Első fecske

Illatos a levegő, bársonyos a napsugár, mindjárt itt a nyár. Már kémlelem az eget, keresve a fecskerajokat. Ráadásul a még karácsonyra kapott Nigella könyv legalább 20 oldalon keresztül értekezik a jeges ízbombákról, január közepén pedig sikerült szert tennem a fagyigép névvel illetett csodamasinára is. Meg aztán Chili&Vanilia is ebbe az irányba terelgette olvasóit. Ilyen előzmények után egy percig sem halogathattam tovább az első fagyi elkészítését.
Amikor anno leírtam a Nagyi receptjét ezek a gondolatok jártak a fejemben: "Az első saját készítésű fagyi legalább olyan jelentőségű, mint megszerezni az autóvezetői engedélyt. A felnőtt háziasszonnyá válás mérföldkövének is tekinthetjük. Amíg az ember mások (vagy éppen boltban vásárolt) fagyiját eszi, még gasztronómiai gyerek. Amikor sajátját kínálja, hirtelen szakács-felnőtté válik."

Fagyi
Mi kell hozzá? 8 tojás sárgája, 1 liter tej, 2 dl tejszín, 8 evőkanálnyi cukor, 2 evőkanálnyi pudingpor, sok-sok vanília.
Hogyan készül? Amíg a tej felforrt, kikevertem a tojások sárgáját a cukorral. Hozzáadtam a pudingport és a vaníliarúd kikapart magjait. A tojásos kevercset egy merőkanálnyi tejjel lazítottam és lassan belecsorgattam a tejbe. Egy habverővel sűrűsödésig kevertem, jó kis karizom erősítő gyakorlat.
A tojásos krémalapot ezután lehűtöttem, majd óvatosan beleforgattam a habbá vert tejszínhabot. Fagyigében hűtöttem megfelelő állagúra, de persze egyszerűen bedobható a fagyasztóba is.
A fel nem használt fehérjéből, 20 deka őrölt dió és 4 evőkanál cukor hozzáadásával habcsók-háromszögeket sütöttem.

Gesztenyés minitorták

A hétvégi szülinapi bulimra hattól kilencig folyamatosan érkeztek a vendégek, így aztán nem volt lehetőségem a klasszikus gyertya elfújós, torta felvágós mókára. Csináltam inkább szám szerint 35 darab minitortácskát és mindenki akkor ehetett belőle, amikor éppen szeretett volna.


Mi kell hozzá? A tésztához: 12 dkg vaj, 6 tojás, 2 evőkanál kakaópor, 25 dkg cukor, 10 dkg gesztenyemassza. A krémhez: 15 dkg keserű csoki, 1 dl tejszín, diónyi vaj.

Hogyan készül? A tésztához kikevertem a tojások sárgáját és a cukrot, hozzáadtam a vajat, végül az elmorzsolt gesztenyemasszát. Végül óvatosan beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét is. A létező legnagyobb tepsit kibéleltem sütőpapírral, beleegyengettem a tésztát és 45 percig sütöttem 180 fokos sütőben.
A félbevágott tésztalapot bekentem a felolvasztott csokival kikevert tejszínnel és vajjal, és a felkockázott sütire is bőven csorgattam belőle. Egyesével papírkapszliba pakoltam a kis finomságokat, majd a frizsibe száműztem puhulni, finomodni. Igy olyan mennyeien lágy, omlós és töményen gesztenye ízű lett, hogy csak na! Este aztán az utolsó, apró morzsáig elfogyott az egész. Még a leeső széleket is felfedezték és a maradék csokit is kinyalogatták a későn jövők.

Nyuszifészek

Az anya nélkül már-már létezni sem tudó 7 hónapos és a száz feletti üres oldal, amelyet meg kell töltenem lehetőség szerint értelmes mondatokkal, együttesen arra predesztináltak, hogy a harmadik fordulóról is lecsússzak.
De! A holnapi szülinapi bulira való készülődés ürügény az írnivalót tudatom hátsó kamrapolcára száműztem, a gyermeket pedig a játszószőnyegére fektettem a konyhában. Bár a gyermek folyton elkúszott, úgy tűnt élénk érdeklődéssel követi az eseményeket. Anyja először sütött képviselő fánkot, igaz a töltelék cseppet sem hasonlított a hagyományos változatra.
Nyuszifészek, avagy a répával töltött fánk
Mi kell hozzá?
A tésztához: 1 dl víz, 10 deka liszt, 10 deka margarin, 3 tojás, kiskanálnyi sütőpor, só. A töltelékhez: 3 csinos répa, 10 deka füstölt sajt, evőkanálnyi majonéz.
Hogyan készül?
A vizet felforraljuk, beleolvasztjuk a margarint, majd kevergetve beleszórjuk a lisztet. A massza gyorsan elválik az edény falától, ekkor levesszük a tűzről. Ha kihűlt, egyenként beledolgozzuk a tojásokat, sózzuk és végül a sütőport is belekeverjük.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe apró halmocskákat varázsolunk két kiskanál segítségével, majd az egészet forró, úgy 230 fokos sütőbe toljuk 20 percre. Sütés közben a sütőt nem szabad kinyitni, mert a fánkocskák összerogynak. Viszont ha megsültek, megőrzik hatalmasra duzzadt alakjukat.
Ha kihűltek a fánkocskák, lereszeljük a töltelék hozzávalóit, alaposan összekeverjük és a fánkokba töltjük. Jöhetnek a nyuszik és a vendégek!

Diós tésztamártás

A drágám rákattant a friss tésztára és egyre hordja haza az újabb zsákmányokat. A legújabb szerzemény egy gyönyörű, papardelle névre hallgató szélesmetélt volt. Hozzá pedig egy különleges mártás dukált.
Diós tésztamártás
Mi kell hozzá? 0,5 kiló friss szélesmetélt, egy csirkemell filé, 2 evőkanál olaj, 2 dl tejszín, 15 deka kékpenészes sajt, 3 evőkanálnyi darált dió, frissen őrölt bors.
Hogyan készül? Amíg a tészta fő a bugyogó vízben, a serpenyőben felforrósított olajon megpirítom a csirkemell kockákat, rászórom a diót és összeforgatom. Felöntöm a tejszínnel, belemorzsolom a sajtot és összerotyogtatom. A tányérokra szedett tésztára öntöm a mártást, majd alaposan megszórom borssal.

Ezek nem normálisak!

Ez volt a summázott véleményem, miután kezembe fogtam a legújabb csoki szerzeményt. Az volt ugyanis ráírva, hogy vaddisznó töpörtyűvel ízesítve. Húha, ennél bizarrabb ötletet tényleg nem tudok elképzelni.
Nem is bírtam sokáig, megkóstoltam, de a töpörtyű íz nem igazán érződött. Volt néhány sós roppancs, de nem dominált. Sokkal inkább érződött a fahéj, a mogyoró és persze a mennyei keserű csoki.
És persze ez is Zotter volt.

Szeretlek Bergmann!

Egy fülledt júliusi estén kezdődött a kapcsolatunk. Az ismerőseim már regéltek a balatonfüredi Bergmann csodás képességeiről, aztán egy hatalmas fagyikehely mellett magam is meggyőződhettem a dícséretek igazságtartalmáról.
Tíz hosszú éven keresztül jártam vissza újra és újra és faltam az újabb és újabb fagyikelyheket, sütiket és egyéb csodákat. Most, hogy egyre gyakrabban járunk arrafelé, még többször merülhetek el ezekben az édes csodákban.
Ha eddig nem derült volna ki, a Bergmann egy cukrászda, vagyis az utóbbi években már kettő. Az újabb műintézményben található különben Magyarhon egyik legflancosabb vécéje, zöldre hangolva, a tükörre gravírozott Dávidokkal. De az édességek értékéből mit sem von le ez a némileg hivalkodó belső tér, mert azok egyszerűen tökéletesek. Mindenki figyelmébe ajánlanám a világ egyik legfantasztikusabb krémesét, amelynél jobbat már csak a budai Ruszwurmban készítenek.
Híres különlegesség itt még a Morgan Kapitány rumos tortája, az epres Mimóza és a gesztenyés rolád. És persze a fagyikelyhek, amelyek szerencsére ugyanolyanok, amióta csak először megkóstoltam. Legutóbb a tojáslikőrös, mandulás puszedlivel gazdagított Adonisz költeménnyel volt dolgom és annak ellenére sem bántam meg, hogy a gyorsan múló márciusi meleg eltűntével igencsak dideregtem 4 gombóc elfogyasztása után.
Ha csomót kerenék azon a bizonyos kákán, akkor csupán az árak színvonalát emlegethetném, az ugyanis legalább olyan magas, mint a KFT ominózus dalában.

Currys zöldségek

Úgy egy hónapnyi gyűjtögető életmód után, tegnap döntöttem úgy, hogy végre sikerült mindent összegyűjtenem, ami egy jó curry-hez szükséges. Nekiláttam a recept keresésnek, végignyálaztam az Everyday Asiant, a két indiai szakácskönyvemet, jó néhány internetes oldalt, de valahogy nem sikerült felkutatnom a tuti receptet. Inkább improvizáltam.
Egy csokor újhagymát, négy fokhagymát felaprítottam. 6 répát és 3 krumplit nagyobb darabokra vágtam, miután megpucoltam őket. Ezen kívül még kibontottam egy csicseriborsó konzervet.
Egy lábasba szórtam a fekete mustármagot, amiről azt olvastam, hogy meg kell "pattogtatni" az elején. Nos, ez annyira pattogott, hogy az egész tűzhelyet beterítette. Ekkor gyorsan löttyintettem rá olíva olajat, rászórtam a hagymát, fokhagymát, megsóztam. Kicsit pirítottam a hagymát, majd hozzáadtam a krumplit és répát is. Amikor már átforrósodtak a zöldségek, felöntöttem egy kevés vízzel és beleszórtam 2 kiskanál curry port.
Amikor a zöldségek megpuhultak, akkor adtam hozzá a leöblítetett csicseri borsót, mert az már eleve puha volt. Összeforraltam az egészet és már ehettük is. Ennyi hozzávalóból két jó nagy adag lett, de mivel csak zöldségek és némi csípős szósz került a tányérra, el is fogyott.
A curry porok közül csípős madrasit sikerült vennem, de érdekes módon viszonylag gyorsan elveszítette a csípősségét, ahogy egy kicsit tovább főztem. Az íz és a lakást beterítő szag viszont egészen "olyan" lett. Ha lehunytam a szemem, még az a párás meleg is megcsapott, amit akkor éreztem, amikor Madrasban kiléptem a repülőből. Aztán meg a vasútállomáson, a földre terített Financial Times lapokon aludtam vagy két órát, miközben állítólag néhány patkány futkározott tisztes távolban tőlünk. De ez már egy másik történet...
Utóirat: A curry láz hirtelen végigsöpört a magyar gasztroblog szférán, mint valami titokzatos szekta mormogó sugallata, úgy kerültek fel egymástól függetlenül egyre-másra ezek az illatos, fűszeres kaják a virtuális térbe. Hogy kikre bukkantam hirtelen? Marmalade halat ízesített curryvel, Kicsi Vú bioköles mellé tálalta, Lila Füge oldaláról most éppen eltűnt az indiai ebéd, de reméljük még visszateszi. Bizonyára még többen is vagyunk, ez csak egy röpke látlelet.

Tökéletes

Annak ellenére, hogy nyolcadikán reggel a drágám kijelentette, hogy ő az ilyen komenista maradványokat nem ünnepli, mint amilyen a nőnap, este mégis egy zacskó finomsággal állított haza. Lelőhelyként ezúttal is a Culinarist kell megjelölnöm.
Ebben a csomagban lapult meg egy doboz tintahal tintájával feketére festett, friss tészta! Szemem azonnal felcsillant, hiszen Horvátországban minden másnap fekete rizottót ettem volna, ha minden étterem tartott volna. De ez egy másik történet. Fantáziám gőzerővel dolgozott és végül előkészítéssel együtt bő 10 perc alatt elkészülő csodát alkottam.
A friss tésztát rotyogó, sós vízbe dobtam és én lepődtem meg legjobban, amikor 3 perc eltelte után már puhább volt, mint amire az olaszok azt mondják al dente. Gyorsan le is szűrtem, de hideg vízzel nem öblítettem le. Szerintem ugyanis ez a gasztro istenek és a tészta ellen való vétek.
Szóval a túl gyorsan megpuhuló tészta már ott ácsorgott és csorgott a szűrőben, amikor a felforrósodott olíva olajba reszeltem négy gerezd fokhagymát, pillanatok alatt átpirítottam és beleszórtam egy dobozka már amúgy is megfőtt rákocskát. Két paradicsomot kimagoztam és húsát felkockáztam. Már repült is a fokhagymás rákocskák mellé. Éppen csak átforrósítottam az egészet, lehelletnyi (úgy egy deci) tejszínnel meglocsoltam. Só, frissen őrölt bors és friss híjján szárított bazsalikom került még rá.
A tejszínes mártást rámertem a két tányérra kiosztott tésztára és (parmezán hiányában) egy alaposabb adag pecorino sajtot reszeltem rá, majd a szépség kedvéért még néhány forgácsot is gyártottam a sajtból. Talán még jobb is ez a fajta, mint a parmezán, mert kevésbé tolakodó az íze.
Nos ez az összeállítás - komolyan mondom - egyszerűen tökéletes. Réges régen ettem ilyen mélységes élvezettel ételt. Már önmagában a tészta is olyan tüzijátékot rendez az ember nyelvén, hogy csak halk nyögdécselésekre futja. Huhhh, de jó volt.

Második esély: Tuk-Tuk

Szeretem a kínait. A jó kínait nagyon, a sarki büféset pedig mérsékelten, de éppen eléggé ahhoz, hogy rendszeresen felkeressem valamelyik ilyen intézményt. A kínai kaja iránti rajongás tulajdonképpen családi örökségnek tekinthető. Néhány éve azért autóztunk ki Szentendrére a december eleji meglepetés-hóesésben, hogy együnk egy jót. Akkor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a kedvencünk lehúzta a rollót. Arra felé lakó informátorunk szerint ismét üvegtésztát mérnek a főút melletti hodályban.

Egy éles fordulattal most pedig kanyarodjunk vissza Tuk-Tuk-ékhoz. Először a Velveten olvastam, hogy milyen jó, aztán meg azt, hogy milyen rossz. Chew is lehúzta a motoros riksák teljesítményét. De mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy eltántorítson a kipróbálásától. Kétszer.
Először egy szombati családi kupaktanács szolgáltatott alkalmat a távol-keleti ízvilág iránti rajongásunk kiélésére. Hatan voltunk, öt féle húsételt rendeltem és (minő szemétség), úgy gondoltam, hogy a rizst majd mi főzzük meg magunknak. Kupaktanácsunk summázott véleménye az lett, hogy a kiküldött kaja igazán kitűnő minőségűre sikeredett. A csirkefalatok kellően omlósak, a tintahal ínycsiklandóan gyömbéres, a kacsa meg éppen megfelelően csípős lett. Akad azonban egy nagy-nagy problémánk is: nem laktunk jól. Egyszerűen döbbenetesen kicsik a dobozkák, ráadásul még csak nem is pakolják őket csurig. Ennyi pénzért azért mélyebben is meríthetnék a merőkanalat.
A második alkalom akkor jött el, amikor a gyermek apja a Mannában üzleti vacsorázott (bélszínt az ördögfajzat) és pedig a fürdetésbe, altatásba és vissza altatásba belefáradva valami kényeztető elemózsiára vágyakoztam. Tanulva a múltkori esetből rendeltem elő, fő és utó ételt is. Biztos ami biztos. És ugye könnyebben ad ki az ember egy személyre egy csinosabb összeget, mint ugyanezt hatszor megszorozva.
A tavaszi tekercs egész jól sikerült ezúttal, bár nem teljesen sikerült kibogoznom, hogy vajon mivel töltötték meg egészen pontosan. Az édes-savanyú, amúgy pirosas narancssárga mártásról csak feltételeztem, hogy a tekercshez jár, így abba mártogattam szorgalmasan. Ez utóbbi állaga és íze elég nagyüzeminek, mondhatni bóti minőségűnek tűnt.
A Mee Goreng tészta végre tényleg megtöltötte a design dobozkát. Én pedig boldogan faltam, büszkén magamra, hogy milyen ügyesen tudom használni az evőpálcikát. Ez a fajta tojásos tészta kellemesen puha, remélem tényleg ilyennek kell lennie. A hús és zöldség hozzáadott értéke elenyészőnek bizonyult ugyan és a csípős ízt képviselő csili darabkák is csak hellyel-közzel jelentek meg, de összességében ízlett a dolog.
A végére maradt még a mennyeiként emlegetett földimogyorós palacsinta, amelynek tölteléke igencsak finom, viszont nagy-nagy bánatomra a tésztát enyhén szólva sikerült elégetni. Így aztán a szenes zamat némileg elnyomta az édes tölteléket.
Összességében? Lehet, hogy majd még rendelek, de egy ideig pihentetem a dolgot. Hosszú ideig.

Házitündér sütije

Az volt a haditerv, hogy megkóstoltatom a gyermekkel a meggyet, lévén az első gyümölcsök között ajálnják a szakkönyvek. Vettem is egy zacskónyi fagyasztottat, hagytam kiolvadni. Egy kicsit túl sokáig hagytam, másnap már nem mertem a gyerekkel megetetni, így mindenképpen kezdenem kellett valamit a tálnyi magozott meggyel.
A magát házitündérként emlegető Rábaközi Andrea készített valami hasonlót december környékén a képernyőn. Azóta motoszkált bennem a gondolat, hogy a csoki-meggy párosítást ideje meghonosítani saját konyhámban is.
Készítettem hát egy végtelenül egyszerű, joghurtos kevert tésztát, ám néhány hozzávalóval sikerült úgy megbolondítani, hogy a végeredmény amolyan kényeztetően dús csoda lett.
Mi kell hozzá? 2 dl natúr joghurt, 3 tojás, 4 evőkanál cukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 dl mogyoróolaj, 8 evőkanál liszt, 1 kiskanál sütőpor, 4 deka nagyon keserű csokoládé (mondjuk 72 %-os), 30 deka magozott meggy.
Hogyan készül? A csokoládét apróra tördeljük, elvegyítjük a liszttel és a sütőporral. A joghurtot, tojást, cukrot és olajat habosra keverjük, majd hozzáadjuk a lisztet is. A tésztát egy sütőpapírral kibélelet kisebb tespibe simítjuk, a tetejére szórjuk a meggyet.
180 fokra előmelegített sütőben 35-40 perc alatt készre sütjük. A végén nem árt meg a sütinek, ha megszórjuk egy kevés porcukorral.

Körkérdés és körválasz

Marmalade keresett meg az ügyben, hogy osszam meg konyhai titkaimat a Kicsi Vú által elindított körkérdés görgeteg alapján. Ám legyen.
Hány szakácskönyved van? A nappaliban a könyvespolcon 31 darab sorakozik, szépek, színesek, szagosak és jó nehezek. Az íróasztal felett, alatt és körülötte meg rengeteg újság, kitépett papír, amelynek dobozolását már megkezdtem. Plusz egy nagy zacskónyi réges-régi, megsárgult saláta, amit a drága Nagyitól örököltem és lassan három éve vár arra, hogy átnézzem, rendszerezzem. És a plusz 1, a sajátom.
Melyik a 3 legkedvesebb? Nagyon önzőnek tűnök, ha azt írom, hogy a saját könyvem a legkedvesebb? A legtöbbet az Ízvarázst lapozgatom és egy süteményes könyvet a messzi nyolcvanas évekből.
Melyikek várnak beszerzésre? Nos, kinyomtatásra vár a második számú könyvem, éppen a pénzügyi háttér megteremtésén fáradozok. Talán ezért is lassult le mostanában a beszerzés üteme.
Milyen konyhai kütyük után vágyakozol? Mióta tavaly szülinapomra megkaptam a majdnem mindent tudó robotgépemet, sőt januárban sikerült hozzá fagyigép kiegészítést is vennem, azóta csak arra vágyom, hogy végre legyen időm használni is.
Kedvenc fűszereid? Fokhagyma, tárkony, vanília és a cukor (!)
Mit rendelsz leggyakrabban étteremben? Kicsit snassz, de rántott sajtot. Illetve flancosabb helyeken rákot. Na jó, néha egy-egy bélszín is a tányéromra kerül valahogyan. Az édes fejezetekből ha lehet a profiterolt részesítem előnyben.

Titkos töltelék

Sajnos nem sikerült semmiféle emészthető recepttel előrukkolnom a Vigyázz, kész, főzz! második rendezvényére. Megsúgom azonban, hogy hétfőn útnak indul egy valóban titkos tartalommal kibélelt boríték a TV Paprika címére. Kérlek benneteket, hogy szurkoljatok nekem.

Brownie

Nos, be kell vallanom nem érdemelném ki SJ legnagyobb rajongójának címét. Sőt, néha kifejezetten irritál a hölgy, de az elején megkaptam a zöld és a piros szakácskönyvét is, ajándékba.
A Gyorsan valami finomat! könyvet azért kaptam elő vasárnap délután, mert vészesen közeledett az az időpont, amikor régen látott családi barátok rátenyerelnek a csöngőre. Így aztán tényleg gyorsan kellett valami finomat összehoznom. Ha süti, akkor legyen csokis. Jó alaposan csokis. A Brownie pedig megfelel ennek a kitételnek. Ráadásul legalább olyan gyorsan elfogyott, mint amilyen gyorsan elkészült.
Mi kell hozzá? 10 deka étcsokoládé, 10 deka liszt, 10 deka cukor, 2 deka kakaópor, fél teáskanál sütőpor, 2 teáskanál neszkávé, 2 tojás, 1 dl olaj, vaj a forma kikenéséhez.
Hogyan készül? A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a formát pedig a vajjal kikenjük. A csokit apróra kockázzuk, hozzáadjuk a lisztet, cukrot, kakaóport és sütőport. A neszkávét egy evőkanálnyi vízben feloldjuk, kézi habverővel simára keverjük az olajjal és a tojásokkal. A két részt összeforgatjuk, az alig kenhető tésztát belesimítjuk a tortaformába, betoljuk a sütőbe és 20 perc alatt megsütjük.
Nekem úgy tűnt, hogy melegen a legjobb, némi tejszínhabbal megkoronázva. Természetesen némi habos kakaóval. Na jó, teával.

Ökológia vs. Ökonómia

Egyrészt a gyermek táplálása egyre kevésbé alapozható pusztán a szervezetem által megtermelt tejre, így ideje volt kutatni egészséges források után. Másrészt csicseriborsó konzerv utáni kutatásom során mint lelőhely lehetőség merült fel eme piac neve. Nosza, el is látogattam nyomban a szombat délelőttönként a MOM művelődési ház mögött működő Ökopiacra.

Már amikor két saroknyira megközelítettem a helyszínt, feltűnővé vált a fonott kosárral közlekedők nagy aránya, így egyszerűen csak követtem eme speciális embertípus vonulási irányát. Őszintén szólva meglepődtem a bio termékek iránti érdeklődés ilyen mértékű megnyilvánulásán. A bio boltok számomra némileg misztikus kínálatából ugyanis eddig főként a rizst vagy a lisztet mertem bevállalni. Na de majd most! Csatasorba állítottam jól megtömött pénztárcámat és teszteltem.
A bulátás, tönkölyös, teljes kiőrlésű vonal itt is erőteljes piaci részesedéssel bír. (Értitek, piaci részesedés, höhöhö.) És ez az ami engem valahogy nem hoz lázba. A becsület kedvéért azért vettem egy tönkölybúzás kiflibe töltött csicseriborsókrémes szendvicset, egy szintén tönkölyös kenyeret és egy mézes-krémes néven aposztrofált, szemre meglehetősen csalogató sütit. A bajom ezekkel a termékekkel elsősorban az állag, ez a fajta kenyér és tészta ugyanis rágós, nekem túl tömör és hát valljuk be még a tetejében íztelen is. Ez van, nem lettem rajongó.

A zöldség-gyümölcs felhozatal így tél végén amúgy is szegényesre satnyul, bio termelés esetében pedig ez még látványosabb méreteket ölt: göcsörtös almák, répák és néhány árva sütőtök. Ezt a témát tehát szkippeltem, de tavaszra visszatérek az ügyre, zsenge spenót, újhagyma és retek után vágyakozva már most is.

A piaclátogatásomat végül az mentette meg, hogy akad itt húsos és tejes bódé is. Bár a húst és a tejtermékeket egyaránt aranyárban mérik, kóstolónak jól bevásároltam. A gomolyatúró meg a körözött pont olyanra sikeredett, amilyennek lennie kell. Sajnos a disznósajt és a kenőmájas valahogy alulmúlta elvárásaimat. Már megint az íztelenséggel akadtak gondjaim. Mindegy, beszereztem még egy szép darab mangalica karajt, ami egyelőre a mélyhűtőben várja színre lépésének időpontját.
Kecsegtető ötlet, hogy lehet előrendelni például bélszínt vagy bárány combot, ha az ember sátorosabb méretű ünnepekre készül. Azt hiszem előbb-utóbb élni is fogok a lehetőséggel. Ezer éve szeretném már ugyanis kipróbálni a szürkemarha bélszínjét. (6 ezerért a hülyének is megéri, de étteremben egy picurka szeletkéért kérnének el ennyit)

És ugye, amiért mentem, azt meg is kaptam: Szereztem végre csicseriborsó konzervet, amelynek felbontását egyre türelmetlenebbül várom. Remélem a golyóbisok a dobozban legalább ennyire várják a találkozást.

Almás pite

Amióta "felelősségteljes anyuka", illetve "pöffeszkedő családos" vagyok, egyre jobban és jobban kívánom a régi a régi ízeket. Ezekkel már sikerült megtöltenem egy könyvet, amit aztán újra és újra előveszek és szellemidézést tartok.
Az almás pite Kati nagyi egyik legegyszerűbb, mondhatni hétköznapi sütije, ami nekem mégis kihívást jelent. Az eredményt vizsgálgatva meg kellett állapítanom, hogy még van mit gyakorolnom, multis szakzsargonnal szólva: There is room for improvement (vagy valami hasonló).
Almás pite
Mi kell hozzá?
A tésztához: 25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 35 dkg liszt, 4 tojás sárgája, 2 kanál tejföl, 1 csomag sütőpor. A töltelékhez: 1 kg alma, fehéj és cukor.
Hogyan készül?
A tészta hozzávalóit elkevertem, majd igyekeztem két vékony lapot nyújtani belőle. Ez a művelet csak akkor kecsegtet sikerrel, ha minden csupa liszt, az asztallap és a nyújtófa egyaránt. Különben a tészta ragaszkodik mindenhez.
A töltelékhez lereszeltem az almát, levét kinyomkodtam és a gyereknek adtam, aki vígan megitta. (Tényleg isteni ez az igazi almalé, még akkor is, ha csúnya sötétbarnára oxidálódik.) Az almához 2-3 evőkanálnyi cukrot szórtam, de így is elég édes lett, viszont a fahéjjal nem érdemes csínján bánni, mivel ez adja azt az utánozhatatlanul nagymamás ízt a sütinek.
Az egyik tésztalapot a tespibe tettem, amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral, így egyáltalán nem ragadt bele. Erre simítottam az almát, majd beborítottam a másik tésztalappal. A tetejét villával megszurkáltam és egy felvert tojással megkenegettem. 30 percen keresztül sütöttem a 180 fokra előmelegített sütőben.
A tapasztalatom szerint ez a süti másnap sokkal finomabb, porhanyósabb lett. De Jenő tata még így is azt mondaná rá, hogy minek ennyi tésztát megenni ilyen kevés töltelékért, ezért jó lenne legközelebb valahogy még vékonyabbra nyújtani a tésztát, illetve növelni az alma mennyiségét. A cukor mennyiségét viszont akár csökkenteni is lehetne, mert egy leheletnyit túl édes volt, ha mondhatunk ilyen egy sütiről.

Életjelek

Rendkívül dícséretes módon többen is azon fáradoznak, hogy a magyar gasztronómiával foglalkozó blogok valamilyen kapcsolatba kerüljenek egymással, sőt talán nem túlzó kijelentés, közösséggé formálódjanak. Ujjongok ama tény felett, hogy elindult a gyűjtőblog, ahová minden erre érdemes billentyűzet és fakanál forgató felkerült, felkerülhet. Ez pedig a Gasztro Blog.
Ezen kívül az aktvívkodásra teret enged a Virtuális Tematikus Rendezvény második fordulója is, ezúttal Domestic Goddess szervezésében, Titkos Töltelék címen.

Az év felfedezettje

Az egyszer volt kilencvenes évek közepe táján csak bámultam, amikor az Ínyenctúrán Franciaország sorozatban a séfek egyre másra valami fehér retekszerű zöldséget dobtak a bébirépa meg a cukorborsó mellé. Akkor végtelenül fura ötletnek tűnt retket főzni.
A következő években gasztronómiai horizontomon még csak halvány árnyéka sem tűnt fel újra ennek a gumónak. Egészen az idei tél megérkeztéig, amikor anyós pajti beállított egy csinosra nőtt fehér retekkel. Eddig nyersen ettem, retek módjára a szendvics tetejére pakolva.
Aztán belelapoztam a februári Good Food-ba és ott olvastam erről a turnip dologról. Na gondoltam, ez az én emberem és buzgó kutatásba kezdtem a magyar elnevezést illetően. Többet is találtam, mint amennyit használni tudok: vajrépa, fehérrépa illetve vajretek is sorban áll az elsőbbségért.
Azt is olvastam továbbá, hogy meg lehet sütni, főzni a zöldséget, tehát egyre kíváncsibb és kalandvágyóbb lettem. Kissé bátortalanul ugyan, de ma nekiláttam a nagy kísérletnek.

Vajretek tejszínben sütve

Mi kell hozzá? Személyenként egy nagyobb vajretek, egy evőkanál tejszín, só és bors.

Hogyan készül? A zöldséget vékonyan meghámoztam, majd hajszálvékonyra szeleteltem. Tűzálló tálba rendezgettem, sóztam és borsot őröltem rá. Rácsorgattam a tejszínt, majd lefedve betoltam egy órára a 180 fokos sütőbe.
Tényleg vajpuhára sült, mennyeien krémes állagot vett fel a kész étek. Íze pedig enyhén a karalábéra emlékeztet. Szóval a kísérletet eredményesnek nyilvánítottam.


És hozzá? Télvégi langyos saláta

Mi kell hozzá? Egy kis fej saláta, egy konzerv lencse, 3-4 szelet húsos szalonna, egy kaliforniai paprika, mogyoróolaj és balzsamecet.

Hogyan készül? A salátát alaposan megmostam, leszárogattam és felcsíkoztam, majd tányérra halmoztam. Egy serpenyőben megpirítottam a szalonna csíkokat, majd a felszeletelt paprikát is. A lencsét, a szalonnát és a paprikát is a salátára halmoztam. Meglocsoltam némi mogyoróolajjal és balzsamecettel, amely két hozzávaló mostanában első számú kedvencekké lépett elő. Némi frissen őrölt bors is került még a tetejére.
Az egész olyan jó, laktató, langyosan kényeztető egyveleg lett. Pont megfelel ezekre a szürkébe fásult februári estékre.

Amikor közhelyet eszünk

Ha egy étel anyira népszerűvé válik, hogy már az élelmiszeripari szakemberek is lecsapnak rá és gyorskajává konvertálják, sőt a reklámokba is beszivárog, akkor az már konyhai közhely és trendi csajok nem készítik, főleg nem írnak róla blogjukban. Vagy mégis?
Részemről semmi szégyellnivalót nem találok abban, hogy megénekeljem a mézes-mustáros csirkét, ha egyszer annyira finom és annyira egyszerű elkészíteni. A gondot csak az jelenti, hogy képtelenség róla normális fotót csinálni.

Mézes-mustáros csirke
Mi kell hozzá?
Személyenként egy csirkemell filé, 2 evőkanál olíva olaj, 1 evőkanál vaj, 1 evőkanál mustár, 1 kiskanál méz, 1 dl főzőtejszín, 1 dl fehérbor, só, bors.
Hogyan készül?
A csirkemellett lehetőség szerint vékony szeletekre vágom, egy darabból általában 3 szelet lesz. Erre azért van szükség, hogy gyorsan átsüljön. A húst sóval és borssal fűszerezem. Serpenyőben felforrósítom a vaj és olaj keverékét, majd a hússzeletk mindkét oldalát megsütöm, megpirítom.
A megsült hússzeleteket kiszedem egy tányérra és a szósz hozzávalóit összeforralom a serpenyőben. Amikor már szép selymes, egynemű a szósz, akkor visszateszem a húst és újra átforralom.
Köretként gombával és póréhagymával főzött rizst adtam, ami jól beissza az édeskés, savanykás szószt. Az sem rontotta el éppen az ebédet, hogy csapra vertünk egy palack Nyakas-féle Rajnai rizlinget, amely enyhe szénsavasságával és jól kivehető szőlő aromájával fokozta a harmóniát.

Majd a Buday!

A drágámmal mély egyetértésben a jeles Valentin napot arra használjuk már évek óta, hogy Budapest legjobb éttermeiben vacsorázzunk. Az idén a Pasaréti téren lévő Matteo-ra esett a választásunk.

Régen készültem vacsorára ilyen nagy várakozásokkal, mint most. Hallottam, olvastam a díjakról, ismerősök beszámolóiról. Gyomrom és én már nagyon készültünk valami különlegesre. Az elvem ugyanis az, hogy étteremben igyekszem olyasmit enni, amit itthon nem készítenék. Vagy azért mert nehéz hozzájutni a hozzávalókhoz, vagy éppen azért mert irtózatos pepecseléssel járna az adott étel elkészítése.

A Matteo bauhaus étteremként, ugyanakkor mediterrán ristoranteként is megnevezi magát. Ez némileg zavarodottá tesz, maradjunk annyiban, hogy jó kis fúziós konyháról van szó. Az étlapon hazai kedvencek újraértelmezése és tapas kavalkád egyaránt szerepel. A bauhaus vonalat meg inkább a berendezés képviseli. A sárga oszlopok meglepő ötletnek tűnnek, de mégis jól néznek ki. A székek, asztalok egészen kényelmesek, bár a hely szűkös. Mi nagyon jó helyen ücsörgünk, de el tudom képzelni, hogy a középre ültetett párocska számára már hiányzik a meghittség.

Külön plusz pont jár viszont a bárzongoristáért, aki ugyan nem felel meg a húgom által a bárzongoristák irányába felállított követelményeknek, ugyanis se nem vak, se nem néger, de jól játszik Sinatra és musical dalokat.

Az étlap nagy része a tapasok felsorolásából áll, ami izgalmas és változatos élményeket kínál, de mi inkább a desszertnek tartogatjuk a helyet. Engem személy szerint zavart, hogy a desszertek egy külön étlapon szerepeltek, így nem tudtam magamban megfelelően felépíteni a vacsorám ívét.
Hogy a lapozgatás közben se unatkozzunk egy kedves gesztussal már hozzák is a kenyeres kosarat és hozzá, ha jól értelmeztem sáfrányos vajat, pici tálkában pedig paradicsomos, olívás mediterrán kevercset.

Végül magam részéről egy thai módon készített hajszálvékony ananász szeletkéken tálalt rákétel mellett döntöttem, ami igen finom volt, csak a „táj” jelleget sehogy sem sikerült felfedezni a tányéron.
A vajhal grillezett zöldségekkel, articsókával szintén egy jól elkészített étek, kellemesen omlós hallal és alaposan összetett ízvilággal.

Desszert ügyben is született megoldás, miután a séf úr, jó szokásához híven a mi asztalunkhoz is ellátogatott. Az étlapon ugyan csoki tortaként szereplő, valójában csokoládés, belül még folyékony felfújtat ettem. Hozzá tejszínhab és eper öntet is dukált, ellensúlyozva a csokoládé töménységét, melegségét.
A mákos hab számomra nem jelentett valami csodálni való élvezetet, de drágám, aki a hét minden napján képes lenne mákos tésztát enni, kitűnőre értékelte ezt a desszertet is.

Szóval a jól felkészült gyomrom elégedetten mormogott hazafelé, hiszen csudajó étkek kerültek beléje. Jól összepasszintott ízek, a tálalás pedig, ahogy azt kell. Halvány hiányérzetem csak az adagok nagysága felett támadt, hiszen egy főétel és egy desszert elfogyasztása után nem éreztem azt, hogy hűde jól laktam volna. Pedig elég picinyke lány lennék. Tudom, hogy ilyen helyekre nem zabálni, hanem a különlegességeket csodálni jár az ember, de az én bácskai gyomrom azt szereti, ha alaposan megtöltik. Úgy tűnik legközelebb tapasozás is felkerül a tennivalók listájára, így aztán már biztosan jóllakottan fogok hazagurulni.

Szenvedélyes viszony

Miről írhatnék így Szent (konzumorgia) Valentin előestéjén? Szenvedélyemről, amely nem férjemre irányul, hanem annál sokkal bűnösebb, de egyáltalán nem titkos. Egyszerűen imádom a csokoládét, minden létező formájában. Vagyunk ezzel így néhányan. Ugyebár?
Az utóbbi időben azonban már nem a mennyiségre, a napi egy betevő táblára utazom, hanem a tömény élvezetet keresem. Félénkségemet végül leggyőzve eljutottam a csilis csoki megszerzéséig, majd megkóstolásáig. A Zotter nevű ausztriai manufaktúra valóban mennyei dolgokkal bombázza az ember fantáziáját. Ananász és paprika, vérnarancs, stb. De térjünk vissza a csilishez.
Bevallom féltem. Kezem enyhén megremegett, ahogy a letört darabkát a számhoz közelítettem. A kockázással el nem rondíott 75 grammos tömböt vékony rétegben borítja a (fair trade útján érkező) keserű csokoládé. Alatta habos, trüffel jellegű krém rejtőzik. Első nyalintásra kellemesen édes-keserű, amolyan tökéletes csokoládé íz.
Az ember meglepődik, egy pillanatra megáll. Hol a csili? Aztán nyeltem egyet és jött a forróság, végig a szájüregemben, a torkomban. Nem tolakodóan, de zavarba ejtő erőteljességgel. Késleltetett élvezet. És nem lehet abbahagyni, amíg el nem fogy a tábla.
Ez valóban egy olyan étel, ami megérdemli, hogy kiírjam: csokoládé. Nem lehet egyszerűen csak lecsokizni. csoki

Jó bor, rossz film

Hát nem tudom. Talán bennem van a hiba, de untam, sőt utáltam ezt a lassú és bugyuta filmet. A Sideways (Kerülőutak) sikerei, Oscarja és kedvező kritikái mind arra buzdítottak, hogy egy álmos vasárnap estén, amikor a gyermek végre elaludt bevackoljam magam a tévé elé és élvezettel megnézzek egy jó filmet.
Adott ugye a story: a flancos Pinot kontra ócsó Merlot. Avagy a magas kultúrát képviselő, filozofálgató, ámde lecsúszott és enyhén szólva is szerencsétlen tanár kontra a jól kereső, minden útjába kerülő nővel összefekvő reklám „színész”. Ahogy azt az amerikaiak elképzelik. Na meg a borkultúrát. Erőteljesen kommercializálva mindent. Szájbarágósan érthetőre kalibrálva.
És azok a frappánsra és magasröptűre tervezett monológok a borról meg a szerelemről. Hát nem Hamvas szólalt meg a vásznon, attól tartok.

A csalódás már az első tíz perc után elkezdett motoszkálni a gyomrom táján, aztán egyre erősödött. Hogy miért tartottam ki a végéig? Fogalmam sincs. Talán, hogy módom legyen minél tovább élvezni egy valóban kitűnő terméket: Gál Tibor Pinot noir-ját. Bár az első pillanatban talán az élvezhetőnél egy kicsit több alkohol bukkant elő, negyed órányi levegőzés után, már csak a tökéletes selymesség maradt a pohárban, ami megmentette ezt az estét.

Egy izgalmas páros: gorgonzola és körte

A muffin sütögetés népszerűsége ugrásszerű növekedésnek örvend mind ismerőseim, mind saját konyhám táján. A csokis vagy éppen gyümölccsel ízesített változatok után most először kipróbáltam egy sós receptet is. Az eredeti az Elle magazin egyik régebbi számában található, persze ezt alaposan átértelmeztem, saját ízlésemnek megfelelően.

Lehet, hogy a körte-gorgonzola párosítás első hallásra furcsának tűnik, de a világ ínyencei körében szinte már közhelyszámba megy ez a kombináció. A vendégeknek minden esetre nagyon tetszett.
Mi kell hozzá? 25 dkg liszt, 4 tojás, 15 dkg lágy vaj, 1 dl tej, 1 teáskanál sütőpor, 15 dkg gorgonzola, 1 szép, érett körte.
Hogyan készül? A tojást a vajjal és a tejjel kikeverjük, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet is. A sajtot villával elmorzsoljuk és a tésztába szórjuk, végül a körtekockákat is hozzákeverjük.
A papírbetéttel kibélelt muffinformákat csak félig töltjük ezzel a tésztával, majd úgy 35 percig sütjük. A könnyedebb muffinokhoz képest ez a tészta viszonylag hosszabb sütést igényel és sűrűbb is. Ebből az adagból 12-14 darab lesz.
Ja igen, és egy kis szeletelt mandula igen jól mutatott a tetején.
A vendégek legnagyobb örömére a fentieken kívül készítettem még egy másik változatot is, amelybe egy doboz tonhal és egy evőkanálnyi összevagdalt kapribogyó került a sajt és körte helyett.

Egy kis indiai

Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik bár egyáltalán nem vágytak oda, mégis eljutottak Indiába. Azt a két hetet tartom még ma is életem talán legizgalmasabb napjainak. De arra is jól emlékszem, hogy szinte folyamatosan éhes voltam ott tartózkodásom alatt.
A nosztalgia pedig nagy úr, így néha újra szeretném átélni az ottani valószerűtlen érzéseket. Esetemben erre a legalkalmasabb eszköz az étel, így amikor hétfőn a Govinda közelében jártam, be is tértem egy kis batyunyi kaja megszerzése érdekében. A hangsúly sajnos a "kis" szóra került, mivel az árakhoz képest a mennyiség a kisbendőjű indiaiakra lett méretezve.
Az ízek persze jók, autentikusak: a vegetáriánus konyha lehetőségeihez mérten valódi élmény a keleti fűszerekben tobzódni. Szerencsére a csípősség épp az általam még elfogadhatónak ítélt szinten maradt, ami szerencsére hosszú mérföldekkel elmarad az anyaországban tapasztalható, mindent elborító torokégetéstől.
Megkóstoltam tehát egy kókuszos chutney-t (csátnit) és egy csicseriborsós főételt, illetve néhány lepénykenyeret hozzá. Finom volt, de azt hiszem legközelebb inkább nekilátok magam elkészíteni ezeket a finomságokat, nem tűnnek túlzottan bonyolultnak.
Ui: Ha valaki esetleg tudja, hol lehet konzerv csicseri borsót beszerezni, ossza meg velem. Imádom ezt a hüvelyest, de készre főzni egy 2-3 órás rémálom.

Tíz éves rákocskák

Tíz évvel ez előtt találkoztunk először az egyetem folyosóján. Ennek örömére mostanában csudafinom kajákkal kényeztetjük magunkat. Tegnap este olyan ráksaláta került a tányérunkra, amely után alaposan lenyalogattuk mind a tíz ujjunkat. Szó szerint, mivel ezt az étket kézzel kell enni, más evőeszközt teljesen felesleges bevetni.
Ahhoz, hogy igazán jól sikerüljön ez a fennséges étek, érdemes minden odakészíteni, mielőtt nekilátnánk, különben csak kapkodás lesz belőle. Először is felkarikáztam egy csinos baguette-t. Két maréknyi rukkolát megmostam, lecsöpögtettem. Három gerezd fokhagymát és egy hüvelykujjnyi gyömbért lereszeltem. A kenyérszeleteket az üres serpenyőben kicsit megpirítottam, majd a tányérokra helyeztem. A serpenyőbe egy evőkanál vajat és ugyanennyi olíva olajat tettem, amikor kellően felforrósodott, beleszórtam a fokhagymát és gyömbért. Pillanatok alatt átpirítottam, majd hozzáadtam a rákocskákat. Mivel csak már eleve megfőzött rákokhoz jutottam hozzá, ezeket tényleg elég csak átforrósítani, nem kell különösebben főzögetni. Ráöntöttem még 2 evőkanálnyi szójaszószt. Amíg ez egy picit megkaramellizálódott, addig a salátát a kenyérszeletekre halmoztam, borsot őröltem rá, meglöttyintettem mogyoró olajjal és balzsam ecettel, majd szórtam is már mellé a rákocskákat.Az asztalra még odakészítettem egy adag szalvétát, hiszen nyakig maszatosak és ragacsosak lettünk, mire egyesével kibontogattuk a páncéljukból a kis tengeri herkentyűket. Az ujjainkat érdemes minden falat után lenyalogatni, hiszen erre tapad a finom szósz.

Ez a vacsora koránt sem lett volna teljes, ha nem kortyolgatunk el hozzá egy pohárka Új Zélandról származó Rajnai rizlinget, ami vaníliás, mandulás aromájával, enyhe szénsavasságával jól kiegészítette az amúgy is igencsak komplex költeményt.

Narancsos borleves

Mit ér egy izmos vasárnapi ebéd leves nélkül? Nem sokat. Tegnap azonban úgy fél 11 tájban kellett rádöbbennem arra, hogy semmi hagyományos levesnek való nem található a frizsiben, a konyhában, de még a kamrában sem.
Így készült el a korábban a TV Paprikán látott narancsos borleves. Bor - mint alapélelmiszer - az mindig van nálunk itthon. Télvíz idején pedig narancs is akad. Ha másként nem, hát dobozos lé formájában. Így készült el ez a desszertnek is beillő krémleves.
Mi kell hozzá? 5 dl fehérbor (én Chardonnay-t használtam), 5 dl narancslé (nálam a frissen facsart változat a nyerő), 1 vaníliarúd, 2 tojás sárgája, 2+1 evőkanál cukor, 3 dl tejszín, 2 evőkanál liszt, 5 deka mandula forgács.
Hogyan készül? A narancslét, bort a beledobott, kikapart vaníliarúddal együtt felforraltam. A tojást a cukorral kikevertem, hozzáadtam a tejszínt, majd a liszttel is simára kevertem.
A narancsos léből kihalásztam a vanília rudat, lehúztam a tűzről és szűrőn keresztül, időközben kevergetve öntöttem bele a tojásos habarcsot. Ehhez a művelethez szükségem volt még egy pár segítő kézre is, amellyel sajnálatos módon nem rendelkezem. Ez után pedig a lábas visszakerült a tűzhelyre én pedig odaragadtam mellé, hiszen nem akartam, hogy csomós legyen a végeredmény. Ezért aztán szorgalmasan kevergettem, míg felforrt és picit besűrűsödött a levesem.
Tálalás előtt egy másik serpenyőbe szórtam egy evőkanál cukrot és az olvadó, barnuló cukorban pirítottam meg a mandula forgácsot, amelyet a leves tetejére szórtam.
A végeredmény kellemesen savanykás, valóban megfelel az étvágycsináló előételekkel szemben támasztott követelményeknek, ugyanakkor kifinomult és izgalmas, éppen megfelel az anyós elkápráztatására.
A teljes trakta ismertetését most kihagynám, de halkan megemlíteném még a pirított sertésmájat, amelyet lilahagymával és sült almagerezdekkel tálaltam. Aztán meg csak pihegtem jóllakottan, amíg az én drága, egyetlen és utánozhatatlan szerelmem eltakarította a konyhám romjait. Idézem: „Ha máskor is főzöl ilyeneket, megtartalak.” Milyen bíztató.

Ribizlis fennsík

Az amúgy felhőtlen várandósságomnak volt 2 hónapja, amikor kéthetente jártam vérvételre, a vérem cukorszintjét ellenőrizendő. Ekkor ástam bele magam a cukormentes diétákba, hiszen azt szerettem volna, ha gyermekem egészségesen születik meg.
Most újra előkaptam a táblázatokat és a desszertem elkészítésekor kifejezetten a szénhidrát tartalom alacsonyan tartására koncentráltam. Sajnálatos módon rá kellett döbbennem, hogy a szénhidrát tartalom alacsonyan tartása nem jár feltétlenül együtt a kalóriatartalom csökkenésével is. Így aztán e két célkitűzés között egyensúlyozva alkottam meg ezt a desszertet.

Mi kell hozzá? 2 dl joghurt, 2 dl tejszín, 5 deka gyümölcscukor, 20 deka ribizli, 10 g színtelen és 10 g piros zselatin, vanília.
Hogyan készül? A kétféle zselatint a tasakon található leírásnak megfelelően előkészítjük. A piros zselatinhoz adunk egy evőkanálnyi cukrot. A kis tálkák aljába rendezzük a ribizlit, ráöntjük a piros zselatint és hagyjuk dermedni. A tejszínt kemény habbá verjük. A joghurtot kikeverjük a cukorral, hozzáadjuk a színtelen zselatint, egy vaníliarúd kikapart belsejét, majd beleforgatjuk a tejszínhabot. Ezt rákanalazzuk a ribizlis zselére és 4-5 órára a hűtőszekrénybe tesszük. Ennyi idő alatt pont megdermed a krém és csinos tányérokra ki is lehet borítani.
Energia tartalom: négy adaggal számolva egy adag 264 kalóriát és 20 gramm szénhidrátot tartalmaz. Ez nem nulla ugyan, de saját konyhámban még teljesen vállalható.
Megjegyzések:
A tejszín helyett persze használhatunk csak joghurtot, de akkor elveszik a hab levegőssége és a tejzsírból eredő utánozhatatlan selymessége. A cserével adagonként úgy százzal csökkenthető a kalóriatartalom, de a szénhidrát tartalom 1 grammal növekszik.
A gyümölcscukor (fruktóz) azért jó, mert ez sokkal lassabban szívódik fel, mint a répacukor. Naná, hogy lehet édesítőszert is használni, de én annak kifejezetten utálom az ízét. Így pedig kevéske cukorral éppen hogy csak oldódik a többi hozzávaló savanyúsága. Persze ha kihagyjuk a cukrot adagonként ötvennel csökken a kalóriatartalom és tizenöttel a szénhidráttartalom.
A zselatin vásárlásakor arra kell ügyelni, hogy mennyi hozzáadott cukrot tartalmaz. A színes, úgynevezett gyümölcskocsonyákhoz például jó nagy adag cukrot kevernek, ezért inkább a sima, csupán színezékkel kiegészített zselatinra teszem le a voksom.

Téli eleség nyulaknak: káposztás batyu

Nyúlságom további bizonyítéka, hogy én bizony a káposztát is igencsak szeretem. Volt is nekem egy nagyon jópofa káposztás-sajtos sós torta receptem, ami azonban alaposan elkeveredett. Az ízhatása, amely nagyjából a fejemben volt, ebben a rétesbatyuban született újjá.
Mi kell hozzá? 8 réteslap, fél kiló káposzta, 20 deka eidami sajt, 2 tojás, 2 evőkanál tejföl, 1 kiskanál pirospaprika, őrölt kömény, só, olaj.

Hogyan készül? A káposztát képességeim szerint, ujjam épségének megőrzése mellett a legvékonyabbra csíkoztam. Egy serpenyőben csurgatásnyi olajat hevítettem, majd addig pároltam-kevergettem rajta a káposztát, amíg átpuhult. Egy pici vizet öntöttem alá és lefedve úgy 10 percig pároltam.
A sajtot lereszeltem és egy jó nagy keverőtálba szórtam, ráütöttem a tojást, hozzákevertem a tejfölt is. Amikor a káposzta egy kicsit lehűlt, akkor a sajtos keverékhez adtam és jól megfűszereztem. A réteslapokat négy részre vágtam, mindegyikre halmoztam a töltelékből, majd összehajtogattam a tésztát, hogy kis csomagocskák legyenek. A tetejét kevéske olajjal megkenegettem, majd 20 perc alatt 180 fokos sütőben megsütöttem.
A töltelék a tojástól jól megduzzad és kellemesen fűszeres, mégis édeskés lesz. Melegen az igazi.

Figyelmeztetés

Figyelmeztetés azoknak a gasztroblog íróknak, akik még nem vették észre, hogy már csak négy nap van hátra a nagy MGVTR-ig!
Kedvenc Chili és Vaniliánk ugyanis meghirdette a Magyar Gasztroblogok Virtuális Tematikus Rendezvényét, amely február 2-án, pénteken árasztja el a magyar blogszférát. Jelentem már elkészítettem saját kalóriaszegény desszertemet, be is faltuk, csak még a kalória tartalmát nem nagyon mertem kiszámolni, nehogy kiderüljön nem is annyira fogyókúrás az alkotásom.

Kitűnő ebéd, pánikszerű meneküléssel

Jött a hugocska Pestre, az augusztusi cécó előtt portyázni az Esküvő kiállításon. Mi pedig úgy gondoltuk, ebből az alkalomból meglátogathatnánk végre egy kulináris élményekkel kecsegtető intézményt.
Így esett, hogy a lakásunkhoz egészen közeli, családunk számára még felfedezetlen terepnek tekinthető Roxane Cafe & Grillben kötöttünk ki. Eme intézmény legfőbb előnyeként az nevezhető meg, hogy 5 perces sétával, tehát babakocsit tologatva is kényelmesen elérhető. (Most nem merülnék el abban a tárgykörben, hogy némiképp irritál ez az új módi, ami a vendéglő elnevezés helyett mindenféle botor és flancos neveket aggat a cégérekre.)
Szombat kora délután elbattyogtunk hát a Roxane-hoz. Az első nagyobb meglepetést a berendezés keltette: nem találtam benne kifogásolni valót. Tökéletesen sikerült átvenniük a trendnek megfelelő, sötétbarna fafelületekkel operáló életérzést. Külön gyönyörűségemet leltem a 3-4 centis kőlapocskákkal borított falfelület nézegetésében. "Kell ilyen nekünk is a nappaliba" hangzott is el azon nyomban.
A kezünkbe nyomott étlap igencsak kecsegtető, szintén az aktuális éttermi trendeknek megfelelő kínálatából viszonylag hosszabb hezitálás után választottunk. Ez a mintegy negyed órás töprengés azonban nagy hibának bizonyult és felszínre hozta az étterem legnagyobb hibáját. Kevés ugyanis a személyzet és ennek megfelelően eléggé lassúdad a kiszolgálás. Persze mi sem számítottunk arra, hogy Újbuda egyik eldugott utcájában, délután 2 óra magasságában fél tucatnyi kisgyerekes család kíván velünk egy helyszínen táplálkozni.
Végül csak megérkezett a két adag eper leves – meglepő módon valódi, töményen illatozó friss eper ízzel így január végén. A padlizsán krém is kifejezetten nyárias hangulatba hozott, pita szeletkékkel és bazsalikom pesztós paradicsomsalátával. Eddig a pillanatig viszonylag nyugalomban tudtunk enni, hiszen a gyermeket lekötötte a nyüzsgés, a csillogó poharak és evőeszközök látványa.
Amikor azonban megkaptunk a főételt és úgy gondoltuk, hogy négyen egyszerre szeretnék elfogyasztani az elénk tálalt kompozíciókat, a gyermek erőteljes hangon megszólalva fejezte ki nemtetszését. Ha megpróbáltuk letenni a babakocsiba, üvöltött. Így aztán én a lehető leggyorsabban lapátoltam magamba az amúgy egészen kitűnő kacsamell szeletkéket, rozmaringos sajtmártással és a hely színvonalához nem egészen passzoló sült krumplival. Gyorsan belekóstoltam még a narancsos kacsába is, amelynek mézédes mártása kellemesen összesimult a hozzá adott krumplis puffancsokkal. Nem sikerült rosszul a wokban készült, zöldséges csirke sem, de ekkorra hugocskám már elfáradt és megéhezett a folytonos ringatásban, járkálásban, így az ebédem csúfos menekülésbe fulladt. A desszert, amire pedig nagyon ácsingóztam, sajnos elmaradt. Az öt hónapos rabszolga hajcsár persze elaludt mire a sarokra értem a babakocsival, de ekkor már nem volt erőm visszafordulni.
A teljesség kedvéért még meg kell jegyeznem azt is, hogy a tálalás igazán megnyerte tetszésemet, a nagy, fehér, négyszögletes tányérokon minden kaja jól mutatott, az itt-ott elszórt fűszerből, hozzávalóból alkotott díszítés pedig még jobban fokozta az ilyen helyektől elvárt eleganciát. De legközelebb csak akkor indulunk neki, ha a gyermek éppen elszundított és várhatóan végighortyogja az ebédünket, vacsoránkat.
Roxane Cafe & Grill
1119 Budapest, Csorbai út 3/C.
Telefon: 208 6500.

Keleti répa csemege

Lassan be kell vallanom, hogy Nyúl vagyok. Egyszerűen imádom a répát. Különösen reszelve, saláta formájában. Az sem árt, ha ilyen különleges keleti ízvilágot sikerül kicsalogatnom az egyszerű répasalátából.

Azt történt a minap, hogy lereszeltem négy nagyobb sárgarépát, néhány zöldhagymát pedig felkarikáztam. Egy serpenyőben olajat forrósítottam, megfonnyasztottam rajta a pici sóval meghintett hagymakarikákat, majd rádobtam a répát is. Fél maréknyi mazsolát is szórtam hozzá. Amíg átforrósodtak a narancsszínű csíkok, kifacsartam 4 mandarint, levét pedig a répára locsoltam. Egy teáskanálnyi curryporra fűszereztem, friss borsot is őröltem rá. Amikor kellemesen átpuhult, de nem főtt szét a zöldség, kiborítottam egy tálba. A serpenyőt gyorsan kitörölgettem és egy maréknyi mandula lapocskát még gyorsan megpiríottam, majd ezt a salátára szórtam.

Beszabadultam

Hosszú, hosszú hónapok vágyakozása után végre beszabadultam a Culinaris Perc utcai üzletébe, Óbudán. Csak mentem körbe-körbe a polcok között és ezt is meg azt is meg amazt is meg akartam venni. Végül csupa „létszükségleti” cikk került a kosaramba. A 10 ezer feletti balzsamecetnek például ellen tudtam állni.
Szereztem viszont bulgurt, ami szerintem az egyik legfinomabb köret. A török testvéreknél mindig ezt eszem. Meg aztán itt vannak a világ legegyszerűbb és leggyorsabb köretei közé tartozó üvegtészta és kuszkusz. Ezek tényleg a 15 perces vacsorák alapjai.
A jó kis gyorsvacsorák érdekében beneveztem még egy kis kókusztejre és curryporra is, ha egyszer a távol-kelet irányába vágyakoznék.
Persze azért nem bírtam ki és a sajt részlegnél már tobzódni kezdtem: kedvenc francia kecskesajtomat még Apu hozta nekem mindig Párizsból, amikor erre járt. Így aztán meglehetősen boldog voltam, amikor itthon is rátaláltam.
Vettem továbbá egy palack mogyoróolajat, isteni az illata. Már jó pár hónapja annak, hogy olvastam, létezik élet olajországban az olíván és a napraforgón túl is.
És amit semmiképpen sem hagyhattam ki, miután szembe jött velem a döbbenetesen gazdag csokiválasztékban: chili ízesítésű csoki. Még nem mertem kibontani, de már intenzív edzéseket tartok az élményre készülve. Addig is újra elolvasom Joanne Harris ominózus könyvét, ami divatba hozta a témát.

Illatos kacsa

Ritkán esik meg velem az a csodálatos érzés, hogy maradéktalanul elégedett vagyok saját főztömmel. A hétvégén ez történt.

Kettőnknek épp elég volt a két kacsacomb, amit készítettem, de meg tudtunk volna enni még kettőt. A kacsában pont az a csalóka, hogy nyersen olyan jó nagynak tűnnek a darabok, de mire a rengeteg zsír kisül a bőre alól, az ember úgy érzi, hogy csak néhány falat maradt. Na de milyen falatok!
A combokat először forró serpenyőben bőrös felükkel lefelé pirítottam 5 percig, aztán megfordítottam és a húsos részt is megkapattam. A combokat átzsuppoltam egy tűzálló tálba és közben a sütőt is beizzítottam 170 fok körüli hőmérsékletre. A serpenyőbe löttyintettem két deci vörösbort és fél narancs levét. Éppen hogy csak felforrósítottam, majd a húsra öntöttem. Hozzálocsoltam még 4-5 evőkanálnyi szójaszószt, éppen ezért sót nem is használtam. Ízesítésül pedig lereszeltem a narancs héját, 4-5 gerezd fokhagymát és egy szép darab gyömbért pedig összekockáztam. Így utólag azt mondanám, jobb lereszelni, mert a gyömbér a foghagymával ellentétben nem puhul meg eléggé és nem túlzottam kellemes rágcsálni. Némi frissen őrölt borssal tovább ízesítettem a húst és az egészet 2 órára betoltam a forró sütőbe.
Amikor kész lett a kacsacomb, forró vízbe áztattam az üvegtésztát, leszűrtem és a tányérra halmozott kupacra locsoltam a hús alatt besűrűsödött fantasztikusan illatos szószt. Némi zöldbabot is pároltam hozzá, hogy színesebb legyen az összkép.
Nem szeretném ismételni magam, de ez egy mennyeien finom, illatos, kicsit kesernyésen édeskés étel. Pasik és ínyenc anyósok elkápráztatására kiváló eszköz.

Banános süti

A ded fogacska növesztő projektbe fogott, ami némi gondot okozott a pelus tartalmát illetően. Ezért némileg korábban a tervezettnél, de bevetettem a banánt, mint csodafegyvert. Persze egy majdnem 5 hónapos negyed banánt alig eszik meg, így a bevásárolt mennyiség kissé túlzó önbizalomra vallott. Így aztán kereshettem alternatív felhasználási megoldást. Valahol az NL Café fórumán bukkantam rá a recpetre. Meg kell mondanom, hogy ennek a banános sütinek nagy sikere lett a hétvégén meglátogatot kisgyermekes családok körében is.
Mi kell hozzá? 25 dkg margarin, 15 dkg kristálycukor, 4 tojás, 4 banán, 30 dkg liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 1 csomag sütőpor. Hogyan készül? A szobahőmérsékletű margarint habosra keverjük a cukorral, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. A banánt pépesre turmixoljuk és a margarinos keverékhez adjuk. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a vaníliás cukorral, majd a nedves anyagok keverékébe forgatjuk. Jó alaposan kikeverjük és egy sütőpapírral kibélelt tepsibe simítjuk. 220 fokon 30-40 perc alatt aranybarnára sütjük és ha minden jól megy, nem fog a tepsibe ragadni.
Jó, intenzív banán illata lesz, egy pohár hideg tej vagy forró tea mellé ideális vasárnap délutáni csemege.

Csajos este

Jöttek a csajok dumálni és borozni. Én pedig igazi biztonsági játékosként a látványos, de könnyedén megvalósítható eredmény reményében a leveles tésztához nyúltam. Az a legjobb az egészben, hogy pillanatok alatt megvan, mégis bezsebelhetek néhány dícsérő pillantást. Ezek az ízek pedig kitűnően csúsztak a Tokaj Nobilis szőlőbirtok által készített 2004-es, illatos Tokaji Furminthoz.
Hagytam kiolvadni egy fél kilós, fagyasztott leveles tészta csomagot. A lisztes konyhapulton úgy 3 miliméter vastagra nyújtottam, majd 5x5 centisre felkockáztam a tésztát. A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tésztakockákra felcsíkozott sonkát, felkarikázott póréhagymát és kék penészes sajtot, vagyis gorgonzolát morzsoltam. Néhány csöpp olíva olajjal is meglocsoltam, de különben sem lett volna száraz. A tepsire rakosgatott kockákat betoltam a sütőbe és amikor, úgy negyed óra múltán megduzzadtak, megpirultak, kiszedtem és megeszegettük. Hozzá készítettem mentás joghurttal leöntött reszelt sárgarépát, ami annyira egyszerű, hogy alig merem salátának nevezni, ám igencsak üdítő íze van.

Nem és nem

Újjévi fogadalmam? Tréfásan azt mondtam éjfél után, hogy az idén is annyi édességet eszem, amennyit csak kívánok. Az az igazság, hogy megtehetem. Ugyanannyi kiló vagyok, mint a terhesség előtt, rámjönnek a régi ruhák, így nem igazán görcsölök rá a témára. Életemben eddig egyszer fogyóztam, amikor három hónap alatt szabadultam meg 5 kilótól, kíméletesen, lassan. Akkor volt célom, erőm és motivációm.
Na, most ez hiányzik, mert pont jól érzem magam a bőrömben. Mozogni fogok és növényi részeket enni. Amúgy sem vagyok egy nagy húsevő, annál inkább szénhidrátfüggő. Vannak viszont egészséges szénhidrátok is, így ezeket keresem-kutatom mostanában. Éljen a gyümölcssaláta!
Egy hatalmas vödörrel készítettem ugyanis. Narancs, mandarin és citrom levét kifacsartam, majd beledaraboltam banánt, almát és ananászt. Olyan melengetően narancssárga lett az összhatás!Aztán még rákanalaztam egy pohár krémes natúr joghurtot (a zöld dobozos a kedvencem) és egy egészen kicsinyke kanál mézet csurgattam rá, ellensúlyozandó a sok savanyúságot. Nagy szomorúságomra éppen elfogyott a fantasztikus ízű, horvát levendulamézem, de az itthoni virágnektár is megteszi. Nagyon jól esett kanalazni ezt a kevercset, éreztem, ahogy minden falattal áramlik belém a sok vitamin, töltődök fel energiával. És már nem is kívánom (annnnnyira) a csokit.

Nyuszitappancs

A nagy karácsonyi rohangálásban valahogy még arra is sikerült némi időt kipréselnem, hogy valami habcsók szerűséget süssek. Persze nem azt a hagyományos, órákig szárítgatós fajtát, hanem isteni ízesített változatot. Gyorsan el is fogyott, pedig 3 adaggal toltam be a sütőbe. Az alaprecept az utóbbi idők egyik legfantasztikusabb szakácskönyvéből származik, az Ízvarázsból. Egy picit változtattam az arányokon, hogy még szimpatikusabb legyen a végeredmény.Mi kell hozzá? 3 tojás fehérje, csipetnyi só, 150 g cukor, 250 g kókuszreszelék.
Hogyan készül? A tojásfehérjét tényleg csak egy sóhajtásnyi sóval olyan kemény és fényes habbá verjük, amennyire csak lehet. Amióta megvan a robotgépem, ez már nem jelent különösebb problémát. Aztán evőkanalanként hozzáadjuk a cukrot, még mindig keverve a habot. Amikor beleszórjuk a kókuszreszeléket, a tetemes mennyiségtől össze fog esni a hab, de azért megőriz majd valamit a levegősségéből.
Ezután kanállal, villával vagy habzsákkal 2-3 centis halmocskákat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tepsibe. 180 fokra előmelegített sütőben 10-15 percig sütjük. Amikor a habcsókok teteje kezd megpirulni, belül még kellemesen puhák lesznek.
Meg kell mondanom, hogy ez a kókuszos változat is nagyon finom, de sokkal nagyobb siker aratott, amikor darált mogyoróból és darált dióból is készítettem egy-egy adagot. A magokat persze előtte serpenyőben, olaj nélkül megpirítottam, így a héjukat is könnyen ledörzsölhettem. Mennyeien zamatosak lettek ezek a sütik.
Az élvezetek persze tovább fokozhatók. A kókuszoshoz fehér, a dióshoz, mogyoróshoz fekete csokiból máz is készíthető: egy tábla (100 g) csokit összeolvasztunk dél deci tejszínnel és ebbe mártogatjuk a habcsókokat. Én a szállíthatóság és eltarthatóság érdekében ezt a fázist már kihagytam.
A csokis mázba tehetünk még egy kis vaníliát, fahéjat vagy akár őrölt gyömbért is, ha nem érjük be az egyszerű ízekkel.
És miért nyuszitappancs, amikor nincs is húsvét? Elég csak ránézni a képre.

Karácsony 3: A hagyomány

A karácsony elsuhant felettem, a hagyományos menü is lemaradt és az idén a nagy zűrzavarban el is maradt. Így aztán csak emlékeim között kotorászhatok. Előbukkan, amikor még csillogó szemű kislányként vártam ezt az estét. Szépen felöltöztünk és mentünk az éjszakában a Nagyiékhoz. Útközben pedig számoltuk az ablakokba kiállított, égőkkel díszített karácsonyfákat. Ez akkoriban még nem volt olyan tömeges, mint a mai fényszennyezett világunkban.
Mindig is jókat ettünk, de soha nem a zabálásról szólt a dolog. A karácsony koreográfiája pedig bizonyos értelemben összetartotta a családot. Amióta hiányoznak néhányan ebből a rendszerből, már semmi sem működik úgy. Vagy csak én lettem hirtelen felnőtt?Nálunk ez a hagyomány: 24-én délben otthon ettünk bablevest hús nélkül és mákos gubát.

Szenteste a Nagyiéknál alma, dió és fokhagyma mézbe mártogatva az egészségünkért. Aztán halászlé, tejfölös tészta, majd lisztbe panírozott sült pontyszeletek krumpli salátával. Mi csak ezután bontogattuk az ajándékokat és jöttek a sütemény halmok, élen a bejglivel. 25-én ebéd a Csibiéknél, töltött káposztával, sült pulykával és ismét rengeteg süteménnyel. Ezt követően pedig néhány nap pihegés és pihenés. Na jó, ez nem igaz, mert ilyenkor nálunk sose volt iskolaszünet, tehát akkor másnap: vissza a suliba.

Karácsony 2: A luxus menü

Úgy tűnik Európa nyugati felén a káprázatos fogások divatja tombol, sutba vágva a hagyományokat. Nincs recept szarvasgomba, libamáj, lazac és homár nélkül. Mindamellett ezekből a tüneményes alapanyagokból pillanatok alatt varázsolhatók izgalmas ételköltemények. Ki is választottam néhányat, a "talán majd egyszer" jegyében.

Vodkával ízesített lazac, alma ágyon hemperegve
Személyenként egy savanykás, zöldes almát hajszálvékony karikákra szeletelünk. Egy félbevágott lime-mal minden szeletet finoman átdörzsölünk, hogy az alma ne barnuljon meg. A szeleteket csinosan tányérra rendezzük. A lazacot falatnyi darabkákra vágjuk és az almaszeletekre rendezgetjük. Frissen őrölt rózsaborssal megszórjuk.
Három evőkanál tejfölt kikeverünk 3 evőkanál vodkával és egy kiskanál Tabasco szósszal. Ízlés szerint szózzuk és belefacsarhatjuk a lime levét is, de ne egyszerre öntsük bele, nehogy túl savanyú legyen. Az így elkészített öntettel ízesítjük a salátánkat, majd kaporlevéllel díszítjük.

Egy döbbenetes páros: mangó és libamáj
A mangót megtisztítjuk, magját kiszedjük, majd falatnyi kockákra vágjuk. Tányérra rendezzük és néhány cseppnyi dióolajjal megöntözzük.
A libamájat két centis szeletekre vágjuk, lisztbe hempergetjük és forró serpenyőben oldalanként egy-két percig sütjük. Még forrón a mangó mellé helyezzük és szerecsendiót reszelünk a tetejére. Azonnal tálaljuk.

Bélszín töltött fügével
A bélszínt három centis szeletekre vágjuk, leheletnyi mustárral megkenjük, majd olívaolajjal leöntve hűtőbe tesszük pácolódni.
A fügéket félbe vágjuk, egy kevés húst mindegyikből kikaparunk. A füge húsát összekeverjük egy evőkanál friss zsemlemorzsával, egy tojás sárgájával, egy kiskanál mustárral és egy csokornyi apróra vágott petrezselyemmel. Ezt a tölteléket a fügékre halmozzuk, majd forró sütőben 15-20 percig sütjük.
A bélszín sütéséhez vajat forrósítunk. Az olajos pácot úgy ahogy leitatjuk a húsról, majd oldalanként 3-4 percig sütjük a szeleteket. Amikor a húst kiszedtük, a visszamaradt vajba friss, egész zöldborsot szórunk, átfuttatjuk és ezt mártásként adjuk a bélszín mellé.

Türkiz torta málnával
A tésztához 4 fehérjét csipetnyi sóval kemény habbá verünk, lassan hozzáadunk 25 deka porcukrot, 8 deka kókuszreszeléket, 10 deka őrölt mandulát és egy evőkanál rumot. A masszából két egyforma nagyságú kerek lapot formázunk, 150 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Rácsra helyezve hagyjuk kihűlni.
3 deci tejszínhabot kemény habbá verünk, 5 deka cukrot keverünk hozzá, majd 2-3 evőkanálnyi Curacao likőrrel színezzük. Az egyik tésztalapra kenjük a tejszínt, elhelyezzük rajta a friss málnaszemeket. A másik tortalapot cikkekre vágjuk, majd mindegyiket kicsit ferdén a málnaszemekre tesszük. A cikkek szélesebb végét egy-egy tejszínpöttyel és málnaszemmel díszítsük.
Ui: A mennyiségeket tetszőlegesen mindenki saját pénztárcája függvényében határozza meg.

Karácsony 1: A vásár

Az idén kedves barátnőmmel indultunk neki a Váci utcának, hogy a végére érve, a Vörösmarty téren elmerüljünk a vásári forgatagban. Éppen a sötétedés előtti percekben értünk oda, muzsikáltak az ablakok a cukrászdás házon, nyüzsögtek a külföldinek látszó emberkék.

És szálltak a finom illatok mindenfelé. A forralt bort, a gyermekemre való tekintettel ezúttal kihagytam, pedig csábítóan illatozott. Az idén a sült kolbásznak sem adtam esélyt, bár az előző években ez bizonyult a menü fix pontjának. Életemben először közel merészkedtem ehhez a bizonyos Töki pomposhoz, bármit jelentsen is a neve. Bár bizonyára mindannyian tudjátok, jófajta kenyérlángos ez, hagymával, tejföllel és húsos szalonnakockákkal sütve. Utoljára Strasburgban ettem ilyet, csak ott sokkal vékonyabb tésztával készítik és inkább a feltétre teszik a hangsúlyt. De így se rossz.

Az illatos bódék sorában kiemelkedő helyet foglal el szvemben a kürtőskalácsos. S hogy, hogy nem mindig itt vannak a leghosszabb sorok. Csak kivártuk, lett is jutalmunk frissen sült, dióba hempergetett csuda.

Persze mire körbejártuk a teret, lefagyott kezünk és lábunk, a gyermek pedig ugyan békésen szuszogott a babakocsiba, de tartottam tőle nem lesz örök ez az idilli nyugalom. Így aztán hazafelé vettük az irányt. A hetes buszra várva, persze nem bírtam magammal és még befizettem az abszolút kedvencemre a jégbüfés gofrira. Egészségemre nézve talán szerencse, hogy sehol máshol nem árulják ezt a finomságot a városban és elég gyorsan jött a busz is, mielőtt vettem volna még egyet.

"Nem vagyok leveses"

A múltkor jó alaposan leszóltam a műkajákat, aztán rájöttem, hogy néha én is ráfanyalodok a tartósított élelmiszerek csodáira. Persze azért egy kis továbbfejlesztés még a zacskós leveseknek sem árt.

Gomba krémleves
Mi kell hozzá, ha nem porból készül? 20-30 deka csiperke gomba, 1 nagyobb póréhagyma (már megint a kedvencem), 2 evőkanál liszt, 2 dl száraz fehérbor, 2 dl tejszín, vaj, só, bors, szerecsendió.
Ha kész levesporral dolgozunk, kimarad a liszt és a fűszerek.
Hogyan készül? A gombát felkockázzuk, a hagymát felkarikázzuk. Egy lábasban vajat forrósítunk, azon megpároljuk a hagymát és a kicsit később hozzáadott gombát. Amikor a levét kicsit elpárologtattuk, megszórjuk liszttel, átpirítjuk, majd felöntjük úgy egy liter vízzel meg a borral. Fűszerezzük és hozzáöntjük a tejszínt is. Addig főzzük, míg a gomba a kedvünkre való puhasági állapotot eléri.

Hagymaleves

Mi kell hozzá? 3-4 fej vöröshagyma, 1 evőkanálnyi liszt, 1 evőkanálnyi vaj, 1 leveskocka vagy leszűrt húsleves, csínján adagolt só, bors.Hogyan készül?
A megtisztított hagymát vékonyan felkarikázzuk. Egy lábosban vajat forrósítunk, és azon kicsit megpirítjuk a hagymát. Ha éppen eléri az üveges állapotot, megsózzuk borsozzuk és lefedjük. Többször megkevergetjük, amíg szinte pépszerű állagot vesz fel. Ekkor megszórjuk a liszttel, összekeverjük, majd jöhet az erőleves. Fedő nélkül, nagyon alacsony lángon addig főzzük, amíg a hagyma szinte eltűnik, felszívódik.
Pirítósra olvasztott sajttal is tálalhatjuk, így a száraz kenyér magába issza a finom nedveket, de szerintem pőrén is jól esik.

Sárgarépa krémleves

Mi kell hozzá? 4-5 szép szál répa, 1 nagyon kis fej hagyma, 20 g vaj, 1 dl erőleves kockából, 3 dl száraz fehérbor, 1 tojás sárgája, 0,5 dl tejszín, őrölt szerecsendió, só, bors.

Hogyan készül? A hagymát nagyon apróra kell vágni, a répát viszont elég nem túl vékonyan felkarikázni. A felforrósított vajon üvegesre pároljuk a hagymát, majd rádobjuk a répát. Nem kell megpirítani, elég csak felmelegíteni. Ráöntjük a levest. Fedő alatt, mérsékelt tűzön puhára főzzük. Egy picit hagyjuk kihűlni a főzetet, majd összeturmixoljuk, fűszerezzük, és hozzáadjuk a bort. A lábasba visszazsuppolva jól összeforraljuk az egészet. Ha szükséges újra fűszerezzük. A tojássárgáját és a tejszínt összekeverjük. A tojásos elegyet a tűzről lehúzott levesbe keverjük. Ez után már nem szabad melegíteni (forralni), hanem rögtön meg kell enni.

Az édes gyerekkor

Az index (http://index.hu/gazdasag/magyar/retrosnack/) egy kisebbfajta lavinát indított el a kajablogokon. http://domesticgoddess.freeblog.hu/, http://www.kakaoscsiga.blogspot.com/, stb.Számomra a felsorolt édességek alig-alig jelentenek valamit, hiszen gyerekkoromat az egykori Jugoszlávia iparának termékei aranyozták be. És őszintén szólva magunk között, sokkal, de sokkal finomabbnak tartottuk ezeket, mint az őshazában kaphatókat. Következzen most az én gyerekkori édesség listám, amelyben az a legjobb, hogy a többség változatlan ízben és minőségben még mindig beszerezhető!
Medeno srce, azaz mézesszív: Kesernyés csokiba mártva, barack lekvárral töltve ez az igazi, tökéletes mikulás csomagba való! Minden évben, amikor kibontottuk a piros csomagot, ott figyelt néhány elmaradhatatlan sötétbarna szív, néhány gondosan kiválasztott mandarin és az obligát csokimiki társaságában.
Ma már sokfajta töltelékkel, ízesítéssel készül, de ne dőljetek be. A szabadkai Pionir gyártja az egyetlent, igazit és utánozhatatlant. http://www.pionir.co.yu/home.html
Ha már a Pionir kínálatánál tartunk, nekem az igazi Negro is innen származik, a licensz nem tudom kié, de még mindig készülnek a nyelvet feketére festő torokseprők. Ebből a gyárból került ki továbbá a kókuszos csokiszelet, jóval megelőzve a Bounty felbukkanását, ami ma már sajnos igazi, dús, tömény formájában nem létezik. Létezik viszont a Galeb tejcsoki meg a rizses Najlepse zelje – azaz legszebb kívánságok. Na ez utóbbit annyira nem csíptem, de emlékszem a magyar tezsvérek hogy rá voltak kattanva…
Szabadkától távolodva Crvenkán is csuda dolgok készülnek ám! Itt terem a narancsos Jaffa keksz, amelynek szintén csak halvány másolatait képesek a multik előállítani. És az a puha, izgalmas Munchmallow, ami ugyan angol (vagy amerikai?) találmány, nekem mégis annyira szerb. Felhívnám a figyelmet az eredeti szín és formavilágot nagyjából megőrző, tehát tuti retró csomagolásokra! http://www.jaffa-ad.com/
A legnagyobb csodákat mégis Horvátország tartogatja nekem. Miután 10 évnyi háború után először merészkedtem (vízummal!) a horvát tengerpartra, amely egykor vállalati üdülőkkel és egyebekkel csalogatott, majd megvesztem az édességboltokért, ahol újrakóstolhattam a gyerekkori ízeket. Annak örültem a legjobban, hogy sem az összetételt, sem a csomagolást nem modernizálták túlzottan.
A Kras gyár annyi finomságot állított elő és termel még ma is, hogy felsorolni is alig lehet. Itt van mindjárt a Bajadéra desszert, ami a legkedveltebb ajándékdoboz volt mindig is. Nekem mai nyelvemmel vizsgálva egy picit túl tömény, de azért még mindig elég fincsi. A puha, rágni való cukorkák közül messze a mezőny fölé emelkedik a gyümölcsös KIKI és a mentolos Bronhi. Ez utóbbi most is rajongásom tárgya. www.kras.hr
Nem mehetek el szó nélkül a Cedevita jelenség mellett sem, ami szintén aranyszínbe vonta a tízórai kávézásokat, amikor is a nagyiék kávéztak ugyan, de én ezt a narancsos vitamin italt kortyolgathattam. Ez is jóval megelőzte ám a pezsgőtablettákat! Az idei nyaralásból hoztam is haza néhány dobozzal, persze el is fogyott gyorsan. www.cedevita.hr
Aztán párás szemmel eszembe jut még a Kavabon. Ezt a kávés keménycukrot tartotta a Jenő tata a kocsija kesztyűtartójában, de nem volt szabad sokat enni belőle, a koffein tartalom miatt. Ennek tényleg igazi kávé íze volt.
Azt hiszem reggelig kutakodhatnék még az emlékeim között, de talán ennyi is elég lesz. És hogy ne legyek teljesen igazságtalan a magyar élelmiszeriparral szemben, meg kell mondanom, hogy a konyakmeggyet és a Pilóta kekszet mindig is szerettem és tömtem is magamba két marékkal. És siratom a Négercsókot meg a Télifagyit, mindkettő hiánya azt jelzi, hogy rég elmúlt az a bizonyos édes gyerekkor, amikor még nem számított mit és mennyit eszek.

Bőrös malac

Szembe jött velem a hentesnél egy csinos csontos, bőrös karajdarab, úgy egy kilós. Ez annyira megragadta a fantáziámat, hogy rögtön neki is láttam elkészíteni.
Mit tettem még hozzá? Szemes borsot, borókabogyót, sót, földimogyorót és mazsolát, 1 dl vörösbort, 1-2 dl vizet, 1 kg répát, 1 póréhagymát.
Hogyan készítettem el? A húsról levágtam a bőrös-zsíros részt és ezt beirdaltam, szép kockásra. A húst forró serpenyőben körben kicsit megkapattam, éppen hogy csak színe legyen. Egy nagyobb tepsibe öntöttem a bort, vizet. A borsot, borókabogyót mozsárban összetörtem és a húsra szórtam, kicsit bele is dörzsöltem, már amennyire a forró állaga engedte. A tepsibe tettem a megfűszerezett húsdarabot, tetejére a beirdalt bőrt. Köré szórtam a maréknyi mazsolát és földimogyorót. Fóliával lefedtem és 200 fokos sütőben egy órán keresztül sütöttem.
Közben a répát, pórét nagyobb hasábokra, hengerekre daraboltam. Egy óra múltán a hús mellé szórtam, kicsit megsóztam. Újra lefedtem az egészet és további egy órát sütöttem. Ekkor levettem a fóliát és még fél órát kapott a sütőben, hogy kicsit meg is piruljon az ominózus bőrdarab.
Mit mondjak? Mind a tíz ujjunkat nyaldostuk utána. Hozzá pároltam még egy kis brokkolit és némi krumplipürével egészítettem ki a menüsort.

Egy éve

Az egy évvel ez előtti éjszakán azért könyörögtem, hogy legyen már vége. Azt hittem, ha nem kell tovább hallgatnom a hörgését, nem kell tovább rettegnem érte, megkönnyebbülök. De csak egy üres, sötét kútba zuhantam. Meghalt Anyu.

Ma pedig itt van velem egy három hónapos gyermek, aki belőlem lett, mégis úgy érzem az ő lelkét hordozza. Ma életében először átfordult a hasáról a hátára. Új hangokat próbálgat a torkocskájában, sikongat és fogatlan ínyével vigyorog. Ő kimosta belőlem a szenvedés emlékét.

Salátabár

Ismét vendégek jönnek, csodálni a dedet. Most azonban főzőcskézés helyett csak kevercselés lesz, azaz saláta hegyek az asztalon.
Waldorf után szabadonMinden szakácskönyv másként írja le, hogy milyen is az igazi Waldorf saláta. Számomra ez az igazi kombináció, a nagy W.
Mi kell hozzá? 2 savanykás alma, 1 közepes zeller, 100 g mandula-pálcika, 2-3 evőkanál majonéz, 1 citrom leve, só, bors, szerecsendió.
Hogyan készül? Az almát és a zellert – ha túlteng bennem a türelem - a mandulához hasonló gyufaszál méretűre aprítom, egyébként pedig a reszelő nagyobbik lyukán reszelem le. Rálocsolom citromlét, hogy az alma meg ne barnuljon, beleforgatom a többi hozzávalót is, majd fűszerezem. Fogyasztás előtt érdemes néhány órát pihentetni, hogy keresztbe és kasul átjárják egymást az ízek.
Sült sárgarépa pálcikák
Nagy sárgarépa rajongó vagyok, így aztán igencsak örvendeztem ennek a receptnek, amikor (Ki tudja már hol?) olvastam. Feltételezem, hogy azóta alaposan a magam örömére át is formáltam, mindig valami mással öntöm fel, most éppen narancslé és tokaji szamorodni volt kéznél.
Mi kell hozzá? személyenként legalább 2 sárgarépa, löttyintésnyi olívaolaj, fehérbor és narancslé, só, bors, őrölt gyömbér és szerecsendió.
Hogyan készül? A megpucolt sárgarépát feldarabolom, mégpedig úgy, hogy keresztben 3 darabra vágom. Aztán a kis hengereket hosszában négybe vágom, hogy kis hasábszerűségeket kapjak. A megmelegített olívaolajban kicsit átsütöm a répát, nem baj ha egy picit elkezd itt-ott barnulgatni. Ekkor lehet ugyanis hozzálöttyinteni a folyékony hozzávalókat, majd megfűszerezni. Mire a bor elpárologja a maga alkoholját, a répa is kellemesen megpuhul, de még éppen harapnivaló marad. Melegen köretnek való, de hidegen is lenyűgöző.
Jégsaláta olaszosan
Ez aztán nem egy autentikus saláta, hanem a „mi van itthon” típusúak közül való. Ha éppen parmezán meg kapri bogyó, akkor olaszos.
Mi kell hozzá? Jégsaláta, 100 g húsos szalonna, fél citrom leve, 2-3 evőkanál olívaolaj, 2 evőkanál reszelt parmezán sajt, 1 evőkanálnyi kapribogyó.
Hogyan készül? A húsos szalonnát kicsit megpirítom, hogy olyan jó ropogós legyen. Miután kiszedtem a serpenyőből, folytathatom a serpenyőben az előbbi répás ügy kivitelezését.
A jégsalátát falatnyi darabokra kockázom és felét egy nagy tálba szórom. Az öntethez összekeverem a citromlevét, az olajat, a sajtot meg az összevagdosott kapribogyót. Borsot lehet beleszórni, de só nem kell, mert elég sok az egyéb sós hozzávaló. Az öntet felét a salátára öntöm, ugyanígy járok el a szalonna felével, majd az egész műveletet újra megismétlem. Végül még szórhatok rá egy kis plusz parmezánt, vagy ha van nagyobb sajtdarab otthon, akkor forgácsolhatok is rá.
Az olaszosság jegyében némi balzsamecet sem árt meg a salátának, csak a színe nem lesz olyan dekoratív.

Hűtőrablás

Nagy hűtőrablónak tartom magam, ami azt jelenti, hogy alapvetően a mélyhűtőben felhalmozott félkész ételekből alkotok. Jönnek a vendégek és a gyermek maximum fél óra figyelem kiesést engedélyez? Akkor bizony jöhet egy:

Curry-s csirke

Az igazi félkész kajákat kifejezetten utálom, a beléjük kevert rengeteg adalék, tartósítószer és állomány javító miatt. De főleg és alapvetően az unalmas mellékíz miatt, amit a sok műanyag okoz. Igazi fűszerekre és igazi ízekre vágyom még akkor is, ha az élelmiszeripar áldását élvezve előre megdolgozott cuccokat használok fel. Éppen ezért a fagyasztott cuccok ideálisak, mert már össze vannak darabolva, meg vannak mosva, sokkal gyorsabban megfőnek és csak fűszerezni kell őket.

Mi kell a sárgára fűszerezett csirkéhez? Személyenként fél csirkemell filé, joghurt, kókuszreszelék, mandula, kiskanál currypor, só, bors, olaj a sütéshez. A körethez rizs, szójaszósz, vegyes fagyasztott zöldség: brokkoli, karfiol, bébirépa, borsó.

Hogyan készül? A csirkemellett falatnyira kockázom, megsózom és borsozom. A joghurtot összekeverem a curryporral, kókuszreszelékkel. Egy szerpenyőben olajat hevítek, átpirítom a húst, hozzáadom a mandulát. Amikor kellemesen megpirult, ráöntöm a joghurtot és alaposan átforralom, hogy egy picit megpuhuljon a hús. A körethez sós vízben megfőzöm a rizst, előkapok egy másik serpenyőt és beleborítom. Szójaszósszal fűszerezem, de vigyázok, hogy el ne sózzam az ételt. Végül érintőlegesen, hogy a zöldségek ne törjenek össze, belekeverem a mikróban 5 percig párolt vegyes zöldséget.Így pont fél óra alatt a végére lehet járni egy ázsiai ihletettségű, ámde nem túlzottan autentikus vacsorának.

Hétvégi portya

A keresztelő alkalmából a család és kapcsolódó részeinek férfitagjai igazán kitettek magukért, ami a főzést illeti. Apu kakaspaprikást készített tejfölös galuskával, amiből bármennyit meg tudnék enni. Jövendő sógorom illatos, omlós sült kecskecombbal örvendeztetett meg bennünket, a Bálint meg túrós palacsintát sütött. Szóval ettünk ám rendesen.
Most mégis inkább a Magda néni receptjét vázolnám, hiszen ez a túrós finomság erre felé nem túl ismert.
Gibanica
Mi kell hozzá? 20 réteslap, 25 dkg érett túró, 25 dkg sima túró, 2 dl zsíros tejföl, 3 + 5 tojás, só, olaj, ásványvíz.
Hogyan készül? Egy nagyobb, magas falú tepsit kiolajozunk, 2 réteg tésztával kibéleljük, 2 lapot pedig félreteszünk, mert ezzel fogjuk lefedni a tetejét.
A töltelékhez összekeverjük a villával összetört kétféle túrót, a tejfölt és a 3 tojást. Némi ásványvízzel lazítjuk a tölteléket, és ízlés szerint megsózzuk. A tésztalapokat összegyűrjük és megforgatjuk a töltelékben. A tölteléktől maszatos tésztacsomókat a tepsibe tesszük és ha marad még egy kis túrós keverék, azt a lapok közé dugdossuk.
Végül az egész tésztás-túrós gubancot befedjük az utolsó lappal, kevés olajjal megcsöpögtetjük. Az így összeállított tésztát éles késsel nagyobb kockákra vágjuk. 5 tojást felverünk és ráöntjük, hogy a tojás a kockák közötti hézagokba belefolyjon. Jó fél órán keresztül sütjük 200 fokos sütőben. Lehetőleg forrón tálaljuk, de később hidegen is fogyasztható.

Szóaratás és cséplés

Tájkép aratás után, avagy a boldogság tanulható
Harmincadik születésnapom reggelén támolygok a konyha irányába. A kanapén valaki horkol, sörsárga post-it cédula zizeg ütemesen a kezében, ahogy vörös csíkokat vakar hasának szőrszálai közé. Az írás – talán egy csaj telefonszáma? – elmosódott a ragacsos ujjak szorításában. Egy röffenés után szerelemről és metafizikus elliptikáról motyog.
Csak reménykedni tudok, hogy a nyelőcsövemen végigszántó kávé forrósága szilárdabb tákolmánnyá barkácsolja kocsonyás állagom. A tejszínhab spay-t meg egyenesen a számba fújom, a levegőbuborékos lágyságtól felfúvódnak a pofazacskóim. Kegyelemért könyörögnék immár, miközben baltával szétvert agyvelőm apró fürtjei ritmikusan rezegnek, ahogy nyulak, borzok, vadászgörények és mindenféle aranyos, szőrös állatok kórusa skandálja a sarokból: „jaj-jaj”.
A kijózanítóan hideg radiátornak támaszkodom, de nem kerülhetem el a szembesítést a hangulattal. A pulton a marcipános torta finom eleganciával szétcsúszott romjai már nem mállanak tovább, de a kókuszos muffin morzsáiba sikerül beletenyerelni.
És mit tehetnék? Ösztönös menekülésvágyamat egy korsó narancslébe fojtom, előszedem a szeretetsárga gumikesztyűt meg az ilang-ilanggal dúsított tisztítószert. Osztán munkára! És micsoda, előre nem sejtett, bájos meglepetések várnak még rám: lerágott csont és lerágott almacsutka, egy helyes, ámbár öklendezésre késztető kukaccal egyetemben a mosógép dobjában hever, békés egyetértésben a hamutartóval, amelyen a világ nagy rejtélyeinek folytán a „Petőfi Sándor Kaszárnya” olvasható.
Hogy miért hajt az átkozott kíváncsiság újabb és újabb szemétkalandok irányába? Talán, hogy lokalizáljam végre azt a semmi kis csodát, amit a kitakarított lakásban rejlő rend illúziója hozhat. De mégis ki a fene dörgölte szét azt a három naspolyát kedvenc viharkabátom hajtókáján?

Póré parádé

Meleg babsaláta, amely lencsével is egészen kitűnő lenne

Jó kis téli salátára vágytam és el is készítettem magamnak: elérhető, egyszerű hozzávalók, összesimuló ízek, kellemes melegség.

Mi kell hozzá? 1 konzerv fehérbab natúr lében, 1 póréhagyma, 10 deka szeletelt bacon, 2 sárgarépa, 0,5 dl fehérbor, 10-15 szem kapribogyó, 1 evőkanálnyi vaj, bors.

Hogyan készül? A babot átöbíltem és lecsurgatom róla a vizet. A pórét felkarikázom, a sárgarépát pedig 4-5 centi hosszú, vékony csíkokra metélem. A serpenyőben először megsütöm a bacont, hogy jó ropogós legyen, aztán félre teszem, csak a zsírja maradjon. Ezen megfuttatom a póréhagymát, majd szintén félreteszem. Jöhet a répa, amelyre ha egy kis színt kapott leheletnyi fehérbort öntök, majd lefedve párolom 5 percig. Az a jó, ha még ropogós marad az zöldség, olyan harapni való. Ha ez is megvan, rászórom a babot, visszateszem a póré karikákat, beleszórom a kicsit összevágott kapri bogyókat is. Sózni nem kell, viszont a frissen őrölt bors kifejezetten jót tesz ennek a meleg salátának. A végén beledobálok vajdarabkákat, éppen csak, hogy selymesen rásimuljon a többiekre. A korábban kisütött "baconchips" kerül a legtetejére és már lehet is lakmározni.

Pórés tésztamártás

Elég gyakori jelszó az nálunk, hogy "úgy ennék egy jó tésztát". Így aztán én folyton alkotok, újabb és újabb mártásokat.

Mi kell hozzá? 1 póréhagyma, 2-3 evőkanál olívaolaj, 10 deka füstölt sonka, 1 kisebb doboz főzőtejszín, tárkony, só, bors és természetesen tészta, mondjuk penne, vagyis tollhegy tészta. Na meg egy adag reszelt parmezán.

Hogyan készül? Amíg a tészta kifől, felkarikázzuk a póréhagymát és a felforrósított olívaolajon megfuttatjuk. Ha túl forró a serpenyő, a hagyma könnyen megég, mi pedig azt szeretnénk, ha inkább puhulna. Egy pici sót érdemes rászórni, hogy könnyebben megadja magát.Amikor már szimpatikus a póré állapota, rádobjuk a felcsíkozott sonkát, átforgatjuk és felöntjük a tejszínnel. Fűszerezzük, összeforraljuk és belezuttyintjuk a tésztát. Nagy adag parmezánnal a tetején érdemes fogyasztani.

Bébipapi updated

Ez az updated nem az a bizonyos, hanem azt akarja jelenteni, hogy tovább fejlesztett változat következik. Ugyanis imádjuk a zabpelyhet, de néha egy kicsit unalmas a maga egyszerűségében. Így aztán azt találtam ki, hogy sült banánnal teszem egy kicsit izgalmasabbá a vacsoránkat.
Mi kell hozzá? Személyenként 1 banán, 2 kiskanál cukor, 1 kiskanál vaj, 1 pohár zabpehely, fél pohár víz, 1 pohár natúr joghurt, némi méz és őrölt fahéj.
Hogyan készül? A zabpelyhet vízzel a mikróba dugom úgy 2 percre, hogy jól megpuhuljon.
Közben felforrósítom a vajat, a banánt pedig egyszer hosszában és egyszer keresztben felvágom és a forró vajba teszem, hogy egy picit megsüljön. Egyszer megfordítom sütés közben és ekkor rászórom a cukrot. Csak addig hagyom a tűzön, amíg a cukor épphogy csak elkezd karamellizálódni, azaz barnulni.
A puha zabpelybe belekeverem a joghurtot, megszórom fahéjjal és rácsorgatok egy kis mézet. Így épp annyira kihűl, hogy kanalazható legyen. A tetejére kerülnek a megpirult banándarabok és máris kész az 5 perces vacsora.
Ui: Szolgálati közlemény: Sajnos a Mozzillám nem engedi, hogy képeket tegyek fel, de majd igyekszem valami áthidaló megoldást találni.
Ui2: Még mielőtt megkapnám a magamét, kijelentem, hogy nem a 3 hónapos kicsit tetetem ezzel, hanem Apaszuszit.

Barackos süti

Amikor terhességem alatt némi vércukor szint problémával küzdöttem, természetesen teljesen rá voltam kattanva az édességekre. Mivel az értékek nem voltak félelmetesek, nem is vettem annyira szigorúan a diétát, csak éppen nem zabáltam két marékra a cukrot.
Pillanatok alatt kitanultam, hogy mely élelmiszer mennyi szénhidrátot tartalmaz, melyik szívódik fel lassan és melyik gyorsan. Némi számolgatás előzte meg minden sütögetésemet és a boltokban is alaposan tanulmányozgattam az ételeken lévő táblázatokat.A magokat például szinte büntetlenül rágcsálhattam, illetve amikor sütésre került a sor, liszt helyett őrölt mogyorót, mandulát használhattam. A fehér cukrot – mivel az édesítőszereket mindig is utáltam – felváltotta a gyümölcscukor, amely legalább lassan szívódik fel. Ezen kívül leszoktam a túlságos édesítésről és egyszerűen élveztem az ételek eredeti ízét.
Ebben az időszakban, egyrészt azért, mert ráértem, másrészt mert így pontosan tudtam, hogy mit eszek meg, sokszor sütöttem valami finomat. Ez a barackos süti, amelyet egy angol főzős magazinban találtam a friss gyümölcs miatt tipikusan nyári csoda, de persze befőttel is elkészíthető. A liszt nagy részét pedig őrölt mandulával helyettesítjük, illetve a túró ad kellemes állagot a tányérra kerülő szeleteknek.

Mi kell hozzá? 250 g túró (vagy ricotta), 140 g vaj, 4 tojás, 225 g gyümölcscukor, 250 g liszt, 1 csomag sütőpor, 200 g őrölt mandula, 10 sárgabarack, 50 g szeletelt mandula.

Hogyan készül? A sütőt előmelegítjük 190 fokra. Összekeverjük a túrót, a vajat, a tojásokat és a cukrot. A hozzávalókat érdemes legalább egy órával korábban kivenni a hűtőszekrényből, hogy ne hideg alapanyagokkal dolgozzunk. Külön elegyítjük a lisztet, sütőport és darált mandulát, majd a túrós masszába forgatjuk. Egy magasabb falú tepsit kibélelünk sütőpapírral, kivajazzuk, majd belesimítjuk a tésztát. A félbe vágott sárgabarackokat elrendezzük a tészta tetején, végül pedig rászórjuk a mandula szeleteket.
Körülbelül egy órán keresztül sütjük, amíg a tészta megemelkedik, aranybarna árnyalatot kap, a barackok pedig besüppednek és a forróságtól karamellesre löttyednek.

Doce Rio

Itt jártak a hugom brazil barátai, akikkel a kicsi a világ jelszó alapján még Arkansasban ismerkedett meg. Ők bejárták fél Európát, én pedig barangolásra indultam emlékeim között. Két évvel ez előtt a nyúlós, csúszós novemberből a tizenpár órás repülés után, hirtelen Rio de Janeiro-ban találtuk magunkat. Kulináris - és persze minden más - értelemben ez maga volt a csodaország. A világ legfinomabb marhahúsát ettem itt, nem is egyszer. Imádtam a sajtos, sült golyóbisokat, a sajtos rizst, a csokis pizzát, a zöld kókusz levét, a cukornádból préselt üdítőt. Ismerőseink segítségével alaposan bejártuk az összes turista látványosságot és a legjobb evős helyeket. Miközben a drágám dolgozott - mert alapvetően azért mentünk - én nem nagyon mertem egyedül elindulni sehova, de a szállodában sem akartam kuksolni. Így néhány délelőttöt egy bevásárlóközpontban töltöttem. Nekem ez is roppant érdekes volt: idegen emberek között kóstolgattam az életmódjukat. És az ételeiket, természetesen. Volt ott egy hatalmas könyvesbolt, az egyik sarkában kellemes kávézóval. Itt ücsörögtem, kezemben a frissen szerzett 2 kilós, brazil konyhát bemutató szakácskönyvemmel, amikor az alábbi édességet kanalaztam.

Mangós tejdesszert

Mi kell hozzá? 1 csésze tej, 1 csésze cukor, 1 mangó, fél citrom leve.

Hogyan készül? A mangót meghámozzuk, húsát lefejtjük a magról és villával összetörjük. Rácsorgatjuk a citrom levét, majd hűtőszekrénybe vagy mélyhűtőbe tesszük, amíg elkészül a tejes krém. A tejből és cukorból körülbelül 1 órán át tartó forralással sűrített tejet készítünk. A vége felé már folyamatosan kevergetni kell, hogy nehogy odakapjon. Mivel az így besűrített tej igencsak kedvelt brazil csemege, természetesen készen is megvásárolható, nagyon hasonlít a nálunk kapható változatára, úgyhogy akár azt is használhatunk. Amikor a sűrített tej kissé kihűlt, egy kisebb pohárkába halmozunk a jéghideg mangóból, majd a tejes masszával felváltva csíkosra rétegezzük a desszertet. A gyümölcs savanykás, telt zamatait jól kiegészíti az édes, krémes fehérség.

Muffinosdi

Van ugyebár ez az alaprecept, amit aztán mindig a kéznél lévő hozzávalókkal teszek személyesebbé. Tegnap egy kókuszos és egy csokis változat készült. Ez utóbbi lett a nagy kedvenc, talán a belekerülő narancsos csokidarabkáknak köszönhetően, amelyekre csudajó ráharapni.
Az alap:
1 natúr joghurt, 3 tojás, 1 pohár cukor, fél pohár olaj, 2 pohár liszt, fél csomag sütőpor.
A hozzávalókat egy kanállal alaposan összekevertem. Nem kell hozzá még mixer sem, öt perc alatt megvan az egész. Az egyik adaghoz hozzáöntöttem még 1 pohárnyi kókuszreszeléket, a másikhoz meg 4 evőkanál kakaót meg fél tábla összetört csokit.
Azt hiszem egyik sütinek sem ártott meg, hogy felfedeztem egy jóféle, igazi vanília darabokkal dúsított vaníliás cukrot is, amit mostanában minden édességbe teszek.
Egy adagnyi kevercset, ami ezúttal jó sűrű lett, 12 papírkosárkával kibélelt muffin sütőbe adagoltam. Az a jó, ha nincsenek tele a lyukak, mert a tészta alaposan megdagad, ugyebár. 20 perc alatt, 180 fokos sütőben pedig jól meg is sül. Aztán csak annyi a dolgunk, hogy kitegyük a vendégek orra elé, akik gyorsan befalják majd az illatos halmocskákat.

Altató

Van abban valami bumfodi báj, amikor az ember az anyósától származó rizses lecsót kanalazza a tévé elé heveredve, mert a gyermek éppen kimerülten szundikál. A kora délutáni műsorsáv felhozatalát inkább nem részletezném, mert végül mindig az imádott Paprikánál kötök ki. Már rutinszerűen nyomtam be az 53-ast. A képernyőn egy rózsaszín inges pasi. Őt még nem is láttam, valami új - örvendeztem. Aztán gyanús lett a csönd. "Megpirítjuk a gyöngyhagymát" mondta, majd fél percen keresztül kevergette a legnagyobb hallgatások közepette. Ő a Nők Lapja által szponzorált legújabb sztárszakács. Oké, a receptek tök jók. Például a libamellhez gyöngyhagymás, aszalt meggyes mártás. De megnézte valaki ezeket a felvételeket, mielőtt műsorba kerültek? Van egy olyan érzésem, hogy a szerkesztők is bealudtak az első 3 perc után, így szegény Tamás teljesen magára maradt a konyhában, zavarában pedig nyúlkál össze-vissza, laaaassan beszél és még véletlenül sem néz a kamerába. Nem baj, legalább én szundítottam egy kellemes húsz percet. Mire a gyermekem megfelelő hangerővel jelezte, hogy itt az újabb etetés ideje, a sült libamell is csak elkészült.

Üdvözlet

Amit ígérhetek: Sok finomság receptekkel, kalandozások éttermekben és ismerősök konyhájában. Írások írókról, könyvekről és egyéb okosságokról.

Rengeteg dicsekvés és ömlengés szeretett Szuszi Haverról, aki ma 11 hetes és Szuszi Apuról, aki kicsit több.

Egyszóval kezdődik az NLCafés blogolás!