Az egy évvel ez előtti éjszakán azért könyörögtem, hogy legyen már vége. Azt hittem, ha nem kell tovább hallgatnom a hörgését, nem kell tovább rettegnem érte, megkönnyebbülök. De csak egy üres, sötét kútba zuhantam. Meghalt Anyu.
Ma pedig itt van velem egy három hónapos gyermek, aki belőlem lett, mégis úgy érzem az ő lelkét hordozza. Ma életében először átfordult a hasáról a hátára. Új hangokat próbálgat a torkocskájában, sikongat és fogatlan ínyével vigyorog. Ő kimosta belőlem a szenvedés emlékét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése