Meg kell mondanom, nagyon büszke vagyok ám magamra. Elhatároztam még karácsony előtt, hogy amikor csak lehet, levest is főzök ebédre. Az utóbbi két hétben, amikor itthon voltunk, nagyjából sikerült is betartanom. Úgyhogy most majd jön egy csomó leves.
Az első gyerekkorom emléke, a Nagyi minimál-költségvetésű tojáslevese. Sokakat kiráz tőle a hideg, de én nagyon szerettem akkor. Most, hogy újra megcsináltam, már nem rajongtam érte annyira, de azért elég jól sikerült visszaadni az eredeti ízt.
A köménymag állítólag nagyon jól segíti az emésztést, érdemes kicsit gyakrabban elővennem, mint fűszert.
A legjobb azonban az egészben a tetejére dobott, zsírban kisütött kenyérkocka volt! Mindig csak annyit rakok a tányérba, amennyit éppen megeszek, mert azt szeretem, ha jó ropogós és nem ázott még át. Tisztára nyolcévesnek éreztem magam megint.
Hozzávalók: 1 kisebb hagyma, 1 evőkanál olaj, kiskanál őrölt paprika, 1 kanál liszt, 1 kiskanál köménymag, 1 babérlevél, 1-2 dl paradicsomlé, 1-2 kiskanál ecet, személyenként 1 tojás.
Elkészítése: A felkockázott hagymát az olajon megpirítjuk, megszórjuk a paprikával és a liszttel. Felöntjük 2 dl vízzel és hozzáadjuk a fűszereket. A hagymát puhára főzzük, majd összeturmixoljuk. A pépet felöntjük annyi vízzel, hogy egy liternyi leves legyen, hozzáadjuk a paradicsom levet és az ecetet, majd amikor felforrt kevergetés mellett beleengedjük a tojásokat. A tojások rojtosan, lebegősen főnek meg és kellemesen sűrűvé teszik ezt a szinte semmiből készülő levest.
Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.
Elkészítése: A felkockázott hagymát az olajon megpirítjuk, megszórjuk a paprikával és a liszttel. Felöntjük 2 dl vízzel és hozzáadjuk a fűszereket. A hagymát puhára főzzük, majd összeturmixoljuk. A pépet felöntjük annyi vízzel, hogy egy liternyi leves legyen, hozzáadjuk a paradicsom levet és az ecetet, majd amikor felforrt kevergetés mellett beleengedjük a tojásokat. A tojások rojtosan, lebegősen főnek meg és kellemesen sűrűvé teszik ezt a szinte semmiből készülő levest.
Ilyen és hasonló receptek olvashatók Kern Ágnes: Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvében.
10 megjegyzés:
Volt más is úgy vele, hogy a kenyérkockából kilószámra megevett volna???
most én is kedvet kaptam hozzá, pedig még sosem föztem.
szepyke: nemcsak volt más is (pl. én), hanem van is. mindig.
A nagyikám ezen a levesen kívül sokszor csinált sóskalevest is, ahhoz is mindig volt kenyérkocka. Azt mindig úgy ettem, hogy lehetőleg sok kenyér - kevés leves legyen a kanálon. ;-))
A köménymagos levest szoptatós mamáknak is szokták adni, hogy a tejet szaporítsa. Ha hiszitek, ha nem, a rántottleves egész a 20. századig reggeli gyanánt is szerepelt. Logikus: meleg folyadék, kis zsír és szénhidrát. (Aztán lekörözte a pótkávé tejjel - vagy anélkül.) Holnap főzök!
Podruzsik, de az nem az édeskömény? Az egy másik fűszer, szerintem, bár lehet, hogy ez is jó tejszaporításra.
Simán el tudom képzelni, hogy ezt ették reggelire, csak én nem bírnám meginni, annyira a tejeskávé megszokás rabja vagyok.
Ezt én is szeretem. Amit meg még ennél is jobban, az a sima köményes rántott leves.
Szigorúan pirított kenyérkockákkal! :)
Ezt is szokta főzni a nagymamám, meg a sima rántott levest is...Mindkettőt szerettem, ahogy mondod, pirított kenyérkockákkal, de nem eláztatva!!
Jó kis menza kaja volt ez régen :)
A dédim is köménylevest főzött mikor szültem,ő nem ismerte az édes köményt.
egyik kedvenc levesem, de itthon kötelezően elvárt, hogy legyen benne egeszben beleütött tojás is.
Ági, látod, nálunk meg csak a szétfolyós tojás illik bele!
Megjegyzés küldése