Amióta "felelősségteljes anyuka", illetve "pöffeszkedő családos" vagyok, egyre jobban és jobban kívánom a régi a régi ízeket. Ezekkel már sikerült megtöltenem egy könyvet, amit aztán újra és újra előveszek és szellemidézést tartok.
Az almás pite Kati nagyi egyik legegyszerűbb, mondhatni hétköznapi sütije, ami nekem mégis kihívást jelent. Az eredményt vizsgálgatva meg kellett állapítanom, hogy még van mit gyakorolnom, multis szakzsargonnal szólva: There is room for improvement (vagy valami hasonló).
Almás pite
Mi kell hozzá?
A tésztához: 25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 35 dkg liszt, 4 tojás sárgája, 2 kanál tejföl, 1 csomag sütőpor. A töltelékhez: 1 kg alma, fehéj és cukor.
Hogyan készül?
A tészta hozzávalóit elkevertem, majd igyekeztem két vékony lapot nyújtani belőle. Ez a művelet csak akkor kecsegtet sikerrel, ha minden csupa liszt, az asztallap és a nyújtófa egyaránt. Különben a tészta ragaszkodik mindenhez.
A töltelékhez lereszeltem az almát, levét kinyomkodtam és a gyereknek adtam, aki vígan megitta. (Tényleg isteni ez az igazi almalé, még akkor is, ha csúnya sötétbarnára oxidálódik.) Az almához 2-3 evőkanálnyi cukrot szórtam, de így is elég édes lett, viszont a fahéjjal nem érdemes csínján bánni, mivel ez adja azt az utánozhatatlanul nagymamás ízt a sütinek.
Az egyik tésztalapot a tespibe tettem, amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral, így egyáltalán nem ragadt bele. Erre simítottam az almát, majd beborítottam a másik tésztalappal. A tetejét villával megszurkáltam és egy felvert tojással megkenegettem. 30 percen keresztül sütöttem a 180 fokra előmelegített sütőben.
A tapasztalatom szerint ez a süti másnap sokkal finomabb, porhanyósabb lett. De Jenő tata még így is azt mondaná rá, hogy minek ennyi tésztát megenni ilyen kevés töltelékért, ezért jó lenne legközelebb valahogy még vékonyabbra nyújtani a tésztát, illetve növelni az alma mennyiségét. A cukor mennyiségét viszont akár csökkenteni is lehetne, mert egy leheletnyit túl édes volt, ha mondhatunk ilyen egy sütiről.
Az almás pite Kati nagyi egyik legegyszerűbb, mondhatni hétköznapi sütije, ami nekem mégis kihívást jelent. Az eredményt vizsgálgatva meg kellett állapítanom, hogy még van mit gyakorolnom, multis szakzsargonnal szólva: There is room for improvement (vagy valami hasonló).
Almás pite
Mi kell hozzá?
A tésztához: 25 dkg margarin, 15 dkg cukor, 35 dkg liszt, 4 tojás sárgája, 2 kanál tejföl, 1 csomag sütőpor. A töltelékhez: 1 kg alma, fehéj és cukor.
Hogyan készül?
A tészta hozzávalóit elkevertem, majd igyekeztem két vékony lapot nyújtani belőle. Ez a művelet csak akkor kecsegtet sikerrel, ha minden csupa liszt, az asztallap és a nyújtófa egyaránt. Különben a tészta ragaszkodik mindenhez.
A töltelékhez lereszeltem az almát, levét kinyomkodtam és a gyereknek adtam, aki vígan megitta. (Tényleg isteni ez az igazi almalé, még akkor is, ha csúnya sötétbarnára oxidálódik.) Az almához 2-3 evőkanálnyi cukrot szórtam, de így is elég édes lett, viszont a fahéjjal nem érdemes csínján bánni, mivel ez adja azt az utánozhatatlanul nagymamás ízt a sütinek.
Az egyik tésztalapot a tespibe tettem, amit előzőleg kibéleltem sütőpapírral, így egyáltalán nem ragadt bele. Erre simítottam az almát, majd beborítottam a másik tésztalappal. A tetejét villával megszurkáltam és egy felvert tojással megkenegettem. 30 percen keresztül sütöttem a 180 fokra előmelegített sütőben.
A tapasztalatom szerint ez a süti másnap sokkal finomabb, porhanyósabb lett. De Jenő tata még így is azt mondaná rá, hogy minek ennyi tésztát megenni ilyen kevés töltelékért, ezért jó lenne legközelebb valahogy még vékonyabbra nyújtani a tésztát, illetve növelni az alma mennyiségét. A cukor mennyiségét viszont akár csökkenteni is lehetne, mert egy leheletnyit túl édes volt, ha mondhatunk ilyen egy sütiről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése