Nos, a receptek még elmaradnak, viszont a horvát túránk első napjait szívesen bemutatom. A Plitvicei tavakhoz nyolcadikos korom óta szerettem volna elmenni. Ott és pont akkor kezdődött a háború.
Most viszont csak a természet mennyei csodái vannak ott. A víznek olyan a színe, amit még soha, sehol nem láttam. Minden méteren újabb csoda, újabb gyönyörűség. Az ember észre sem veszi és csak gyalogol egész nap, bámul és ámul.
A fényképezőgép kevés, az élmény, a látvány, a hangulat felejthetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése