákkal. Esetleg még egy pici mustárral koronázom a művet. Hozzá szintén füstös ízű sült paprikát adok, balzsam ecettel, cseppnyi olíva olajjal megbolondítva. És ez még csak a reggeli.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése