Jött a hugocska Pestre, az augusztusi cécó előtt portyázni az Esküvő kiállításon. Mi pedig úgy gondoltuk, ebből az alkalomból meglátogathatnánk végre egy kulináris élményekkel kecsegtető intézményt.
Így esett, hogy a lakásunkhoz egészen közeli, családunk számára még felfedezetlen terepnek tekinthető Roxane Cafe & Grillben kötöttünk ki. Eme intézmény legfőbb előnyeként az nevezhető meg, hogy 5 perces sétával, tehát babakocsit tologatva is kényelmesen elérhető. (Most nem merülnék el abban a tárgykörben, hogy némiképp irritál ez az új módi, ami a vendéglő elnevezés helyett mindenféle botor és flancos neveket aggat a cégérekre.)
Szombat kora délután elbattyogtunk hát a Roxane-hoz. Az első nagyobb meglepetést a berendezés keltette: nem találtam benne kifogásolni valót. Tökéletesen sikerült átvenniük a trendnek megfelelő, sötétbarna fafelületekkel operáló életérzést. Külön gyönyörűségemet leltem a 3-4 centis kőlapocskákkal borított falfelület nézegetésében. "Kell ilyen nekünk is a nappaliba" hangzott is el azon nyomban.
A kezünkbe nyomott étlap igencsak kecsegtető, szintén az aktuális éttermi trendeknek megfelelő kínálatából viszonylag hosszabb hezitálás után választottunk. Ez a mintegy negyed órás töprengés azonban nagy hibának bizonyult és felszínre hozta az étterem legnagyobb hibáját. Kevés ugyanis a személyzet és ennek megfelelően eléggé lassúdad a kiszolgálás. Persze mi sem számítottunk arra, hogy Újbuda egyik eldugott utcájában, délután 2 óra magasságában fél tucatnyi kisgyerekes család kíván velünk egy helyszínen táplálkozni.
Végül csak megérkezett a két adag eper leves – meglepő módon valódi, töményen illatozó friss eper ízzel így január végén. A padlizsán krém is kifejezetten nyárias hangulatba hozott, pita szeletkékkel és bazsalikom pesztós paradicsomsalátával. Eddig a pillanatig viszonylag nyugalomban tudtunk enni, hiszen a gyermeket lekötötte a nyüzsgés, a csillogó poharak és evőeszközök látványa.
Amikor azonban megkaptunk a főételt és úgy gondoltuk, hogy négyen egyszerre szeretnék elfogyasztani az elénk tálalt kompozíciókat, a gyermek erőteljes hangon megszólalva fejezte ki nemtetszését. Ha megpróbáltuk letenni a babakocsiba, üvöltött. Így aztán én a lehető leggyorsabban lapátoltam magamba az amúgy egészen kitűnő kacsamell szeletkéket, rozmaringos sajtmártással és a hely színvonalához nem egészen passzoló sült krumplival. Gyorsan belekóstoltam még a narancsos kacsába is, amelynek mézédes mártása kellemesen összesimult a hozzá adott krumplis puffancsokkal. Nem sikerült rosszul a wokban készült, zöldséges csirke sem, de ekkorra hugocskám már elfáradt és megéhezett a folytonos ringatásban, járkálásban, így az ebédem csúfos menekülésbe fulladt. A desszert, amire pedig nagyon ácsingóztam, sajnos elmaradt. Az öt hónapos rabszolga hajcsár persze elaludt mire a sarokra értem a babakocsival, de ekkor már nem volt erőm visszafordulni.
A teljesség kedvéért még meg kell jegyeznem azt is, hogy a tálalás igazán megnyerte tetszésemet, a nagy, fehér, négyszögletes tányérokon minden kaja jól mutatott, az itt-ott elszórt fűszerből, hozzávalóból alkotott díszítés pedig még jobban fokozta az ilyen helyektől elvárt eleganciát. De legközelebb csak akkor indulunk neki, ha a gyermek éppen elszundított és várhatóan végighortyogja az ebédünket, vacsoránkat.
Roxane Cafe & Grill
1119 Budapest, Csorbai út 3/C.
Telefon: 208 6500.
Így esett, hogy a lakásunkhoz egészen közeli, családunk számára még felfedezetlen terepnek tekinthető Roxane Cafe & Grillben kötöttünk ki. Eme intézmény legfőbb előnyeként az nevezhető meg, hogy 5 perces sétával, tehát babakocsit tologatva is kényelmesen elérhető. (Most nem merülnék el abban a tárgykörben, hogy némiképp irritál ez az új módi, ami a vendéglő elnevezés helyett mindenféle botor és flancos neveket aggat a cégérekre.)
Szombat kora délután elbattyogtunk hát a Roxane-hoz. Az első nagyobb meglepetést a berendezés keltette: nem találtam benne kifogásolni valót. Tökéletesen sikerült átvenniük a trendnek megfelelő, sötétbarna fafelületekkel operáló életérzést. Külön gyönyörűségemet leltem a 3-4 centis kőlapocskákkal borított falfelület nézegetésében. "Kell ilyen nekünk is a nappaliba" hangzott is el azon nyomban.
A kezünkbe nyomott étlap igencsak kecsegtető, szintén az aktuális éttermi trendeknek megfelelő kínálatából viszonylag hosszabb hezitálás után választottunk. Ez a mintegy negyed órás töprengés azonban nagy hibának bizonyult és felszínre hozta az étterem legnagyobb hibáját. Kevés ugyanis a személyzet és ennek megfelelően eléggé lassúdad a kiszolgálás. Persze mi sem számítottunk arra, hogy Újbuda egyik eldugott utcájában, délután 2 óra magasságában fél tucatnyi kisgyerekes család kíván velünk egy helyszínen táplálkozni.
Végül csak megérkezett a két adag eper leves – meglepő módon valódi, töményen illatozó friss eper ízzel így január végén. A padlizsán krém is kifejezetten nyárias hangulatba hozott, pita szeletkékkel és bazsalikom pesztós paradicsomsalátával. Eddig a pillanatig viszonylag nyugalomban tudtunk enni, hiszen a gyermeket lekötötte a nyüzsgés, a csillogó poharak és evőeszközök látványa.
Amikor azonban megkaptunk a főételt és úgy gondoltuk, hogy négyen egyszerre szeretnék elfogyasztani az elénk tálalt kompozíciókat, a gyermek erőteljes hangon megszólalva fejezte ki nemtetszését. Ha megpróbáltuk letenni a babakocsiba, üvöltött. Így aztán én a lehető leggyorsabban lapátoltam magamba az amúgy egészen kitűnő kacsamell szeletkéket, rozmaringos sajtmártással és a hely színvonalához nem egészen passzoló sült krumplival. Gyorsan belekóstoltam még a narancsos kacsába is, amelynek mézédes mártása kellemesen összesimult a hozzá adott krumplis puffancsokkal. Nem sikerült rosszul a wokban készült, zöldséges csirke sem, de ekkorra hugocskám már elfáradt és megéhezett a folytonos ringatásban, járkálásban, így az ebédem csúfos menekülésbe fulladt. A desszert, amire pedig nagyon ácsingóztam, sajnos elmaradt. Az öt hónapos rabszolga hajcsár persze elaludt mire a sarokra értem a babakocsival, de ekkor már nem volt erőm visszafordulni.
A teljesség kedvéért még meg kell jegyeznem azt is, hogy a tálalás igazán megnyerte tetszésemet, a nagy, fehér, négyszögletes tányérokon minden kaja jól mutatott, az itt-ott elszórt fűszerből, hozzávalóból alkotott díszítés pedig még jobban fokozta az ilyen helyektől elvárt eleganciát. De legközelebb csak akkor indulunk neki, ha a gyermek éppen elszundított és várhatóan végighortyogja az ebédünket, vacsoránkat.
Roxane Cafe & Grill
1119 Budapest, Csorbai út 3/C.
Telefon: 208 6500.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése