Az index (http://index.hu/gazdasag/magyar/retrosnack/) egy kisebbfajta lavinát indított el a kajablogokon. http://domesticgoddess.freeblog.hu/, http://www.kakaoscsiga.blogspot.com/, stb.Számomra a felsorolt édességek alig-alig jelentenek valamit, hiszen gyerekkoromat az egykori Jugoszlávia iparának termékei aranyozták be. És őszintén szólva magunk között, sokkal, de sokkal finomabbnak tartottuk ezeket, mint az őshazában kaphatókat. Következzen most az én gyerekkori édesség listám, amelyben az a legjobb, hogy a többség változatlan ízben és minőségben még mindig beszerezhető!
Medeno srce, azaz mézesszív: Kesernyés csokiba mártva, barack lekvárral töltve ez az igazi, tökéletes mikulás csomagba való! Minden évben, amikor kibontottuk a piros csomagot, ott figyelt néhány elmaradhatatlan sötétbarna szív, néhány gondosan kiválasztott mandarin és az obligát csokimiki társaságában.
Ma már sokfajta töltelékkel, ízesítéssel készül, de ne dőljetek be. A szabadkai Pionir gyártja az egyetlent, igazit és utánozhatatlant. http://www.pionir.co.yu/home.html
Ha már a Pionir kínálatánál tartunk, nekem az igazi Negro is innen származik, a licensz nem tudom kié, de még mindig készülnek a nyelvet feketére festő torokseprők. Ebből a gyárból került ki továbbá a kókuszos csokiszelet, jóval megelőzve a Bounty felbukkanását, ami ma már sajnos igazi, dús, tömény formájában nem létezik. Létezik viszont a Galeb tejcsoki meg a rizses Najlepse zelje – azaz legszebb kívánságok. Na ez utóbbit annyira nem csíptem, de emlékszem a magyar tezsvérek hogy rá voltak kattanva…
Szabadkától távolodva Crvenkán is csuda dolgok készülnek ám! Itt terem a narancsos Jaffa keksz, amelynek szintén csak halvány másolatait képesek a multik előállítani. És az a puha, izgalmas Munchmallow, ami ugyan angol (vagy amerikai?) találmány, nekem mégis annyira szerb. Felhívnám a figyelmet az eredeti szín és formavilágot nagyjából megőrző, tehát tuti retró csomagolásokra! http://www.jaffa-ad.com/
A legnagyobb csodákat mégis Horvátország tartogatja nekem. Miután 10 évnyi háború után először merészkedtem (vízummal!) a horvát tengerpartra, amely egykor vállalati üdülőkkel és egyebekkel csalogatott, majd megvesztem az édességboltokért, ahol újrakóstolhattam a gyerekkori ízeket. Annak örültem a legjobban, hogy sem az összetételt, sem a csomagolást nem modernizálták túlzottan.
A Kras gyár annyi finomságot állított elő és termel még ma is, hogy felsorolni is alig lehet. Itt van mindjárt a Bajadéra desszert, ami a legkedveltebb ajándékdoboz volt mindig is. Nekem mai nyelvemmel vizsgálva egy picit túl tömény, de azért még mindig elég fincsi. A puha, rágni való cukorkák közül messze a mezőny fölé emelkedik a gyümölcsös KIKI és a mentolos Bronhi. Ez utóbbi most is rajongásom tárgya. www.kras.hr
Nem mehetek el szó nélkül a Cedevita jelenség mellett sem, ami szintén aranyszínbe vonta a tízórai kávézásokat, amikor is a nagyiék kávéztak ugyan, de én ezt a narancsos vitamin italt kortyolgathattam. Ez is jóval megelőzte ám a pezsgőtablettákat! Az idei nyaralásból hoztam is haza néhány dobozzal, persze el is fogyott gyorsan. www.cedevita.hr
Aztán párás szemmel eszembe jut még a Kavabon. Ezt a kávés keménycukrot tartotta a Jenő tata a kocsija kesztyűtartójában, de nem volt szabad sokat enni belőle, a koffein tartalom miatt. Ennek tényleg igazi kávé íze volt.
Azt hiszem reggelig kutakodhatnék még az emlékeim között, de talán ennyi is elég lesz. És hogy ne legyek teljesen igazságtalan a magyar élelmiszeriparral szemben, meg kell mondanom, hogy a konyakmeggyet és a Pilóta kekszet mindig is szerettem és tömtem is magamba két marékkal. És siratom a Négercsókot meg a Télifagyit, mindkettő hiánya azt jelzi, hogy rég elmúlt az a bizonyos édes gyerekkor, amikor még nem számított mit és mennyit eszek.
Medeno srce, azaz mézesszív: Kesernyés csokiba mártva, barack lekvárral töltve ez az igazi, tökéletes mikulás csomagba való! Minden évben, amikor kibontottuk a piros csomagot, ott figyelt néhány elmaradhatatlan sötétbarna szív, néhány gondosan kiválasztott mandarin és az obligát csokimiki társaságában.
Ma már sokfajta töltelékkel, ízesítéssel készül, de ne dőljetek be. A szabadkai Pionir gyártja az egyetlent, igazit és utánozhatatlant. http://www.pionir.co.yu/home.html
Ha már a Pionir kínálatánál tartunk, nekem az igazi Negro is innen származik, a licensz nem tudom kié, de még mindig készülnek a nyelvet feketére festő torokseprők. Ebből a gyárból került ki továbbá a kókuszos csokiszelet, jóval megelőzve a Bounty felbukkanását, ami ma már sajnos igazi, dús, tömény formájában nem létezik. Létezik viszont a Galeb tejcsoki meg a rizses Najlepse zelje – azaz legszebb kívánságok. Na ez utóbbit annyira nem csíptem, de emlékszem a magyar tezsvérek hogy rá voltak kattanva…
Szabadkától távolodva Crvenkán is csuda dolgok készülnek ám! Itt terem a narancsos Jaffa keksz, amelynek szintén csak halvány másolatait képesek a multik előállítani. És az a puha, izgalmas Munchmallow, ami ugyan angol (vagy amerikai?) találmány, nekem mégis annyira szerb. Felhívnám a figyelmet az eredeti szín és formavilágot nagyjából megőrző, tehát tuti retró csomagolásokra! http://www.jaffa-ad.com/
A legnagyobb csodákat mégis Horvátország tartogatja nekem. Miután 10 évnyi háború után először merészkedtem (vízummal!) a horvát tengerpartra, amely egykor vállalati üdülőkkel és egyebekkel csalogatott, majd megvesztem az édességboltokért, ahol újrakóstolhattam a gyerekkori ízeket. Annak örültem a legjobban, hogy sem az összetételt, sem a csomagolást nem modernizálták túlzottan.
A Kras gyár annyi finomságot állított elő és termel még ma is, hogy felsorolni is alig lehet. Itt van mindjárt a Bajadéra desszert, ami a legkedveltebb ajándékdoboz volt mindig is. Nekem mai nyelvemmel vizsgálva egy picit túl tömény, de azért még mindig elég fincsi. A puha, rágni való cukorkák közül messze a mezőny fölé emelkedik a gyümölcsös KIKI és a mentolos Bronhi. Ez utóbbi most is rajongásom tárgya. www.kras.hr
Nem mehetek el szó nélkül a Cedevita jelenség mellett sem, ami szintén aranyszínbe vonta a tízórai kávézásokat, amikor is a nagyiék kávéztak ugyan, de én ezt a narancsos vitamin italt kortyolgathattam. Ez is jóval megelőzte ám a pezsgőtablettákat! Az idei nyaralásból hoztam is haza néhány dobozzal, persze el is fogyott gyorsan. www.cedevita.hr
Aztán párás szemmel eszembe jut még a Kavabon. Ezt a kávés keménycukrot tartotta a Jenő tata a kocsija kesztyűtartójában, de nem volt szabad sokat enni belőle, a koffein tartalom miatt. Ennek tényleg igazi kávé íze volt.
Azt hiszem reggelig kutakodhatnék még az emlékeim között, de talán ennyi is elég lesz. És hogy ne legyek teljesen igazságtalan a magyar élelmiszeriparral szemben, meg kell mondanom, hogy a konyakmeggyet és a Pilóta kekszet mindig is szerettem és tömtem is magamba két marékkal. És siratom a Négercsókot meg a Télifagyit, mindkettő hiánya azt jelzi, hogy rég elmúlt az a bizonyos édes gyerekkor, amikor még nem számított mit és mennyit eszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése