A karácsony elsuhant felettem, a hagyományos menü is lemaradt és az idén a nagy zűrzavarban el is maradt. Így aztán csak emlékeim között kotorászhatok. Előbukkan, amikor még csillogó szemű kislányként vártam ezt az estét. Szépen felöltöztünk és mentünk az éjszakában a Nagyiékhoz. Útközben pedig számoltuk az ablakokba kiállított, égőkkel díszített karácsonyfákat. Ez akkoriban még nem volt olyan tömeges, mint a mai fényszennyezett világunkban.
Mindig is jókat ettünk, de soha nem a zabálásról szólt a dolog. A karácsony koreográfiája pedig bizonyos értelemben összetartotta a családot. Amióta hiányoznak néhányan ebből a rendszerből, már semmi sem működik úgy. Vagy csak én lettem hirtelen felnőtt?Nálunk ez a hagyomány: 24-én délben otthon ettünk bablevest hús nélkül és mákos gubát.
Mindig is jókat ettünk, de soha nem a zabálásról szólt a dolog. A karácsony koreográfiája pedig bizonyos értelemben összetartotta a családot. Amióta hiányoznak néhányan ebből a rendszerből, már semmi sem működik úgy. Vagy csak én lettem hirtelen felnőtt?Nálunk ez a hagyomány: 24-én délben otthon ettünk bablevest hús nélkül és mákos gubát.
Szenteste a Nagyiéknál alma, dió és fokhagyma mézbe mártogatva az egészségünkért. Aztán halászlé, tejfölös tészta, majd lisztbe panírozott sült pontyszeletek krumpli salátával. Mi csak ezután bontogattuk az ajándékokat és jöttek a sütemény halmok, élen a bejglivel. 25-én ebéd a Csibiéknél, töltött káposztával, sült pulykával és ismét rengeteg süteménnyel. Ezt követően pedig néhány nap pihegés és pihenés. Na jó, ez nem igaz, mert ilyenkor nálunk sose volt iskolaszünet, tehát akkor másnap: vissza a suliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése